Empirizmus, racionalizmus és viszonylagosság Jonathan Swift Gulliver utazásai című művében
Jonathan Swift Gulliver utazásai című regénye, mely 1726-ban jelent meg, nem csupán egy fantasztikus kalandregény, hanem az emberi társadalom, politika és tudomány kegyetlen gúnyrajza. A mű az utaztató regények sorába illeszkedik, melyek a nagy felfedezések korától rendkívül népszerűek voltak, de azoknak egyúttal torzított tükre, paródiája is. Gullivernek, a kalandvágyó hajóorvosnak négy fantasztikus útját írja le ebben a regényben Jonathan Swift (1667-1745), de ezúttal nem a kalandok érdekessége adja a mű magvát, hanem sokkal inkább a belőlük és általuk megfogalmazódó, megfogalmazható tanulság.
A regény legfőbb sajátossága épp a valósághoz való sajátos viszonya. Jóllehet a kalandok a tapasztalati valóság határain túl játszódnak, mégis mindvégig emlékeztetnek a „normális” emberi világra, és az is könnyen belátható, hogy a torzítások és túlzások ellenére „az egész művet az igazság szelleme hatja át”. A fantasztikum és az abszurdig fokozódó túlzás szerepe ebben a regényben éppen az, hogy az emberi valóságban meglévő, de a benne élők részéről észre nem vett torzulásokra felhívja a figyelmet. Ennek tükrében Gulliver kiábrándító, sőt kétségbe ejtő tapasztalataival Swift nem kiábrándítani szándékozott, hanem sokkal inkább felrázni, felébreszteni, kijózanítani az önelégültségből, leküzdetni megszokásainkat és előítéleteinket.
A méretek és a nézőpontok viszonylagossága
A regény első két könyve a törpék országába, Lilliputba, illetve az óriások szigetére, azaz Brobdingnagba vezérli Gullivert. Olyan képzelt világokat alkot tehát Swift, amelyekben minden méret kisebb, illetve nagyobb az emberi világ normájához képest. Swift ezzel arra figyelmeztet, hogy minden viszonylagos. Fogalmaink, ítéleteink csupán a saját megszokott nézőpontunkból látszanak egyértelműnek és logikusnak; a tágabb valóságban azonban a nézőpontok sokfélesége lehetséges, egy új dimenzióból való szemlélés minden ítéletünket módosíthatja. A viszonylagosság hangsúlyozásával és a kicsi-nagy dimenzió középpontba állításával a komikus helyzetek sokasága jön létre.
Gulliver utazasai 1939 1080p BluRay
Az első két kötet a kicsinyesség, az önzés, az erőszakosság és az önelégültség megnyilvánulásaira sorol fel számos példát. A törpék, illetve az óriások politikai élete és államszervezete is számos tanulsággal szolgál. Lilliputban angliai típusú parlamentáris királyság működik, annak visszásságait mutatja be Swift. Brobdingnagban, az ún. felvilágosult abszolutizmus államában a királyi bölcsesség már jelentős szerepet játszik, és az állam életét a bölcsesség, a tudomány hatja át. Ugyanakkor a királyi bölcsesség ellenére az emberi önzést és lelketlenséget nem tudják teljesen kiküszöbölni.
A racionalizmus és a haszontalan tudományok szatírája
Gulliver harmadik útján a felvilágosodás vezéreszméje, a racionalizmus egyértelműen a középpoptba kerül, de sajátos, szatirikus módon. A több kis utazásból összeálló harmadik úton a tudományosság uralkodik egyénen és társadalmon egyaránt. Ez a tudomány azonban nem az ember kiteljesedését és szabadságát szolgálja, hanem egyrészt a hatalom szolgálójává silányul, másrészt elszakad a gyakorlattól. Az elméletben lenyűgözők az eredmények, de a gyakorlatban a termékek, a gyártmányok mindig félresikerülnek. A lagadói Királyi Kitalátorok Akadémiájában folyó munka a modern tudományok és kísérletek sora, amely a józan értelem megcsúfolása, mindenféle ráció tagadása.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
| Tudós / Kísérlet | A kísérlet lényege és abszurditása |
|---|---|
| Uborkából kivont napfény | A napfény kivonása az uborkából, hogy hidegebb napokon felmelegíthessék vele a levegőt. |
| Tápanyag-visszanyerés | Az emberi ürülékből igyekeznek visszanyerni az eredeti tápanyagokat. |
| Házépítés fentről lefelé | Az építkezési folyamat megfordítása, a házak fentről lefelé történő felépítése. |
| Nyelvészeti reform | Az emberi beszéd elhagyása, helyette a felek a puttonyukban hordott tárgyakat mutatják fel egymásnak. |
Gulliver szemlélődése Glubbdubrib szigetén, a boszorkánymesterek vagy mágusok társadalmában folytatódik, ahol a világjáró hajóorvos az ókor jeles személyiségeit idézteti maga elé. Ebben a részben már közvetlenül a felvilágosodás kritikusaként ítélkezik Swift, és a legteljesebb kiábrándultsággal szól a modern történettudományról. Luggnagg szigetén a halhatatlanok (struldbrugok) példáján keresztül láthatjuk, hogy az örök élet nem az ész és bölcsesség diadala, hanem fizikai, szellemi és erkölcsi leépülés, ami a halállál is nagyobb katasztrófává válik.
A végső kiábrándulás és a jehuk világa
Az utazás a nyihahák országában ér véget, ahol Gulliver már arra kényszerül, hogy feladja kilátástalanná váló törekvését, azaz Anglia és az egyetemes emberiség védőjének szerepét. A bölcs lovak (nyihahák) életrendjének harmóniájában nem lel hibát, míg az undorító, emberszerű jehu csőcselékkel képtelen azonosságot vállalni. Itt hull le a hályog a szeméről: részletesen ecseteli az emberek politikai, gazdasági és kulturális életének visszásságait. A negyedik könyv parabolája azt sugallja, hogy az ember jehuvá, azaz ösztönlénnyé korcsosul, s az emberiségnek az ész és az értelem összhangját nem sikerül megvalósítania. Megfogalmazódik az a végletesen keserű tétel, hogy maga az ember a földi világ legkicsinyesebb, legalantasabb, ugyanakkor legkérkedőbb és legártalmasabb lénye.
Magyar kapcsolatok a SpaceBuzz-ban
tags: #Jonathan #Swift #Gulliver #utazásai #empirizmus