A munkavállaló rendelkezésére bocsátott gépjármű adózása Magyarországon
A munkáltatók számos formában tudják különjuttatásokkal kiegészíteni a dolgozó javadalmazását. Az úgynevezett céges autó mára fogalomként vonult be a köztudatba.
Mivel egyrészt kilométer-előírást nem életszerű alkalmazni, ugyanakkor a magáncélú használat pedig ésszerűen nem kizárható, és annak, szintén kilométerhez kötött, maximálása sem terjedt el, másrészt az adójogszabályok is előírják, a munkavállalók kötelesek úgynevezett útnyilvántartást vezetni. Az útnyilvántartás meglehetősen bürokratikus megoldás, és mivel a munkavállaló és a munkáltató számára is adófizetési, elszámolási és egyéb kötelezettségek alapját képezi, a kitöltésének pontosnak kell lennie.
Az útnyilvántartás felülvizsgálata, jóváhagyása, illetve annak megtagadása, a nyilvántartásban történő javítás, illetve a nyilvántartások archiválása meghatározott rendben kell, hogy történjen, hiszen ezeket az adóhatóság 5 évre visszamenőleg ellenőrizheti.
Ha a munkavállaló magáncélra használja a céges autót, akkor személyi jövedelemadót kell fizetnie (azaz minden olyan megtett kilométer után, amelyre nézve a munkáltató nem igazolja vissza neki, hogy azt munkavégzés céljából tette meg).
A gépkocsit - az esetek túlnyomó többségében - a munkavállalók a rendelkezésükre bocsátott üzemanyagkártyával vagy céges bankkártyájukkal a munkáltató költségére tankolják meg (készpénzt a munkavállalónak tankolás céljára ma már nagyon ritkán adnak). Ilyenkor az adóvonzatok igen egyszerűen alakulnak: a munkavállaló havi rendszerességgel fix összegű cégautóadót fizet, amit az autó beszerzési ára és beszerzése óta eltelt idő határoz meg.
Mikor nem köteles a munkavállaló munkát végezni?
Az autóvezetés átengedésével kapcsolatos kikötést leginkább a biztosítási szerződések miatt alkalmazzák. Hogyan biztosítható, hogy amennyiben a megállapodás szerint az autón kívül a munkáltató az üzemanyagköltséget is átvállalja, akkor a munkavállaló valóban csak a cégautót tankolja meg a munkáltató költségére? Erre legtöbbször azt a megoldást alkalmazzák, hogy a munkaszerződésben vagy az erre vonatkozó szabályzatban előírják, hogy a munkavállaló tankoláskor kérjen a cég nevére számlát, amelyre a számlát kiállítóval írassa rá a cégautó rendszámát és a tankoláskori kilométeróra-állást.
Ezeknek az adatoknak az alapján kétség esetén visszakereshető, hogy a munkavállaló elmondása szerint a cégautó tankolására fordított összeg ténylegesen csak az ő használatába adott autó üzemanyagköltségével egyezik-e meg. Annak függvényében, hogy a munkáltató az üzemanyagköltséget üzemanyagkártyával, céges bankkártyával, vagy a munkavállaló által megelőlegezett összeg utólagos megtérítésével vállalja át, eltérőek lehetnek azok a szankciók, amelyek jogosulatlan tankolás miatt alkalmazhatók.
Ezeket az összegeket a munkaviszony felmondását követően is vissza lehet követelni az általános elévülési időn belül. Az utóbbi esetben indokként adódik a szerződés, illetve a szabályzat megszegése, a munkáltató megtévesztésének, félrevezetésének és megkárosításának a megkísérlése (illetve ha visszamenőleges ellenőrzés ilyet feltár, akkor ezek megtörténte) és az ebből adódó bizalomvesztés.
Tekintettel arra, hogy a cégautókra a munkáltató - vagy mint alább látni fogjuk, a lízingbeadó - többnyire teljes körű casco biztosítást köt, a felmerült kárnak általában csak az önrészét érdekelt a munkáltató a vétkes munkavállalóval megtéríttetni.
Nagyon lényeges kérdés, hogy milyen esetben vonható vissza a cégautó. Mivel az autó a javadalmazás részét képezi, ez azt a kérdést is felveti, hogy a visszavonás esetén a cégautó mint juttatás pénzbeli ellenértékét kell-e a továbbiakban nyújtani a munkavállaló részére?
Kárbejelentés Aegon biztosítónál
A második kérdésre a válasz - feltéve, hogy az autóra a jogosultságot a munkaszerződés rögzíti - feltétlenül igenlő. Fontos kérdés, hogy milyen összegben állapítsák meg a cégautó pénzbeni ellenértékét. Sok esetben ezt nem szabályozzák sem a felek megállapodásában, sem a szabályzatban. Körültekintőbb munkáltatók előre rögzítik az általuk használt gépkocsi típusonkénti (nagyobb flották esetén kategóriánkénti) ellenértékét (ennek az értéknek a meghatározásakor legtöbb esetben az adott gépkocsi piacon elérhető, áfa nélküli legalacsonyabb lízingdíját véve alapul).
Ritkán merül fel a felek megállapodásakor, hogy a pénzmegváltás vajon a cégautóadó, vagy a személyi jövedelemadó alapját képezi-e a munkavállalónál. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a legtöbb esetben a munkáltató a cégautónak nem tulajdonosa, hanem azt lízingeli. Ennek természetesen adózási és cash flow-beli okai vannak, de bizonyos esetekben nehézségek adódhatnak ebből.
A munkavállaló a cégautót írásban, azonosítható módon veszi át, ezzel tehát az elszámolásra történő átvétel feltételei megvalósulnak, eszerint a munkavállaló szándékosság esetén teljes kártérítéssel tartozik. Ugyanakkor a legtöbb autóhasználati szabályzat kilátásba helyezi, hogy a munkavállaló polgári jogi igényén túl büntetőjogi útra tereli a vitás ügyeket.
A NAV közzétette honlapján a személygépkocsi bérbeadáshoz kapcsolódó egyes ügyletek (üzemanyag, a jármű üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges egyéb termékek, szolgáltatások, parkolási díj, úthasználati díj) áfabeli megítéléséről szóló tájékoztatót.
Függetlenül attól, hogy az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik-e, az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapán főszabály szerint nem vonható le semmilyen, a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag áfája.
A DEKRA kárbejelentő nyomtatványa
A főszabály alóli kivételként levonható ugyanakkor a személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódóan beszerzett üzemanyag áfája, ha az üzemanyag beszerzése igazoltan továbbértékesítési célt szolgál [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pont]. A továbbértékesítési cél Áfa tv. 259. § 22. pont szerinti fogalma feltételezi a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítését.
Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az üzemanyag értékesítése nem önálló ügyletként, hanem egy másik ügylet részeként teljesül, így például annak költsége a személygépkocsi-bérleti szolgáltatás részeként jelenik meg, annak díjába (díjképző tényezőként) vagy adóalapjába (járulékos költségként) épül be, akkor az üzemanyag a bérleti szolgáltatás részévé válik, és így az üzemanyag egyéb módon történő hasznosítása valósul meg. Ebben az esetben az Áfa tv. alkalmazásában az adóalany nem üzemanyag-értékesítést teljesít, hanem bérbeadási szolgáltatást, ezáltal az üzemanyag ilyen módon történő értékesítése nem felel meg az Áfa tv. továbbértékesítési cél fogalmának. Ennek eredményeképp az ilyen a konstrukcióban értékesített üzemanyag beszerzésének előzetesen felszámított adóját a bérbeadó nem vonhatja le.
Azonban, ha az adóalany úgy értékesíti az üzemanyagot a bérbeadási szolgáltatás mellett, hogy az megtartja önálló jellegét, vagyis a kettőt nem lehet egy, egységes ügyletként kezelni az áfában, akkor teljesülni fog a továbbértékesítési cél, és az adóalany levonhatja az üzemanyag beszerzését terhelő áfát. Ez alapvetően akkor áll fenn, ha a bérlő szabadon dönthet arról, hogy az üzemanyagot a bérbeadótól vagy mástól vásárolja meg, szabadon dönt arról, hogy mikor és mennyit tankol, és a bérbeadó pontosan azt a mennyiséget számlázza ki a bérlő felé a bérbeadástól elkülönülten (külön számlán vagy önálló tételként), amit a bérlő felhasznált, és a bérbeadó nyilvántartása alkalmas az önálló értékesítés feltételének való megfelelés alátámasztására.
Az üzemanyag-értékesítés önálló jellege megvalósulhat például üzemanyagkártya használatát biztosító elszámolási konstrukció keretében (a bérbeadó a bérbe adott gépjárművei mellé, az üzemanyag-forgalmazó által kibocsátott, a tankoláshoz szükséges üzemanyagkártyát is átadja a bérlői részére).
A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges egyéb termékek (pl. téli/nyárigumi, motorolaj) áfája az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint nem vonható le, szintén attól függetlenül, hogy a termékek egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálják-e. Főszabály alóli kivételként ugyanakkor mégis levonható e termékek beszerzésének előzetesen felszámított adója, ha a személygépkocsit bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó közvetlen anyagjellegű ráfordításként beépíti a termékek költségét a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés b) pont].
A személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatások (pl. mosatás, szerelés) áfájának 50 százaléka vonható le [Áfa tv. 124. § (4) bekezdés a) pont], feltéve, hogy egyébként azok az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez legalább részben kapcsolódnak. Teljes egészében levonható azonban ezeknek a szolgáltatásoknak az áfája, ha a járművet egészében vagy túlnyomó részben bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába beépíti közvetlen anyagjellegű ráfordításként e szolgáltatások költségeit [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont]. Továbbá teljes egészében levonható ezen szolgáltatásokat terhelő áfa abban az esetben is, ha azok igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be. Így, ha a személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó költségek nem a bérbeadás járulékos költségeként merülnek fel, de annak ellenértékét a bérbeadó legalább 50 százalékban továbbszámlázza, úgy teljes egészében levonhatja ezen szolgáltatások igénybevételét terhelő áfát [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés g) pont].
Főszabály szerint nem vonható le a parkolási szolgáltatás (parkolási díj) és az úthasználati szolgáltatás (autópályadíj) áfája sem [Áfa tv. 124. § (2) bekezdés e), f) pont], melynek kapcsán szintén nem bír jelentőséggel, hogy az egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálja-e. Ezen szolgáltatások adója csak akkor vonható le, ha igazoltan az Áfa tv. 15. § szerinti, azaz ún. közvetítettszolgáltatás-nyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés d) pont] [Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés h) pontja alapján levonható továbbá e szolgáltatások igénybevételét terhelő áfa, ha e szolgáltatásokat az adóalany igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.]
Az Áfa tv. 15. §-a szerint, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.
Használt gépjárművek adózása
A felmerült kockázatok kivizsgálása érdekében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által évenként kiadott ellenőrzési tervben is rendszeresen megjelenik a használtgépjármű-kereskedelem mint kiemelt ellenőrzési feladat. Az adóhatóság fokozott jelenléte e tevékenységi kör tekintetében nem kizárólag a költségvetési érdekeket próbálja biztosítani, hanem alapvetően az állampolgári érdekek védelmét hivatott szolgálni.
A tevékenység kapcsán elmondható, hogy ma már a gépjármű-kereskedelem súlypontja áthelyeződött az online térre. A használt gépjárművekkel való kis- és nagykereskedelmi tevékenység végzése nincs külön engedélyhez kötve, viszont kötelező a tevékenységnek a bejelentése a kereskedelmi tevékenység végzésének helye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének. A külföldről behozott gépjármű forgalomba helyezése engedélyköteles tevékenységnek minősül.
Az ellenőrzési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy gyakori eset, hogy a gépjármű-kereskedelmi tevékenységet folytató adózó nem jelenti be azt a telephelyet, ahol ténylegesen a kereskedelmi tevékenységét folytatja. A vállalkozásnak kötelessége bejelenteni az adóhatóság felé, hogy mely telephelyen végez gazdasági tevékenységet. Ha a bejelentés nem történik meg, úgy az adózó az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 220. §-a szerint mulasztási bírsággal sújtható.
Használt gépjármű értékesítése után különös szabályként a fizetendő adót az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) XVI. fejezetében szabályozott használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó szabályok (ún. különbözeti adózás) szerint kell megállapítani.
Használt szárazföldi gépjárműnek azt a szárazföldi közlekedési eszközt tekintjük, amely nem minősül az Áfa tv. értelmező rendelkezéseinek [Áfa tv. 259. § 25. pont]. Az Áfa tv. kizárólagos jelleggel meghatározza azt a személyi kört, amelytől történő beszerzés esetén alkalmazható a különbözeti adózási mód [Áfa tv. 216. §]:
- a gépjárművet olyan adóalanytól szerezte be, akinek a termékértékesítése az Áfa tv. 87. §-a szerint adómentes;
- a gépjárművet alanyi adómentes adóalanytól szerezte be, vagy olyan közösségi adóalanytól, akire ilyen minőségében tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkének;
- illetve szempontunkból kiemelendő a másik viszonteladótól, vagy olyan adóalanytól történő beszerzések köre, akinek (amelynek) a termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállam azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a 2006/112/EK európai irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 312-325. cikkének.
A fentiektől eltérően az adózó dönthet úgy, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza a különbözeti adózás szabályait. Erre irányuló döntését a tárgyévet megelőző év utolsó napjáig köteles bejelenteni az adóhatóságnak [Áfa tv. 224. §].
Az értékesítésről kibocsátott számlán minden esetben kötelező feltüntetni az Áfa tv., illetve a Héa-irányelv megfelelő cikkelyeire történő hivatkozással az ügylet adójogi megítélését, azaz, hogy a gépjárművet a számlakibocsátó viszonteladóként értékesítette-e, vagy általános (közösségi adómentes) értékesítés valósult meg [Héa-irányelv 140. cikkely, 312. cikkely, továbbá 226. cikkely 11-11/a. pontja, Áfa tv. 169. §].
A különbözeti adózást alkalmazó adózó köteles egyedi nyilvántartást, vagy választása esetén ún. globális nyilvántartást vezetni. Az adó alapja különbözeti adózás esetében a viszonteladó árrése, csökkentve az árrésre jutó adó összegével [Áfa tv. 217. §].
A gépjármű-kereskedelmi tevékenység esetében a járművek magas értéke miatt tulajdonképpen kizárt a globális nyilvántartás vezetésének lehetősége. A hatályos szabályozás szerint ugyanis, ha a beszerzési ár meghaladja az 50 000 forintot, az adott ügylet nyilvántartása kizárólag egyedi nyilvántartási módszerrel történhet [Áfa tv. 219. §].
Fontos kiemelni, hogy a viszonteladó ilyen minőségében a használtgépjármű-beszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult [Áfa tv. 222. § (1) bekezdés a) pontja]. Gyakran előfordul hibaként az adózóknál, hogy a különbözeti adózással érintett ügyletekhez kapcsolódó egyéb költség (pl. szállítási költség) áfáját levonásba helyezik.
Adókikerülési módszerek
Az egyik előforduló adókikerülési mód a Közösségen belülről származó gépjárművek belföldi értékesítésére létrehozott/működtetett számlázási láncolatok kialakítása és fenntartása. Az adóelkerülési magatartás speciális formáját képezi a fizetendő adó összegének nem megfelelően alkalmazott adózási mód alapján történő megállapítása.
Az érintett adózói kör gyakran visszaél a használt gépjárművekre vonatkozó, az Áfa tv. már ismertetett XVI/2. alfejezetének rendelkezésében rögzített különbözeti adózás szabályaival. Ez esetben az adózó a Közösségen belülről származó, belföldön értékesített használt gépjármű után az általánosforgalmiadó-kötelezettségét a viszonteladói tevékenysége vonatkozásában a különbözeti adózás szabályai szerint állapítja meg, miközben a közösségi eladó az általános szabályok szerinti közösségi értékesítés szabályainak megfelelően vallja be az ügyletet, és állítja ki az értékesítésről a számlát a magyar partnernek.
A fentieken túl megjelentek olyan további kockázatot jelentő magatartásformák is, amelyek kizárólag a gépjármű-kereskedelemhez kapcsolhatók.
Az adóhatóság látókörébe került egy olyan, középkategóriás gépjárművek kereskedelmével foglalkozó adózó, amely társaság a feltárt tényállás alapján az egyenes adózás szabályai helyett helytelenül a különbözeti adózás szabályai szerint állapította meg a fizetendő adóját, ezért az adófizetési kötelezettségét is alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. Az adózó az ellenőrzés során együttműködött az adóhatósággal, iratanyagát rendelkezésre bocsátotta, a törvényes képviselő nyilatkozatot tett a társaság tevékenységével kapcsolatban.
Az adózó a vizsgált időszakban kizárólag használt gépjárművek kereskedelmével foglalkozott. A társasággal tevékenységével kapcsolatos minden feladatot egy személyben az ügyvezető látott el. Az adózó a gépjárműveket német közösségi partnerektől szerezte be, és belföldi szállítmányozó társaságok közreműködésével szállíttatta és szervizeltette.
Az adózó a vizsgált időszakban nem rendelkezett telephellyel, a járműveket egyedi vevői igények alapján rendelte meg, s azok a szükséges dokumentációk intézését követően közvetlenül a vevőkhöz kerültek, így tárolásukra nem volt szükség. Az adózó több online portálon hirdette/hirdeti a tevékenységét. A Közösség területéről beszerzett használt gépjárműveket alacsony árréssel értékesítette belföldön magánszemélyek részére. 2020-ban összesen 29 darab, 3 millió és 21 millió forint közötti beszerzési árkategóriába eső gépjárművel kereskedett.
A közösségi partnerek által kiállított számlák vizsgálata során megállapításra került, hogy azok nem a különbözeti adózás szabályai szerint lettek kiállítva, a számlákon feltüntetett adatok alapján a számlák a közösségi partnerek által adómentes közösségi termékértékesítésként voltak elszámolva, vagyis az általános forgalmi adó megfizetésére az adózó Magyarországon kötelezett.
Az adózó a gazdasági tevékenysége után fizetendő általános forgalmi adó alapját és az áfa összegét helytelenül a különbözeti adózás szabályai szerint állapította meg. Tekintettel arra, hogy a járművek értékéhez képest rendkívül alacsony árréssel értékesített, az így megállapított fizetendő adó adóalapja és az általános forgalmi adó összege is minimális volt.
Az adóellenőrzést megelőző jogkövetési vizsgálat során megállapításra került, hogy az adózó 2017-ben történt megalakulása óta használtgépjármű-kereskedelmi és -javítási tevékenységet végzett. A Kft. a vizsgált időszakban mind az áfabevallás-benyújtási, mind a közösségi forgalmat érintő A60-as összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett. A rendelkezésre álló adatok alapján az adózó egy belga aukciósháztól szerzett be használt gépjárműveket, majd azokat belföldön értékesítette.
A gépjárművek értékesítése során az értékesítésre történő felkészítést, az üzembe helyezést alvállalkozók bevonásával teljesítette. A tevékenység folytatásához szükséges alkalmazottakkal a Kft. rendelkezett. A rendelkezésre álló tagállami kontrolladatok alapján megállapítható volt (amit a rendelkezésre álló beszerzési bizonylatok is alátámasztottak), hogy az eladó az általános szabályok szerinti közösségi értékesítés keretében vallotta be az ügyleteket, melynek következtében az adózónak az általános szabályok szerinti közösségi beszerzést kellett volna bevallani, a belföldi továbbértékesítésre jutó áfát pedig egyenes adózás szerinti értékesítésként kellett volna szerepeltetnie áfabevallásában, teljes összegben.
Ezzel szemben az adózó a vizsgált időszakra vonatkozóan benyújtott áfabevallásai alapján általánosforgalmiadó-kötelezettségét a viszonteladói tevékenysége vonatkozásában az Áfa tv. XVI/2. alfejezete rendelkezéseinek alkalmazásával állapította meg. A fentiekből következően az ügyletek utáni adófizetési kötelezettségének nem szabályszerűen tett eleget.
Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy az adózó tulajdonosként és vezető tisztségviselőként további nyolc társaságban rendelkezett/rendelkezik érdekeltséggel, melyek közül öt cég felszámolási eljárás, valamint további két cég kényszertörlési eljárás alatt áll/állt, aminek következtében öt céget meg is szüntettek. Az adózó tulajdonosa és képviselője érdekeltségi körébe tartozó társaságok sorsa további kockázati tényezőt jelentett az ellenőrzés számára.
Az adóhatóság a jogkövetési vizsgálat során feltárt adatok alapján az adóellenőrzés elrendelésével egyidejűleg vagyonbiztosítási intézkedést alkalmazott, melynek eredményeként hét darab, közöttük több, jelentős értékű gépjármű lefoglalására és bankszámlazárolásra került sor.
Ezek a társaságok az EU-ban beszerzett és belföldön értékesített gépjárművek utáni adófizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, több esetben bevallást sem nyújtanak be, vagy bevallásaik adóminimalizáló jegyeket mutatnak. Jellemzően a közösségi forgalomra vonatkozó tagállami kontrolladatok állnak rendelkezésre.
Komoly problémát okoz ennél az adózói körnél, hogy a társaságok saját telephellyel nem rendelkeznek, székhelyük székhelyszolgáltató társaságnál van bejegyezve, így a Közösségen belülről behozott gépjárművek fellelhetősége nehézkes, felkutatásuk igen komoly erőforrást köt le.
Az adózó a rendelkezésre álló tagállami kontrolladatok alapján Közösségen belülről szerzett be személygépjárműveket, amelyeket belföldön értékesített. Az adózó vizsgált időszaki székhelye székhelyszolgáltató társaságnál volt bejelentve, ahol a vállalkozás gazdasági tevékenységet nem végzett.
Az adózó a beszerzett gépjárművek tárolásához, gépjármű-kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges telephelyet nem jelentett be az adóhatósághoz, illetve a rendelkezésre álló onlineszámla-adatbázis alapján más adózó ingatlan bérbeadásáról számlát nem bocsátott ki az adózó számára.
Az adózó a vizsgált időszakra vonatkozóan bevallási kötelezettségét teljesítette, és az általánosforgalmiadó-kötelezettségét a viszonteladói tevékenysége vonatkozásában a különbözeti adózási mód alkalmazásával állapította meg. Mindemellett az adózó áfabevallásaiban Közösségen belülről történő árubeszerzést, szolgáltatás-igénybevételt nem szerepeltetett.
tags: #munkavallalo #rendelkezesere #bocsatott #gepjarmu #adozasa