Škoda Octavia 2011 Fogyasztás Teszt: Átfogó Értékelés

A Škoda Octavia évek óta uralja a magyar újautó-piacot. A Volkswagen Golffal szoros rokonságban álló kompakt elképesztő mennyiségben értékesítik. A cikk bemutatja a 2011-es Škoda Octavia fogyasztási tesztjét, kitérve a motorválasztékra, a vezetési élményre és a használtautó-piaci szempontokra.

A Škoda Octavia a Népítélet tükrében

A használt autók tesztelésénél a tulajdonosok nehéz kifaggatása esetén a Népítélet nyújt segítséget. A Škoda Octavia II (2004-től) több mint 300 értékeléssel és 8,18-as átlaggal rendelkezik, ami azt jelzi, hogy nem csak néhány megszállott rajongó véleménye tükröződik.

Fontos azonban a negatív véleményeket is figyelembe venni. Hiszen minden gyárban van hétfő, ha nem is egyforma gyakorisággal. A megbízhatóság és a minőség valójában statisztikai fogalom. Ha valaki elégedetlen, az ötajtós Octavia 560 literes csomagtartója hirtelen mikroszkopikus lyukká zsugorodik.

A végső pontszámban nem csupán a meghibásodások számítanak. Ha valaki elégedetlen, az ötajtós Octavia 560 literes csomagtartója hirtelen mikroszkopikus lyukká zsugorodik, az ülések gyalulatlan favázából gigantikus szálkák kezdik bökni a seggét.

Fogyasztási tapasztalatok

Egy háromcsillagos értékelő megemlíti a fogyasztást: „Nyugodt tempóban autózom (lakott terület 50 km/h, a többi helyen szigorúan 80 km/h), napi rendszerességgel szinte csak országúton használom a kocsit, naponta 80-100 km-t vezetek, néha városban is megyek egy kicsit, és így fogyaszt 6,5-7 litert. De ha kicsit merészebben nyomnám neki, és mondjuk 100-120-as tempót is autóznék és ezt még megspékelném egy kis városi dugóval, simán 9-10 litert becsókolna.”

Fabia alacsony alapjárat okai

El sem tudom képzelni, hogyan lehet a nyolcszelepes egyhatos fogyasztását (akár nyolcvannal) hét liter alá szorítani. A realitás valahol 8 l/100 km közelében van, vegyes használattal. Ez sajnos egy olyan motor, amelynek a szabványos városi fogyasztása is közel tíz liter.

Motorválaszték

Lehet persze szidni az egyhatos motort, de benzinesből ez az egyetlen elérhető alternatíva. Van ugyan 1,4-es (75, majd 2007-től 80 lóerővel), de ennek legfeljebb a kisebb teljesítményadó a pozitívuma. Az 1,6-os FSI (közvetlen befecskendezéses benzines, 115 LE) sem egy csoda, ráadásul csak a prémium benzinekkel fogyaszt jól.

Kétliteres FSI mutatóban sincs (150 LE), a későbbi turbós 1.8 TFSI (160 LE) is ritka, mint a fehér holló. Kétliteres TSI Octavia RS már akad, de az nem a racionális véglet, valamivel hárommillió felett indulnak az árai. Az újabb 1.2 TSI (105 LE) 2010-től kapható, az 1,4-es 2009-től, ezek azért drágák, mert még újak.

Amit kipróbáltunk, még a 2009-es facelift előtti arcot mutatja - nekem speciel a szögletes lámpával sokkal egységesebbnek tűnik a formaterve. Látszólag csak a lámpa nőtt meg, és a hűtőmaszk változott, az utastér is kapott egy kis kozmetikát, és slussz - bár történtek műszaki módosítások is, módosultak a nyomtávok, stb. Ebből a használó sokat nem érez.

Műszaki jellemzők és vezetési élmény

Az Octavia II. nagyon komoly újítása volt, hogy ugyanazt a padlólemezt használja, mint a Golf V, ennek minden előnyével. Egész normális a tengelytávja, és hátul többlengőkaros hátsó futóműve van. Ezzel az Octavia nem csupán stabil, de képes még egészen rossz úton is normálisan rugózni.

Skoda Superb II áttekintés

Annak ellenére, hogy valójában az alsó középkategória technikáját használja, a nagy farával szinte a középkategóriába is befurakodik, és mint ilyen, a cégautók körében rendszeres tendergyőztes. Bár esetünkben még a futamidő lejárta előtt került a placcra az Octavia, és meg kell állapítanom: a hatvanezer km után az utastere gyakorlatilag olyan, mint az új.

És tényleg olyan, amilyenre emlékeztem: hátul is normális méretű a tér, a csomagtartó pedig gigantikus, és ráadásul a kocsi ötajtós, szemben a fő konkurensként említhető szedánokkal, mint mondjuk a Jetta, Focus Sedan, Astra Sedan.

Szegény 1,6-os motort már vagy tizenöt éve ismerem. Sosem szerettem, de azt el kell ismernem, hogy hiába szerény az ereje, bizonyos határok között jól kompenzálja ezt a váltó áttételezése. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy kellemesen vezethető. Azért csodák nincsenek, ezerötszázig teljesen döglött a nyolcszelepes, és valójában csak háromezer fölött jön meg az ereje, az alatt sem valami virgonc. Mindezzel együtt átlagos dinamikát valahogy ki lehet hozni az Octaviából.

Ezt úgy oldották meg, hogy jó rövid fokozatokat választottak, hamar leforognak, de legalább nem kell állandóan kapcsolgatni vele. Sok minden nem tud elromlani benne, a luxusextrák hiánya nem mindig hátrány.

Az egyhatos motor esetében a karbantartás nem ördöngösség, de a költségeket befolyásolhatja, hogy kétféle lehet (ahogy nagyon sok más VW-csoportos motornál): állandó vagy a kiterjesztett olajcsere-periódusú. Ha az alapvető szervizeket megkapja, erről a nem túl forradalmi felépítésű motorról kiderül, hogy legalább tartós és problémamentes.

Skoda Felicia hibaelhárítás

Valójában ez része a kompromisszumnak, amit a benzines Octavia megvásárlásakor köt az ember: az eszméletlen jó használhatóság sokaknak megér ennyit. Okkal. Az nem várható el tőle, hogy végtelen futásteljesítménnyel megérje, erre leginkább az 1.9 TDI-t ajánlanám. Egy 102 lóerős kocsitól az élményt sem érdemes számon kérni, nem lesz apuci legjobb barátja, mint mondjuk az RS.

Az 1,6-os benzines Octavia arra született, hogy jó szolga legyen egy olyan családban, ahol nem hajtják az átlagosnál többet.

Az Octavia RS

A dízel RS 170 lovas A RS Octavia kétliteres benzines turbómotorja kerek 200 lóerőt tud, a nagyon kellemes 280 newtonméteres nyomatékcsúcs mellett. Mindezt kicsivel kevesebb, mint 1,5 tonnára. Ebből már kisülhet valami jó dolog.

Az előzőnél nagyobb feltűnést már csak a rajtprogram aktiválásával tudnunk elérni, merthogy olyan is van. Álló helyzetben váltó S fokozatba, ESP ki, bal láb a fékre, jobb a gázra. A motor felbőg, kb. 3500-as fordulatszámig felszalad a fordulat, de közben nem akar elmászni az autó, nem nyúzzuk a féket, szépen egyhelyben bőgetünk.

Az erős családi autóknál gyakran felmerül a vád, hogy alkalmatlanok valóban gyors haladásra egy arra alkalmas útszakaszon. Az Octavia RS ezen a téren is jobb az átlagnál. A feszes futómű nagyon jól tart a kanyarban, olyannyira jól, hogy a menetstabilizáló olyan ritkán avatkozik közbe, hogy olykor már izgulok, vajon tényleg megvéd-e ha baj van.

A hatsebességes DSG váltó eközben végig ügyes munkát végez, olyan gyorsan, amit egy versenyző is megirigyelne. Van mód a kézi váltásra is, a váltókar és a kormány mögötti fülecskék is felkínálják ezt az opciót.

A városi fogyasztási adat valamivel 10 liter felett van a gyár szerint, én ennél két literrel többet mértem, igaz biztosan nem a szabványban előírt gyorsasággal haladtam az RS-sel. Ha leszokunk a felesleges gyorsítgatásokról, akkor biztosan elfogadható mértékűre szelídül a fogyasztás, főleg ha országúton, vagy autópályán használjuk. De vigyázat: nehéz lesz megállni, mert még autópálya tempónál is szédítően szalad a sebességmérő a tiltott zóna felé.

Használtautó-piaci szempontok

A Skoda Octavia évek óta uralja a magyar újautó-piacot, elképesztő mennyiségben értékesítik a Volkswagen Golffal szoros rokonságban álló kompaktot. Igaz, hogy elsősorban nem a magán-, hanem a flottavásárlók vesznek százszámra az Octaviából, de ez a jelenség speciel a magánvásárlók számára is jó: használtan jobbnál jobb Octaviákat lehet kifogni remek áron, néhány éves futással.

A használtautó-vásárlást fontolgatók többségénél (még mindig) tartják magukat az olyan sztereotípiák, hogy flottából nem szabad autót venni, mert „szét vannak hajtva, és sokat futottak”. Az általunk megkérdezett szakemberek véleményét összegezve ez (jellemzően) egyáltalán nem igaz, sőt.

A céges autók mellett szól, hogy szinte mindent lehet róluk tudni. Igaz ugyan, hogy az esetek zömében sokat futnak, ám a gyári előírásokat betű szerint betartva karban is tartják őket, rendszeresen márkaszervizben járnak, minden rendben van velük, ellentétben a piacon található, sok esetben ismeretlen előéletű autókkal.

Három és fél év, 159 ezer kilométer, mehet? Így volt ez a képeken látható, 2010-es, a lehető legfényűzőbben felszerelt Octaviával is, amely az SAP flottájából kikerülve, 159 ezer kilométeres futással landolt három és fél évesen egy kereskedőnél - másfél éve 2,4 millió forintos irányárral.

Olyan autót keresnek, ami törésmentes, mi több, a vásárlás pillanatában is karcolásmentes a karosszériája, de nem futott többet százezer kilométernél, „mert azzal már csak a gond van”. És persze olcsó. Az örök szabály: nem kilométert, hanem állapotot veszünk.

A TSI-motorok olajszűrői különösen érzékenyek a szennyeződésekre, ezt jelezve a kereskedő azonnal felajánlotta, hogy saját költségén lecserélteti az olajat és a szűrőt.

A vezérlésre oda kell figyelni A nem bemondásra, hanem „igazoltan” szinte teljesen frissen vezérléscserélt autót kár lett volna otthagyni, pláne, hogy a hosszú porosodás miatt alkudni is lehetett rá. A próbaúton nagyon kell figyelni arra, hogy hallani-e szokatlan csörgést a motortér felől - ha igen, a vezérlés a végét járja, és sokba kerülhet a közeljövőben.

Az 1,2-es TSI melletti választást erősítette a konkrét autó maximális felszereltségén kívül az is, hogy skodás szakértők végigkérdezése után a többség az 1,2-es motort a maga nemében megbízhatóbbnak tartotta az 1,4-esnél.

A gondos flottás karbantartás hatása maximálisan érezhető az autón. A 180 ezer futott kilométer ellenére a futómű zörgés- és kopogásmentes (a vásárlás óta egy forint sem lett ráköltve), gyakorlatilag ugyanolyan steril vezetési élményt nyújt az autó, mint nullkilométeres korában.

Sokan félnek a világos kárpitozású autóktól, pedig amellett, hogy sokkal vidámabb hangulatú lesz tőle (az Octaviában egyébként is kissé komor hangulatú) utastér, gyerek mellett sem lesz egy perccel sem korábban tisztításérett, mint a fekete változat. Sőt, megvan az az előnye, hogy a kenyérmorzsák nem is látszanak rajta, ellentétben a sötétebb kárpitokkal.

Az Octavia helykínálata első osztályú, és ugyan van ebben egy kis csalás a picit rövid hátsó ülőlappal, hosszú utakon sem kényelmetlen az autó. A lábtér méretével több középkategóriás autót kenterbe ver az Octavia, a csomagtartója is 560 literes, családi használatra valóban kevés józanabb alternatíva létezik nála.

Az 1,2-es turbómotor teljesítménye 105 lóerő, gyorsulási versenyekre tehát nem érdemes ezzel az autóval benevezni, a mindennapokban azonban remekül használható. A 180 ezer kilométer után is vajpuhán kapcsolható, pontos hatfokozatú váltóval könnyen felvehető és tartható a forgalom ritmusa, az előzések előtt sem kell hosszasan gondolkodni. Közhely, de az 1,2-es TSI valóban tökéletes kompromisszum, egy családi autónak nem kell ennél többet tudnia.

Mivel a motor alapvetően kicsi, a 35-40 fokos nyári napokon bekapcsolt klíma könnyen hét liter fölé löki az átlagfogyasztást, egyébként 40 százalék város, 60 százalék országúti üzemben a fogyasztás 6,5-7 liter közötti, ami gazdaságos üzemeltetést jelent. Az alkatrészek mindenféle Skodához hegyekben állnak itthon, így a szervizelésre sem kell vagyonokat költeni.

Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki tágas, megfizethető, józan családi autót keres.

Műszaki adatok (1.2 TSI)

tags: #skoda #octavia #2011 #fogyasztás #teszt

• Minden a Kallos hajfestésről
• Izzócsere útmutató Renault Espace 2011
• Munkagép alkatrész információk
• Klímakompresszor hibák a Chevrolet Captivában
• Intelligens generátorok működése a Ford Mondeo MK4-ben