Mr. Mercedes: Stephen King krimisorozat kritika
Stephen King azon írók közé tartozik, akiknek műveit irdatlanul nehéz megfilmesíteni, hiszen a lényeg az esetek nagyon nagy százalékában a karakterek lelkében történik. A tévében viszont elég hányatott sorsuk volt a King-adaptációknak, és bár A búra alatt (Under the Dome) ígéretesen indult, sajnos a harmadik szezonra nagy csalódás lett belőle.
A tengerentúlon hiába ment le már mind a három évad a 2017-től a mostanra megboldogult Audience kábelcsatornán, majd 2020-tól a Peacockon vetített Mr. Mercedes című krimisorozatból, hozzánk eddig meglepő módon nem jutott el. Pedig hát egy Stephen King-adaptációról van szó, ráadásul a különlegesebb, nem elcsépelt fajtából.
A Mr. Mercedes az azonos című King-regényt veszi majd alapul, és előreláthatólag 2018-ban került képernyőre, méghozzá az amerikai DirectTV-n. A könyv és a sorozat főszereplője egy nyugalmazott rendőr, Bill Hodges, aki a rejtélyes gyilkosság után levet kap az önmagát Mercedeses Gyilkosnak nevező elkövetőtől. A Mr. Mercedes az a fajta történet, mely - legalábbis az elején - nem tartalmaz természetfeletti szálat. Inkább azzal ijesztget, hogy a gonoszt kézzel foghatóvá teszi, egy olyan emberként prezentálja, aki simán köztünk járhat bármikor és bárhol. A Mr. Mercedesnek ezért is üt akkorát már a pilotja.
2009-ben kezdünk benne, Bridgton városában, ahol egy munkanélküli fickó állásbörzére indul nagy reményekkel, de már hajnal háromkor azt látja, hogy iszonyatos a sor. Egyre többen álldogálnak, köztük terhes nő, a világra mérges jenki, és még sokan mások, amikor a tömeg mellett megjelenik egy Mercedes. A készítők nem rántják el a kamerát, nem néznek félre, ehelyett a maga naturalisztikus, véres és brutális jellegében mutatnak meg egy ilyen merényletet. Hősünk persze nem ő, hanem Bill Hodges, aki az elsők között érkezik ki a merénylet helyszínére, és elborzadt arccal veszi tudomásul, hogy milyen gonosztett ment itt végbe.
Majd aztán megígéri az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy kerül, amibe kerül, de ő felgöngyölíti az ügyet. Igen, a sorozatnak a nyitójelenete elborzaszt, olyannyira, hogy el tudom képzelni, hogy valaki leállítsa és ne is akarja nézni tovább. Ám a Mr. Mercedesnek és a sokat tapasztalt Stephen King-rajongóknak a beteg felütés mindössze a horog, ami bekerül a szánkba.
B-King irányjelző javítási útmutató
Egy újabb Stephen King regény került tévébe, amit a Hatalmas kis hazugságokat is jegyző író adaptált, ráadásul Brendan Gleeson játssza a főszerepet. Egy enyhén kiégett, a whiskyre nehezen nemet mondó nyugdíjazott rendőrt alakít, akit egy kegyetlen tömeggyilkosság elkövetője kezd el csesztetni azzal, amiért nem kapta el őt anno.
Az egyik producer a rutinos tévés, David E. Kelley, akinek olyan sorozatokat köszönhetünk mint az Ally McBeal, az Ügyvédek, az elképesztően briliáns Boston Legal - Jogi játszmák vagy a sajnos egy évad után elkaszált, Robin Williams főszereplésével készült Eszementek. David E. Kelly legutóbb a fantasztikusan jó Hatalmas kis hazugságokkal állt elő, de olyan sorozatokat is köszönhetünk neki, mint a Goliath vagy még régebben az Ally McBeal.
Stephen Kinget nyilván nem kell bemutatni senkinek, nem valószínű, hogy valaha rá fog unni a filmvilág, hogy vizuálisan kivetítse a könyveit, amit valószínűleg ő is élvezhet, hiszen a Mr. Mercedes egyik jelenetében fél pillanatra nagyon lelkesen alakít egy legyilkolt hullát. Amúgy a sorozat eredetileg egy három részes könyvsorozat első kötetét dolgozza föl és a folytatásban kérdéses, hogy melyikhez nyúlnak majd ötletekért.
Az biztos, hogy borzasztóan erős és karakteres színészeket sikerült szerezniük, de Brendan Gleeson jelenléte, akit A Guardista és az Erőszakik óta imádunk, sokat hozzá tesz ahhoz, hogy minőségi sorozatról beszéljünk. Ilyen volt annak idején Alastor Moodyként a Harry Potterben, de az In Bruges-ben is hasonlót hozott, nem beszélve a The Banshees of Inisherinről, melyben a sértődést olyannyira mesteri magasságokba emelte, hogy Oscar-jelölést ért a Legjobb mellékszereplők kategóriában. Itt, a Mr. Mercedesben három évadon keresztül nézhetjük őt, ami önmagában indokolná, hogy leüljünk a tévé elé.
A nem túlságosan elrejtett főgonosszal, Bradyvel vívott párbaja is sokat erősít a Mr. Mercedesen, főleg, hogy fizimiskáját és játékát illetően Harry Treadaway jócskán emlékeztet a Pennywise-ként bohóckodó Bill Skarsgardra. Ráadásul az elmebeteg merénylő oldalán is kapunk olyan arcokat, akik szerethetők, mint Brady leszbikus kolléganője, Lou (Breeda Wool).
Erős kezdés volt az alapfelállások vázolása. A sorozat azzal nyit, hogy egy csapatnyi ember iszonyat elszántan és félig elkeseredve áll sorban egy épület előtt, hogy munkát kaphassanak. Meg is ismerünk egy-két szereplőt, pár perc alatt sikerül is megkedvelnünk őket, főleg az édesanyát a kisbabájával, amikor is jön egy Mercedes, padlógázzal belehajt a tömegbe több tucat sérültet és halottat hagyva maga után és igen, köztük a kisbabát is.
Aztán kapunk egy laza vágást, röpke két évet ugrunk az időben és megismerjük az addigra már nyugdíjazott rendőrt, akinek soha nem sikerült megoldania az ügyet. Az öreg nyomozó egykedvűen szarja le hogy néz ki a gyep a kertjében, csak töltögeti magának a whiskyt, simogatja a pisztolyát esténként és tárt karokkal néz szembe az öregkori kiégettséggel, amíg egyik nap kap egy üzenetet, amiben az elkövető felveszi a kapcsolatot vele és szemtelenül cukkolni kezdi azzal az öreget, amiért soha nem kerítette őt kézre.
Ez az elkövető nem más, mint a fiatal srác, aki unalmas és béna munkát végez egy helyi tech-áruházban, meg fagyit árul gyerekeknek. Igen, klasszik pszichopata, aki nappal az emberekre mosolyog, hogy aztán este a pincéjében online zaklasson másokat és szőjön álmokat könyörtelen gyilkosságokról. Annak érdekében, hogy a karaktere elég komplex legyen, megismerjük az anyját, aki első blikkre csak egy megszikkadt arcú, keményvonalas alkoholistának tűnik, de amikor lesmárolja a fiát egy napsütötte délutánon a poros kanapén és rá akar mászni a szokásos rutinnal, akkor kapunk egy löketnyi magyarázatot arra vonatkozólag, hogy mitől is van így bekattanva a gyilkosunk.
A casting a legnagyobb erőssége a sorozatnak, hiszen Brendan Gleeson mellett ott van a Nancy ül a fűbenből Mary-Louise Parker, valamint Jharell Jerome a Holdfényből és az elmebeteg tekintetű Harry Treadawayt sem kell bemutatni, hiszen a Penny Dreadfulban könnyen jegyeztük meg az arcát.
A zene, a főcímmel együtt, nagyon sokat ad hozzá a jelenetekhez, mindegy, hogy a Ramones üvölt, egy régi blues vagy egy klasszikus rock szám csendül fel a múltból, még jobban belerántja az atmoszférába a nézőt. A mellékszereplők nem csak önmagukban érdekesek, de nagyon jó a mechanikájuk a főszereplőkkel, fontos alkotóelemek lesznek, apró részek, amik nélkül talán működhetne a nagy egész, de ők képesek stílust adni a sorozatnak a maguk kis világával és a színészi játékokkal.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Ami az első epizódon túl szórakoztatóvá teszi a Mr. Mercedest, az nyilván az a kérdés, hogy a főgonosz miképp fogja sanyargatni detektívünket, milyen újabb elmebeteg húzásra készül, egyáltalán mi a szándéka Hodgesszal. Régóta halogattam személy szerint ezt a Stephen King-adaptációt, de ritkamód megbántam, hogy eddig nem néztem bele, mert abszolút azoknak találták ki, akik a mélyebb, filozofálgatósabb, de azért mégiscsak érdekfeszítő krimiket kedvelik. Engem megvett a Mr. Mercedes kilóra, és hiába nem mai csirke már, abszolút megállná a helyét a mostani streaminges kínálatban is.
Az egyetlen gond az volt a Mr. Mercedesszel, hogy tíz rész sok volt neki, néha nem tudja a sorozat hogyan töltse ki az időt, ami a rendelkezésére áll. Nem is feltétlenül fullad unalomba, a gond inkább az, hogy az elején hatalmas feszültséget volt képes diktálni és valóban elképesztette a nézőt. A végére is ugyanez mondható el, mert amíg az elején azt se tudtuk hova futhat ki a lezárás, addig az utolsó epizódnál már könnyedén borítékoltuk a végkifejletet, ha pontosan nem is tudtuk megmondani mi fog történni.
Szinte el sem hiszem, hogy az író a procedurális sorozatokkal sűrűn riogató David E. Kelley, de legalább a rendezői székben az a Jack Bender vállal oroszlánrészt, aki a Loston, a Kiúton és a Trónok harcán is közreműködött. Ez utóbbi megint csak olyan tény, ami a sorozatrajongók számára egyből kötelező bepróbálni valóvá teheti a Mr. Mercedest.