Gulliver harmadik utazása: Laputa, a tudósok és bölcsek szigete
Jonathan Swift „Gulliver utazásai” című szatirikus regénye 1726-ban jelent meg, és azóta is olvasók generációit ragadja magával világszerte. A történet főhőse, Lemuel Gulliver, egy hétköznapi családapa, aki rendkívüli kalandok során ismeri meg a világ különböző kultúráit és társadalmait. A négy részre tagolt történet első személyben tárja elénk Gulliver élményeit, így hitelesen kelti a valósághűség illúzióját, amelyet pontos dátumok és részletes beszámolók tesznek még meggyőzőbbé. A mű az utaztató regények sorába illeszkedik, melyek a nagy felfedezések korától rendkívül népszerűek voltak, de azoknak egyúttal torzított tükre, paródiája is.
Gulliver harmadik útjára alig egy hónapnyi angliai tartózkodás után, 1706. augusztus 5-én indul. Jó barátja, William Robinson, a „Jó szerencsét” kapitányának unszolására száll hajóra. Egy kalóztámadás azonban keresztülhúzza a terveket, Gullivert egy rozzant csónakban, néhány napi élelemmel a tengerre kényszerítik. Életét különös élőlények mentik meg.
Laputa, a repülő sziget: Az elvont tudomány birodalma
Egy hatalmas repülő sziget, Laputa („magas kormányzó”) kerül csónakja fölé. Gulliver jeleket ad a rajta lévő embereknek, akik felhúzzák a magasba. Laputa olyan mesterséges repülő sziget, amelynek talapzata egy hatalmas tömör gyémánt, s melyet a király parancsára a mágnesesség segítségével hoznak mozgásba. A sziget talapzata egy nagy gyémánt, amit az uralkodó parancsára mozgatnak egy mágnes segítségével. Ebből a fenti világból irányítja az uralkodó az alant elterülő birodalmát, Balnibarbit. Erről a fenti szigetről irányítják a „fentiek” a „lenti” világot, Balnibarbit. Ha valahol lázadás tör ki, a király utasítására a repülő szigettel fölé kerülnek és elzárják az éltető napfényt, vagy alászállva szétlapítják a lázadókat.
A második fejezetben Gulliver kimerítő leírást ad a laputabeliek jelleméről és tulajdonságairól, a tudományok állapotáról, a király személyéről, a királyi udvar világáról és a nőkről. Laputa a filozófusok hazája. Olyan tudósok élnek itt, akik elszakadtak minden gyakorlatiasságtól és az élet praktikus oldalától, csak matematikával és felső zeneelmélettel foglalkoznak. Eszerint a szigetlakókat csak a matematika, a csillagászat és a felső zeneelmélet foglalkoztatja, a gyakorlati dolgokban végtelenül járatlanok. Szórakozottságukra jellemző, hogy ún. lélektani légycsapókat alkalmaznak (akik egy botra kötözött felfújt hólyaggal meg-meglegyintik uraikat), ha valamit észre kell venniük. Amikor dolgoznak, alkalmatlanok az emberi érintkezésre, a társalgásra, ezért ún. „lélektani légycsapókat” fogadnak fel. Míg a szigetlakó férfiak elvont dolgokkal vannak elfoglalva, az asszonyok unatkoznak. Megvetik férjeiket, akiket állandóan megcsalnak.
Balnibarbi és a Lagadói Királyi Akadémia: A haszontalan kísérletek otthona
Gulliver a király engedélyével először bejárja a szigetet, megismeri annak működését és történelmét, majd a király jóváhagyásával leereszkedik a szárazföldre Balnibarbi fővárosába, Lagadóba. A kontinensen levő birodalom fővárosa Lagado, ahol az emberek nyomorban élnek, se ételük, se ruhájuk nincsen. Az általános pusztulás oka a Királyi Kitalátorok Akadémiája, amely tudományos intézeteket foglal magában. A harmadik rész talán legfontosabb fejezetei az ötödik és a hatodik. Ezekben Gulliver látogatást tesz a Felséges Lagadói Akadémián, amelyről részletes beszámolót készít. Az akadémia a haszontalan tudományok és kutatások helyszíne. Swift gúnyos fintorral utasítja el a tudományos kutatásba vetett hitet. Az általuk végzett „tudományos kísérletek” sora a józan ész megcsúfolása, mindenféle ráció tökéletes tagadása. A lelkes kitalátorok évek hosszú sora óta kísérleteznek különféle újításokon, amely majd felvirágoztatja a gazdaságot, és jobb életkörülményeket teremt. Munkájukat eddig még nem koronázta siker.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
Gyakorlati tudományok a Lagadói Akadémián
Az alábbi felsorolás érzékelteti képtelen ötleteik hiábavalóságát:
- Az első tudós, akivel Gulliver találkozik, az uborkából akarja kivonni a napfényt, hogy hidegebb napokon felmelegíthesse vele a levegőt.
- Egy másik az emberi ürülékből igyekszik visszanyerni az eredeti tápanyagokat.
- Van, aki jeget hamvaszt puskaporkészítés céljából.
- Egy másik tudós az építkezés menetét változtatta meg, szerinte ugyanis a házakat fentről lefelé haladva kell megépíteni.
- Az egyik teremben nagy csapat világtalan kutató dolgozik, színkeveréssel foglalkoznak a művészek számára.
- A másikban a disznókkal való szántás elméletét dolgozták ki, eszerint a földet jó alaposan tele kell rakni makkal, répával, gesztenyével vagy a disznók által kedvelt egyéb csemegékkel, majd az állatokat a mezőre kell hajtani, akik mohóságukban feldúlják a földet.
- Van olyan tudós, aki pókfonál hasznosításán munkálkodik, egy másik márványt puhít, hogy tűpárnát lehessen belőle készíteni, van, aki a levegő szilárd halmazállapotúvá alakításán munkálkodik, az Akadémia legkitűnőbb elméje pedig a csupasz birka kitenyésztésével kísérletezik.
- Az orvostudomány sem maradhat ki a modern tudományos kísérletekből. Az egyik tudós-doktor egyetlen szerszámmal igyekszik minden betegséget gyógyítani. Nézete szerint egy hatalmas fújtatóval kell a beteg gázokat a szervezetből kiszippantani, vagy levegőt kell pumpálni a beteg testébe, mondván: a majdan kirobbanó szelek magukkal sodorják majd a beteg gázokat is. Gyakorlati bemutatója azonban kudarcba fullad, a kísérleti állat a gyógyító eljárás hatására nyomban kimúlik.
Szellemi és politikai kísérletek
Az Akadémia nemcsak a gyakorlati, hanem a szellemi tudományok kutatóinak is otthont ad. A könyvírás új módszere szerint elegendő egy hatalmas gépezet forgatható fakockáira felírogatni a szavakat, majd mozgásba hozni a gépezetet, és a véletlenszerűen kialakult mondattöredékeket óriási fóliókra feljegyezni. Hasonló képtelenségen jár a nyelvtudósok esze is, akik az emberi beszéd megrövidítésén vagy teljes elhagyásán törik a fejüket. Mivel a szavak valójában mindig tárgyakat jelölnek, elég, ha a beszélgetni vágyó emberek egy puttonyban megfelelő mennyiségű és a témára vonatkozó tárgyat visznek magukkal, és a találkozáskor azokat sorban felmutatják. Szelíd iróniával írja le Gulliver, hogy az eljárás legfőbb ellenzői a nők voltak, akik nem akartak felhagyni régi csevegési szokásaikkal. Egy sajátos pedagógiai módszer segítségével megreformálható a matematika oktatása is. Elég, ha a megtanulandó tételt egy vékony ostyára agyvelőváladékból készített tintával felírják, a jelölt lenyeli azt, majd három napig kenyéren és vízen koplal, míg a tétel fel nem szívódik az agyba.
A hatodik fejezet a politikai kitalátorok pavilonjának leírása. Swift maró gúnnyal ecseteli, milyen eljárásokat eszeltek ki a tudósok a politikusok állapotának javítására. Az egyik „halálosan biztos kúra” a parlamenti pártharcok megszüntetését teszi lehetővé. Ha az ellentétes nézeten lévő politikai csoportosulások képviselői közül 100-100 vezető férfiút kiválasztanak, majd fejüket egy speciális eljárással kettéfűrészelik és ellenlábasuk fél fejeivel összepárosítják, a nézetkülönbségek hamarosan megszűnnek. A magas állami tisztségek betöltésére a lutri módszerét ajánlják, de születnek megoldások az állami adókivetés új módjaira és a haza ellenségeinek leleplezésére is. „A modern tudományok, kísérletek sora a józan értelem megcsúfolása, mindenféle ráció tagadása” (Mohácsy Károly).
Glubbdubdrib, a mágusok szigete: A múlt árnyai
Gulliver Lagadóból a boszorkánymesterek vagy mágusok földjére utazik. Ezen a szigeten a kormányzó kérésére megidézi elmúlt korok híres embereinek szellemét. Találkozik az ókori történelem nagy alakjaival, Nagy Sándorral, Hannibállal. Majd a római szenátus és annak ellenpontjaként a modern képviselőház épületébe léphet be. „Az első olyan volt, mintha félistenek és héroszok gyűltek volna egybe; a másik zsebtolvajokból, útonállókból, krakélerekből és kucséberekből összeterelt gyülevész banda volt.” Gulliver találkozik még az ókor nagy tudósaival és majd mindegyik római császárral is, mielőtt elhagyná a szigetet. Az emberi kultúrtörténet legdicsőbb személyiségeinek felsorakoztatása üde színfoltot jelent a kegyetlen iróniájú műben. Rendkívül figyelemre méltó, hogy az ókori nagyságok mellé Swift az azóta eltelt századokból egyedül Sir Thomas More-t állítja; az Utópia szerzőjének, a műfaj atyjának és a szellemi elődnek adózik ezzel a Gulliver utazásai írója. Arisztotelész szájából azt halljuk, hogy a tömegvonzás elve (Newton tana) és a matematikai alapú világkép (Descartes elmélete) nem lesz hosszú életű. Ebben a részben már közvetlenül a felvilágosodás kritikusaként ítélkezik Swift.
Luggnagg, a halhatatlanok szigete: Az örök élet átka
Gulliver Luggnaggba utazik. A hely legfőbb nevezetessége, hogy itt élnek a halhatatlanok (struldbrugok). A várakozással ellentétben Gulliver csalódott bennük, korábban azt gondolta: a halhatatlanság nagyszerű dolog, de most látnia kell, mint tengetik teljesen magányosan és értelmetlenül napjaikat a furcsa kiválasztottak, a vénségesen vén halhatatlanok. Fejükön vörös jel van, így születtek, ez jelzi halhatatlanságukat. Látja azonban, hogy kegyelemkenyéren, magányosan élnek, egyre vénebbek lesznek, ráadásul irigyek, kapzsik, önzők, egyáltalán nem boldogok. Gulliver a felvilágosodás eszmerendszerének alapján lelkesen kifejti, hogy az örök élet ajándékát mire használná fel: minél nagyobb tudást felhalmozva „a tudás és bölcsesség eleven kincsesbányája” szeretne lenni, jótékonykodna és közösségi életet élne, „fáradhatatlanul figyelmeztetve és felvilágosítva az emberiséget az emberi természet állandó elfajulásának” növekvő veszélyeiről. Luggnagg szigetén Swift kegyetlen iróniával mutatja be, hogy az öregség sokkal nagyobb sorscsapás, mint maga a halál. Az emberek fizikai, szellemi és erkölcsi hanyatlása végtelen folyamat, amelyre nincs gyógyír.
Magyar kapcsolatok a SpaceBuzz-ban
Swift szatírájának mélysége és a harmadik utazás tanulságai
Swift „Gulliver utazásai” harmadik részében a tudomány lenyűgöző ugyan elméleti szinten - különösen a matematika, zenetudomány és csillagászat területén -, ám a gyakorlati alkalmazás gyakran kudarcot vall. Swift ebben a fejezetben nem csupán a felvilágosult abszolutizmus eszméit és idealizmusát veszi górcső alá, hanem azok torzulásaira is rámutat. Jonathan Swift „Gulliver utazásai” későbbi fejezeteiben egyre erőteljesebben bontakozik ki Gulliver kiábrándultsága a keresztény civilizációból, amelyet korábban naiv lelkesedéssel szemlélt. A lagadói Királyi Kitalátorok Akadémiáján tett látogatása során Gulliver maga is gúnyos megjegyzésekkel illeti az ott tapasztalt abszurditásokat, amelyek groteszk módon világítanak rá az emberi kapcsolatok és kommunikáció hanyatlására. A regény arra is rámutat, hogy az emberi kapcsolatok és a kölcsönös megértés kulcsfontosságúak az emberiség helyes útjának megtalálásához. Gulliver a bevezető levélben arról panaszkodik, hogy már nem érti a fiatal tengerészek nyelvét, és a londoni látogatóval sem találja a közös hangot. Bár utazásai során gyorsan elsajátítja a helyi nyelveket, hazatérése után egyre idegenebbnek érzi magát saját környezetében.
Jonathan Swift „Gulliver utazásai” című művében központi szerepet kap az ésszerűség, az erkölcsi tisztaság, az igaz emberség és az emberi méltóság kérdése. Ezek az eszmék az értékrend legmagasabb fokán állnak, miközben Gulliver életrevalósága - vagyis az életösztön és a túlélés - szintén hangsúlyos szerepet kap. Swift azonban rávilágít arra, hogy Gulliver olykor görcsösen ragaszkodik az életéhez, ami veszélyhelyzetekben háttérbe szoríthatja az emberi méltóság és erkölcs fontosságát. A mű jelentős hangsúlyt fektet az állandó értékelés és újraértékelés folyamatára. Groteszk hatást kelt az értékek keveredése. A regény közlésmódja csaknem mindvégig a hagyományos epika keretén belül marad: párbeszédek nem kerekednek ki, a szereplők esetleges (monológszerű) szövegei függő beszédként illeszkednek Gulliver mondataiba, mindent a címszereplő beszél el.