A motoros rendőrök és a motoros járőrszolgálat története
A motorkerékpáros rendőri szolgálatról a megalakulásától kezdődően gazdag memoár áll rendelkezésre. Az egykori érintettek, a rendőr motorosok szívesen beszélnek a régi időkről. Motoros rendőrré válni már 1958-ban is igen nehéz feladat volt. A motoros rendőri szolgálatnak alapvető követelménye volt az elhivatottság. Biztosan állítható, hogy a szolgálatnak volt egy „romantikus” elképzelése is. Kőkemény szolgálat volt, télen és nyáron egyaránt, hiszen a szolgálat során mindig a jármű nyergében kellett ülni, legyen éjjel, vagy nappal.
Írásunk szerzője Kemenes Miklós ny. r ezredes, aki 1958-ban lett motoros járőr, majd sok évtizedes rendőr-szakmai pályafutását az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályán fejezte be. Kemenes Miklóst a közlekedésbiztonsági szakterületen binnen szinte mindenki ismeri. Az alábbi fejezetekből megtudhatjuk, hogy bő fél évszázada nagy megtiszteltetés volt motoros rendőrnek lenni. A munka nehéz volt, a bőr védőruhát a keményedés ellen halolajjal kellett bekenni, a járőrök pedig egyéb híreszközök hiányában postai nyilvános telefonfülkéből jelentkeztek be a parancsnokaiknál. Képet kapunk továbbá arról, hogy a motoros járőröket fejvadászoknak hívták.
Felkészülés, kiképzés és a mindennapi szolgálat
1958-ban a motoros rendőrnek felszerelők először alapfokú képzésen vettek részt, ezt követően speciális ismeretek elsajátítására került sor. Az elméleti képzés után „gyakorló” szolgálat kezdődött egy tapasztalt rendőr mellett, majd a vizsga sikeres letételét követően lehetett önállóan intézkedni a közúti forgalomban. Ebből az időből származik a „Közlekedésrendészeti tankönyv”, mely valóságos kincs, egy igazi szakmai ereklye.
Aki a jelentkezők rostáján átesett, és még belefért a keretlétszámba, az lehetett „csapattag”. Először hosszú ideig járőrtársként kellett szolgálatot ellátni, majd a tanulóidő leteltét követően - amennyiben az érintett arra érdemessé vált - kerülhetett sor arra az „ünnepre”, hogy valaki saját szolgálati motorkerékpárra ülhessen.
Fél órával a szolgálat megkezdése előtt mindig eligazítás történt. Az eligazítás során a motoros járőrök (a motorkerékpár vezetők és a járőrtársak) átvették az ellenőrzési tervet, ebből derült ki, hogy aznap útvonal, vagy területellenőrzést kellett végrehajtani. Utána következtek az eligazítást végző parancsnok kellemetlen kérdései: a közlekedési szabályokkal, az eljárási szabályokkal és az egyéb szakmai ismeretekkel kapcsolatban, de terítékre kerültek gyakorlati esetek is (pl. korábbi intézkedések tanulságai). Ezt követően a parancsnok megszemlélte a felszerelést, a szolgálatba lépők ápoltságát, majd a járműveket, majd kezdetét vette a szolgálat. Minden járőr megkapta a kötelező bejelentkezések idejét, tíz percenként történő időbeosztással.
A szolgálat fegyelme és a felszerelés
A motorkerékpáros egység szigorú önfegyelemmel végezte munkáját. Motoros rendőr sem baleset okozója, sem pedig baleset részese nem lehetett. A szolgálat ellátását a maximalitás jellemezte, s az esetleges kihágásokat a kollektíva bírálta el. Komoly felelősségre vonásra számíthatott az, aki a motorkerékpárt úgy helyezte garázsba, hogy szolgálat után nem tisztította meg.
A motoros rendőrré váláskor mindenki a rendszeresített egyenruha mellett védőöltözetet is kapott. A barna színű, valódi bőrből készült védőruházat mellett valamennyi rendőr motoros kesztyűt és „pilótasapkát” kapott. A térdek védelmére bárányszőrme bélés járt. Elmondható, hogy a téli időszakban történő motorozáshoz semmilyen védőöltözet nem nyújtott megfelelő védelmet. A bőr ruhák esőben átáztak, a hidegben pedig fagyottá váltak. Ennek megakadályozására a rendőri „leleményesség” azt találta ki, hogy a bőr védőruhát halolajjal kenték be. Ennek következtében télen az egész motoros egység „halszagú” volt, így már „szagról” is lehetett érezni a rendőrök közelségét.
Karrierút és a legendás „fejvadászok”
A legjobb motoros rendőrök jelentkezhettek baleset-helyszínelőnek. A legtehetségesebb rendőrök részére kínálkozott a lehetőség, hogy a Rendőrtiszti Akadémián tanuljanak, majd később a Rendőrtiszti Főiskolán történt felsőfokú képzés. Számos magas beosztású rendőri vezető motorkerékpáros járőrként kezdte pályafutását. Elmondható, hogy akkoriban a közlekedésrendészetről „kádertartalékként” kerülhettek a rendőrök parancsnoki beosztásokba.
A „pesti száj” gyakran alkalmaz neki tetsző dolgokra, személyekre bizonyos jelzőket. A 60-as években a motoros rendőröket a „fejvadász” jelzővel illették. Érdekesség, hogy ez nem negatív, hanem sokkal inkább pozitív minősítés volt, hiszen azt is kifejezte, hogy elismerik a motoros rendőrök szakmai felkészültségét. A szabályszegők a motoros rendőrök döntéseit - még ha feljelentésről volt is szó - általában kritika nélkül elfogadták. Ha közlekedési ügyben kifogásoltak egy rendőri intézkedést, akkor a vizsgálat során az volt az első kérdés, hogy melyik szolgálati ág intézkedett.
A kísérő alegység kihívásai és a járművek
Hazánkban a meghatározott védett vezetők (államfők, kormányfők stb.) részére 1960-ban szóló motorkerékpárosokból álló kísérő alegységet hoztak létre. Mint ahogy az történni szokott, a vadonatúj Simson típusú motorkerékpárokat az első „éles” feladat előtt mindössze 15 nappal korábban adták át a forgalomellenőrző motoros alosztálynak. Az alosztályon belül a feladatra 24 legmegfelelőbb személy kiválasztása nem ütközött nehézségekbe, az új motorok bejáratása azonban igen.
Jogosítvány orvosi alkalmassági vizsgálat
Ezért két héten át minden egyes nap a Budapest-Szeged-Budapest útvonalon közlekedve kellett bejáratni a motorokat, hogy meglegyen a kellő kilométer, s a motor szolgálatra alkalmas állapotban legyen. Ez igen nehéz feladat volt akkoriban, hiszen gyorsforgalmi út fogalmát akkoriban hazánkban még nem ismerték, továbbá a Simsonok és a mai járművek között ég és föld volt a különbség.
A szolgálati járművek fejlődését az alábbi táblázat foglalja össze a korabeli visszaemlékezések alapján:
| Időszak | Jellemző motortípus | Főbb kihívások |
|---|---|---|
| 1950-es évek vége | Csepel, Pannónia | Alacsony teljesítmény, nehézkes alkatrészellátás |
| 1960-as évek eleje | Simson (kísérő alegység) | Rövid bejáratási idő, autópályák hiánya |
| 1960-as évek közepe | BMW (üldöző járművek) | Magas fenntartási igény, de kiváló menetteljesítmény |
Anekdotává vált a következő történet arról, hogyan lehetett valakiből motoros rendőr. A 60-as években, tavaszi időszakban az akkori Kálvin téri körforgalomban egy motorkerékpáros őrült tempóban, a sebességet túllépve közlekedett. A közelben lévő BMW-s motoros rendőr természetesen utána eredt, s megállította a motorkerékpárost. A rendőr látta, hogy egy postás táviratkihordóval van dolga, egy kisportolt testalkatú, csaknem két méter magas, szimpatikus férfival. A rendőr közölte vele, hogy ha így motorozik, hamarosan a halál fia lesz. Erre a távirat-kézbesítő mosolyogva válaszolt: Több éve így járok, engem még nem ért soha baleset.
Végül a távirat-kézbesítő motoros rendőrré vált. Évtizedeken keresztül mint oktató rendőrtiszt tanította a fiatalokat a motorozás rejtelmeire, s egyike lett a legelismertebb magyar motoros rendőröknek.
tags: #motorosrendor #jogositvany #tortenete #tyutyu