A túlzott olajfogyasztás okai és következményei
A megnövekedett olajfogyasztás okai között alapvetően két fő tényezőt különböztethetünk meg: az olajfolyást és az olaj elégését.
Az olajfogyasztás okai
Az esetek jelentős részében a probléma forrása valamelyik tömítés, szimmering vagy csatlakozási pont hibájából eredő olajszivárgás.
Ez utóbbi folyamat jellemzően akkor következik be, ha a dugattyúgyűrűk, szelepszárszimmeringek vagy a turbófeltöltő elhasználódnak, illetve ha a motor belső alkatrészei már nem zárnak megfelelően. Az olaj így a szívó- vagy kipufogószelepeken, illetve a dugattyú mellett az égéstérbe kerül, ahol az üzemanyaggal együtt elég.
A fokozott olajégés nemcsak az olajszint gyorsabb csökkenéséhez vezet, hanem hosszú távon károsíthatja a katalizátort, növelheti a károsanyag-kibocsátást és lerakódásokat okozhat a szelepeken, gyertyákon és a kipufogórendszerben is.
Miért fogy a motorod olaja? Nézd meg, milyen károkat okoz a hosszú olajcsere-intervallum!
A megengedett olajfogyasztási szint
Minden jármű esetében a motorgyártó pontosan meghatároz egy úgynevezett megengedett olajfogyasztási szintet, amelyen belül az olajfogyasztás normálisnak tekinthető.
Az ezredforduló környékén, illetve az ezt megelőzően gyártott motorok esetében a gyártók a normális olajfogyasztás mértékét az üzemanyag-fogyasztás 0,05% és 0,5%-a közé határozták meg.
A modern gyártástechnológia fejlődésének köszönhetően a mai motorok sokkal precízebb illesztésekkel készülnek, ezáltal a veszteségek és a természetes olajfogyasztás is jelentősen csökkent.
Ha a jármű olajfogyasztása tartósan meghaladja a gyártó által megadott határértéket, az már rendellenes működésre utalhat. Ennek oka lehet például kopott szelepszár-szimmering, gyűrűkopás, turbóhiba vagy nem megfelelő olajminőség.
Az olajfogyasztás nem állandó érték, hanem a motor életciklusa során folyamatosan változik.
A motor élettartamának szakaszai és az olajfogyasztás
Egy új motornak van egy úgynevezett bejáratási időszaka, amikor a belső alkatrészek - például a dugattyúgyűrűk, hengerfalak, szelepszár-szimmeringek - egymáshoz illeszkednek és „összekopnak”. Ebben az időszakban teljesen normális lehet, ha az olajfogyasztás átmenetileg magasabb a megszokottnál, hiszen a motor alkatrészei ekkor még nem zárnak tökéletesen.
Ahogy a bejáratás véget ér, a motor alkatrészei optimálisan illeszkednek egymáshoz, így az olajfogyasztás fokozatosan visszatér a normális szintre. Ezt az állapotot tekinthetjük a motor élettartamának „egészséges” szakaszának, amikor az olajfogyasztás alacsony és stabil.
Amikor a motor az életciklusa vége felé közeledik, az olajfogyasztás ismét fokozatosan növekedni kezd. Ez a megnövekedett fogyasztás már jellemzően mechanikai okokra vezethető vissza, mint például a dugattyúgyűrűk vagy szelepszár-szimmeringek kopása, hengerkopás, vagy megnövekedett belső hézagok.
Az olajfogyasztás növekedését nem kizárólag a motor természetes öregedése okozhatja. Számos egyéb tényező is hatással lehet arra, hogy egy motor mennyi olajat használ el a mindennapi működés során.
Az egyik leggyakoribb tényező a nehezebb üzemi körülmények. Ha a járművet rendszeresen nagy terheléssel használjuk - például utánfutót vontatunk, gyakran vezetünk sportos stílusban, vagy sokat járatjuk üresen a motort -, az fokozott hőterhelést és nagyobb igénybevételt jelent a motor számára.
Fontos szerepet játszik az is, milyen viszkozitású motorolajat használunk. Ha a korábban megszokottnál alacsonyabb viszkozitású olajra váltunk - például 5W-40 helyett 5W-30 vagy 0W-30 olajat töltünk a motorba -, az a belső hézagokon keresztül nagyobb mennyiségű olaj elszivárgását vagy elégését eredményezheti.
Útmutató a Nissan Terrano 2700 dízel vezérléséhez
A motorolaj minősége is kulcsfontosságú. Az olcsóbb, gyengébb minőségű kenőanyagok párolgási vesztesége jellemzően nagyobb, mint a prémium olajoké, még azonos viszkozitási besorolás mellett is. Ez különösen igaz a modern, alacsony viszkozitású olajokra, amelyeknél a párolgás természetes velejáró.
Szintén gyakori probléma a túl hosszú olajcsere-periódus. A modern motorokban az olaj idővel felhígul az üzemanyaggal, ami csökkenti a kenőanyag viszkozitását.
Nem elhanyagolható szempont az sem, ha hosszabb ideig túl alacsony olajszinttel üzemel a jármű. Ilyenkor a motorolaj fokozott hő- és mechanikai igénybevételnek van kitéve, hamarabb elhasználódik, oxidálódik, és elveszíti kenési tulajdonságait.
Bár az említett tényezők sok esetben könnyen kontrollálhatók a használati szokások megváltoztatásával vagy a megfelelő motorolaj kiválasztásával, a magyarországi járműpark sajátosságai miatt a legnagyobb problémát mégis a járművek életkora jelenti.
A statisztikák szerint a hazai autópark átlagéletkora már meghaladja a 15 évet, így a fokozott olajfogyasztás fő oka legtöbbször a természetes kopásból és elhasználódásból eredő mechanikai állapotromlás.
A magyarországi járműpark gerincét kitevő járművek általában a 2000 és 2010 között jöttek le a gyártósorról és azóta róják az utakat. Ilyen futásteljesítmény mellett a motorok jelenlegi állapotát leginkább meghatározó tényező a járművet az élete során végigkisérő rendszeres karbantartás megléte vagy hiánya.
A használat szempontjából az 2-3 dl / 1000 km olajfogyasztási mennyiség az, ami már szembetűnő és zavaró (és ez még mindig a normál határértéken belül van). Ennél a mennyiségnél egy 10.000 km-es olajcsere periódus esetében is legalább egyszer elfogy az olajnívó maximális és minimális szintje közötti teljes olajmennyiség, és emiatt szükségszerű a motorolaj szintjének a szokásosnál sűrűbb ellenőrzése és a rendszeres utántöltés.
A felhasználók többsége tisztában van vele, hogy a magas olajfogyasztásért a motor életkorából és a használatból eredő állapota és kopásának mértéke a felelős.
Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen motorolaj segíthet csökkenteni az olajfogyasztást, sokan automatikusan a magasabb viszkozitású olajhoz nyúlnak.
Valóban, a sűrűbb olaj használatának vannak előnyei: vastagabb olajfilm képződik, amely jobban tömít a kopott alkatrészeknél, így a motor kevesebb olajat enged át az égéstérbe.
Ugyanakkor a magasabb viszkozitású motorolaj használata kompromisszumokkal jár. A sűrűbb olaj nehezebben jut át a szűk csapágyhézagokon, így kevesebb olaj jut el a kenési pontokhoz, különösen hidegindításkor vagy nagy terhelésnél. Emellett a vastagabb olaj lassabban áramlik a rendszerben, ezért kevésbé hatékony a hőelvezetése, ami a motor belső alkatrészeinek hőmérséklet-emelkedéséhez vezethet.
Ezen kívül a magasabb viszkozitású motorolaj növeli az olajnyomást is, ami tovább fokozhatja a motor hőterhelését.
Ezért ha valaki a magasabb viszkozitású motorolajat vagy motorolaj-adalékot választja az olajfogyasztás csökkentésére, érdemes ezt átgondoltan és mértékkel tenni, a gyártói előírásokat figyelembe véve.
A tervezőmérnök mindig átgondolt tervezés során határozza meg a motorolaj viszkozitását és az adott motorolajjal szemben támasztott egyéb igényeket, amiket a gyártó által meghatározott motorolaj szabványok tartalmaznak.
Még megnövekedett olajfogyasztás esetén sem ajánlott ezektől eltérni, mivel ezzel a motor nem megfelelő működését, idő előtti öregedését és kopását kockáztatjuk meg.
A jármű motorjának tervezője a motor teljes kenőanyag- és hűtőrendszerét, a motorolaj viszkozitását mind úgy tervezte és határozta meg, hogy a motor a teljes fordulatszám tartományban megfelelően tudjon működni.
Bár látszólag jót tesz a km-számláló állásának az, ha a jármű évekig nem megy egy métert sem, műszakilag az állás sokszor károsabb, mint az egyenletes és rendszeres futás. A sokáig rohasztott autó gumitömítései kiszáradhatnak, és amikor újból használni kezdik a kocsit, ereszthetnek.
A fékek összerohadnak, a féktárcsa felületi rozsdája az első nagyobb fékezéskor megégeti a fékeket. A hosszasan nem mozgó autó gumijai deformálódnak, a szálszerkezete eltorzul, sőt, akármilyen hihetetlen, a rugók is megereszkednek így.
Az állás nem tesz jót az elektronikának sem, az akku értelemszerűen megdöglik, de az elektronika is labilissá válhat. Klasszikus hiba még, hogy a termosztát meghülyül, azaz rosszkor nyit, cserélni kell.
Az évekig tartó állás már olyan károkat okozhat, hogy abban a hengerben, amelynek a szelepei nyitva vannak, a pára korróziót indít be, de még a differenciálmű olajból kilógó része is berozsdásodhat, ami egyenetlen futást okoz.
A hosszú állás során az utastérben beindulhat a penészedés. A motor tömítései, a motoralkatrészek műanyag és gumi elemei, amelyek a leginkább kitettek a hőhatásnak, előbb tönkremennek. Megkeményednek, kiszáradnak, deformálódnak, megrepednek.
Például több mint 200 ezer km-t futott, addig bontatlan motorokon az eredeti szelepfedél-tömítések lényegében üvegkeménnyé válnak, és törnek a szétszereléskor. Ez eredetileg rugalmas anyag, nem csoda tehát, ha itt szivárog az olaj.
A motor közelében lévő műanyag csőcsonkok, csatlakozások (hűtőrendszer, üzemanyagrendszer) repednek, deformálódnak, így szivárogni kezdenek. A befecskendezőszelepek műanyag testei szintén repedhetnek, itt az üzemanyag szivároghat.
Természetesen a felsorolt hibalehetőségek típustól és a felhasználási módtól függően eltérő futásteljesítmény után jelentkeznek, a gyártók technikai megoldásaitól, anyaghasználatától is függenek.
Kisegítő berendezések, valamint az erőátvitel, futómű csapágyai kopnak a futásteljesítmény növekedésével.
Ha sokszor kezdik hidegen, alacsonyabb kenőképességű dermedt kenőanyaggal a működést - valamint a kenőanyag is fajtájától függő módon engedve a gravitációnak lecsurog, lekúszik, így induláskor, indításkor az adott alkatrészen belül kenőanyag-eloszlási egyenetlenségek tapasztalhatók, amelyek kopáslehetőségeket jelentenek.
Sokan nem gondolnak a nem mozgó-forgó alkatrészek anyagfáradására. Lágyulnak a rugók, a sok elviselt maradandó alakváltozással nem járó, normál üzem közbeni deformációtól a karosszéria lemezanyaga, a lemezek hegesztett, vagy egyéb kötései is fáradnak.
Az autó használat közben nagyon él, minden porcikája részt vesz a mozgásban, akkor is, ha ezt mi nem észleljük.
Ezért is van, hogy a nagy futásteljesítmény meglétét a közhiedelem jogosan kevésbé tartja értékrontó tényezőnek, ha egy autót főként jó minőségű autópályán, hosszú utakra használtak. Ez egy nyugodtabb üzemmód, egyenletesebb terheléssel, egy-egy fent említett használati ciklusra jutó nagyobb futással és kevesebb melegítési fázissal.
Számít tehát az indítás-utazás-leállítás ciklusok száma, és a ciklusok jellege is.
Mint az autópályás példával utaltunk rá, a ciklusok jellege is nagyon meghatározó az autó elhasználtságának a mértékére. Az autópálya-üzem ellentéte például a taxis használat. Azt tartja a városi legenda a legstrapásabb autólétnek, nem véletlenül.
Nagyon sok az alkatrészeket érő dinamikus terhelés, sokkal nagyobb a megtett útra vetített kuplungolások-sebességváltások száma. Például a túlnyomórészt városi üzemben működő autók kuplungja is hamarabb elkopik, a váltójában az 1-es, 3-as fokozatok intenzívebb használata miatt a szimeringek, csapágyak ezen a tengelyen mennek tönkre.
De említhetjük a fékezéseket is, hiszen számszerűleg jóval többet fékezünk a városban, mint az autópályán. A városi használat egy kilométerére több üzemóra jut, mint egy autópályás használat egy kilométerére. Dugóban araszolva a kocsi, mint álló gép üzemel, hiszen álló helyzetben is működnek a segédberendezések, sőt, mivel a forgalomban lévő autók javában még nincs start/stop rendszer, a motor is.
Bárhogy is ragozzuk, a lényeg, hogy a használt autó értéke nagyban függ attól, hogy hány kilométer került bele. A futásteljesítmény okozta elhasználódás mértéke csökkenthető a karbantartással, akár hibaelhárító, akár megelőző jellegű javítással, valamint az autó ápolásával.
Ezekkel egyes részein a szerkezeti elemek elhasználódása lassítható - és nem utolsósorban az autó tárolásának módjával is, hiszen a környezeti hatások szintén öregítik.
Ha ez megvan, lépegessünk ötvenezer kilométerenként felfelé egy alacsony értékről indulva. Azt fogjuk tapasztalni, hogy az autók pénzbeli értéke a futásteljesítmény növekedésével dinamikusan csökken.