A Suzuki Alto Valós Fogyasztási Adatai és Értékelése

A Suzuki Alto, ez a kompakt városi autó, generációk óta képviseli a megbízható és gazdaságos közlekedést. Bár méretei alapján nem tűnik egy erőműnek, a látszat csal: a Suzuki Alto sokkal többet nyújt, mint amit első pillantásra gondolnánk.

A Suzuki Alto Története és Fejlődése

A Suzuki Alto története egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza. Az első generációk még a kei car kategóriába tartoztak, ami Japánban egy különleges adózási és parkolási kedvezményekkel bíró járműkategória. Ezek az autók rendkívül kompakt méretekkel és alacsony teljesítménnyel rendelkeztek, de a gazdaságosság és a praktikum jegyében születtek.

A különböző generációk között jelentős különbségek vannak. Míg a korai modellek a puritán egyszerűséget képviselték, addig a későbbi generációk már komfortosabbak és jobban felszereltek voltak.

Miért Érdemes Suzuki Altót Választani?

A Suzuki Alto vásárlása mellett számos érv szól, de természetesen nem árt tisztában lenni a hátrányokkal is:

Előnyök:

Gazdaságosság: A Suzuki Alto egyik legnagyobb előnye a rendkívül alacsony fogyasztás.
Alacsony fenntartási költségek: A Suzuki Alto egy megbízható autó, kevés meghibásodásra kell számítani.
Könnyű vezethetőség: Méreteinek köszönhetően a Suzuki Alto rendkívül könnyen vezethető, különösen a városi forgalomban.
Megfizethetőség: Mind új, mind használt állapotban a Suzuki Alto egy megfizethető autó.

Hátrányok:

Korlátozott helykínálat: A Suzuki Alto egy kis autó, ezért a helykínálata is korlátozott.
Alacsony teljesítmény: A Suzuki Alto motorja nem egy erőmű, ezért a dinamikus autózásra nem igazán alkalmas.
Kényelem: A korai modellek kényelme hagy némi kívánnivalót maga után. A zajszigetelés nem a legjobb, és a futómű sem a legkomfortosabb.

Motorválaszték és Felszereltség

A Suzuki Alto motorválasztéka generációnként változott, de általában 1.0 literes benzinmotorok voltak elérhetők. Ezek a motorok nem a teljesítményükről híresek, hanem a gazdaságosságukról és a megbízhatóságukról. A felszereltség szintén generációnként eltérő.

Baleno acélfelni specifikációk

Ha a fenti pontok valamelyikében magadra ismersz, a Suzuki Alto jó választás lehet. A Suzuki Alto egy népszerű használt autó, ezért sok példányt találhatunk a piacon.

Suzuki Alto 1.0 Teszt

Érzések Vezetés Közben

Tudatlanul ültem bele. Valamiért biztosra vettem, hogy a régi Swifttel párhuzamosan gyártott törpe Suzukiban a jól ismert háromhengeres ezres motor van. De ahogy elindultam vele, a harmadik váltás után kezdett gyanús lenni. Amikor kiértem az autópályára, már biztos voltam benne, négyhengeres. És nem is akármilyen.

Újra és újra le tud nyűgözni a Suzuki a motorgyártás-művészetével. Hirtelen nem is tudnék klasszikus Suzuki-kisautót mondani, amelyben a motorra panaszkodni lehetett volna. Épp ellenkezőleg: a régi Swiftben minden motor egy-egy gyöngyszem, emlékezzünk csak meg együtt a GTI dupla vezérműtengelyeséről, amely jó eséllyel pályázik a minden idők legdémonibb 1,3-asa címre. Legutóbbi használttesztünkön a csoffadt Liana 1,6-osa is lenyűgözött, azóta sem pukkadt ki a lufi: a vatta új Celerio háromhengerese is egy perc alatt elhiteti velünk, hogy nem kell ide több, mondjanak bármit a számok.

Az Altóban is csak ámulok: nem kisebb fényűzés, mint egy tizenhat szelepes egyegyes hunyorít vissza az apró motortér mélyéről, és még mindig nem térek magamhoz a lelkes gázreakciótól, a gonosz törpe epés morgásától, meg ahogy ez a 63 válogatott lóerő vállára kapja, és csak úgy szalajtja az apró bódét. Merengjünk el ezen a csodálatos motoron, mert a későbbiekben nehéz lesz őszinte elismeréssel dicsérni az autó fennmaradó részét.

Az F10D kódra hallgató remekmű az indiai Suzuki, a Maruti fejlesztése, így már összeáll a kép, miért nem a Swift-motor került az Altóba. A nálunk újonnan is árult törpe ugyanis ízig-vérig indiai termék, a japán kei autó ottani megfelelője, amely valójában nem is Suzuki, hanem Maruti.

Ismerje meg a Suzuki Hayabusát

Fogyasztási Adatok és Vélemények

Átlaga közel megegyezik (7,36) a régi Swiftével (7,27), de az ítéletek számán (76 db) látszik fő vetélytársával szembeni jelentéktelensége (1158 db). Az Altót rengetegen vették első autónak, ezért attól tartok, összehasonlítás hiányában dicsérik sokan, illetve megbízhatósága, jó értelemben vett igénytelensége miatt.

Indulatos gyűlölettel senki sem gondol rá, ami eleve pozitív, és a berohadásra hajlamos hátsó ablaktörlőn kívül emlékezetes típushiba sem derül ki a Népítéletekből. Innen nézve simán ajánlható lenne az Alto, de elég átülni gyakorlatilag bármilyen autóba a Daewoo Ticón innen, hogy rájöjjünk, lehet ezt jobban is.

Tesztautónk 2003-as, a nullás hitelek korszakából. Eddigi két tulajdonosa átlagban évi tízezer kilométert tekert bele, ami ismerve az autót simán hihető. Szent Páli értelemben vett aszkétának kell lenni, hogy ennél többet autózzunk egy Altóval, így aztán a 122 ezret mutató óra kicsattanó egészségnek örvendő piros autótestben lakik. Tudjuk, hogy a piros a leggyorsabban mattuló autófényezés, de még ennek tudatában is gyárinak tűnik a legtöbb elem, sőt, a valószínűleg nemrég elkövetett polírozással sem sikerült tökéletesen helyreállítani a csillogást. Olyannyira, hogy a gyenge minőségben újrafényezett motorháztető is kissé elüt a környező elemektől. Bácsiautó, nem kérdés.

Ha nem lenne elég árulkodó a féltucatnyi apró karc a sarkokon, a horzsolás a jobb hátsó sárvédőíven, vagy az átalakításmentes, gyári állapot, az első ablakba pattintott Szatuna légterelő egyértelmű bizonyíték. No meg ki vett újonnan Altót 2003-ban? Nem is emlékeztem már, hogy alig tizenkét évvel ezelőtt még lehetett autót kapni központi zár nélkül. A fényezett lökhárító, illetve tükör is súlyosan feláras volt. A szervókormány, a villanyablak vágyott tétel az extralistán, fordulatszámmérő talán pénzért sem volt.

Mindezt hiába keresni a mi Altónkban, ezért meghökkentő látvány a két légzsák; talán kötelező volt, más magyarázat nincs. Mégsem a spártai felszereltség miatt büntetés az Alto. Rengeteg autót ismerek, amely köszöni, jól megvan a fent felsorolt luxuscikkek nélkül, és vidám benne az élet. Az Altóból átülve egy régi Swift Bentley Mulsanne-nak, egy Wagon R+ Porsche Cayenne-nek tűnik.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Mintha egy hatvan éve elsüllyesztett U-Boot leghátsó, kurblis ajtaját próbálnánk megnyitni, olyan érzés a szorulós, tökéletesen érzéketlen, naturálisan szervótlan kormányt tekergetni, a piszkavas-hosszúságú váltóbottal félig megkelt tésztában turkálunk. Az ülések egy SZTK-váróteremre is szégyent hoznának, a műanyagokat sértve utasítaná vissza a kefirdoboz-ipar. Amikor magamra maradok a letört tükörállító gombokkal, feltűnik az enyhe, ám elég zavaró kátránybűz is, de a végső döfést a rádió méri rám: a Blaupunkt-fejegység a bal első hangszóróból olyan hamisítatlan Sokol-hangon szólal meg, ami még telefonsakiráztatásnak is méltatlan lenne. Miért érzem úgy, hogy 2015-ben nem kell elviselni ezt a szintet? El vagyok kényeztetve?

A vicc az, hogy négy kilóért, amennyiért ki van írva a Kő-Szi autónál, a magyar Alto-piacon bomba vétel a piros tesztautónk. Tényleg példaszerűen egészséges, a rozsda éppen csak pettyedzik rajta itt-ott, megkapóan gyárias, legsúlyosabb műszaki hibája a leeresztett csomagtérajtó-teleszkópok mellett egy behatárolhatatlan zökkenés hirtelen kuplungolásnál. Ez így, ahogy van, elmegy még egyszer ennyit, ebben szinte biztos vagyok.

Valóban, ezek mind érvek az Alto mellett, de ugyanez elmondható a régi Swiftről is, csak az - bármilyen hihetetlennek tűnik - kézműves kidolgozottságúnak és vótmégbenneanyag-autónak hat az Alto mellett. Az Alto Indiában, indiai áron, mondjuk a Swifté feléért talán jó ajánlat lehet, de mifelénk, ennyiért, számomra újkora óta értelmezhetetlen. Ha most négyszázra tesszük a 2003-as, makkegészséges Altót, ennyiért a kézenfekvő régi Swift mellett akár egy jó Wagon R+-t is lehet kapni hasonló évjáratból.

Persze az Alto megteszi, szigorúan véve valóban teljesíti egy autó főbb funkcióit, és hát a motor, na az tényleg márványszobrot érdemel. Hatalmas hűtőmaszkjával, felhúzott lámpáival rácsodálkozik a világra az új Alto. Sokkal divatosabb a lemezruha, mint a régi Alto esetében volt.

Új Alto Élmények

Ha valakinek, hát nekem első hallásra egyáltalán nem rémisztő, ha 1.0 literes, háromhengeres, 68 lóerős kisautóval hoz össze a sors, hiszen a saját Citroën 2 CV 4 AK400-as furgonommal közlekedve, meglehetősen edzett kalandornak számítok a városi forgalomban. A 435 köbcentis, kéthengeres, léghűtéses boxerrel szerelt, 43 esztendős kedvencem teljesítménye éppen csak átlépi a 20 lóerős határt, sík úton - saját műszere szerint - maximum 80-85 km/órás tempóval képes haladni, így aztán ebből a szemszögből nézve a bőven dupla hengerűrtartalom, valamint triplázott teljesítmény szinte csodával egyenértékű képesség.

A dobozos Kacsa volánja mögött ülve számomra csupán álom a 0-100-ig tartó gyorsulás, mert háromjegyű számmal leírható tempóra nem képes a kis vakarcs, igaz, 60-ig senkit nem szoktam vele feltartani, de ha mégis, a vicces külső általában meglágyítja a szíveket. A vicces, vagy inkább kedves megjelenés az új Altóra is érvényes, amely dinamizmusát tekintve 14 másodperc alatt sprintel százra, és a 155 km/órás végsebessége tudatában elvileg még autópályára is ki lehet vele merészkedni.

Utólag kell rendelni a jelképes védelmet nyújtó gumicsíkokat. Hopp, vajon mi az a kis pötty a lökhárítón, tán egy opcionális tolatóradar érzékelője?

Kinek Ajánlható?

Mint emberek, nem vagyunk egyformák, ezért abban sincs semmi meglepő, hogy eltérőek a vásárlási szokásaink. Nem törvényszerű, hogy aki legfeljebb 2,5 millió forint körüli összeget tud autóra szánni, annak kötelezően használt, nagy csomagterű, minimum klímával és seregnyi elektromos tartozékkal felszerelt családi batárt kell venni. Mi vagy ki írja ezt elő? Ellenérvként tucatnyi szempont említhető.

Mi van, ha valaki csak második, netán harmadik autót keres magának, amivel városban könnyű a mozgás és a parkolás, hátul elfér a bevásárolt holmi, és mindezért a kényelemért cserébe nem kell 8-10 literes fogyasztással számolni? Mi van, ha nagypapa vagy nagymama úgy érzi, egy komfortos kisautó bőven megfelel az igényeinek? Mi van, ha valaki ragaszkodik a szalonban átvett új autóhoz, de pénztárcája csak addig az anyagi határig engedi nyújtózni, amennyibe az Alto kerül?

Praktikusság és Kényelem

Határozott, lendületes ívvel kunkorodik fel a hátsó ablak vonala, ami látványos ugyan, de a kilátás szempontjából nem praktikus. Nehéz ennél egyszerűbb műszerezettséget elképzelni. A 3,5 méter hosszú Alto városi tekergőnek született.

Könnyen fordul, parkolásnál olyan, mint egy kisegér, minden lyukba belefér, a rugózása is meglepően toleráns az úthibákkal szemben, ám a kilátás nem tökéletes. Az A oszlop vaskosságát nem lihegnénk túl, ellenben a hátsó kialakítás miatt adódhatnak kellemetlen pillanatok. A hátsó ajtók ablakai lendületes ívvel kanyarodnak fel, és az eleve széles C oszloppal együtt már túl sok az átláthatatlan felület keresztirányban - megoldást jelenthetne egy nagyon jó külső visszapillantó, de őszintén szólva, a belülről manuálisan állítható tükörlap sincs a helyzet magaslatán.

A színre fényezett lökhárítókon - és az ajtókon - alaphelyzetben nincs semmilyen műanyag védőbetét, így vagy bízunk az ügyességünkben, vagy kinyitjuk a tárcát, és a gyári tartozékok listájáról megrendeljük a fekete, felragasztható díszléceket, sarokelemeket. Alaphelyzetben 129 literes a csomagtér, amely 367 és 774 literes fokozatokban bővíthető. A kárpitozás egyszerű, de nem ízléstelen, a fejtámlák az első üléseken nem állíthatók.

Az utastér nem táncterem, de ez nem meglepetés, az illúziókat előre lerombolja a 2,3 méternél alig hosszabb tengelytávolság. Az első üléseken meglepően jól el lehet férni, a kormány is állítható, egyedül vállszélességben adódhatnak problémák - két Altóban utazó, kajakozástól megerősödött ember akaratán kívül túl közel kerülhet egymáshoz. A hátsó utasoknak a legnagyobb öröm, hogy nem háromajtós karosszériába kell bebújni, a külön ajtó nagy adomány, ennél jobb már csak akkor lenne, ha a lábaknak is jutna elegendő hely, de ehhez nagyon alacsony vezetőre, illetve első útitársra van szükség, aki előrehúzza az ülést.

A műszerfal sokkal modernebb, mint a korábbi Altóban volt, és annak ellenére, hogy minden kopogósan kemény műanyag, a szürke-fekete színkombináció valamelyest száműzi a komorságot. A GLX AC felszerelés meglehetősen komplett, a vevő ABS-t, front- és oldallégzsákokat, szervokormányt, manuális légkondicionálót, valamint MP3 fájlok lejátszására is alkalmas CD-rádiót kap az autóhoz, néhány bosszantó aprósággal megfejelve. A hátsó ajtók üvegeit nem lehet leengedni, csak kitámasztani, ugyanúgy, mint a Peugeot 107 esetében. Az első ablakokat elektromosan lehet mozgatni, de a vezető oldalán a spórolás áldozata lett a filléres második kapcsoló - a működtetéshez át kell nyúlni a túloldalra, ami az Alto belső méretei miatt szerencsére nem lehetetlen kihívás. Fordulatszámmérő nincs, de a prospektusban látható a mostanában divatba jött csigaszem tartozék, tehát elviekben létezik megoldás, csak éppen e tartozéknak nyoma sincs az opciós listán. Az sem lenne meglepő, ha a kilométerórát a középkonzol tetejére ültették volna, végül a megszokott, konzervatív megoldást választották a tervezők.

Motor és Fogyasztás Részletesen

Az 1.0 literes, háromhengeres, 12 szelepes benzinmotor pörgős darab, 68 lóerős teljesítményét 6000 1/min fordulatszámon adja le, igaz, a 90 Nm forgatónyomaték már 3400-től hadra fogható. A négyhengeresekhez képest szokatlan hangon duruzsoló erőforrás alapjáraton diszkréten remegteti az Altót, gázfröccsre rekedten horkant, lepadlózva pedig veszettül megindítja a kasztnit, - persze, ez a veszettség is erősen nézőpont kérdése. Kettesben majdnem százig lehet húzatni a parányi motort, amelynek nem volt könnyű dolga nálunk, mert roppant mozgalmas időszakot élünk, rengeteg a tennivalónk, és szegény Altóval folyamatos vezetőváltás mellett, a lehetőségekhez mérten dinamikus stílusban közlekedve gyűjtöttük a kilométereket, döntően városban. Ehhez képest a teljes tesztátlag 6,4 literre jött ki, ami a körülményeket figyelembe véve egyáltalán nem nevezhető soknak, ez bőven szorítható lejjebb is.

Mint városi kisautó, nem vizsgázott rosszul a legkisebb Suzuki, de a várost elhagyva tényleg nagypapásra veszi a figurát. Két hangszóró jár az MP3 kompatibilis CD-lejátszóhoz. Nyáron felértékelődik a manuális légkondicionáló megléte.

Ár és Összegzés

Mivel nincs széles választék, könnyű dolgunk van az ár elemzésével. A Suzuki Alto 1.0 GLX AC jelenleg 2,3 millió forintba kerül, és ha eltekintünk az időszakos akcióktól, akkor a szó szerint legpuritánabb, ugyanezzel a motorral szerelt Splash is közel 130 ezer forinttal kerül többe. A hasonlóan GLX komfortszintre emelt, légkondicionált Splash 1.0 már átlépi a hárommilliós határt, míg az ötajtós Swift 1.3 GLX AC bő 3,4 milliótól érhető el.

Modell	Felszereltség	Ár (HUF)
Suzuki Alto 1.0	GLX AC	2,300,000
Suzuki Splash 1.0	Alap	2,430,000
Suzuki Splash 1.0	GLX AC	3,000,000+
Suzuki Swift 1.3	GLX AC	3,400,000+

A Suzuki Alto egy kiváló választás lehet azok számára, akik egy gazdaságos, megbízható és könnyen vezethető városi autót keresnek. Bár nem a legkényelmesebb és nem a legerősebb autó a piacon, a maga kategóriájában kiemelkedő teljesítményt nyújt.

tags: #suzuki #alto #fogyasztás #valós #adatok