A Szabadság híd: Története, szerkezete és újjászületése

Budapest harmadik közúti átkelőhídja a több mint 100 éves Szabadság híd (korábbi nevén Ferenc József híd). A jelenleg a főváros legrövidebb hídjának számító Duna-híd a Szent Gellért teret és a Fővám teret köti össze. Északi szomszédja az Erzsébet híd, déli a Petőfi híd.

A Szabadság híd rövid története

Előzmények és tervezés

A főváros lakossága 1870 és 1896 között több mint megkétszereződött, rohamos ütemben épült a város, nagy arányban fejlődött az ipar, a kereskedelem és a közlekedés. Újabb hidak építése már elkerülhetetlenné vált. A Margit híd átadása (1876. április 30.) után megemelkedtek a hídvámokból származó bevételek. Az 1885. évi XXI. törvénycikk kimondta, hogy ha a hídvámokból befolyó éves bevétel meghaladja a 650 ezer forintot, akkor a többletet egy negyedik híd építésére kell fordítani. Ez 1890-ben következett be, majd 1893-ban a XIV. törvénycikk rendelte el egy-egy közúti híd építését a Fővám tér és a Sáros-fürdő, illetve az Eskü tér és a Rudas-fürdő között. A hidak építéséért felelős Kereskedelemügyi Minisztérium nemzetközi tervpályázatot hirdetett, amelyre 74 terv érkezett, 53 az Erzsébet, 21 a Ferenc József hídra. A nemzetközi tervpályázatot végül Chatry S. és Fia építési vállalkozó nyerte meg.

Építés és átadás

A Ferenc József híd építése - Feketeházy János díjnyertes terveinek felhasználásával - 1894-ben kezdődött. A kivitelezési munkálatok 1894 folyamán indultak meg Feketeházy János építész II. díjas terve alapján. A mintegy két évig tartó építkezés alapozási és egyéb munkáit Gaertner és Zsigmondy építő vállalkozók, mai szóval élve a „fővállalkozók" végezték el. Az alapokat légnyomásos módszerrel rakták le, a híd vasszerkezetét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára szállította. A szerkezet gyártása és a szerelési munkálatok közel 17 hónap alatt készültek el. A mellékelt képeken látható kapuzatok építészeti megoldásai Nagy Virgil műegyetemi tanár tervei alapján készültek. A jellegzetes díszes vas kapuzatot a tetején a kitárt szárnyú turulmadarakkal Nagy Virgil műegyetemi tanár tervezte.

Budapest legkisebb hídjának átadására 1896. október 4-én, a Millennium évében került sor: Az utolsó szegecset jelképesen maga a névadó uralkodó, I. Ferenc József illesztette be a hídba. A híd ünnepélyes átadására az uralkodó jelenlétében került sor - ő ütötte be az utolsó ezüstszegecset - a millenniumi ünnepségek keretében 1896. október 4-én. A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd rendkívül modernnek számított. A hídon már az átadáskor helyet kaptak a villamosvágányok, az első villamos azonban csak 1898 nyarán vehette birtokba az akkoriban még a hídpálya két szélén lévő síneket. A híd nem csak gáz-, de elektromos világítással is ellátták. A híd mindkét végén, közvetlenül a hídfők mellett két-két vámszedőház épült. A vámszedőházak egyemeletesek, a földszinti részben található az előtér, a lépcsőház, továbbá két kisebb és egy nagyobb helyiség, az emelet egyetlen helyiségből áll. A vámszedőházak homlokzatain a híd építésének és újjáépítésének időpontját megörökítő emléktáblákat helyeztek el. Emléktábla van ezen kívül a pilléroszlopokon, a híd tervezőinek és kivitelezőinek nevével.

A háború és az újjáépítés

Budapest 1944−45. évi ostroma idején e híd is a hadműveletek áldozata lett. A II. világháború a Szabadság hidat sem kímélte. 1945. január 16-án a visszavonuló német sereg a híd középső nyílásában robbanótöltetet helyezett el, és a többi Duna-híddal együtt ezt is felrobbantották. A középső hídrész a folyóba zuhant, de a part menti szerkezetek csak megsérültek, így ezt a hidat lehetett a leggyorsabban helyreállítani. Egy hónappal később szovjet katonai alakulatok nekiálltak a híd menthetetlen részeinek lebontásához, valamint az épen maradt szerkezet két felének átmeneti híddal történő összekötésének. Az így létrejött úgynevezett pontonhíd kapcsolta össze elsőként Budát és Pestet a háború után. Ezt a vízre épített hidat a következő év telén jégzajlás sodorta el, így a két városrész ismét összeköttetés nélkül maradt.

Kerékpár nyomatékszenzor

Szerencsére öt nappal később, 1946. február 12-én megnyitották a forgalomnak az újjáépített hidat, melynek terveit Sávoly Pál készítette. A hiányzó középső hídszakaszt az 1894-es tervrajzok szerint gyártatták újra, majd úszódaruk segítségével illesztették hozzá a híd megmaradt pilléreihez. Még ezen a nyáron helyreállították a villamossíneket, az akkor még kis kockakő borítású úttestet és a járdákat. A híd pótolt, középső szakaszán az eredeti díszes korlátokat jóval egyszerűbbekkel helyettesítették. A pályaszerkezet kiegészítése részben a Dunából kiemelt, különböző minőségű hídroncsanyagokból készült. A hidat 1946. augusztus 20-án adták át újra, egyúttal a mai, Szabadság híd nevet adva neki. Budapest felrobbantott hídjai közül a Szabadság híd volt az első, amit helyreállítottak, zöld festék hiányában azonban nem nyerhette vissza jellegzetes színét, hanem szürkére festették.

A híd szerkezeti jellemzői és felújításai

A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd rendkívül modernnek számított. A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású konzoltartós, rácsos vasszerkezetű híd középső nyílása 175 méter, parti nyílásai egyenként 78,1 méteresek, a hídpálya szélessége 20,1 méter. A híd "Martin-féle folytvasból" hengerelt és kovácsolt elemekből épült. A rácsos szerkezetű híd jellegzetes díszei a pillérek kapuzatának tetején ülő turulmadarak. Tekintettel arra, hogy a híd állapota nem volt helyrehozhatatlan és csak a középső részét kellett újraépíteni, ez volt az első híd, amit a háború után helyreállítottak. A hiányzó középrészt az épen maradt pillérek között csakhamar pótolták.

Az évtizedek során a híd szerkezete több helyen rongálódott. Az 1960-as és 1980-as években karbantartási munkákat végeztek a hídon. 1980-ban több helyen is deformációkat észleltek az útpálya tartószerkezetét vizsgálva. A sietséget jól mutatja, hogy 1980-ban elkezdték a híd felújítását, mintegy ötmillió forintot fordítva rá. Akkor a híd végleges festése még nem történt meg. A hidat végül 1980. november 25-én adták át a forgalomnak. 1986-ban az eredeti megjelenése szerinti zöld színűre festették és a kapuzatokon újra elhelyezték az 1946-ban eltávolított díszes, zománcozott történelmi országcímereket. Ekkor csak a pálya alatti részt festették át.

A nagyobb felújítást azonban a metró dél-budai szakaszának átadása idejére halasztották, ami lehetővé tette volna a hídon közlekedő villamosjárat megszűntetését. A metróberuházás csúszása és a megnövekedett forgalom miatt a felújítás azonban a 2000-es évek közepére halaszthatatlanná vált. A 2007 augusztusában felújítás miatt lezárt Szabadság hidat 2009. május végén adják át újra a forgalomnak. A felújítás miatt 2007. augusztus 21-én a hidat 15 hónapra lezárták. A több mint 1 éves munkálatok során felújították a híd acélszerkezetét és a vasbeton pályákat, végrehajtották a műemléki rekonstrukciós munkákat, amelyek során a híd közepén lévő egyszerű korlátokat a híd többi részén lévő, díszes korlátra cseréltek, és díszkivilágítást építettek ki a híd teljes hosszán. A gyalogosok számára végig használható hidat 2008 végén vehették ismét birtokba a villamosok, 2009. májustól pedig a kerékpárosok és az autósok is újra gurulhattak a hídon. A felújítás becsült költsége 5 milliárd forint volt, az időtartama pedig 2 hónappal megnövekedett.

Történelmi mérföldkövek - A Szabadság híd évszámai

A Szabadság híd ma: Forgalom, funkció és kulturális jelentőség

A Szabadság híd rendkívül forgalmas átkelőhely. Az új, alsóvezetékes vonal végállomása a budai Széna tér volt. A vonalat 1923-ban alakították át felsővezetékessé, a vágányokat 1938-ban helyezték az úttest közepére, kialakítva a mai elrendezést. Érdekességként elmondhatjuk, hogy ma a Szabadság híd átlagos napi forgalma mindegy 17 ezer autó. Komolyabb autók már így se férnek el a villamosok mellett, a biciklisek is a szűk úttest miatt a járdán mennek, ami meg a gyalogosokat zavarja, szóval mindenkinek szuboptimális ez így. Kár, hogy a tizenévvel ezelőtti felújításnál nem volt napirenden a közúti forgalom levétele: akkor kicsit távolabbra rakhatták volna a vágányokat egymástól, és most nem kellene azzal szívni, hogy a Ganz csuklósnál szélesebb villamosok nem mehetnek át biztonságosan, mert az ablakon kihajolók fejét levinné a szembejövő tuja.

Mitsubishi L200 EGR szelep

Idén a szokásosnál több időt töltöttem a Szabadság hídon, főleg gyalog, és feltűnt, hogy a több éve tartó folyamatnak köszönhetően ez a híd immár saját jogon is attrakció lett. Valószínűleg sokan emlékeznek 2004. május elejére, amikor a Szabadság hidat Magyarország európai unióhoz csatlakozása alkalmából fűvel borították be, átengedve a teljes hidat a gyalogosoknak. Hasonló, ám fűmentes helyzetet élvezhetett a lakosság 2016. június közepétől augusztus végéig, hiszen a Bartók Béla úti villamospálya felújítása miatt erre az időszakra lezárták a villamos- és autóforgalom elől a hidat. A lezárás első napjain a legtöbb gyalogos és kerékpáros a hagyományos szabályokat követve közlekedett a hídon, ám ahogy teltek a napok, egyre gyakrabban lehetett villamossíneken piknikező társaságokat, a híd szerkezetén ücsörgő embereket látni. Az idő előrehaladtával egyre több rendezvényt szerveztek a Szabadság híd minden részére, így részt vehettünk napüdvözlő összejöveteleken, jógaórákon, út közepén zajló reggelizéseken, búcsúbulikon és számos egyéb egyedi programon. A legtöbbjüknek új volt a látvány, pontosabban a nézőpont, ahonnan látták a hidat. Ezután évről évre egyre többen lettek, akik nem csak átmentek a hídon, hanem leültek a főtartó felső övére beszélgetni, naplementét nézni. A Szabadság híd a budai oldalon a Szent Gellért teret (a Gellért-heggyel), Pesten a Fővám teret (a Központi Vásárcsarnokkal) köti össze.

Világörökség és városmarketing

A híd egyébként Budapest több más jelentős műemlékével együtt 1987 óta a Világörökség részét képezi. Ez a híd már turistalátványosság, plusz kiülős hely a pestieknek, de ez valahogy nem nagyon tükröződik a városmarketingben. Leragadtunk a Lánchídnál, a Parlamentnél és a Széchenyi-fürdőnél, pedig ennek a hídnak előkelőbb helye lenne a google képtalálatai közt! Az útvonal folytatása se rossz a Vásárcsarnokkal, ami már évtizedek óta az útikönyvek egyik állandó szereplője, meg a Vámház körúttal, ami szerény nyomott véleményem szerint ezerszer vállalhatóbb a Károly körútnál, vagy akár a Nagykörútnál!

A Műszaki és Közlekedési Múzeumnak a "Mivel megyünk?" című tárlata a budapesti hidak épülésének történetét mutatja be, kiemelt figyelmet fordítva a Szabadság hídra. Duna mélyéről előkerült eredeti tárgyak és archív fotók szerepelnek a kiállításon az audiovizuális tartalmak mellett. A kiállítás a vámszedés és a Szabadság híd történetét mutatja be, az emeleten általános hídtörténeti rész ismerteti a hidak és városfejlődés kapcsolatát. Eredeti szegecseket, a Szabadság híd háború utáni, a maitól különböző korlátelemét, valamint fakockákat a fővárosi hidak felületéről is bemutatja a kiállítás.

Útmutató az ablaktörlő motor karbantartásához

tags: #Szabadság #híd #statikai #nyomaték #áttekintés

• LPG és CNG tudnivalók
• Az ikonikus Lancer
• A Mercedes-Benz 623 színkód keresése
• Magyar Suzuki képzések és tanfolyamok
• Tudjon meg többet az Opel Astra H ablakmosó folyadékáról