Japán Popkultúra, Otaku Szótár és a Nevek Átírásának Helyesírási Kérdései Magyarul
A japán kultúra világszerte egyre népszerűbbé válik, és ezzel együtt számos kifejezés és fogalom is meghonosodik a köztudatban. Aki nem tud japánul, könnyen elveszhet a japán popkultúra, az otaku világ specifikus szlengjében. Ezen kívül az idegen nevek, márkanevek átírása is gyakran okoz fejtörést a magyar nyelvben. Jelen cikk célja, hogy fényt derítsen a japán kifejezések, különösen a "suki desu" jelentésére, és tisztázza a "Suzuki" vagy "Szuzuki" dilemmáját a magyar helyesírás szabályai szerint.
Az Otaku Szótár - A Japán Popkultúra Kifejezései
Az otaku kultúra, a világot lassan, de biztosan meghódító Japán-mánia elkerülhetetlenül együtt jár a sajátos szókincs kialakulásával. Íme egy válogatás a legfontosabb fogalmakból, melyekkel találkozhatunk, ha egy otakuval kerülünk beszélő viszonyba:
Otaku: Minden olyan agybajos személy, aki a legapróbb, mikroszkóppal is csak alig látható Japán témájú képtől egyszerű halandó számára elviselhetetlen sikoltozásban tör ki. Ők azok a reménytelen fanatikusok, akiket még - az egyébként igencsak toleráns - japánok is nehezen viselnek.
Biccs: Igen, ez az angol „bitch” szó. Igen, AZT jelenti. Illetve, ha egy otaku használja, akkor nem teljesen. Ezt a kedves kis szót bármely idollal kapcsolatban hallhatjuk, sok esetben egyes szám első személyű birtokos személyraggal. (nyelvtanból gyengébbek kedvéért: „az én biccsem”, stb.)
Baleno acélfelni specifikációk
Idol: (japánosan aidoru) Az otakuk istenei (vagy istennői… nézőpont és tolerancia kérdése). Leggyakrabban a J-rock, illetve a visual kei képviselőivel kapcsolatban használatos, de a J-pop témában is elhangozhat. Az egyik legnagyobb vitákat kavaró pontja a japán kultúrának.
Bishounen vagy Bishi: A tradicionális, eredeti jelentésének részletezésétől eltekintenénk, ugyanis az otakuk még véletlenül sem abban az értelemben használják. Az ő körükben nagyon hasonló jelentéssel bír, mint az idol, de inkább J-pop istenekkel kapcsolatban használják. Talán a bishik kevesebb sminket használnak, de a lényeg ugyanaz: füleket befogni…!
Ikemen: A bishik férfiasabb, izmosabb képviselői. Ritkább a hosszú haj, smink kizárva, és esetükben már a köznép is elsőre (maximum másodikra) rájön, hogy hímnemű emberpéldánnyal van dolga.
Kawaii: Jelentése: édes, aranyos. Gyakorlatilag bármikor felhangozhat a dobhártyarepesztő, cseppet sem egészséges visítás: KAWAIIIII!!! Halláskárosodás garantált. Ellenszer nincs.
Kakkoi: Ha ezt a lehető legérzékletesebben szeretnénk lefordítani, azt írnánk, hogy „f*sza”. Maradjunk annyiban, hogy menő, macsó, férfias, vagány, stb. Bármilyen furcsa, abszurd és értelmetlen, ez idolokkal és bishikkel kapcsolatban is hallható.
Ismerje meg a Suzuki Hayabusát
Nya~: Ez a „kawaii” szóhoz hasonló hangerővel és hangmagassággal fordul elő, és a jelentése is olyasmi. A hasonló, azonosíthatatlan, látszólag minden értelmet nélkülöző felkiáltások nagyon gyakoriak, értelmezéssel próbálkozni teljesen felesleges.
Nyappy~!: Ez a kedves szó(?) az An Café nevű együttes gyermeke. Egyszer ők maguk is próbálkoztak a magyarázatával. Sikertelenül. A lényeg: mindenféle köszönés helyett/mellett használható, valamint felér kb. azzal, hogy „HAPPY!”
Chibi: Az otaku-világban (de ijesztően hangzik…) ezt is picit másképp értelmezik. Náluk chibinek számít minden kicsi (és aranyos/kawaii) személy. Jó példa erre a the GazettE énekese, Ruki, a maga kb. 162 cm-es „magasságával”.
Yaoi: Az otakuk jelentős része (értsd: a nőnemű otakuk hada) ezért is odavan. A yaoi kategóriába tartozik mindennemű írás, rajz, film, anime, manga, stb., amiben szerepel két fiú közti szerelmi szál. Különböző fokozatai léteznek, az egészen visszafogottól a nagyon durvákig és korhatárosokig. A következő két fogalom ezzel kapcsolatos:
- Seme: A yaoi szereplői közül az „aktív” fél, vagyis aki „felül van”. Néhány kivételtől eltekintve ő a magasabb, erősebb, férfiasabb férfi.
- Uke: A seme ellentéte, a „passzív” tagja a párnak. Kissé nőiesebb, érzelmesebb, általában alacsonyabb, mint a partnere.
Fanservice: Ez az otakuk álma, erre vadásznak minden fotósorozatban, videón és koncertfelvételen. Lényege, hogy az idolok/bishik/akármik produkálják magukat, akár egyedül, akár egy bandataggal (yaoi-fangirlök előnyben), kiváltva ezzel az otaku fajra jellemző hanghatásokat.
Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero
Dai suki: Ez ugyan nem csak otakuktól hallható, de azért fontosnak tartjuk közölni, hogy ez azt jelenti, „nagyon szeretlek”. Csak azért, hogy a kedves olvasó tisztában legyen vele, miért néz rá a beszélgetőpartnere elhomályosult tekintettel, és miért rohan el zokogva a válaszként érkező értetlen pillantástól.
Rábü: Ha valaki előismeretek nélkül rájön, hogy ez micsoda, kap egy ötöst angolból. Nem? Biztos? Oké: love… Kétféleképp hallható: először is, helyettesíti az „I love you” mondatot, amit ugyebár roppant sokáig tartana kimondani. Másodszor a bandatagok - egymás közti, fikítív - párkapcsolatait jelöli, pl. Akame rábü.
Fanfiction: Ez menti meg az idolokat attól, hogy egy - vagy több - otaku megerőszakolja őket. Sokféle írást takarhat, de az otakuk arra használják, hogy leírják beteges fantáziájuk minden kis részletét, és megosszák azokat a fajtársaikkal. Idolok. Mindenki. Mindenkivel. Mindig. Mindenhol. Mindenhogy. 18+! (általában… de tisztelet a fantáziátlan ritka kivételnek.)
Sugoi!: A jelentése kb. annyi, hogy „Szuper! Nagyszerű!” Az elismerés szinte bármivel kapcsolatban érkezhet, a legváratlanabb helyzetekben is, elvégre ne feledjük, hogy sok otaku is ismeri és használja.
Hentai: Fordítása: perverz. Talán nem szorul bővebb magyarázatra, ha valakinek mégis, akkor ezúton tolmácsolnánk neki őszinte részvétemet… Csak annyit, hogy a bizonyos témájú, igencsak korhatáros mangákra, ill. animékre is mondják, tehát - kicsit morbid módon - műfaji meghatározás is lehet.
Ez az otaku-szótár csak egy szelete a japán popkultúra sokszínűségének, de segíthet a kezdő érdeklődőknek eligazodni. A "suki desu" kifejezés a "dai suki" (nagyon szeretlek) rövidített, kevésbé hangsúlyos formája, melyet a draft is említ.
A Nevek és Márkák Átírásának Dilemmája: Suzuki vagy Szuzuki?
Olvasónk belekavarodik az idegen nevek helyesírásába, nem véletlenül. A helyesírási szabályzat egyértelműen fogalmaz, de egy szűk lyukon beszökik a bizonytalanság szele. Példaként említhető a Suzuki márkanév és a Szuzuki családnév szembeállítása, mely különösen érdekes.
A Magyar Helyesírás Szabályai
A kérdést ketté kell választanunk arra, hogy mi a „helyes” - azaz a magyar helyesírás szabályainak megfelelő -, és mi az, amivel találkozhatunk: mi terjed vagy mi szorul vissza. Az előbbi kérdésre a válasz elvben egyszerű: a szabályzat 214. pontja kimondja, hogy a latin írású nyelvek tulajdonneveit általában változtatás nélkül írjuk. Az nem egészen világos, hogy mire vonatkozik az „általában” - talán arra a pont végén álló kitételre, hogy nyomdatechnikai okokból egyes idegen mellékjelek elhagyhatók, pl. Łódź helyett indokolt esetben Lódz is írható.
A 218. pont ezzel szemben kimondja, hogy a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át: egyes átírásoknál csak a hangsort vesszük figyelembe (mint a kínai), másoknál (pl. az orosznál, az arabnál vagy a görögnél) az eredeti betűsort is figyelembe vesszük - persze a kínaiban betűk híján ezt akarva sem tehetnénk meg. Az egyes nyelvekre vonatkozó átírási szabályokat külön kiadványok tartalmazzák (220. pont).
A 221. pont kimondja, hogy bizonyos területeken (szaktudományi művekben, idegenforgalmi kiadványoknál, térképeken vagy könyvtári katalógusokban) ezektől a szabályoktól el lehet térni. Ezen kívül a 218. pont még azt is jelzi, hogy ha egy tulajdonnév vagy közszó már szabálytalan átírásban honosodott meg, akkor a szót hagyomány szerint írjuk. Ilyen pl. a Lenin név, mely szabályosan Lenyin lenne. Ez utóbbi pont aztán elvben sok mindent megenged, hiszen arra a kérdésre, hogy egy szó vagy írásmódja meghonosodott-e, sokszor nem lehet egyértelmű választ adni.
A Japán Nevek és Márkák Átírása
A japán tulajdonneveket többé-kevésbé kiejtés szerint látjuk megjelenni, de a japán eredetű márkanevek viszont angolos átírásban maradnak meg (Suzuki, Toyota). Tehát bizonyára születhet egy olyan mondat, hogy "Szuzuki úr bemegy a Suzuki gyárba dolgozni". Úgy tűnik, az a szokás alakult ki, hogy a márkaneveket úgy írjuk, ahogy a cég a nemzetközi piacon megjelenik - bár ezt szabály nem mondja ki. Ezzel szemben a személyneveket átírjuk, függetlenül attól, hogy miként szerepel latin betűkkel az illető útlevelében, vagy hogy az illető hogyan használja.
Az orosszal viszont mintha fordított lenne a helyzet: az ottani cirillbetűs cégnevek magyarul kiejtés szerint jelennek meg (Jukosz, Gazprom), bár elvétve lehet találkozni az angolos formákkal is (Yukos). A Jukosz példája ellentmond ennek a márkaneves szabálynak, hiszen ott a Yukos forma a nemzetközileg használt. Ebben az esetben azonban figyelembe kell venni, hogy a Jukosz a magyar piacon nem jelent meg, és közvetlenül a fogyasztók előtt máshol sem, így aztán a neve nem is vált ismertté latin betűs formájában.
Bonyolultabb a helyzet a kínai esetén, ahol van egy magyar verzió (pl. Peking) és a kínaiak által használt latinbetűs átírás (Beijing). Egészen másról van szó a Beijing esetében. Itt nem egyszerűen a kínaiak által használt latin átírásról van szó, hanem a város angol nevéről. A magyar sajtóban és blogszférában elterjedt, hogy a forrásszövegekben szereplő tulajdonneveket nem írják át a magyar helyesírásnak megfelelő formára, hanem meghagyják eredeti (nem az adott nyelvben, hanem az angol, német, francia stb. nyelvű forrásban szereplő) formájában - különösen, ha a név a magyar nyelvterületen nem ismert (vagy a szöveg fordítója és feldolgozója nem ismeri). A Peking név esetében azonban ezt aligha feltételezhetjük: itt inkább arról lehet szó, hogy a magyar szöveg alkotójának angol nyelvtudása hiányos, és nem tudja, hogy ez a kínai főváros angol neve.
A Japán Kiejtés Finomságai
A japán nyelv fonetikai jellegzetességei további bonyodalmakat okozhatnak az átírás és a kiejtés terén.
Az 'U' Hang Kiejtése Japánul
Az, hogy a japánok hogyan ejtik az u-t, függ a helytől is, de általában az ü-höz áll közelebb. Tókjóban (vagy Toukyou, vagy Tokyo) inkább u, máshol ü. A magyar is tud kerekítetlen u-t ejteni, mikor valakit úúúúúúú-zva lehurrognak megvetően, akkor kerekítetlen ú-t ejtenek, és ezt is [u]-nak hallják. Ezzel szemben a japán u nem csak hogy kerekítetlen, de kicsit előrébb is képzett, emiatt tényleg van egy kis ü-s beütése. Én mégis magyar u-val írnám át, mert az közelebb van hozzá fonetikailag, mint a magyar ü. Kezdő magyar nyelvtanulók, hogy jobban hasonlítson a natív kiejtéshez, ü-ként ejtik. Ez viszont semmiképp nem javasolható, mert a magyar ü a japánoknak már összetéveszthető az i-vel. Így hát, sokkal jobb sima magyar u-nak ejteni (már ha nem tudjuk úgy ejteni úgy, mint a japánok), mert azt a japánok mindig helyesen azonosítják u-nak.
Szerintem az ajakkerekítés nélküli [u]-jukat akarta demonstrálni a forrás, sőt egy kicsit előrébb is képzik, de csak kicsi az ü-s beütése, hangzásra messze van az [y]-hoz. Elképzeltem, hogy bemegy a leendő tulajdonos az autókereskedésbe, és mondja, hogy "Jó napot, szeretnék egy Szüdzükit", és jól felröhögtem.
A 'Z' Hang Kiejtése Japánul
A z esetében arról van szó, hogy kezdő pozícióban inkább dz, más pozícióban inkább z, formális stílus esetén akár minden helyzetben is lehet dz, és kötetlen beszédben minden helyzetben z. A Suzuki /z/-jét lehet [z]-nek is ejteni, sőt az az alapértelmezett, de Caneparievich azt írja, hogy túl óvatos, lassú beszédben lehet belőle [ʣ] is, de ez nem kötelező. A ~dz meg majdnem biztos, hogy nem jó.