Nyílt Végű Pénzügyi Lízing: Számviteli és Adózási Kérdések Vállalkozásoknak

A vállalkozások számára az eszközbeszerzés finanszírozása kulcsfontosságú döntés. Mivel manapság a vállalkozók nagy többsége nem feltétlenül szabadfelhasználású rövid lejáratú hiteleket szokott felvenni, hanem inkább valamilyen eszköz (ingatlan, jármű, gép stb.) beszerzése miatt kényszerül külső forrás igénybevételére, ezért a legtöbb kérdés is ezek kapcsán érkezik tőlük. Mint ahogyan a tagi kölcsönről, minden más kölcsönről/hitelről/lízingről is szerződést kell kötnie a feleknek. Melyek közül kiemelkedő szerepet játszanak a lízing ügyletek kapcsán felmerülők, ugyanis egyez lízing ügyletek esetén az ÁFA törvényünk 124.§ (4) b) pontja egy ideje már megengedi például a személygépjárművekkel kapcsolatos ÁFA levonást.

A Pénzügyi Lízing Fogalma és Jogszabályi Háttere

A számviteli törvény (2000. évi C. törvény a számvitelről, továbbiakban: Szt.) a lízing alatt a pénzügyi lízinget érti, ami egy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi lízingszerződés alapján létrejött ügylet, ideértve azt is, ha az az anyavállalat és a leányvállalata között jött létre. A Számviteli törvény 2015. évi módosítása egyértelművé teszi, hogy pénzügyi lízingről csak a Hpt. (hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény) szerint beszélhetünk. A Hpt. szerint a lízingbevevő jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen, és ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába.

A számviteli törvény a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) szerinti pénzügyi lízing fogalmat emeli be a fogalomrendszerébe, amely eltér a korábbi, számviteli törvény által meghatározott definíciótól. Az új Ptk. szerinti pénzügyi lízingfogalom nem azonos teljes mértékben a korábbi számviteli törvény által meghatározott pénzügyi lízing fogalommal. Az új Ptk. és így a számviteli törvény is a pénzügyi lízing fogalmát a lízingszerződés alapulvételével határozza meg.

Az új pénzügyi lízing fogalmat csak a Ptk. hatálybalépését követően, 2014. március 15-e után megkötött szerződésekre kell alkalmazni. A korábban létrejött jogügyletekre a számviteli törvény korábbi maghatározása az irányadó. Ennek alapján nem kell átminősíteni a 2014. március 15-e előtti szabályoknak megfelelően pénzügyi lízingként könyvekbe felvett ügyleteket abból az okból, hogy azok nem felelnek meg a 2014. március 15-e utáni előírásoknak.

Lízingtípusok: Pénzügyi és Operatív Lízing

A pénzügyi lízingen kívül ismerünk még operatív lízinget is, amit a köznyelv tartós bérletnek is hív, hiszen közelebb van a bérléshez, mint a vásárláshoz. A számviteli törvényünk szerint is ilyen esetben a lízingbe vevőnél nem eszközt aktiválunk, hanem a lízingdíjakat igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni, és ilyen ágon keletkezik költség a cégnél.

Tudjon meg többet a nyílt végű lízing kalkulátor használatáról

Zárt és Nyílt Végű Pénzügyi Lízing

A gyakorlatban a pénzügyi lízingügyleteket a két eset áfabeli megítélése alapján - a futamidő végi tulajdonszerzés biztos-e, vagy opcionális - zárt- és nyíltvégű lízingnek nevezzük.

A Nyílt Végű Pénzügyi Lízing Részletes Vizsgálata

A nyílt végű pénzügyi lízing esetében a szerződéskötéskor a lízingtárgy nem kerül automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába, a tulajdonjog továbbra is a lízingbe adónál marad a futamidő végéig. Ebben az esetben a lízingbe vevő által megjelölt harmadik személy szerezheti meg majd azt az előre rögzített maradványérték megfizetésével. A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A lízingbe adó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét nyilvántartásba bejegyezni. Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni.

Számviteli Elszámolás a Lízingbevevőnél

Az Szt. nem tesz különbséget a nyílt és a zártvégű lízing között, ezért a 23. § (3) bekezdése szerint ígyis-úgyis az eszközök között kell kimutatni a pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket, továbbá a bérbe vett (a használatra átvett) eszközökön végzett beruházások, felújítások, valamint a koncessziós szerződés alapján beszerzett, megvalósított eszközök értékét is. A lízingbe vevőnél a mérlegben eszközként kell kimutatni, függetlenül attól, hogy annak tulajdonjoga csak a szerződésben rögzített feltételek teljesítése után, vagy akkor sem kerül át a vállalkozóhoz.

Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett eszköz lízingbe adó által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. Az Szt. 42. § (5) bekezdése is egyértelműen megmondja, hogy egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköz lízingbe adó (helyette az eladó) által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. A törvény 68. § (2) bekezdése szerint pedig a pénzügyi lízinggel kapcsolatos - a 42. § (5) bekezdése szerinti - kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Természetesen az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magába a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét.

Az Szt. 80. § (1) bekezdése szerint értékcsökkenési leírásként kell kimutatni: az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek az 52. § (1)-(4) bekezdése szerint tervezett (meghatározott), az 53. § (3) bekezdése szerint módosított értékcsökkenése összegét. A kamatról és az árfolyamveszteségről pedig a törvény 83. § (3) bekezdése rendelkezik. Lízingbe vevőnél az értékcsökkenés elszámolásra kerül a használatbavétel (üzembe helyezés) napjától. A részletekkel együtt számlázott kamat ráfordítás.

Mire figyeljünk nyílt végű lízingnél garanciális javításkor?

Példa könyvelési tételekre (lízingbevevőnél):

• A lízingkötelezettség nyilvántartása: T 447 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettség / K 38. Bank vagy Pénztár (ez a tétel a lízingdíj fizetésekor)
• A kötelezettség felvétele: T 38. Bank vagy Pénztár / K 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek vagy 45. Rövidlejáratú kötelezettségek (ha pénzmozgással jár a felvétel)
• Kötelezettség rendezése: T 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek vagy 45. Rövidlejáratú kötelezettségek / K 38. Bank vagy Pénztár (fizetéskor)
• Pénzügyi műveletek ráfordításai (kamat, árfolyamveszteség): T 87. Pénzügyi műveletek ráfordításai / K 38. Bank vagy Pénztár

Első évben az első nagy összegű lízing díj miatt biztosan lesz elhatárolásunk is év végén.

Számviteli Elszámolás a Lízingbeadóknál

A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A magyar számviteli előírások szerinti beszámolót készítő lízingbeadók számára a fentieket árnyalja a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet.

Mivel a pénzügyi lízing pénzügyi szolgáltatás, ezért azt csak pénzügyi intézmény végezheti, így a lízingbe adónak mindenképpen pénzügyi intézménynek kell lennie. A számviteli törvény 78. § (5) és 72. § (3) bekezdése, valamint a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése szerint a lízingbe adáskor a lízing tárgyának a lízingbe adó által a lízingbe vevő részére történő átadását a készletértékesítés szabályai szerint kell elszámolni. Ezért a lízingbe adó magát a lízingbe adás céljára beszerzett vagyontárgyat is a készletek közé veszi fel nyilvántartásaiba, nem pedig a befektetett eszközök közé (mivel a lízingbe adás mozzanatát áruértékesítésként könyveli, annak tárgyát értékesítési célra beszerzett árunak tekinti). A pénzügyi intézmények a rájuk vonatkozó külön kormányrendelet [250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet] előírásai alapján a vásárolt készletek értékesítésekor annak kivezetett könyv szerinti értékét az „egyéb ráfordítások üzleti tevékenységből” ráfordítás kategórián belül a „nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai” között kötelesek elszámolni. Esetükben a „nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai” foglalják magukba többek között a számviteli törvény értelmében vett „eladott áruk beszerzési értékét”. Ennek megfelelően a hivatkozott Korm. rendelet 5. §-a rendelkezik az elszámolásról. Lízingbe adónál a lízingbe adás értékesítés, a nettó árbevétel része.

Az ÁFA Kezelése Nyílt Végű Lízing Esetén, különös tekintettel személygépjárművekre

A nyílt végű pénzügyi lízing az áfa rendszerében - ellentétben a zárt végű pénzügyi lízinggel - szolgáltatásnak minősül. A nyílt végű lízing szolgáltatásnyújtás, a számlázásra a részletfizetés szabályait kell alkalmazni, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. Így a szerződésben meghatározott futamidő alatt az előírt részfizetési határidőkben a lízingbe adó számlákat bocsát ki, mely számla már Áfa összeget is tartalmaz. Az Áfa törvény szerint a nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnyújtás, a lízingdíj számlázása a részkifizetésekhez igazodik. Az Áfa felszámítása és levonása az általános szabályok szerint történik, tehát ha a lízingbe vevő az előzetes áfa elszámolására jogosult, úgy a számlában áthárított Áfa-t levonásba helyezheti. Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, a 12. hónappal időarányos részteljesítésként teljesítés és Áfa fizetés történik.

Amióta visszaigényelhető a pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépjárművek törlesztő részleteihez kapcsolódó áfa, azóta a vállalkozások előszeretettel élnek is ezen beszerzési lehetőséggel. 2019.01.01-től a személygépkocsi bérleti díjában felszámított forgalmi adó 50 %-a levonható minden nyilvántartás nélkül. Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazható, ha a lízing futamideje 2018.12.31-e után kezdődött. Fontos azonban tisztában lenni az ezzel kapcsolatos számviteli előírásokkal és elszámolásokkal, mert alapjaiban a számviteli szabályozás nem változott meg, azonban az adóelőny kihasználása miatt megváltozhat az értékcsökkenés számításának a metodikája. Pénzügyi lízing és az általános forgalmi adó tekintetében az áfa törvény alapján lehetőség van a pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépjárművek esetében az általános forgalmi adó levonására, azonban ez a zárt végű és a nyílt végű pénzügyi lízingnél másképpen érvényesíthető.

Mire figyelj nyílt végű lízingnél az üzemanyagköltségnél?

Adókockázatok és a NAV Álláspontja

A személygépkocsi nyílt végű lízingje nagy adókockázatot (áfa) rejt magában azáltal, hogy ha a társaság levonja a lízingdíj adóját (vagy annak egy részét, pl. útnyilvántartás nélkül 50%-át), akkor a NAV megkérdőjelezi az áfa levonását egy olyan esetben, amikor a lízing futamideje pl. 3 év, a könyvelésben pedig 5 évben határozzuk meg a hasznos élettartamot, és a lízing végén úgy dönt a társaság, hogy megvásárolja maradványértéken az autót. A NAV vélelmezi, hogy már a lízing megkötésekor az volt a szándék, hogy végül megvegye a cég a személygépkocsit, hiszen 5 évig tervezte használni már az elején, függetlenül a 3 éves lízingfutamidőtől. Átminősítik visszamenőleg zárt végű pénzügyi lízinggé, és az áfa levonását jogosulatlan levonásként állapítják meg.

Felmerül a kérdés: Nem célszerűbb ebben az esetben a lízingszerződés szerinti 3 évben meghatározni a hasznos élettartamot, hiszen "béreljük" (nyílt végű lízing) az autót, és eredetileg 3 évig tervezzük használni, ha már annyi időre kötöttük meg a szerződést, majd ráérünk a 3. év végén eldönteni, hogy megvesszük-e vagy sem? Számvitelileg ez helytelen, vagy védhető adott esetben? Az Szt. szerinti értékcsökkenés a Tao-tv.-nél úgy is növelő, az adótörvény szerinti értékcsökkenést pedig be lehet állítani 20%-ra. Így társaságiadó-hiány sem állapítható meg a nagyobb összegű (3 év alatt 5 év helyett) költségelszámolás miatt.

A maradványértékkel kapcsolatban ugyanez a kérdés. Pl. a 3 évre megkötött nyílt végű lízing esetén valószínűleg nem véletlen, hogy a 3. év végére mekkora összegben lett meghatározva a szerződésben a maradványérték (vélhetően ennyi lesz még az értéke a 3. év végén). Milyen indokkal tudom alátámasztani, hogy ennél több vagy kevesebb összegben határozza meg a társaság a maradványértéket? Hogyan jár el helyesen (hogyan tud helyesen eljárni?) a társaság a fenti, 3 évre kötött nyílt végű lízing kapcsán a maradványérték és a hasznos élettartam meghatározása esetén, ha nemcsak a számviteli előírásokat, hanem az adójogi kockázatokat is figyelembe veszi?

A NAV-nak a kérdésben leírt értelmezésével nem lehet egyetérteni. A kérdésre nem lehet egyszerűen válaszolni, a válasz alapvetően a törvényi előírásokkal nem ellentétes kompromisszumra helyezi a hangsúlyt. Amikor a társaság 5 évben határozza meg a számviteli elszámoláshoz a lízingelt személyautó hasznos élettartamát, akkor - feltételezhetően - nemcsak a három év utáni hasznosításra gondol, hanem arra is, hogy a lízingelt autóval kapcsolatos költségeket is ki kell gazdálkodnia. Ennek egyik eleme a terv szerinti értékcsökkenési leírás, amelyet ezért az adótörvényi szinten kíván tartani, a lízingszerződés szerinti maradványértéket vagy megemeli, vagy időben (a tervezett hasznos élettartam, az 5 év végére) eltolja. A társaság szempontjából a kérdésben leírt gyakorlat észszerű és éppen ezért elfogadható, és - ismereteink szerint - általános gyakorlat. Az Szt. várható maradványértékről, előre látható használatról szól, és egyáltalán nem fix adatokról, de ezek külön dokumentálásáról nem tesz említést. A várható maradványérték a lízingszerződés szerinti, a harmadik év végi állapotnak megfelelő kell, hogy legyen. A kérdésben leírt "javaslat" ugyan zavarhatja, a tervezettől eltérítheti a társaság költséggazdálkodását (magasabb értékcsökkenési leírás+kamat), de védhető azzal, hogy a várható adatokat a lízingszerződés dokumentálja. Vegyük kapcsolódóan a következő példát: a társaság a beszerzett tárgyi eszközt csak 2 évig kívánja használni, utána értékesíteni fogja. Nyilvánvalóan ezen eszköz hasznos élettartamaként nem két évet fog számításba venni, hanem az eszköz összes (teljes) hasznos élettartamát (tehát az értékesítés utáni időszakot is!), a maradványértéket pedig ennek megfelelően fogja meghatározni.

Maradványérték és Tulajdonszerzés a Futamidő Végén

Amennyiben nyíltvégű lízingszerződés esetén a lízingbevevő a futamidő végén - a korábbi díjak megfizetése esetén - a tulajdonjog megszerzését választja, kérdéses a maradványérték kezelése. Egyik megoldásként a lízingbeadó kiállítja a maradványértékről szóló számlát, mely számvitelileg tőketörlesztésnek, áfaszempontból azonban termékértékesítésnek minősül. A lízingbevevő ezzel párhuzamosan nem termékbeszerzést, hanem szintén tőketörlesztést könyvel. Alternatív megoldás a maradványérték ráaktiválása a lízingbevevő könyveiben a már meglévő, amortizált lízingtárgyra.

Ha a lízingbevevő nem él tulajdonszerzési opciójával, köteles a lízingtárgyat visszaadni a lízingbeadónak, s kivezetni könyveiből. E kivezetés bizonylata elméletben lehetne a lízingbevevő által kiállított számviteli bizonylat, hiszen ekkor a használati jogot ő adja vissza a lízingbeadó számára. Ekkor a lízingbevevő értékesítést, a lízingbeadó pedig beszerzést könyvelne. E bizonylat legegyszerűbb könyvelési tétele az, ha a lízingügylet indulásakor könyvelt tételek ellentettjét rögzítik a felek a könyveikben. A lízingbeadónál így a könyvekben megjelenik a lízingtárgy, és ezzel azonos értékben csökken a lízingbevevővel szembeni követelés. A lízingbevevő könyveiben a maradványértékkel csökkentett eszközérték is kivezetendő, hiszen az eszköz ekkor már nincs a birtokában. Ekkor a Számviteli törvény 50. § (6) bekezdése alapján az alkalmazandó ár csak az eszköz piaci értéke, de maximum az eredeti eladási ára lehet. Az eszköz értékesítésekor a lízingbeadó számára a korábban meg nem fizetett tőke- és kamattartozást, valamint nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a maradványérték megtérülését az értékesítési ár biztosítja, illetve ezen túlmenően - a szerződés típusától (nyílt/zárt) és a szerződés rendelkezésietől függően - rendezni kell a különbözetet is.

Példák Maradványértékre

• Az eszköz teljes bekerülési értéke 10 millió forint. A részletek összege 9 millió forint, 1 millió forintért (vételi opció) kerülhet az eszköz a lízingbe vevő tulajdonába. Ebben az esetben az ésszerű gazdasági döntés az lehet, hogy a lízingbe vevő él opciós jogával.
• Az eszköz teljes bekerülési értéke 10 millió forint. A részletek összege 6 millió forint, 4 millió forintért (vételi opció) kerülhet az eszköz a lízingbe vevő tulajdonába. Ebben az esetben az ésszerű gazdasági döntés kettős lehet, vagy él a lízingbe vevő opciós jogával, vagy sem. Nem valószínű, hogy a szerződést átminősíthetik.

Egyéb Fontos Szempontok

Cégautóadó és KKV Kedvezmények

Ha maga a lízingelt eszköz személygépjármű, akkor a cégautó adó fizetésére mindig az a fél köteles, akinek a könyveiben eszközként a jármű nyilván van tartva. Az egyéb feltételek fennállása esetén a pénzügyi lízing formájában beszerzett eszközök esetén is élni lehet a kis- és középvállalkozások adóalap kedvezményével, feloldható a lekötött tartalékban elkülönített fejlesztési tartalék. Az SZJA szerint adózó egyéni vállalkozó az értékcsökkenést elszámolhatja. A kisvállalkozói kedvezményként a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre.

A Lízingügylet Meghiúsulása

Gyakran előfordul, hogy a szerződésben rögzített feltételek nem teljesülnek, a tulajdonjog nem száll át a lízingbevevőre, mert a részleteket nem fizette meg vagy a futamidő közben felmondják a lízingszerződést, illetve nem él vásárlási jogával. A korábban értékesített eszközt az eladó visszaveszi. Ez esetben a visszavett eszköz bekerülési értéke a vevő által használt eszköz visszavételkori piaci értékével, legfeljebb az eredeti eladási árral azonos érték lesz, amelyet a lízingbeadó által kiállított helyesbítő számlával kell dokumentálni. Ezen helyesbítő számla alapján kerül kivezetésre az eszköz, úgy hogy a helyesbítő számla összegét a tárgyi eszköz bruttó értékét módosító tételként kell elszámolni a kötelezettséggel szemben. Ezek után a tárgyi eszköz értékcsökkenését át kell vezetni a tárgyi eszköz bruttó értéke számlára.

Abban az esetben, ha a szerződés a jövőre nézve megszűnt úgy, hogy a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, akkor valójában a felsorolt költségek az alapügylet (azaz a lízing) járulékai nem lehetnek, hiszen az így megszűnt szerződés okán ezen költségek járulékossá minősítése nem értelmezhető. A felsorolt költségek önállóan sem minősülhetnek, hiszen azok megtérítésekor a lízingbe adó nem nyújt a korábbi lízingbe vevő felé semmilyen (pl. behajtási) szolgáltatást. Ezek a költségtérítések kártérítésként áfa körön kívüli tételnek, áfa tárgyi hatályán kívüli pénzátadásnak tekintendők. A hivatkozott behajtási költség nem a már megszűnt lízingszerződéseket követő esetleges behajtás költségeit takarja, hanem az olyan behajtási költségeket, amelyek a még fennálló szerződés során - adott esetben a meghiúsulást megelőzően - történő esetleges behajtás eredményeként kerülnek áthárításra a lízingbe vevőre, amely esetben a behajtási költség a lízingügylet adómentes részének adóalapjába épül be.

tags: #nyilt #vegu #lizing #ecs #magyarázat

• Illetékmentesség gépjármű-kereskedőknek
• Alkatrész kompatibilitás Lada Niva
• Precíziós futómű diagnosztika
• Frissítsd fel BMW E9x belsődet!
• Hátsó differenciálmű felfüggesztés javítása RAV4-en