Az Amerikai Ranger Alakulatok Története, Kiképzése és Hadműveletei
Az amerikai hadsereg sohasem szűkölködött különleges alakulatokban. Az US Army talán legpatinásabb alakulata, akik egyfajta katonai arisztokráciaként egészen a XVII. századig tudják visszavezetni fegyvernemi családfájukat, a Rangerek. Hollywoodnak és a videojáték-iparnak hála rengetegen hallottak már a különféle amerikai különleges alakulatokról: Navy Seals, Delta Force, Rangerek. A US Rangers az Amerikai Egyesült Államok hadseregének elit gyalogosegysége. A Ranger megnevezést csak azok viselhetik, akik sikeresen elvégzik a Ranger-iskolát.
A Rangerek Gyökerei és Kialakulása
A "ranger" szó eredeti, több száz éves jelentése olyasvalami, hogy "erdőkerülő", "vadőr" meg ilyesmi. Az első rangerek a ködös Albion erdeit járták és szigorúan leszámoltak minden olyan orvvadásszal vagy -horgásszal, akik a földbirtokos tulajdonát képező fácánt, pisztrángot vagy lépesmézet jogtalanul eltulajdonították. Később, az amerikai kontinensen a XVIII. században, az indiánok ellen fellépő, vidéket járó csapatok is ezt az elnevezést kapták.
Emlékezzünk meg azokról a katonai ős-rangerekről, akik az 1600-as évek második felétől, még brit egyenruhában feszítve, főállásban a bennszülött indián lakosság életét keserítették Észak-Amerikában. Robert Rogers őrnagy képe is ott lógna, aki 1756-ban kilenc speciális századot állított fel. Ezeknek a századoknak a katonái eredményesen vették fel a harcot nemcsak az indiánokkal, hanem a mindenfelé felbukkanó, galád, csigaevő franciákkal is. Rogers őrnagy a mélységi felderítők egyik archetípusa volt. Az általa összeállított és apró változásokkal azóta is érvényes ranger-alapszabályok ma is érvényesek.
A rangerek kitettek magukért, amikor a majdani USA alapjait meg kellett vetni. Nemcsak az indiánokat és a franciákat aprították ám, hanem tevékeny részt vállaltak a függetlenségi háborúban is; elég, ha Putnam tábornokot említjük, aki George Washington szerint Amerika egyik legnagyobb katonai zsenije volt. Jött a polgárháború, amikor is a rangerek színe-java bizony a rabszolgatartás-párti déliek, vagyis a Konföderáció oldalán harcolt, de az Unió is fel tudott sorakoztatni belőlük egy zászlóaljnyit.
A Modern Ranger Alakulatok Születése és Evolúciója
Az igazi (mármint a mai fogalmak szerinti) rangerek születésnapja azonban 1942 májusára datálódik, amikor is egy Lucian Truscott nevű ezredes azzal az ötlettel kereste meg a US Army főparancsnokságát, hogy a már két éve létező brit ejtőernyős kommandók mintájára nekik is létre kéne hozniuk egy speciális, nem túl nagy létszámú, de annál ütősebb egységet. Az ötlet annyira megtetszett a generálisoknak, hogy május végére már ki is válogatták a 200 önkéntest, akik a britektől Skóciában kapták meg a kiképzést. Az 1. Ranger Zászlóalj június 19-én vette át a csapatzászlót; parancsnoka William Darby alezredes, aki embereivel együtt ugyancsak végigszopta a britek speciális tanfolyamát. Szicíliában már két zászlóaljnyi ranger szállt partra ’43 tavaszán, ahol végigverekedte az utat Anzióig. Itt 1944 januárjában és februárjában az első és a harmadik zászlóalj létszámának 65 százaléka halt hősi halált; a németek drágán adták a bőrüket.
A második zászlóalj katonái persze morogtak, hogy ők nem lehettek ott az olaszországi balhéknál, mert még nem tudták, hogy rájuk máshol lesz szükség: a normandiai partraszálláskor az ő feladatuk a híres Pointe du Hoc elfoglalása. Ázsiában is harcoltak: Új-Guinea, Fülöp-szigetek, indonéz szigetvilág, Burma, Mandzsúria. A háború végén az amerikai katonai vezetés 1945-ben az összes ranger-alakulatot feloszlatta. Megszűnt az egész Európán végigtrappolt második és ötödik zászlóalj, és jogutód nélkül felszámolták a csendes-óceáni hadszíntéren babért babérra halmozott hatosokat is.
Nem telt el öt év és máris bebizonyosodott, hogy a rangerek feloszlatása marhaság volt: 1950 augusztusában (koreai háború) újjáalakítottak egy századot, majd - gyors egymásutánban - további tizennégyet. A 3. és a 7. Ranger Század hazament az USA-ba, és az azóta is saját homokozóként tekintett, Georgia és Alabama államok határán fekvő Fort Benningben kiképzési feladatokat kaptak. A koreai háború után ismét szétzavarták őket, majd a vietnami háborúban újból megalakultak a ranger zászlóaljak.
A mai ranger-csapatok végleges megalakítására vonatkozó utolsó lökést állítólag az 1973-as arab-izraeli háború adta, amikor a jenkik rádöbbentek: bármikor előfordulhat, hogy bárhol a világon "katonai segítséget kell nyújtani baráti nemzeteknek". A 75. gyalogsági ezred első zászlóalját 1974 januárjában hivatalosan is átalakították rangerekké. Napjainkban egyetlen vegytiszta ranger-alakulat létezik, a 75. Gyalogos (Ranger) Ezred, amelyről már többször is említést tettünk.
A rangerek 2001-ig fekete barettet viseltek, de akkor megsértődtek (lévén, hogy a hadsereg más alakulatoknak is engedélyezte ennek viselését), és áttértek a világosbarnás-szürke, hivatalosan: tan beret (cserszínű barett) fejfedőkre, amit most már tényleg csak ők hordhatnak.
A Hírhedt Ranger Iskola: Ahol a Pokol Ér Véget
A rangerek leginkább kivételes kiképzőprogramjuknak köszönhették mindig is sikereiket. A Georgia államban található (az alabamai határ közelében fekvő), vadregényes terepen elhelyezkedő, legendás Fort Benning kiképzőbázis, ahol 61 napon keresztül zajlik a rangerek kiképzése, embertelenül kemény megpróbáltatások közepette. Akik ezt a földi poklot kibírják, azok méltán kerülnek soraikba. A ranger-iskola hatvanegy napos. Vannak, akiket hivatalból beiskoláznak (például a ranger-alakulatok újonc - és szigorúan önkéntes! - tagjait), de vannak, akik kezüket-lábukat összetörik, hogy elvégezhessék, hiszen egy olyan oklevél, amely igazolja, hogy végigcsináltad, elég komoly hátszelet jelenthet a világ bármelyik hadseregében az előléptetéshez vagy a magasabb beosztásba helyezéshez. Az alapfeladat évtizedek óta gyakorlatilag változatlan: a tréning alaptétele arról szól, hogy egy ellenséges fegyveres szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy borsot törjön a ranger-növendékek orra alá, s ezt nekik minden módszerrel meg kell akadályozniuk.
A Kiképzés Fázisai
| Hét | Fázis | Leírás |
|---|---|---|
| 1-2 | Alapozás | Menetgyakorlatok (napi 17 km teljes felszereléssel), terepfutás (8 km, dimbes-dombos), akadálypálya (sármedence, szögesdrót). |
| 3 | Taktikai feladatok | Apróbb taktikai feladatok, rajparancsnoki és közkatonai feladatok felváltva. |
| 4-5 | Hegyvidéki hadviselés | Csomókötés (10-15 féle), hegymászás, szakadékokon való átkelés, korlátozott étkezés. |
| 6-7 | Florida | Ejtőernyős ledobás Camp Rudderbe, mocsári bevetések, kihallgatási szimuláció, természetközeli túlélési gyakorlat (72-96 óra egy szál gatyában és tőrrel). |
| 8 | Komplex gyakorlat | Hatnapos, minden perverz és bestiális igényt kielégítő, energiaelszívó gyakorlat a tanultak alkalmazására. |
| 9 | Lazítás és felkészülés | Fokozatos lazítás, sebek gyógyulása, felkészülés a ranger-avatásra. |
Az alapozás heteiben napi 17 kilométer menetgyakorlatot kell teljesíteni teljes felszereléssel (ez úgy 30-32 kiló cuccot jelent), amit majd a vizsgán 200 percen belül kell teljesíteni. Van aztán laza 8 kilométeres terepfutás (felszerelés nélkül), igaz, dimbesdombos területen; ezt 40 percen belül kell abszolválni majd a vizsgán. És persze van akadálypálya is, olyan sármedencével, melynek alján szögesdrót húzódik.
A harmadik héten a hallgatók apróbb taktikai feladatokat hajtanak végre (felváltva rajparancsnokként, illetve közhangyaként). A negyedik-ötödik hét a hegyvidéki hadviselés bélyegét viseli magán. Itt mindenki megtanul legalább tíz-tizenöt féle profi csomót kötni bármire, ami hosszabb 20 centinél és vékonyabb kettőnél. Persze hegyet is másznak, szakadékokon kelnek át; van nap, amikor egyszer esznek és van, amikor egyszer sem.
A Florida-hónap úgy kezdődik, hogy ejtőernyővel ledobják őket a valóban Florida állam területén fekvő Camp Rudder külterületére, ahol az "ellenséges csapatok" kutyás járőrei várják őket. Az elmúlt hatvan évben a kiképzés második fázisában (vagyis itt, Camp Rudderben) huszonnégy katona halt meg. Itt kerül sor a mocsári bevetésekre (Florida dobogós helyezést ér el mocsár- és alligátor-ügyben), valamint komplex kihallgatási szimulációra. Van természetközeli túlélési gyakorlat is. Ez a lírai elnevezésű modul azt jelenti, hogy a jelölt egy szál gatyában és egy tőrrel 72-96 órára kimegy a mocsári erdőbe; előtte persze oktatás, hogy melyik élőlényt lehet megenni és melyik elől kell sikoltozva elrohanni.
Megkezdődött a VÉGSŐ próbája ezeknek a hadsereg rohamosztagosainak | A hitvallás: Rohamosztagos Iskola | Hadsereg Halálossága
Az utolsó előtti hét egy hatnapos, a kiképzők minden perverz és bestiális igényét kielégítő komplex gyakorlaté, ahol a hallgatók választ kapnak az örök, visszatérő kérdések mindegyikére, amelyet a kiképzés során feltettek maguknak és egymásnak: "Na, ennek meg mi értelme volt?". Minden tancsoport más és más forgatókönyvet kap, de mindegyik hasonlít az összes többire abban, hogy az utolsó csepp energiát is kiszippantja a ranger-jelöltekből. Az utolsó (kilencedik) hét a fokozatos lazításé, na meg az ünnepségre való felkészülésé. Az apróbb sebek begyógyulnak, a véraláfutások elhalványulnak, a szemekből eltűnik az őrült lobogás, és az egész agyonhajszolt banda készen áll a ranger-avatásra. A tanfolyam végén csak kétféle értékelés létezik: a megfelelt (GO), illetve a nem felelt meg (NO GO). A két hónap alatt naponta maximum 2200 kalóriát kapnak és nincs csoki- és csipsz-zabálás meg kólahörpölgetés a szünetekben.
Rangerek Bevetésen a Hidegháború Után
A modern rangerek számos fontos hadműveletben vettek részt a hidegháború utáni időszakban, ahol bizonyították rátermettségüket és különleges képességeiket.
Az Urgent Fury-akció - Grenada (1983)
Grenada alig öt éve élvezte az Egyesült Királyságtól való függetlenségét, amikor 1979-ben egy karakteresen baloldali puccs segítségével egy Maurice Bishop nevű közgazdász vette át a hatalmat. Lazán hatályon kívül helyezte az alkotmányt, minden pártot betiltott (a sajátján kívül természetesen) és a környék legnagyobb riadalmára elkezdett cimborálni a kubaiakkal, illetve Moszkvával. 1983. október 25-én hajnalban a mintegy négyszáz rangert szállító Herculesek felszálltak a szomszédos Barbadosról és helyi idő szerint 05:40-kor ejtőernyővel földet értek a szigetország Port Salinas-i repterén. Itt körülbelül két zászlóaljnyi kubaiba ütköztek, akiket laza másfél órányi harc után kiszorítottak. A kifutópályát megtisztították, és fél nyolckor máris érkezhetett a többi repülőgép, fedélzetén a tengerészgyalogosokkal és a többi erősítéssel. Ezt követően erőltetett menetben elérték a közeli orvosi egyetemet, ahol félezer amerikai diák várta szívszorongva őket. A rangerek összesen öt óra alatt befejezték a rájuk háruló melót, majd hazamentek.
Panamai Intervenció - Operation Just Cause (1989)
Az USA számára életfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bíró régió (Panama-csatorna) országában 1983-tól egy Manuel Noriega nevű tábornok volt a tótumfaktum, aki a legjobb latin-amerikai hagyományoknak megfelelően intézte a dolgokat: kábítószer-csempészet, pénzmosás, védelmi pénzek beszedése, embercsempészet, gazdasági bűncselekmények. Az év elején hivatalba lépett idősebb Bush összevonta szemöldökét és december 19-én kiadta az ukázt: Panamában rendet kell tenni, Noriegát pedig bíróság elé kell állítani. A hadműveletben először vett részt a teljes 75. Ranger Ezred. Az első 500 ranger december 20-án 01:00 órakor ugrott, és azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa a Tocumen Nemzetközi Repülőteret, ahol a panamai légierő főhadiszállása is volt. Egy másik zászlóalj a Rio Hato katonai reptér elfoglalását kapta feladatul. Miután mindkét reptér készen állt a többiek fogadására, az első zászlóaljat a 82. Légiszállítású Hadosztály mellé rendelték, melynek parancsnoka rögtön tett is az ellen, hogy a rangerek szétunatkozzák az agyukat. Új feladat: a panamai különlegeseket (egyfajta hegyivadászokat) kellett semlegesíteniük. Ez sem okozott különösebb gondokat. A harmadik zászlóalj Charlie százada is testhezálló melóra kapott utasítást: a Panamai Vezérkar központi épületét, a La Comandancia-t kellett bevenniük. A rangerek panamai fellépéséről még annyit, hogy Noriega házi katonaságát, a Batallon Dignidad-ot (Méltóság Zászlóalj) is seccperc alatt legyalázták.
Iraki Bevetések (2003)
A rangereket legelőször itt is reptér-elfoglalásra vették igénybe; a szíriai határ melletti "H-1" kódú katonai repülőtér kifutója aggasztóan hosszú (10 kilométer) és jól karbantartott volt, s a nyugati szövetségesek nem akarták kockáztatni, hogy akár iraki, akár más ellenséges gépek igénybe tudják venni. Ennek érdekében 2003. március 25-ről 26-ra virradóan 600 ranger, 300 ejtőernyős a 173. Ugyancsak rangerek szabadították ki Jessica Dawn Lynch, sebesült és foglyul ejtett amerikai közlegényt az egyik iraki kórházból.
Mogadishu, Szomália (1993)
A rangerek egyik leghíresebb bevetése 1993 októberében zajlott Szomália fővárosában, Mogadishuban, ahol egy helyi hadurat (Mohamed Farrah Aidid) kellett volna elfogniuk. Az akció balul sikerült és a város lakossága a rangerek ellen fordult, akik közül 18-an vesztették életüket. Ugyanakkor a rangerek még így is megöltek ezer szomáliai fegyverest. A történetet a világhírű "Sólyom végveszélyben" című Ridley Scott film mutatja be.