A Pannónia Motorkerékpárok Története és Fejlődése: A Csepeli Csodától a Kéthengeres Típusokig
A magyar motorkerékpár-gyártás ikonikus darabja, a Pannónia, hosszú és gazdag történelmet tudhat magáénak. A Csepeli Motorkerékpárgyárban harminc évig gyártották, ez alatt a három évtized alatt folyamatosan igazítottak, fejlesztettek rajta.
A Pannónia közvetlen elődjének a Csepel 250 típusú motorkerékpár tekinthető. Ezt 1950-ben kezdték el gyártani, először ikerdugattyús motorral, majd később, 1951-től megjelent az egydugattyús változat. A „Pannónia” márkanév Molnár László technikustól származott, és hamarosan az '50-es évek magyar sztárjává vált, mint a Csepel 250 típusú motorkerékpár kisöccse.
A "Nagyfékdobos" korszak: A kezdetek és a TL modellek
A Pannóniák korai típusait „Nagyfékdobosokként” emlegetjük, melyek 1954-től 1964-ig készültek. Ezek fő ismertetőjele a 200 mm-es átmérőjű fékdob és a hajlított küllős kerék. Az első ilyen, a Pannónia TL 1954-ben jelent meg. Korszerű formaterve és a Csepel 250-től örökölt modern, megbízható motorja volt. Első típusa a Pannónia TL korszerű formatervezéssel, megbízható motorral és Pannónia alkatrészekkel készült, összetéveszthetetlen bordó színben.
A bakteleszkópos, lengőnyerges Csepelhez képest előrelépés volt a hátsó lengővilla és az egybeszabott laticelnyereg. Ezen forradalmi megoldások a típusnévben is megjelentek, mely a „Teleszkóp, Lengővilla” szavak rövidítése volt. A szerszámosdoboz az új vonalú tankba került, az akkumulátor a hátsó függőleges vázcső elé.
A TLT modell: Újítások és a tokozott láncbura
Ezt 1956-ban követte továbbfejlesztett változata, a Pannónia TLT. Eleinte a TL bordó színében gyártották, később azonban áttértek az almazöld fényezésre, a gyártás végén pedig fekete motorok is készültek. Ezen a típuson vezettek be számos, a későbbi Pannónia motorok formatervét döntően meghatározó megoldást, mint például az első kerékkel együtt mozgó sárvédő, a tokozott láncburát, és a nyereg két oldalán található szerszám- és akkumulátortartókat. A típusnév második T-jét éppen a tokozott láncról kapta a motor. Emellett a típus a Csepelekről örökölt fecskefarkas kipufogó helyett új, modernebb vonalú, úgynevezett „buzogánydobbal” készült.
Hasznos tudnivalók Pannonia szereléshez
A TLF széria: Fejlesztések a részletekben
A TLT-t hamarosan felváltotta a korszerűsített Pannónia TLF. Az F betű a fejlesztett modellre utal, mely számos apró, de jelentős változást hozott. Változott a hátsó lámpa, mely nagyon szép, csepp alakú lett, helyet adva a féklámpa izzójának is - ekkor még az '50-es évek végén szabványos sárga féklámpa volt a motoron. A gyártás első évében a típus nagyon hasonlított a TLT-re, majd 1959-ben frissítették.
A frissítés során a váltóban alulra került az üres fokozat, új, osztott bordás hengert szereltek a motorra és a karburátort is lecserélték. A korábbi, BK-1-25 jelű, 25 mm-es torokátmérőjű, úsztatós, elzárható légszűrős darabot a BK-3-27 típusú, 27 mm-es légtorkú, dugattyús dúsítóberendezéssel ellátott karburátor váltotta. Ehhez kapcsolódóan a kormányra krómozott szívatókar (hébli) került, mely a későbbi egyhengereseken a bowden rövidülésével fokozatosan visszavándorolt az úsztatógomb helyére, a karburátorra.
A hátsó rugóstagok is változtak, már csak az alsó részük volt krómozva, de két fokozatban lehetett őket állítani a terhelésnek megfelelően. Az első villán megjelent a kormányzár helye, a tankból kikerült a szerszámosdoboz, viszont térdpárnagumikat kapott, melyek által kényelmesebb lett a motorozás. A nyereg alatti vázcsőre kapaszkodó került, hogy könnyebb legyen középállványra állítani a motort. Végül, a korábbi Hella fényszóró és Bosch elektromosság helyére hazai gyártású AVF került. Kis példányszámban készült a típus 6 V 60 W-os egyenáramú főtengelydinamóval szerelt változata Pannónia TLD néven.
A TLB: A "luxus" Pannónia
A TLF testvére volt a korszak legdrágább Pannóniája, a TLB. Ez a modell a TLF vázára épült, de lemezből készült burkolatok kerültek rá. A hátsó sárvédő rövidebb lett, mert a „szoknya” félig takarta a kereket. Hátul más formájú lámpa és krómozott lökhárító díszítette a motort, elöl a teleszkópszárakról lemaradt a fényszórótartó, a lámpa pedig felköltözött az úgynevezett békafej formájú kormányburkolatba. Ebben a burkolatban más formájú, az akkumulátoros gyújtáshoz töltésvisszajelzővel ellátott gyújtáskapcsoló volt. A sárvédő mélyebb lett, a térdpárnagumis tankba visszaköltözött a szerszámos, mert a burkolat mögött nem alakítottak ki neki helyet. A nyereg laticel maradt ugyan, de két részből állt és az elsőre egy fogantyú került, hogy könnyebben sztenderre lehessen állítani a motort.
Mindezek mellett még számtalan apróság - például sildes lámpakeret, krómozott oldallemez a burkolat alján, krómozott díszrács a henger mellett - különböztette meg a TLB-ket a TLF-ektől. Ebből a két típusból az export is jelentős volt, az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítottak komolyabb mennyiséget.
Pannónia főtengely alkatrészek
Pannónia TLT BEMUTATÓ! | Egy igazi ritkaság! Tulajdonosa bemutatásával!
Új korszak: T5, P10, P12 és a kisfékdobosok
A TLF/T1 népszerűsége töretlen volt, komoly exportsikereket tudhatott magáénak, de ettől a fejlesztések üteme kissé lelassult. Az 1954-es alaptípusra épülő modell elérte lehetőségei határát, a '40-es évek óta csiszolgatott motorblokkból sem lehetett már egyszerű eszközökkel többet kihozni. Ezért új prototípusok születtek: a korábbi öntöttvas hengert alumíniumhenger váltotta volna, a prototípusok között volt több kisebb-nagyobb mértékben burkolt darab és megjelentek kéthengeres mintadarabok is. Ekkor azonban már javában folyt a későbbi P20 fejlesztése és felszerszámozása, ami rengeteg pénzt és energiát igényelt, így csak egy kisebb frissítésre futotta: 1964-ben bemutatkozott a T5 nevű alaptípus, melynek változatai a korábbinál kisebb méretű, 160 mm-es átmérőjű fékdobjai után a „kisfékdobos” nevet kapták.
A korszerűsítésnek új lökést adott a kéthengeres P20 gyártásának előkészítése. A korabeli Pannóniáknál összetettebb típushoz sok új, egyedi alkatrészt kellett kifejleszteni és felszerszámozni, amely nagyon megdrágította a típus bevezetését. Ezen kívántak segíteni azzal, hogy az új alkatrészek egy hányadát egy T5-ösre épülő új, egyhengeres típusban is felhasználják, ezzel csökkentve a költségeket. Ez lett az 1967-ben megjelent P10.
A P10-re a P20-ról vették át az új, hidraulikus csillapítású első teleszkópvillát és a hátsó rugóstagot, az új formájú tankot és nyerget. Ehhez a típushoz egyedileg készült az új, nagyobb bordájú henger és hengerfej, illetve hűtőbordákkal ellátott motorház. A későbbiek során szívászajtompítót és módosított, halkabb működést lehetővé tévő kipufogót is kapott a motor. A két új típusból elkészültek az exportváltozatok (T6, T7, T8, P8, P9), de a fejlesztés középpontjába ismét a kéthengeresek kerültek. Az egyhengeres sorozat továbbfejlesztésére - a kedvező ár és a biztos kereslet miatt - születtek még további tervek, de ezek nem valósultak meg.
Csak 1974-ben jött egy új típus, a P12. Ez a P10 alapjaira épült, de a kéthengeresekről származó kisebb, 18 colos kerekekkel, ennek megfelelően átalakított vázzal, új formájú lámpafejjel, a tank alá helyezett gyújtáskapcsolóval, illetve áttervezett kipufogódobokkal és vezérléssel.
A kéthengeresek kora: P20 és a gyártás vége
Az 1960-as évek elejére világossá vált, hogy az egyhengeres T1 - bármennyire is népszerű - nem lehet hosszú távon a motorkerékpárgyár egyetlen modellje, ráadásul a KGST-n kívüli úgynevezett tőkés piacon nagyon nehezen értékesíthető. Ezért kutatásokba fogtak a mérnökök, külföldi motorokat tanulmányoztak és a korszak divatját követve kéthengeres 250-es és 350-es motorokat építettek. Végül a Yamaha YDS-re hasonlító konstrukciójú prototípus lett a befutó.
1965-ben készült el a P20 névre hallgató motorkerékpár nullszériája, melyet tartóstesztnek vetettek alá. A motorkerékpár teljesen új konstrukció volt: a jól bevált lendkerékmágnes helyett főtengelydinamó szolgáltatta az elektromos energiát, folytak kísérletek alumínium hengerrel, a nehézkesen mozgó vonóékes négyfokozatú váltó helyett forgódobos ötfokozatút használtak, a motor vázszerkezete és futóműve megújult. Ígéretes volt a konstrukció, a gyermekbetegségek kiküszöbölése és a felszerszámozás azonban elhúzódott, így az első szériamotorok csak 1968-ban gördültek le a gyártósorról.
A forgalmazás kezdetén megbízhatósági problémák akadtak, ezeket a gyár folyamatos javításokkal küszöbölte ki. A korábbinál fürgébb, kényelmesebb, jobban felszerelt típus előtt azonban bezárultak az exportpiacok: Nyugaton nem volt elég modern, a szovjet piac számára pedig túl drágának bizonyult. A nyugati piacok megnyerésére a gyár elkészítette a P20M jelű versenyváltozatot, aminek a Bol d'Or nevű 24 órás motorkerékpár-versenyen kellett volna sikert aratnia. Ez azonban nem sikerült, a nyugati export nem futott fel kellő mértékben.
A típust később modernizálták, 1974-ben megjelent a P21 jelű variánsa. Ez modernebb külsejű volt (kis lámpafej, oldalt elhelyezett gyújtáskapcsoló) és egyszerűbben gyártható elemekből épült fel (a T5-re hasonlító sárvédő, egyszerűbben hegesztett vázcsomópontok). Utolsó próbálkozásként készült belőle egy P21 Luxus nevű, jobban felszerelt, gazdagon krómozott exportváltozat, amelynek több, kis példányszámban épített változata is ismert. A gyár terveiben egy teljes, P20-ra épülő gyártmánycsalád szerepelt. A korszerű 250-es blokkból felfúrással 350-est építettek volna, illetve a motor megfelezésével egyhengeres 125-öst és 175-öst kaptak volna. Ezeket az erőforrásokat a P20-éra hasonlító vázban képzelték el, a kéthengeresek teleszkópvillájának és hátsó rugóstagjainak megfelelő módosításával. A távlati cél az lett volna, hogy ez az új, korszerűbb család váltsa fel a korábbi egyhengeres 250-eseket és pótolja a Danuviánál készült kismotorokat.
1974-ben a japán Yamaha szakemberei tárgyaltak egy negyvenezer négyzetméteres csepeli beruházásról, amely évente ötvenezer japán-magyar motorkerékpárt gyártott volna, 70%-ban exportra, ám az akkori vezetés elszabotálta az ötletet. A Pannónia motorkerékpárok gyártása 1975-ben ért véget.
Pannónia alkatrészek és felnik
A Pannónia motorkerékpárok fenntartása és restaurálása ma is sokak hobbi. Számukra fontos, hogy megbízható alkatrészekhez jussanak. Kínálatunkból nem hiányoznak a neves motorhoz való termékek sem: megannyi Pannónia alkatrész közül válogathatnak az érdeklődők. Tekintse meg Pannónia alkatrész választékunkat!
A vásárlók visszajelzései alapján a termék és a szolgáltatás általános értékelése rendkívül pozitív. Az ügyfelek összességében rendkívül elégedettek a vásárlásaikkal. A termék minősége, az ár, a szállítás gyorsasága és a csomagolás is rendre pozitív visszajelzéseket kap. A webáruház megbízhatósága és a pontos termékleírások nagyban hozzájárulnak a pozitív vásárlói élményhez.
Arata foarte bine. Calitate foarte bună! Întinerește motocicleta mea MZ rt 125/3 din 1960 . Felicitări! Janta cromata am luat-o pentru Simson Awo Touren. A venti foarte bine impachetata, arata foarte bine cu, livrare rapida sim impachetare foarte buna pentru a produsele livrate sa nu se deterioreze ( inspecial janta).
A vásárlói vélemények kiemelik az alkatrészek minőségét és a pontos leírások fontosságát. „Jól kapott gyorsan és szép minőség nagyon elégedett a vásárlásaimmal köszönöm ?? tökéletesen megfelel az elvárásaimnak, már csak a gondos összeszerelés van hátra, hogy kereket kapjak a régi oldalkocsimhoz...” - olvasható az egyik visszajelzésben. Egy másik vevő szerint: „Jó termék, jól kidolgozott és helyes méretekkel. Eddig mindig pontosan elküldték a vásárlás tárgyát. Úgy tűnik, hogy minden rendben van a felnivel.” Egy elégedett vásárló így fogalmazott: „Van 3 motorkerékpárom két shl és egy osa m50. Mindegyiket gyötrelmes állapotban szereztem meg, és a gmoto.pl segítségével sikerült 100%-ban helyreállítanom őket. A szükséges alkatrészek megrendelésekor a legfontosabb volt a minőség és a leírás, hogy az alkatrészeket melyik modellhez szánják. Mindezt a gmoto.pl oldalon találtam meg. A kivitelezés minősége magas, a pontos leírások kizárják a tévedés kockázatát az alkatrészek megrendelésekor, ami rengeteg időt takarít meg.”
Egy konkrét példát is találunk a felnikre vonatkozóan: „A gmoto.pl-nél vásárolt felnik és küllők fotóját csatolom a véleményemhez - a hatás magáért szól. SHL M11 motorkerékpár. A felnik a Lengyel Népköztársaságból származó lengyel felnikhez hasonló minőségűek - látható felni kapcsolat. Az árat figyelembe véve nagyon elégedett vagyok a termékkel.” Ez megerősíti, hogy a jó minőségű felnik és küllők elérhetők a restaurátorok számára.
Pannónia modellek főbb jellemzői
Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a legfontosabb Pannónia modellek jellemzőit a gyártási időszak és a fékdob átmérője alapján:
| Modellcsalád | Gyártási időszak | Fékdob átmérő | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Nagyfékdobosok (TL, TLT, TLF, TLB) | 1954-1964 | 200 mm | Hajlított küllős kerék |
| Kisfékdobosok (T5) | 1964-től | 160 mm | P20 alkatrészekkel közös fejlesztés |
| P12 | 1974-től | - | 18 colos kerekek, P10 alapjaira épül |
| P20 | 1968-1975 | - | Kéthengeres, új konstrukció, 1975-ben a gyártás vége |
Felhasznált források
- Ocskay Zoltán: Csepeli motorkerékpárok. Budapest, OldtimerPress, 2004.
- Ocskay Zoltán: Típuskalauz.
- Ocskay Zoltán: Régi, szép Pannóniák 2.
- Ocskay Zoltán: Régi, szép Pannóniák. Restaurálatlan, eredeti állapotú motorkerékpárok; 2. jav.
- Balogh György-Wohlmuth Emil: Pannónia motorkerékpárok kezelése és javítása (TL 250/F, TL 250/D, TL 250/B típusok). Budapest, Műszaki Kiadó, 1960.
- Ocskay Zoltán: Csepeli motorkerékpárok. WM, Csepel, Tünde, Pannónia; közrem. Ocskay Zoltán.
tags: #pannonia #motorkerékpár #felni #spanyol