A Mercedes-Benz személygépkocsi típusai 1996-ban: A W140-es széria

Vaskos tévedés lenne a Mercedes-Benz autók történetét a Daimler AG 1998-as megalapítására datálni! Hiszen nem csak a stuttgartiak, de még legádázabb ellenfeleik is elismerik, a világ első automobilját Carl Benz készítette, és nem sokkal később Gottlieb Daimler is megkezdte autói árusítását.

Márpedig 1926-ban az ő vállalkozásaik, a Daimler Motoren Werke és a Benz und Cie. összeolvadásával jött létre a Daimler-Benz AG. és ekkor született meg a Mercedes-Benz márkanév is, így jogosan tekinthetjük a Mercedest a világ legrégibb autómárkájának.

Adott tehát a Benz és a Daimler nevek eredete, de honnan a Mercedes? A keresztapa Emil Jellinek nevezetű üzletember, aki 1900-ban állapodott meg Daimler autóinak árusításáról, és egyben kérte, hogy az új, nagy teljesítményű típust lánya után Mercedes-nek nevezzék.

A megfelelő márkajel keresése közben Daimlerék nem tudtak dönteni a három- és négyágú csillag között, így mindkettőt levédették 1909-ben, de autóik hűtőjére végül csak a háromágú változat került fel. 1923-ban a csillag kiegészült a körrel, majd a két cég egyesülésekor a Benz emblémából átvett babérkoszorúval nyerte el végső formáját a márkajel.

A Mercedes-Benz hamarosan az Opel és az Auto-Union után Németország harmadik legnagyobb autógyára lett, luxusautók és versenyautók mellett nagy sorozatban gyártották nagyobb tömegek számára is elérhető, de minőségükkel és tartósságukkal kiemelkedő autóikat.

Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás

A Mercedes-Benz így lett a világ egyik legismertebb márkaneve, amely évtizedekig a német autóépítés magasiskoláját képviselte, a nevéhez fűződő műszaki újdonságok felsorolása gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás…

Ám a cég nem csak az autógyártásban volt aktív, hanem az ipar számtalan területén vált meghatározóvá, terjeszkedésük intezitására jellemző, hogy csak az ötvenes évektől 22 komolyabb iparvállalatot kebeleztek be!

1998-ban már a Chrysler is felkerült a listára, de az amerikai óriáscéggel való egyesüléssel a cég neve is változott: DaimlerChrysler AG.

Mára igazi klasszikussá érett a kilencvenes évek kultikus és egyben meghatározó luxusszedánja/kupéja, a W140-es Mercedes. A 10 éven - 1981-1991 - fejlesztett és tervezett, W140-es kódjelű Mercedes 1991-ben váltotta a W126-os (1980-1991) szériát, melyet a W116 (1972-1980) előzött meg; a W116 definiálható az első S-osztályként.

A W140 nem véletlen kapta bálna becenevét; méreteivel a mai napig minden idők legnagyobb S osztálya. Ebbe a sorozatba rengeteg biztonsági fejlesztést álmodtak bele a tervezőmérnökök: itt találkozhattunk először többek közt az ETS, az ESP, az ASR, EBV opciókkal.

Háttérképek Mercedes E220-hoz

A motorpalettán kizárólag dupla vezérműtengellyel ellátott motorok voltak az előző szériákkal ellentétben, s kétségkívül a legnagyobb újdonságnak a 600SEL (később S600) V12-es 6000 köbcentis motorja számított, mely tisztán 408 lóerőt továbbított a hátsó kerekekhez.

A Mercedes-Benz W140 a márka S-osztályú zászlóshajója volt, amelyet a német Mercedes-Benz GmbHt 1991 és 1998 között gyártott. A Mercedes-Benz 1991 márciusában a Genfi Autószalonon mutatta be a W140 S-osztályt, 1991 áprilisában pedig indulhatott az értékesítés.

Az észak-amerikai bevezetés rá pár hónapra, 1991 augusztusában startolt el. Mint az S-osztály minden generációja esetében - a mai napig is - a technológia, a környezettudatosság és a komfort innovációi kerültek előtérbe a W140-nél is.

Az S-osztály korábbi generációihoz hasonlóan a W140 két karosszéria-kivitelben (szedán és kupé) volt elérhető két tengelytávhosszal (Lang, vagy Long verzió - csak szedán esetében). A szokásos tengelytávot eleinte a SE jelöléssel, a hosszú tengelytávot SEL jelöléssel látták el, a kupék SEC emblémát kaptak, majd 1993-ban mindent átneveztek a vállalati szintű nómenklatúra változásai részeként.

Az 1994-es modellévtől kezdve szimplán egy S betű került a számok elé, a hosszított verziók Long/Lang elnevezése pedig egy kezdőbetűvel volt jelen (például S 600 L). A dízeleknél minden esetben a csomagtartó jobb oldalán elhelyezett Turbodiesel felirat volt releváns.

Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez

A W140 fejlesztése 1981-ben kezdődött, a hivatalos bevezetésre eredetileg 1989 szeptemberében került sor. 1982-től 1986-ig számos különféle tervezési javaslatot vizsgáltak meg, amikor 1986. december 9-én Olivier Boulay végleges tervezési javaslatát választották ki. Több mérnöki prototípust kiértékeltek 1987 elejétől, a külső külső kialakítás 1987 szeptemberében záródik. A formatervezési szabadalmakat 1988. február 23-án, Németországban és 1988. augusztus 23-án, az Egyesült Államokban nyújtották be.

A vezető tervezőt, Bruno Sacco a Jaguar XJ40 szedánját és a BMW E32 7-es sorozatát nagymértékben befolyásolta a W140 tervezésénél. Az eredeti formaterv-javaslat kitért arra, hogy a hűtőrács két különféle kialakítása válassza külön a belépő/sztenderd és a csúcsmodellt, hasonlóan a W123-nál alkalmazott kerek és téglalap alakú (fekvőlámpás) fényszórókkal 1976 és 1985 között. Az innovatív fémképző technológia lehetővé tette a motorháztető / motorháztető kiterjesztését az első lökhárítóra, a rácsot egy teljesen új megközelítésű technológiával készítették.

Amikor a BMW új, 7-es sorozatot (E32) mutatott be 1986-ban, a háború utáni első német V12-es motort, az M70-et integrálták. Ez a meglepő bejelentés arra kényszerítette a Mercedes-Benz-t, hogy 1991-ig tizennyolc hónappal késleltesse a W140 bevezetését. A késleltetés lehetővé tette a Mercedes-Benz számára az új V12 motor (M120) kifejlesztését és a motortér átrendezését a hatalmas erőforrás befogadására, a fékrendszer korszerűsítése mellett.

A W140-et gyakran az utolsó igazi Mercedes-Benzként emlegetik, joggal. amely egy túltervezett mérnöki csoda. Ennek persze megvolt a maga költsége, állítólag több, mint egymilliárd dollárba került. A projekt költségtúllépése és tizennyolc hónapos késés Wolfgang Peter, a Mercedes-Benz főmérnöke távozását eredményezte.

A fogyasztók számára a W140 ára jóval 25 százalékkal magasabb, mint az elődmodell W126-é, ami az 1990-1994 közötti recesszió idején lassú eladásokat eredményezett. Következésképpen a Mercedes-Benz az 1990-es években a mérnöki túltervezésről piacvezérelt kialakításcentrikus nézőpontra váltott, ami az 1990-es évek végétől és a 2000-es években bevezetett későbbi Mercedes járművek alacsonyabb minőségű, “műanyag” érzetéhez vezetett.

Összesen 21 tesztjármű készül a W126-os alapján, amelyekkel különféle padlószerkezetek, alvázvariánsok, klímakoncepciók és ülésváltozók tesztelhetők. Eközben a dizájnerrészleg elkészíti az első terveket 1:1 méretarányban, amely segítségével már értelmezhető a beltér, az ülések és maga a küllem. Elkészülnek az első prototípusok és rajzok 1:1 méretarányban, valamint további 1:5 méretarányú agyagmodellek is napvilágot látnak. Párhuzamosan elkészítik a kormánykerékkel, műszerfallal és az ülésekkel felszerelt verziókat is. Időközben összesen hét agyagmodellt készítettek, amelyek kapcsán sikerült megvitatni a további fejlesztéseket a legmegfelelőbb forma elérése céljából.

Megkezdődik a V12 motor első tervezési fázisa. A motorfejlesztés divíziója még egy 18 hengeres motor fejlesztésére is javaslatot tett. Az M216 kódjelú erőforrás 8 literes, W alakú, azaz három, egymástól 75.5 fokos szögben elhelyezkedő hathengeres elrendezést képviselt. A koncepció elsődleges előnye az lett volna, hogy a motor nem lett volna hosszabb, mint egy szimpla hathengeres. Ezen elképzelések azonban megmaradnak a tervezés szintjén, a megvalósítást soha nem veszik komolyan, még csak mérlegelés szintjén sem. Így marad a V12, alapvetően azért, mivel bőven elegendőnek tatják a 400 lóerőhöz közeli (394 LE) teljesítményt.

Öt agyagmodell készült el 1:1 arányban. Az igazgatótanács egyhangúlag szavaz a Sindelfingen-ben található üzemben a végleges formáról és jóvá is hagyják azt. Az akkoriban párhuzamosan futó középkategória (W124) és a 190 (W201) alapján a W140 szinte teljesen króm nélkül lett kialakítva. Bruno Sacco fő tervező úgy véli, hogy az ilyen dekorációk már nem megfelelőek az S osztálynál.

A fejlesztési időszak folyamán többször megfontolásra került, hogy a jövőbeli felsőkategóriás modellt vizuálisan meg kell-e különböztetni a többi futó modelltől a palettán. Sacco a diszkrétebb megoldásokat részesíti előnyben.

Sort kerítenek az első töréstesztek lebonyolításáta. „A jövőbeni motorgyártás megkoronázott dicsősége” szlogennel jelenik meg az új V12-es aggregát első hivatalos fényképe. A fotón még egy KE-Jetronic befecskendező rendszer látható, amelyet fel lehet ismerni a két oldalra szerelt hidraulikus elválasztók jelenlétéről, mellette elektrohidraulikus működtetőkkel. A szívócsatorna szintén más, mint a későbbi sorozatgyártásba került verziók esetében.

A tesztvezet ések a Nürburgringön kiválóan teljesülnek - az S-osztály úgy mozog a Nordschleife-n, mint egy csatahajó a nyílt tengeren, tehát első körben jónak tűnik szinte minden megvalósítás. Az alvázat, beleértve geometriáját ugyanakkor teljesen újra kell hangolni, valamint súlypont-optimalizálást is eszközolni kell.

Képzeljünk el egy hossztengelyt, amely körül az autó balra és jobbra dől kanyarodáskor: minél közelebb kerül a súlypontjához, annál alacsonyabb az oldalsó dőlés. Bár ez csak milliméterek kérdése, a mérnökök munkaterhe óriási volt.

Nem ez volt az egyetlen negatív észrevétel a tesztvezetéseknél: a gumiabroncs mérete 215/65 R15, a fékek pedig túl kicsik a járművek jelentős súlyához képest. Az újonnan elképzelt, 235/60 R16 mérethez viszont a kerékíveket meg kellett nagyobbítani.

Mivel javarészt remekül haladt a fejlesztés, és irdatlan mennyiségű pénzt elvitt már eddig is, a további problémák, a gyenge pontok megszüntetése további magas költségeket vetett fel, és rendkívül időigényes feladatokat rótt a tervezőmérnökök nyakába. Az év kezdetén a gyár teljes mértékben a projekt anailizálásra fektette a hangsúlyt.

Megkezdődik a W140-es sorozat alkalmazotti tájékoztatási- és képzési programja, röviden a ‘MIT 140’. 1990. június 5-1990. 1990. A jelenlévő igazgatósági tagok úgy határoznak, hogy minden limuzin egységes hűtőmaszkot kap, és a csillag motorháztetőre kerül hagyományos jelleggel.

1990. A kísérleti széria kezdete. Sindelfingen-ben 1976 óta működik egy tesztüzem, amelyet úgy érdemes elképzelni, mint egy kicsinyített összeszerelő sgyártósort. Ez lehetővé teszi a későbbi “éles” gyártás lemodellezését és optimalizálását szokásos és eredeti körülmények között, a folyamatban lévő termeléstől eltekintve. Körülbelül 2800 alkalmazottat készítettek fel itt a W140-es gyártására. A kísérleti üzem megkönnyíti a sorozatgyártás megkezdését és az első legyártott autóktól garantálja az optimális minőséget. A komplex munkafolyamatokat addig fejlesztik, amíg minden egyes lépés nem lesz tökéletes.

1990. 1990. 1991. 1991. március 7-1991. Átalakítás CFC-mentes R134a (korábban R12) hűtőközeggé. 1991. A külső tükrök mechanika-szerkezetének hibája miatt a tükrök rezonanciát produkálhatnak, és a behajtó mechanizmus leállhat. A vezetőoldali légzsák minden modellnél alapkiviteli opció lett. Ez kezdetben a 600 SE / L-nek volt a kiváltsága (vezető- és utasoldal). 1991. Eredetileg kétkromatikus hátsó lámpák telepítését tervezték, amelyek nagyon hasonlóak voltak a 93-as W124 modellfrissítéshez. A 140-es sorozatú Coupé világpremierjét 1992.

A beltérben azonban a szélességet nagyjából 80 milliméterrel csökkentették. A Becker 2000 sorozat rádióberendezéseit felülvizsgálják. A változások magukban foglalják az RDS bevezetését a ‘Mexico 2000’ csúcsmodellbe, valamint az olcsóbb ‘Grand Prix 2000’ CD-váltóval kombinálható modellbe is. A SEC európai premierje a Genfi Autószalonon, 1992. március 5-e és15-e közt volt megtartva. Az ajtóvezetőket is módosításították. A tükörmozgató mechanizmust ismét felülvizsgálják (lásd 1991 szeptembere). A központi zár működtetésére szolgáló kapcsoló a középkonzolra keröl, a vezetőoldali ajtó belső burkolata helyett. Automatikusan sötétedő belső visszapillantó tükör kerül az autókba.

A V12 motor esetén a módosított LH-Jetronic vezérlőegység lényege, hogy teljes terhelés megnövelésére nincs szükség ahhoz, hogy a lambdavezérlés aktív maradjon, még ha a fojtószelep teljesen nyitva is van. Ennek eredményeként a teljesítmény 408-ról 394 lóerőre csökken. A Mercedes hivatalosan azzal magyarázta az intézkedést, hogy a teljes terheléses állapot az autó, illetve a motor életciklusa alatt kevesebbkm mint 0.5 százalék. Noha az intézkedés a teljesítmény kismértékű csökkenését eredményezte, előnyös volt a károsanyag-kibocsátást figyelembe véve. (Váltás dátuma: 1992.

A V8 motoroknál is elhagyták a teljes terheléses állapotot, a teljesítmény a 400-asnál 7 lóerővel, az 500-asnál pedig 6 lóerővel csökkent. A 300 SE 2.8 és 300 SD modelleket a Párizsi Autószalonon mutatták be 1992. október 8. és 18. között, két olcsóbb és különösen gazdaságos változatot adva ezzel az S-osztályhoz.

A 300 SD szenzációs sikert váltott ki, bár 1991 októbere óta exportálják az Egyesült Államokba, viszont akkorra már az első S-osztály dízelmodellként az európai (főként németországi) piacon is elérhető volt. A 300 SD hajtását egy 3.5 literes, 6 hengeres motor jelentette, kipufogógáz-turbófeltöltővel, kipufogógáz-visszavezetéssel és az úgynevezett Oxi-KAT-tal, amely már ismert volt a W126 széria előd-modelljénél. Most viszont egy 110 kW-os, újratervezett változatban, 150 lóerővel került az autóba. 0,08 g/km részecskekibocsátás esetén különösen alacsony károsanyag-kibocsátásnak volt tekinthető akkoriban.

A másik újdonság, a 300 SE 2.8, akárcsak a 300 SE, hathengeres soros benzinmotorral, négyszelepes technológiával rendelkezett, amely szintén része az M104 motorcsaládnak. Az újonnan kifejlesztett 2.8 literes változatot párhuzamosan a W124-es sorozatban is használják, és egy mikroprocesszor által vezérelt befecskendezőrendszerrel lett felszerelve, amelyet már egy teljesen új tervezésű légtömegmérő (HFM) vezérelt.

Ezen túlmenően a Párizsi Autószalonon az S-osztály autós újságírókból álló nemzetközi zsűrije által elnyerte a “The World Car 1992” címet. Az utasoldali légzsák innentől kezdve minden modellben szériatartozék lett.

A lengéscsillapítók és a spirálrugókat megváltoztatták technikailag, így a W140 magassága körülbelül 10 milliméterrel csökken. Egyetlen érintkező spirál helyettesítette a kürt és a légzsák számára korábban a kábelalagútban és magában a kormánykerékben beszerelt csúszó érintkezőket. Mindezt egyetlen relé vezérelte.

A V12 szedán csomagtartó kárpitja mostantól az eddigi nemesacél helyett nemezből készül, mint a kisebb modellek esetében. A 600-ban a szín továbbra is megfelel az enteriőr színkódjának. A típusmegjelöléseket a személygépkocsi-sorozat többi modell sorozatával összhangban megváltoztatták; az “S” betű jelenik meg a háromjegyű szám elõtt, és olyan kiegészítéseket, mint a “C”, “E”, “D” és “L”, elhagyták.

Például az 500 SE-bőllett az S 500, a 600 SEL-t S 600 L (Lang, Long) lett az új nómenklatúra rendszer szerint, míg az 500 SEC S 500 Coupé lett. Azóta a csomagtartó fedélén lévő típustábla csak az osztályt és magát a modellt dokumentálta; a karosszéria változat (kupé, normál vagy hosszú tengelytáv), amelyet - legalábbis a második megjelenésnél - már nem jelölnek meg. A 4.2 literes típusok és a hathengeres modellek típusmegjelölése a legtisztább.

Az előző számok helyett, amelyeket a legközelebbi százra kerekítettek az egységes megjelenés érdekében, a tényleges lökettérfogatnak (konrkétan lebontva köbméternek) megfelelő számokat használják. Példaként a 400 SE S 420-ra. a 300 SE S 320-ra vált, a 300 SD pedig S 350- re (Turbodiesel). A 3.2 literes soros 6 hengeres eszámos műszaki fejlesztést kap; a korábban LH-Jetronic motorral felszerelt motort felváltja egy felülvizsgált változat, amelyet 1992 októbere óta használtak a W124-es sorozatban, és most rendelkezik rezonancia-változó szívócsonkkal és befecskendező rendszerrel fés új típusú légtömegmérővel (HFM) szereltek fel. Ennek eredményeként a nyomaték növekedett, a teljesítmény és a nyomaték maximuma pedig alacsonyabb fordulatszámon rendelkezésre áll. A súrlódás további csökkentésével együtt az üzemanyag-fogyasztás összesen 7.5 százalékkal csökken, kissé javítva a teljesítményt is.

A hátrameneti segédkészlet szintező botjait 2 cm-rel meghosszabbítják, és most már 8,5 cm-re növekednek a limuzinokban, mivel ezek korábban csak rosszul voltak láthatóak. A vezetőoldali külső tükröt aszférikusan ívelt tükörüveggel szerelik. Ez megnöveli a látószöget 16° -ról 48° -ra, és szinte teljesen kiküszöböli a holttereket, vakfoltokat.

1993. Újgenerációs rádióegységek kerülnek bevezetésre. A Becker Europa 2000, a Grand Prix 2000 RDS és a Mexico 2000 RDS eszközöket a Classic, a Special és az Exquisit modellek váltják fel. Innentől kezdve a kupéverziónak nincs rádióantennája a hátsó sárvédőelemen, az egységet VHF antenna váltja fel, melyet a hátsó lökhárítóba helyeznek. Az új kommunikációs és navigációs rendszert (CNS) a 30. Tokió Autószalonon (1993. október 22-e és november 5-e közt) mutatják be. A kizárólag a japán piacnak szánt rendszer, az 5,6 hüvelykes LCD-képernyőjével egy ...

Mercedes-Benz W140

A W140 széria gyártása során számos modellváltozat készült, melyek különböző motorokkal és felszereltségi szintekkel voltak elérhetőek. Az 1996-os évben a következő modellek voltak kaphatóak:

  • S 280
  • S 320 / S 320 L
  • S 350 Turbodiesel
  • S 420 / S 420 L
  • S 500 / S 500 L
  • S 600 / S 600 L
  • S 420 Coupé
  • S 500 Coupé
  • S 600 Coupé

Az egyes modellek közötti különbségek elsősorban a motor méretében és teljesítményében, valamint a belső és külső felszereltségben mutatkoztak meg. A hosszított "L" verziók nagyobb hátsó lábtérrel rendelkeztek, míg a Coupé modellek sportosabb megjelenést kínáltak.

A W140 széria a Mercedes-Benz történetének egyik legmeghatározóbb modellje, mely a mai napig nagy népszerűségnek örvend a klasszikus autók kedvelői körében.

Mercedes-Benz W140 Interior

Érdemes megemlíteni, hogy a W140 széria számos technikai újítást hozott a Mercedes-Benz modellekbe. Ilyen volt például a dupla üvegezés, mely a zajszigetelést javította, vagy a parkolást segítő ultrahangos szenzorok, melyek a jármű méretei miatt különösen hasznosnak bizonyultak.

Az alábbi táblázat összefoglalja a W140 széria legfontosabb modelljeinek jellemzőit 1996-ban:

Modell Motor Teljesítmény Gyorsulás (0-100 km/h) Végsebesség
S 280 2.8L Soros 6 142 kW (193 LE) 9.9 s 220 km/h
S 320 3.2L Soros 6 170 kW (231 LE) 8.4 s 235 km/h
S 350 Turbodiesel 3.5L Soros 6 Turbodiesel 110 kW (150 LE) 12.5 s 200 km/h
S 420 4.2L V8 205 kW (279 LE) 7.6 s 250 km/h
S 500 5.0L V8 235 kW (320 LE) 6.5 s 250 km/h
S 600 6.0L V12 290 kW (394 LE) 6.0 s 250 km/h (elektronikusan korlátozott)

A táblázatból jól látható, hogy a W140 széria a motorválaszték széles skáláját kínálta, a takarékos dízelmotoroktól a nagy teljesítményű V12-es erőforrásokig.

tags: #mercedes #személyautó #típusok #1996 #lista