A Peugeot 406 Coupé: Egy Időtlen GT a Pininfarina Kezéből

Igazán semmi okom sincs meglepődni, mennyire bejön ez a dögös vörös. Oly sokszor érzem magam jól Peugeot-ban, hogy lassan már a veszélyes zsákutcákra is rákívánok, ha oroszlán van az orrán. Mégis: hogy ennyire jó, hogy ennyire telibe a szívem közepébe talál, arra egyszerűen nem voltam felkészülve. Márpedig ha komolyan elkap a bírvágy, nem húzhatom sokáig, az ilyen kincsek ára előbb-utóbb menthetetlen elindul felfelé. Különcök kedvence lehet a Peugeot 406 Coupé, amely kívülről elegáns, belülről kissé unalmas, de legalább nagyon tágas. Az autó sosem hozott átütő piaci sikert, pedig megjelenésekor sokan az európai sport(os)kocsigyártás friss szelét vélték érezni.

A Pininfarina Mesterműve: Tervezés és Történet

Márpedig amikor egy autónak a Pininfarinánál tervezték a külsejét, Paul Bracq felügyelte a belsejét, erős V6 van az orrában és igényes futómű tartja úton, akkor az egyszerűen nem lehet vakvágány. Maradjunk annyiban, hogy a Peugeot a II. Világháborút követő évtizedekben a polgári vásárlókat célozta kényelmes, tágas, tartós, de túlzásoktól mentes termékekkel, meg néha kabriókkal és csodálatos vonalú kupékkal. Ránézésre dolce vita árad a kétajtós 404 vagy 504 minden hajlatából, ám a technika ugyanolyan magabiztos, tartós, és túlzásoktól mentes ezekben is. Nem sportkupék tehát, egy telivér GT pedig több luxust, menőbb jelvényt villant. Az én fejemben tehát az szerepel a Peugeot kupé szócikknél, hogy elegáns vonalú, kellemes autó, igényes, de a pénzt beosztással költő urak és hölgyek számára.

Azonban 1983-ban utód nélkül tűnt el az 504 Coupé, 505-ből csak koncepcióként, 405-ből csak versenyautóként létezett kétajtós. Ezért nagy visszatérésként ünnepelte a közönség, amikor az 1996-os Párizsi Autószalon porondjára lépett a Peugeot 406 Coupé. Bár a szedán és a kombi házon belül készült, ezt a Pininfarinánál rajzolták, sőt, a gyártást is az olasz cégre bízták - a hátsó kerék elé ragasztatott f betűs logó nem csak jóváhagyó pecsét. A szóbeszéd szerint eredetileg a Fiatnak akarták eladni az alapformát, de ők inkább maguk terveztek egyet. Vagány is lett az 1993-as Fiat Coupé, szó se róla, de a piac ítélete egyértelmű: egyharmadával kevesebbet tudtak eladni, mint a Peugeot. A Peugeot 406 limuzin kupésítására a Pininfarina design-stúdiót kérte fel a Peugeot 1997-ben. Az alapautóra csak nyomokban emlékeztető 406 Coupé önálló egyéniséggé nőtte ki magát a 406 limuzin és kombi mellett.

Külső és belső dizájn jellemzői

Ha kicsit elmerengünk a külsején, szintén megállapíthatjuk, hogy a Coupé leginkább üzlet és/vagy úriemberek, illetve stílusos fiatalok autója. Egy az egyben semmi sem lett átemelve a szedán dizájnjából, hiába keresünk azonos elemeket elöl, oldalt, vagy hátul. Az első és hátsó lámpák formája azonban egyértelműen utal a névadó testvérre, már ami a 406-os számot illeti. A külcsín a híres-neves olasz Pininfarina stúdió műve, sőt, a kupék náluk készültek, ellentétben a kombikkal és négyajtós verziókkal. A karosszérián megjelenő formák beleillenek az akkori márkaarculatba, a látvány egyértelműen franciás, mindezt úgy, hogy profilból egy gyönyörű, arányos olasz túrakupéval van dolgunk. A tágas kétajtós elegáns és visszafogott külseje nem sokat veszített divatosságából az elmúlt majdnem 20 évben.

Ez a vörös autó a sorozat vége felé készült, nem sokkal azután, hogy 2003-ban másodszor is frissítették a típust. Sokan inkább korábbit vennének belőle, mert e ráncfelvarrás új első lökhárítót jelent, rajta a 407 harcsaszájának előhírnökével. Mégis, az alapforma és a kocsi értékei változatlanok, úgyhogy együtt tudok élni vele. Sőt, az én szememnek talán pont az eredeti hűtőrács túl csücsörítős. A gyártó először 1999-ben hajtott végre egy alig észrevehető mértékű ráncfelvarrást rajta, majd 2001-ben kicsit alaposabban is hozzányúltak a formavilághoz. A közelmúltban enyhe frissítőkúrában részesült a Coupé. Csak finoman változtattak az autó külsején, ami az átalakított hűtőrácsban és szélesebb sárvédő ívekben mutatkozik meg. Ettől az autó összhatása kicsit sportosabb lett.

Megoldások a Peugeot 206 kilométeróra hibáira

Motorválaszték és teljesítmény

A típus kezdetben csak a 2 literes, négyhengeres, 132 lóerős motorral és a 2946 köbcentis v6-ossal volt kapható, majd később lett 2.2-es 158 lovas benzines és egy 133 tagú ménest számláló, 2.2 hdi, azaz dízel változat is. Kezdetben kizárólag benzinmotorokkal lehetett a 406 Coupét megvásárolni, de elsők között a kupékategóriában, elérhető lett az autó 2,2 literes dízelmotorral is.

Winkler anno írt erről a frissített változatról, bár ott rosszul szerepel a teljesítmény, mert a korszerűnek számító ES sorozatú V6, mely ebben a típusban mutatkozott be, 1999 után már 207 lóerős. 2000-től minden modellbe ABS került, és a háromliteres V6-os 194 lóerős teljesítményét 210-re növelték, ezzel egy időben pedig ESP-vel is felszerelték a legizmosabb változatot. Már a kétliteres 132 lóerős alapmotor is elég fürgén képes mozgatni az autót, ráadásul meglehetősen takarékos is, városi közlekedésben tíz liter alatt fogyaszt száz kilométerenként, autópályán pedig 8-8,5 litert igényel. A háromliteres V6-os csúcsmotor eredetileg 194 lóerős volt, majd 1999-ben még 16 lóerővel izmosodott az egyébként is bivalyerős gép. Bár ez az erőforrás közel sem olyan szomjas, mint hinnénk, de azért városban lehetetlen 13 literes fogyasztásnál jobbat produkálni vele - automataváltóval pedig még a 15 alatti érték is csodaszámba megy.

Motortípusok és adatok

Belső tér és praktikum

Helykínálat terén jelest érdemel a 406 Coupé: hátsó lábtere kifejezetten nagynak minősül a kategóriájában. Ugyanakkor csak két utas ülhet hátra. A ki- és beszállás valamivel könnyebb, mint más kétajtósok esetében, és a csomagtartó is kifejezetten nagy, egy családi nyaralás cuccai is elférnek benne. Elől két megtermett felnőtt is gondtalanul helyet foglalhat, válltérből is van elegendő.

Ha elfoglaljuk a helyünket a sofőrülésben, szinte nem is tűnik fel ezáltal, hogy valami különlegesebb példánnyal van dolgunk, bár az oldaltámaszt is adó, sportos bőrülések talán sejtetnek valamit. Hátul ez már más, a kagylóülésben helyet foglalva rögtön részévé válunk a kupé életérzésnek, köszönhetően a pozíciónknak, az ablakívnek (a hátsó szekciónak egyébként kibuktatható ablakokkal kedveskedtek), illetve a helyhiánynak. Kétajtóshoz mérten a helykínálat egész jó, ezt pedig igazolja az is, mikor meglátjuk a katalógusadatokban, hogy a tengelytáv 2700 mm, ami megegyezik a szedán értékével (egyébként ekkora egy mai Avensis tengelytávja is). Sőt, a karosszéria hosszabb is a négyajtós verzióénál 6 centivel, túllépve ezzel épp a 4,6 métert. Így már nem is meglepő a 390 literes csomagtér, ami a műfajban kiváló érték, kis családi kompaktnak is elmenne a Coupé. Hogy a finom bőrbe vont fotel kényelmes és még hátul is elférek. Hogy a csomagtér majd négyszáz liter, az ülés lehajtható és van síalagút.

Belső tér minősége és felszereltsége

Mindezen pozitívumok ellenére a 406 Coupé beltere csalódást keltő. Kiábrándító a túl olcsó benyomást keltő műanyag, a túl egyszerű váltóbot, és egyáltalán: a műszerfal és a középkonzol egy az egyben megegyezik az alapmodellével (annyi különbséggel, hogy az órák króm keretet kaptak). Ezzel csak az a baj, hogy ami egy taxi esetében elmegy, az egy sportkocsiban snassz. Ha csak a műszerfalat nézzük, a Pininfarina feliraton kívül gyakorlatilag semmiből sem lehet megmondani, hogy kupéval van dolgunk - ez egy az egyben egy formavilágra kedvesen öregedő, kissé jellegtelen 406-os beltér. Hogy az új korában is szépségesnek számító forma egyszerűen nem öregszik, és hogy a beltér eleganciáját simán megirigyelni például a kissé kevésbé sikerült E36-ból. Magyarországi az autó, és a megrendelőlapon szinte az összes rubrikába X került. A bőrözése nem olyan extra, mint amit Winkler próbált, de van tetőablak, négyfokozatú automata váltó, és a négyféle 16”-os könnyűfém kerékből a feláras Nautilust választották hozzá. Ami, legyünk őszinték, sokkoló, de a stílus nem mindig simulékony. Azóta is az első tulaj garázsának dísze, futott 136 ezer kilométert, ha használt autóként nézzük, a bizonyítványa egész jó. Minimális barnulás van csak az alján, amúgy szép a fényezés meg a kárpitok, ugyanolyan büszke, mint 18 éve.

Peugeot 206 relé probléma

Vezetési élmény

Régi mercisként nem hittem volna, hogy egy hatvanas évekbeli, négyajtós Peugeot-tól lüktető vágyat érzek majd. Megtörtént, és nem is szégyellem. Titkos üzenetet kaptam, amiben felszólítottak, hogy találkozzam a Peugeot első valódi ügynökével. Nemsokára egy rövid telefonhívásban tájékoztattak, hogy összekötőm másnap a reptéren vár a jegyekkel. Addigra már elszántam magam, ha törik, ha szakad, ott leszek a megadott helyen. Megérkezésem után óriási, gyengén megvilágított hangárba vittek, ahol minden elő volt készítve a találkozáshoz. Aztán megláttam őt. Bemutatkoztunk egymásnak. A neve valamikor Sesame volt, de azt kérte, szólítsam csak 007-esnek. Az autó átvételekor csak annyi útmutatást kaptam: „Ne törd össze!”. Rendben, ez talán menni fog. Beültem, majd miután nem volt időm utánanézni a típusnak, a nem gyári váltókaron pedig nem voltak feltüntetve a fokozatok, betippeltem a hátramenetet. Idős autó, nem mintha ez kizárná a 6. fokozatot, de talán 5-ös a váltó és mázlim van (Avagy profi vagyok? Nem, akkor utánanéztem volna időben). Elindult hátra, ó igen! Innen már nem lesz gond. Aztán kiszenvedtem magam az extra-szűk kanyarokkal tűzdelt parkolóházból hatalmas aggodalmak közepette, hisz elvből nem törünk autót, nem hogy tesztautót, de hát a lelkemre volt kötve, a tulajdonos kedvenc gépében ülök. Közben figyeltem minden rezdülést, üzemszerűen történnek-e a dolgok, elvégre mégis csak egy 20 éves kocsiban ülök. Óvatosan kikanyarodtam a főútra, majd a pálya felé vettem az irányt, miközben konstatáltam, hogy néha-néha alapjáraton kissé rángatózik a karosszéria. A V6 hangja kellemesen törte meg gyorsításokkor a csendet, a kupé karosszéria pedig elegánsan siklott tova a többi autó között. Vártam, hogy bemelegedjen a technika, nem illik előtte odalépni. Már aznap estére megszépült az aggodalmakkal teli első negyed óra is. Utólag visszagondolva, ahogy bevillan a név - Peugeot 406 Coupe 2.9 V6, hmm -, máris elindul a fejemben a Taxi filmekhez szorosan kötődő Misirlou (tessék kattintani, kultusz muzsika, egyébként pedig nem is a francia filmben debütált, ami a mozgóképes közeget illeti, hanem a Ponyvaregényben), én pedig a főszereplő, Daniel helyébe képzelem magam egy pillanatra, mikor felpörög a motor. Egyszerűen csodás, a magasabb tartományokban kulturáltan, de fülgyönyörködtetően adja mindenki tudatára a kipufogó, hogy itt valami komolyabban motorizált jármű közlekedik. Ezek után azonban hamar lenyugodok, mert a 406 Coupé nem hülyegyerek autó.

De az igazán durva szer, az igazán erős kapudrog a kulturáltságnak az a foka, ahogy e kupé mozog. Vezettem ugyanezt a hajtásláncot Citroën C5-ben nem is olyan rég, de itt valahogy minden feszesebb, jobb és főleg: gyorsabb. Persze nem hidrós, mégis jól rugózik a Peugeot, de nem ringat vagy leng, csak feldolgozza az út támadásait. A kormányzás kifejezetten pontos, a futómű pedig (kis túlzással) mesteri: nem annyira kemény, hogy kényelmetlen legyen, de nagyfokú tapadást biztosít a kanyarokban. Szinte bármelyik motorral kifejezetten élmény vezetni az autót. A '90-es években divat volt Sport és Téli üzemmódokkal szédíteni az automatát vásárlókat, amiről mindig azt gondoltam: szemfényvesztés. A 406 viszont tényleg átalakul gombnyomásra, harapósabb a gázpedál, a váltó hagyja felpörgetni a motort, mely 4000-es fordulat körül már szépen szól, és szárnyra kap a másfél tonnás kupé. Hosszú az áttételsor, így nyugodt az autópályázás, mégis meggyőzően gyorsul minden tempóról, és az előzések sem okoznak gondot. Van ötfokozatú manuálissal V6, persze jobban gyorsul és bizonyára kicsivel kevesebbet eszik, de az a helyzet, hogy ennyire finoman kapcsoló, ilyen készséges és kellemes automata nem ront, hanem emel a túrakupé fényén. Pláne, hogy a Peugeot manuális váltók pont akkor jártak a mélyponton. Szóval ez a kocsi így tökéletes, ahogy van, és már azon gondolkodom, vajon mit szólna egy erősebb hegymenethez, valami alpesi hágón.

Csodálatos, ahogy felpörög a V6, az pedig egészen meglepő, hogy alul is szépen húz, 3500-4000-től jön meg igazán a teljesítmény. Szeret pörögni, de nem kell folyamatosan ezt tenni ahhoz, hogy élvezetesen autózzunk. A 7.7 szép adat egyébként, de valahogy az óriási tűzijáték elmarad. Vagy talán nem is ez a legjobb szó rá, nem elmarad, csak nem úgy következik be, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Amikor ugyanis beülünk, egészen magasan foglalunk helyet, mint egy személyautóban. Ha átmegyünk egy kátyún, érezzük ugyan, hogy feszes a futómű, de mégis valahogy kimarad a kellemetlen, óriási döccenés, kisebb úthibákon és közepes minőségű magyar utakon pedig egyébként szinte siklunk. A kormány kommunikatív, a futómű pedig összességében sportosan komfortos ami elég kettős, de a franciáknak ez sikerült. Nem kanyarvadász a 406-os, de stabilan tartja az ívet, a váltási érzet pedig kiváló, főképp ha néhány modern francia autóhoz mérem, azokhoz képest maga a nirvána. Jó ez az 5-sebességes, a hatodik pedig pályán is csak egy kicsit hiányzik. A kupét vezetése kettős, egyfelől olyan vele közlekedni, mint egy mai elsőkerekes, családi autóval. Egyszerű és magától értetődő. Másfelől viszont ehhez a kényelemhez és természetességhez jön hozzá a finomság, ami miatt ez nem egy a tucatból. A 406 Coupé egy vérbeli GT, főleg ezzel a V6-ossal, mely igazán karakteressé és élvezetessé teszi a koncepciót. Valamit anno nagyon eltalált a Peugeot és a Pininfarina!

Megbízhatóság és fenntartás

A hűtőrendszer és a felfüggesztés a 406 Coupé két gyenge pontja. A stabilizátor rudak 20-30 ezer kilométerenként cserére szorulnak, elhasználódásukat kopogó hang jelzi. A kétliteres benzines hűtője 200 ezer kilométeres futásteljesítmény körül elkezd rozsdásodni és csöpögni. Bosszantó apróság a kárpitok leválása az ajtókról és az A-oszlopról, de meggyűlhet a bajunk az egyébként vagány, keret nélküli ajtókban eltűnő ablakok emelőmechanizmusával is. Mindezek azonban viszonylag apróságok, a 406 Coupé ugyanis meglehetősen kiforrott konstrukcióként került a piacra, főbb egységei (motor, váltó, kuplung) megbízható, szinte örök életű darabok. Cserélték egyszer a hat gyújtótrafót, ezt akkor kell, amikor az egyik megadja magát, 120 ezer kilométernél pedig váltóolaj csere volt, teljes átmosással.

Ám azért a márkát beárnyékoló rossz hírnévnek is van nyoma, bár arról pont az olaszok tehetnek, hogy új korában sokat küzdött a szakszerviz a hibásan beépített tetőablakkal. Emiatt egyszer be is ázott, és autópályán onnan fentről hallom leginkább a szelet, szóval ilyen kupét sajnos teli tetővel érdemes venni. Nem szólnak a hátsó hangszórók és nem megy az ülésfűtés, mindkettőt vezeték probléma okozza, és világít a check engine is - a középső kijelző szépen kiírja, hogy Antipollution fault, azaz vagy katalizátort, vagy a lambda szondák egyikét kell cserélni. De mindennapi járáshoz amúgy is inkább a kétliteres Coupé való, mely egyszerűen agyoncsaphatatlan és az automata V6 11-13 literes fogyasztásánál jelentősen kevesebbel beéri. Két holland barátom is esküszik rá, egyikük közelíti a félmillió kilométert, a második felét már LPG-vel. A 406 technikája alapvetően tartós, a kaszni remekül ellenáll a rozsdának, az utastér gusztusos, az ilyen csip-csup elektromos bajok meg azért vannak, hogy tudjad, mégiscsak francia autóban ülsz, nem japánban. A tesztautó jelenleg 270.000 kilométernél tart, ami igen derék szám. Ami még derekabb, hogy mennyire egyben maradt a konstrukció, bár ez köszönhető részben jelenlegi nagyon gondos gazdájának is. Kívülről cseppet sem érződik a kor, a stílusos OZ felnik pedig talán még fiatalítják a gyakorlatilag hibátlan karosszériát. Belül az ülések szép, a futásteljesítményhez mérten gyönyörű állapotban vannak, ahogy a szintén bőr ajtókárpitok is. A kormány egyértelműen újra van húzva, azonban az igényes munkának hála közel annyira kifogástalan a beltér, mint a kasztni.

Minden a Peugeot 206 hűtőfolyadékáról

Örökség és piaci helyzet

Az 1990 óta eltelt három évtizedben felismerhetetlenségig átalakult az európai autópiac. Ennek egyértelmű nyertese az átlag autós, hiszen erősebb, biztonságosabb, megbízhatóbb, és - általában - igényesebb kocsikkal járhatunk, mint előtte bármikor. Ám a folyamatnak vesztesei is vannak. A nagy múltú olasz formatervező stúdiók szép lassan munka nélkül maradtak, a kupé pedig, mint műfaj, szinte teljesen elvesztette jelentőségét. Persze a BMW és a Mercedes ma is nyomtat kétajtóst többfélét is, hiszen huszonsokféle modell között elfér, de a legtöbb autógyár elengedte a témát. A 406 akkora siker volt, hogy a Peugeot készített utódot, ám a 407 hiába lett elfogadható autó, a formája annyira elbaltázott, hogy nyomába se ér ennek. Így lett a 406 Coupé mérföldkő, mely egy autóipari korszak végét jelzi.

Elkészült a 100 ezredik Peugeot 406 Coupé. A típus gyártásának eddigi hat éve alatt elkészült 100 ezer példányból a legtöbb Franciaországban talált gazdára, összesen 45 ezer autó. Pár százezertől 2-3 millióig lehet a német eladó példányok közül válogatni, a spektrum tehát széles. Rizikó lehet benne (miben nem?), de ha valaki mázlista, vagy áldoz rá egy kicsit többet (nem mintha az garancia lenne arra, hogy egy elektronikus hibáktól is mentes, tökéletes állapotú autót fog ki), az egy igazán stílusos járgányra tehet szert, akár ülésfűtéssel, bőrülésekkel, V6-ossal. Akinek a stílusa és fogékonysága megvan rá, lépjen még időben! Az átformált 406 Coupé a nyár folyamán jelenik meg Magyarországon. Az új típus ára nem növekszik. A 2,2-es dízelmotorral, bőrülést, JBL hifit és légkondicionálót tartalmazó Pack felszereltséggel 8,9 millió forintba kerül az autó.

tags: #peugeot #406 #cupe #jatek

• Hogyan szabhatod testre a Fordod fedélzeti rendszerét
• Az Aveo motorkódjainak jelentősége
• Spanyol fiesta jelentése
• E46 fejegység választás és beépítés
• A Mondeo MK3 honosítása lépésről lépésre