Az USA Ranger alakulat története
Az amerikai hadsereg sohasem szűkölködött különleges alakulatokban. Az US Army talán legpatinásabb alakulata, akik egyfajta katonai arisztokráciaként egészen a XVII. századig tudják visszavezetni fegyvernemi családfájukat.
A "ranger" szó eredeti, több száz éves jelentése olyasvalami, hogy "erdőkerülő", "vadőr" meg ilyesmi. Az első rangerek a ködös Albion erdeit járták és szigorúan leszámoltak minden olyan orvvadásszal vagy -horgásszal, akik a földbirtokos tulajdonát képező fácánt, pisztrángot vagy lépesmézet jogtalanul eltulajdonították.
Emlékezzünk meg azokról a katonai ős-rangerekről, akik az 1600-as évek második felétől, még brit egyenruhában feszítve, főállásban a bennszülött indián lakosság életét keserítették Észak-Amerikában. Robert Rogers őrnagy képe is ott lógna, aki 1756-ban kilenc speciális századot állított fel, amelyek katonái eredményesen vették fel a harcot nemcsak az indiánokkal, hanem a mindenfelé felbukkanó, galád, csigaevő franciákkal is. Rogers őrnagy a mélységi felderítők egyik archetípusa volt. Az általa összeállított és apró változásokkal azóta is érvényes ranger-alapszabályok ma is érvényesek.
A rangerek kitettek magukért, amikor a majdani USA alapjait meg kellett vetni. Nemcsak az indiánokat és a franciákat aprították ám, hanem tevékeny részt vállaltak a függetlenségi háborúban is; elég, ha Putnam tábornokot említjük, aki George Washington szerint Amerika egyik legnagyobb katonai zsenije volt. Jött a polgárháború, amikor is a rangerek színe-java bizony a csúnya-csúnya, rabszolgatartás-párti déliek, vagyis a Konföderáció oldalán harcolt, de az Unió is fel tudott sorakoztatni belőlük egy zászlóaljnyit.
A modern Ranger alakulatok születése
Az igazi (mármint a mai fogalmak szerinti) rangerek születésnapja azonban 1942 májusára datálódik, amikor is egy Lucian Truscott nevű ezredes azzal az ötlettel akasztja hasba a US Army főparancsnokságát, hogy a már két éve létező brit ejtőernyős kommandók mintájára nekik is létre kéne hozniuk egy speciális, nem túl nagy létszámú, de annál ütősebb egységet. Az ötlet annyira megtetszik a generálisoknak, hogy május végére már ki is válogatják a 200 önkéntest, akik a britektől Skóciában kapják meg a kiképzést. Az 1. Ranger Zászlóalj június 19-én veszi át a csapatzászlót; parancsnoka William Darby alezredes, aki embereivel együtt ugyancsak végigszopta a britek speciális tanfolyamát.
Szicíliában már két zászlóaljnyi ranger száll partra ’43 tavaszán, ahol végigverekedik az utat Anzióig. Itt 1944 januárjában és februárjában az első és a harmadik zászlóalj létszámának 65 százaléka hal hősi halált; a németek drágán adják a bőrüket. A második zászlóalj katonái persze morognak, hogy ők nem lehettek ott az olaszországi balhéknál, mert még nem tudják, hogy rájuk máshol lesz szükség: a normandiai partraszálláskor az ő feladatuk a híres Pointe du Hoc elfoglalása. Ázsiában is harcolnak: Új-Guinea, Fülöp-szigetek, indonéz szigetvilág, Burma, Mandzsúria.
A háború végén az amerikai katonai vezetés biztosan nagyon bepezsgőzhetett a győzelem kapcsán megszervezett ünnepségeken, mert ’45-ben az összes ranger-alakulatot feloszlatják. Megszűnik az egész Európán végigtrappolt második és ötödik zászlóalj, és jogutód nélkül felszámolják a csendes-óceáni hadszíntéren babért babérra halmozott hatosokat is.
Nem telik el öt év és máris bebizonyosodik, hogy a rangerek feloszlatása marhaság volt: 1950 augusztusában (koreai háború) újjáalakítanak egy századot, majd - gyors egymásutánban - további tizennégyet. A 3. és a 7. Ranger Század hazamegy az USA-ba, és az azóta is saját homokozóként tekintett, Georgia és Alabama államok határán fekvő Fort Benningben kiképzési feladatokat kapnak.
Mennyire nehéz az amerikai hadsereg RANGER iskolája?
A Ranger iskola
A ranger-iskola hatvanegy napos. Vannak, akiket hivatalból beiskoláznak (például a ranger-alakulatok újonc - és szigorúan önkéntes! - tagjait), de vannak, akik kezüket-lábukat összetörik, hogy elvégezhessék, hiszen egy olyan oklevél, amely igazolja, hogy végigcsináltad, elég komoly hátszelet jelenthet a világ bármelyik hadseregében az előléptetéshez vagy a magasabb beosztásba helyezéshez.
Az alapfeladat évtizedek óta gyakorlatilag változatlan: a tréning alaptétele arról szól, hogy egy ellenséges fegyveres szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy borsot törjön a ranger-növendékek orra alá, s ezt nekik minden módszerrel meg kell akadályozniuk.
Az első két hét az alapozásé. Olyanok vannak, hogy napi 17 kilométer menetgyakorlat teljes felszereléssel (ez úgy 30-32 kiló cuccot jelent), amit majd a vizsgán 200 percen belül kell teljesíteni. Van aztán laza 8 kilométeres terepfutás (felszerelés nélkül, mert a kiképzőknek is van szívük), igaz, dimbesdombos területen; ezt 40 percen belül kell abszolválni majd a vizsgán, a gyakorlatok során viszont nem bántanak és csak kicsit üvöltenek rád, ha 41 perc a szintidőd. És persze van akadálypálya is, olyan sármedencével, melynek alján szögesdrót húzódik.
A harmadik héten a hallgatók apróbb taktikai feladatokat hajtanak végre (felváltva rajparancsnokként, illetve közhangyaként). A negyedik-ötödik hét a hegyvidéki hadviselés bélyegét viseli magán, de ez ne tévesszen meg senkit, mert nemcsak havasi gyopárt szagolgatnak és kőszáli kecskéket zaklatnak a fiúk. Itt mindenki megtanul legalább tíz-tizenöt féle profi csomót kötni bármire, ami hosszabb 20 centinél és vékonyabb kettőnél. Persze hegyet is másznak, szakadékokon kelnek át; van nap, amikor egyszer esznek és van, amikor egyszer sem.
A Florida-hónap úgy kezdődik, hogy ejtőernyővel ledobják őket a valóban Florida állam területén fekvő Camp Rudder külterületére, ahol az "ellenséges csapatok" kutyás járőrei várják őket. Az elmúlt hatvan évben a kiképzés második fázisában (vagyis itt, Camp Rudderben) huszonnégy katona halt meg. Itt kerül sor a mocsári bevetésekre (Florida dobogós helyezést ér el mocsár- és alligátor-ügyben), valamint komplex kihallgatási szimulációra, szerintem el tudjátok képzelni a részleteket. Van természetközeli túlélési gyakorlat is. Ez a lírai elnevezésű modul azt jelenti, hogy a jelölt egy szál gatyában és egy tőrrel 72-96 órára kimegy a mocsári erdőbe; előtte persze oktatás, hogy melyik élőlényt lehet megenni és melyik elől kell sikoltozva elrohanni.
Az utolsó előtti hét egy hatnapos, a kiképzők minden perverz és bestiális igényét kielégítő komplex gyakorlaté, ahol a hallgatók választ kapnak az örök, visszatérő kérdések mindegyikére, amelyet a kiképzés során feltettek maguknak és egymásnak: "Na, ennek meg mi értelme volt?". Minden tancsoport más és más forgatókönyvet kap, de mindegyik hasonlít az összes többire abban, hogy az utolsó csepp energiát is kiszippantja a ranger-jelöltekből.
Az utolsó (kilencedik) hét a fokozatos lazításé, na meg az ünnepségre való felkészülésé. Az apróbb sebek begyógyulnak, a véraláfutások elhalványulnak, a szemekből eltűnik az őrült lobogás, és az egész agyonhajszolt banda készen áll a ranger-avatásra. A tanfolyam végén csak kétféle értékelés létezik: a megfelelt (GO), illetve a nem felelt meg (NO GO) - ezért tessék kételkedve mosolyogni azokon, akik (saját beszámolójuk alapján legalábbis) "kiválóra" meg "istencsászár minősítéssel" fejezték be a Ranger-iskolát.
Alább látható egy táblázat a Ranger iskola képzésének fázisairól:
| Hét | Fázis | Leírás |
|---|---|---|
| 1-2 | Alapozás | Menetgyakorlatok, terepfutás, akadálypálya |
| 3 | Taktikai feladatok | Rajparancsnoki és közkatonai feladatok |
| 4-5 | Hegyvidéki hadviselés | Csomókötés, hegymászás, szakadékokon való átkelés |
| 6-7 | Florida | Mocsári bevetések, kihallgatási szimuláció, túlélési gyakorlat |
| 8 | Komplex gyakorlat | Hatnapos gyakorlat a kiképzés során tanultak alkalmazására |
| 9 | Lazítás és felkészülés | Felkészülés a ranger-avatásra |
Ranger bevetések a hidegháború után
A mai ranger-csapatok (végleges?) megalakítására vonatkozó utolsó lökést állítólag az 1973-as arab-izraeli háború adta, amikor a jenkik rádöbbentek: bármikor előfordulhat, hogy bárhol a világon "katonai segítséget kell nyújtani baráti nemzeteknek". A 75. gyalogsági ezred első zászlóalját 1974 januárjában hivatalosan is átalakítják tehát rangerekké.
Az Urgent Fury-akció - 1983. Grenada alig öt éve élvezte az Egyesült Királyságtól való függetlenségét előnyeit (?), amikor 1979-ben egy karakteresen baloldali (mondjuk ki: marxista) puccs segítségével egy Maurice Bishop nevű közgazdász veszi át a hatalmat. Lazán hatályon kívül helyezi az alkotmányt, minden pártot betilt (a sajátján kívül természetesen) és a környék legnagyobb riadalmára elkezd cimborálni a kubaiakkal, illetve Moszkvával. 1983. október 25-én hajnalban a mintegy négyszáz rangert szállító Herculesek felszállnak a szomszédos Barbadosról és helyi idő szerint 05.40-kor ejtőernyővel földet ér a szigetország Port Salinas-i repterén. Itt körülbelül két zászlóaljnyi kubaiba ütköznek, akiket laza másfél órányi harc után kiszorítanak. A kifutópályát megtisztítják, és fél nyolckor máris érkezhet a többi repülőgép, fedélzetén a tengerészgyalogosokkal és a többi erősítéssel. Ezt követően erőltetett menetben elérik a közeli (hogy őszinték legyünk, Grenadában minden mindenhez közel van…) orvosi egyetemet, ahol félezer amerikai diák várta szívszorongva őket. A rangerek összesen öt óra alatt befejezték a rájuk háruló melót, majd hazamentek.
Az USA számára életfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bíró régió (lásd még: Panama-csatorna) országában 1983-tól egy Manuel Noriega nevű tábornok volt a tótumfaktum, aki a legjobb latin-amerikai hagyományoknak megfelelően intézte a dolgokat. Az év elején hivatalba lépett idősebb Bush összevonja szemöldökét és december 19-én kiadja az ukázt: Panamában rendet kell tenni, Noriegát pedig bíróság elé kell állítani.
A hadműveletben először vesz részt a teljes 75. Ranger Ezred: a szakácsoktól a karbantartókig mindenki beöltözik, felveszi az éleslőszert, felcsatolja az ejtőernyőket, beszáll a jól bevállt Herculesekbe és lelkesen üvölti a jelszót: Rangers lead the way! Az első 500 ranger december 20-án 01.00 órakor ugrik, és azt a feladatot kapja, hogy biztosítsa a Tocumen Nemzetközi Repülőteret, ahol a panamai légierő főhadiszállása is volt. Egy másik zászlóalj a Rio Hato katonai reptét elfoglalását kapta feladatul. Miután mindkét reptér készen áll a többiek fogadására, az első zászlóaljat a 82. Légiszállítású Hadosztály mellé rendelik, melynek parancsnoka rögtön tesz is az ellen, hogy a rangerek szétunatkozzák az agyukat. Új feladat: a panamai különlegeseket (egyfajta hegyivadászokat) kell semlegesíteniük. Ez sem okoz különösebb gondokat. A harmadik zászlóalj Charlie százada is testhezálló melóra kap utasítást: a Panamai Vezérkar központi épületét, a La Comandancia-t kell bevenniük.
A rangereket legelőször itt is reptér-elfoglalásra vették igénybe (úgy látszik, ez rajtuk maradt, mint szamáron a fül). A szíriai határ melletti "H-1" kódú katonai repülőtér kifutója aggasztóan hosszú (10 kilométer) és jól karbantartott volt, s a nyugati szövetségesek nem akartál kockáztatni, hogy akár iraki, akár más ellenséges gépek igénybe tudják venni. Ennek érdekében 2003. március 25-ről 26-ra virradóan 600 ranger, 300 ejtőernyős a 173. Ugyancsak rangerek szabadították ki Jessica Dawn Lynch, sebesült és foglyul ejtett amerikai közlegényt közleányt az egyik iraki kórházból.
Napjainkban egyetlen vegytiszta ranger-alakulat létezik, a 75. Gyalogos (Ranger) Ezred, amelyről már többször is említést tettünk. A rangerek 2001-ig fekete barettet viseltek, de akkor megsértődtek (lévén, hogy a hadsereg más alakulatoknak is engedélyezte ennek viselését), és áttértek a világosbarnás-szürke, hivatalosan: tan beret (cserszínű barett) fejfedőkre, amit most már tényleg csak ők hordhatnak.
Mai írásunk végén egy rövidke történet, amelyet Robert Turner ranger ezredes mesélt azokról az időkről, amikor Vietnamban éppen zengett az ég és az ellenség sikeres offenzívában volt. Mindenfelé robbanások, lövések, sikolyok, s közben a napalmtól ég fél Indokína. "Az egyik éjjel felriadtam a lövészárokban, csatakosan az izzadságtól, mert azt álmodtam, hogy a Ranger-Schoolban vagyok."