Opel Mokka X és Crossland Összehasonlító Teszt

A Stellantis moriái szorgosan sodorják már az Opel sorsfonalát vaskos rézhuzalokból: a csoport tizenöt tagja közül a németek az elsők között állítják majd át az európai kínálatukat tisztán elektromos autókra, a tervek szerint már 2028-ban.

Az újításnak már néhány biztató előjelét is látni: a Mokka egy határozott vonalú, könnyed túrabakancs, amiből már most kínálnak villanyosat (Mokka e); az Astra pedig a Peugeot 308 kellemes átirata, amiben már-már Calibra szinten érnek össze az ívek és a kettétört egyenesek, ebből 2023-tól jön a tisztán elektromos változat.

A paletta teljes leváltása viszont hosszadalmas és rekkenő meló még: a cégcsoport nappalija egyelőre tele van félig kész prototípusokkal, így muszáj ideiglenesen néhány csontvázat átöltöztetve visszarakni a szekrénybe.

A kis SUV-t 2017 óta gyártják, így éppen megérett a szokásos életciklusközepi faceliftre, de vesztére pont egy igen markáns határon érte utol a frissítés: az új Opelek látványosan fiatalabbak és tényleg tudják a 2021-ben elvárt szintet, a konkurencia is versenyképesebb autókat kínál.

A formaterv sem segít rajta: magas és keskeny, oldalára borított nagypolgári szekrényre hajaz kispolgári tartalommal megtöltve. A faceliftet sem vitték túlzásba az Opelnél, de az új, eddigiektől eltérő arculat miatt valami nem klappol, a nagytestvér Grandlandnél valamivel mérsékeltebben, de a Crosslandnél is látszik, hogy disznót próbáltak rúzsozni: a fényszórók és a Vizor fantázianevű hűtőrács vonalai egymásba vannak erőltetve, mint érdekházastársak a nászéjszakán, a lökhárító szürke betétje közben az ablakból figyeli a sikertelen aktust.

Minden az Opel Mokka olajcseréről

A formaterv többi része természetesen megegyezik az elődmodellel, a tesztautó piros tetőlécéért viszont próbálok megbocsátani: mint egy befestett tincs az ötven éves hivatalnoknő halántékán - kétségbeesett kiáltás a semmilyenség vermének legaljáról.

A belső tengernyi műanyaga taszítja a finesse-t/a kifinomultságot, mint a kenyérre kent hideg pacal, így a Crosslandben egy percig sem gondolja senki, hogy az Opel felfelé menekülne - pedig manapság sok konkurens teszi ezt a nagyobb profit reményében.

Ennek ellenére - amíg a motor nem jár - a bent tartózkodás nem kellemetlen, mert nem csúnya, bár tagadhatatlanul elment mellette az idő. A sofőr előtti analóg óracsoport és a közéjük ékelt 3,5 colos monokróm kijelző is az elmúlt évtized interfésze, amit ráadásul a bajuszkapcsolóról kell irányítani.

Ez csak annyiban kritika, hogy objektíven sokkal jobb megoldás a kormánykerékre pakolt irányítópanel, mivel a Crossland megoldásával ellentétben ott nem kell elengedni a kormányt a matató kéznek.

Valójában azonban a Waze vagy a Google Maps mérföldekkel fejlettebb rendszer, így az egész infotainment legjobb pontja, hogy támogatja az Apple CarPlayt és Android Autót is. Utóbbit próbáltam, üdítő, hogy flottul párosodik a telefonokkal és rendben működik, nem minden márkának sikerül ezt megugrani.

Választék: Opel Mokka műszerfalak

A motorháztető alatt az 1.2-es benzinmotor nem túl fennkölt, pedig a választékból ez a 130 lóerős változat a legjobb választás. A teszt végén 5,6 liter jött ki átlagra, ez piszok jó érték, pedig sokszor nem csak ketten ültünk benne.

A paletta alján ugyanennek a PSA-tól származó 1.2-esnek a szívó verziója az éber kóma könnyűfémbe öntött allegóriája; a már turbós, de még csak 110 lóerős élhető alternatíva, ám érzésre igenis van helye annak a plusz 20 lóerőnek. Ha valaki tényleg múlt évtizedbeli kombinációt akar, választhat 1.5-ös dízelt is 110 (automatával 120) lóerővel.

Hétköznapi közlekedésre tehát megfelel, hovatovább adekvát, de a rezonanciák miatt a motor stresszes karaktere könnyen beivódik az utasokba. Nyilván hozzá lehet szokni, megszeretni viszont nehéz, kövér gázok mellett pedig egyáltalán nem polgári az atmoszféra, előnye viszont, hogy szabálykövető közlekedésre sarkall.

A hatos váltó gombja kicsit olyan, mint a BMW-kormányok karimája - kicsit ormótlan, épp túl vaskos - bár lehet, hogy nagyobb tenyérbe jobban illik, a kar megvezetésén viszont semmi nem segít, repülésirányító kell hozzá, hogy a kulisszában kóvályogva fokozatba találjon az ember. Ez különösen az egyestől a hatosig érvényes.

A Vizoron küllemen kívül is jutott újdonság a Crosslandbe, nem lehet elvitatni tőle az innovációt: a Grandlandhez hasonlóan a szubkompakt SUV nevéből is kigyomlálták az elődmodell nagy gyengéjét, az X betűt.

ASX és Mokka méretbeli különbségei

A kategória modelljei egyébként 6,3-6,6 millió forint környékétől indulnak, ám ezek (pl. Volkswagen T-Cross, Toyota Yaris Cross, Renault Captur) egytől egyig újabbak és kifinomultabbak, cserébe a Crossland egy leheletnyivel nagyobb náluk: hátul bőven elfértem magam mögött (181 cm), a csomagtere 410 liter.

A nézőpont itt fordul át az elégedetlen, a jelenkor virtuális követelményein nevelkedett autóbuzériából a valóságba. A Crossland célközönségének valószínűleg teljesen mindegy, hogy ráz-e, hogy háromhengeres-e, és hogy milyen felbontása van a képernyőnek. Az is nagy dolog, hogy van.

A Frontera orrát meghatározza a Grandland modellen bemutatkozott Opel „Blitz”, azaz a Vizor közepén elhelyezkedő megvilágított márkajelzés. A beltérben a szürke szín dominál. A Pure Panel elnevezésű digitális műszerfal és a vele egybeépülő infotainment rendszer egyaránt 10″ méretű képernyőkkel rendelkezik. A Frontera csomagtartója több mint 450 literes, amely a hátsó ülések ledöntésével 1600 literig bővíthető.