Mercedes-Benz E-osztály Coupé Fekete Színben: Vélemények és Tapasztalatok
A Mercedes-Benz E-osztály egykoron a megbízhatóság szimbóluma volt. Az 1953 óta gyártott felső-középkategóriás Mercedesre évtizedeken át tekinthettünk a strapabíróság csúcsaként, ma viszont csak egy az attitűdökkel terhelt luxusautók közül.
Maga a koncepció jó, sőt kiváló, hiszen gyors, hatékony, elegáns és végtelenül kényelmes a modell, de a szervizköltségek elképesztően magasak lehetnek. Kár, mert a négyajtós (W212), kombi (S212), kupé (C207) és kabrió (A207) kivitelben egyaránt gyártott, Thomas Stopka tervezte modellben tulajdonképpen minden egyes kilométer élmény, függetlenül attól, hogy milyen erőforrással vagy felszereltséggel vásároljuk meg.
Utas- és csomagtere nagy, alapfelszereltsége gazdag, s megjelenése is jól eltalált, hiszen anélkül kelt magas minőségérzetet, illetve sugároz presztízst, hogy tolakodó lenne. Minőségi anyagok, ízléses kialakítás és persze hamisítatlan Mercedes-hangulat jellemzi a belteret.
Ahogy az egy világszerte értékesített autónál elvárható, a motorválaszték rendkívül széles. Hétéves pályafutása során összesen 18 féle benzines és 13 féle dízel hajtóművel kínálták, a leggyengébb (E 200 CDI BlueEfficiency) változat 136, a legerősebb (E 63 AMG S-Model) 585 lóerőt szabadított a kerekekre.
Üzemzavar tulajdonképpen bármelyiknél előfordulhat, de a gazdaságos működés, az alacsony károsanyag-kibocsátás és a hengerűrtartalomhoz mérten nagy csúcsteljesítmény ellensúlyozza a negatívumokat.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Mercedes-Benz E350 coupe 3.0 V6 D - automobil.hu
A 2013-as ráncfelvarrás fordulópont volt a típus történetében. Szemben az agyonverhetetlennek tartott ősökkel, a W212-vel már akadhatnak komolyabb gondok, még a német márkákkal kesztyűs kézzel bánó ADAC is 3000 leütésen át taglalja, hogy milyen típushibák, illetve visszahívások színesítették a márka vásárlóinak életét.
Főként az első példányoknál volt általános, visszahívásra is okot adó jelenség az üzemanyag (pl. E 250 CDI, E 350 CDI), a motorolaj és a hidraulikafolyadék (szervokormány) szivárgása, s többen panaszkodtak a váltó, a fordulatszámmérő, a fényszóró-vezérlés, a tengelykapcsoló, az üzemanyag-szivattyú, az üzemanyag-befecskendező rendszer (pl. E 220 CDI, E 250 CDI, E 300 BlueTEC Hybrid) a vezetőoldali légzsák, a szelepvezérlés (pl. E 200 és 250), a kenési rendszer (a szelepvezérlés nem kap olajat, pl. E 350, E 400 és E 500), a légrugós felfüggesztés (pl. E 550), az utasérzékelő (jobb első ülésnél), a motorelektronika, az ablaktörlőmotor, a középső, hátsó biztonságiöv-retesz, az önindító, a központizár, a pohártartó, a holttérfigyelő, valamint a szívócső-szabályozó meghibásodására.
Mindemellett a 2012 és 2014 között gyártott példányok zajszigetelése hozzáérhetett a motorhoz és kigyulladhatott, az amerikai piacon pedig gyakorta megesett, hogy a használati utasítást elfelejtették mellékelni az autóhoz.
Elegancia, dinamizmus és kifinomultság: talán ez az a három jelző, ami leginkább illik a Mercedes-Benz kupéira. Ezúttal azonban a középső testvér, az E-osztály járt nálunk, méghozzá AMG változatok híján egyelőre a legerősebb, 400-as jelzésű hajtáslánccal. Egy rövid ideig mi is arisztokratának érezhettük magunkat.
Külső megjelenés
A Mercedes-Benz kiválóan ért ahhoz, hogy olyan kisugárzással áldja meg autóit, ami akár kategóriákkal drágábbnak láttatja azokat, és ez kiváltképp igaz az utastérre. A fekete szín azonban ezúttal nem vált be igazán: bár az E-osztály Coupe így is jól mutat, az amúgy 4,82 méteres hosszt és 1,86 méteres szélességet optikailag kicsinyíti, ezzel látványra még közelebb hozva az egy mérettel kisebb C-osztályt.
A Mercedes-Benz megszokott, lágy formái azonban impozáns kiállást biztosítanak: szinte egy szögletes elemet sem találhatunk, mindenhol finom ívekkel és szépen domborodó lemezekkel találkozunk, beleértve a hosszan elnyúló tetőívet is.
A részletekre is érdemes odafigyelni: a hátsó lámpáknál a menetfények olyan házat kaptak, mintha kristályokból állna össze a világítás, de kiemelt figyelmet érdemelnek a keret nélküli oldalablakok is, már csak azért is, mert a hátsó ablakokat is le lehet húzni, ezzel egy látványos, összefüggő nyílást alkotva az autó oldalán.
Belső tér és technológia
A E Coupé olyan, akárcsak egy jacht, és ez az érzésünk az utastérben sem hagy alább. A kék és vajszínű bőrrel operáló, nyílt pórusú, világos fával borított műszerfal gyakorlatilag mindenkit elvarázsolt, aki beleült - és akkor az olyan részletekről, mint a Burmester hangrendszer elképesztő hangszórói, a látványos légbeömlők vagy éppen a szinte bármilyen színre beállítható hangulatvilágítás, még nem is beszéltünk.
A klasszikus stílust a hatalmas, kettős monitor töri meg kissé, és bár önmagában nem támogatnám az ilyen óriási, táblaszerű megoldásokat, az E-osztály utastere még ezt is elbírja, és kétségtelen, hogy gyönyörű képpel és kiváló funkcionalitással ellensúlyozza rámenős méreteit. A COMAND rendszert immár háromféleképpen is kezelhetjük: a kormányon lévő érintőgomb segítségével, a középső konzolon található tekerőkapcsolóval és az a felett elhelyezkedő érintőpaddal - és a középkonzolonon is vannak dedikált gombok. Az egység ugyan lehetne valamivel gyorsabb, de így is minden igényt képes kielégíteni, ahogyan a többféle stílussal rendelkező digitális műszerfal is, amely minden információt elénk tud varázsolni.
Tesztautónkban az alapülés volt megtalálható, és bár hosszirányban kézzel kellett állítanunk, így is rendelkezett fűtéssel és szellőztetéssel is, és kifejezetten kényelmes volt - az övet pedig egy kedves kis kar nyújtotta oda nekünk, hogy ne kelljen túlságosan hátranyúlni érte. A helykínálattal még a második sorban sem volt gond: 180 centiig még a fejtér is elegendő, az ülések pedig jól tartanak - egyedül a ki- és beszállással gyűlhet meg a bajunk.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
A csomagtér a maga 425 literével nagyjából mindenre elegendő és a praktikum is a helyén van - még vezeték nélküli töltőt is rendelhetünk az autóba.
Vezetéstámogató és biztonsági extrákból természetesen nincs hiány, hiszen a Coupé verzió tudja mindazt, amit szedán és kombi testvére, így akár félig önvezető is lehet - utóbbi funkció még sötétben, alig látható felfestésekkel is képes jól működni, de csak az adaptív tempomattal együtt, nélküle nem.
Motor és vezetési élmény
A tesztautó a legerősebb hajtáslánccal érkezett meg a szerkesztőségünkbe, bár az AMG változatok még nem mutatkoztak be. A 400-as jelzés ezúttal egy 3-literes, 333 lóerő és 480 Nm leadására képes V6-os, turbós benzinest takar, amelynek erejét alapáron a csillagosok kilencfokozatú automata váltója juttatja el mind a négy kerékhez - köszönhetően a 4MATIC összkerékhajtásnak.
A V6-os egység - amelyet egyébként hamarosan egy soros hathengeres vált majd a Mercedesnél - finoman gurgulázva kel életre, és éppen annyira hatol be az utastérbe, amennyir azt el is várjuk tőle, ugyanakkor nem próbál sportautóként viselkedni.
Mondanunk sem kell, a 333 lóerő mindenre elegendő, a 9-fokozatú automata pedig kiválóan pakolgatja a fokozatokat, mindig a beállított menetprogramnak megfelelően - ECO módban nagyobb gázadásra sem feltétlenül vált vissza, míg Sport és Sport+ állásban csak akkor vált fel, ha már megbizonyosodott róla, hogy nem szeretnénk tovább gyorsulni. Az 5,2 másodperces 0-100-as sprint megadja azt a magabiztosságot, amit elvárunk egy ilyen autótól: az előzések csupán kisujjmozdulatok.
A kormányzás alapvetően pontos és jól súlyozott, de sajnos nem szolgál túl sok visszajelzéssel. Ezt ugyanakkor nem is bánjuk annyira, hiszen nem igazán kívánunk rá a sportolásra az E 400 Coupé volánja mögött, még ha nem is állna ellen ennek az autó. A futómű természetesen nem hagy cserben semmilyen helyzetben, és a tempós kanyarokban is jól tart, míg az összkerékhajtásnak is köszönhetően mindig kiszámíthatóan viselkedik.
Hiába azonban a kilenc fokozat és az ennek hatására 130-nál is mindössze 1700-at forgó erőforrás, a töltőállomásoknál azért nem lehetünk felhőtlenül boldogok. A normakört ugyan letudja az autó 8 literből, de ha nem szeretnénk mindig odafigyelni a lábunkra, vagy éppen többet közlekedünk városban, akkor 10 liter alatt biztosan nem ússzuk meg, de a 11-12 literes értékért sem kell „küzdeni”. Ebben az árkategóriában ugyanakkor nem fog problémát jelenteni mindez, még ha az ellenlábasok frissebb erőforrásai hasonló teljesítmény mellett akár literes nagyságrenddel jobb eredményeket is fel tudnak mutatni.
Ár és konkurencia
Az E-osztály Coupé esetében ugyan nem szívesen adnánk alább hat hengernél, de ha valaki mégis megelégedne ennyivel, illetve a hozzá járó 245 lóerővel, akkor több mint 3 milliót spórolhat - igaz, ezért összkerékhajtás sem jár. Ha még lejjebb adnánk, akkor a 184 lóerős kivitel további 1,7 millióval olcsóbb.
Az E Coupé ugyan szerintünk csak benzinessel az igazi, ha valaki mégis öngyulladóst szeretne, úgy a 3-literes, 258 lóerős változatot 1,1 millióval, a 2-literes, 194 lovast pedig 4,4 millióval olcsóbban viheti haza a V6-os benzinesnél.
Bármennyire is hihetetlen, a Mercedes-Benz E-osztály Coupé, szinte egyedülálló a piacon, ugyanis az ellenlábasok nem igazán kínálnak ebben a méretkategóriában kétajtós modellt. Egyedül talán a kissé már öregecske 6-os BMW-t sorolhatnánk ide, de az árazásban és pozícionálásban is inkább az E és az S Coupé között helyezkedik el - nem csoda, hogy hamarosan a 8-as váltja, de nem kizárt, hogy 6-os néven érkezik majd az E Coupé valódi ellenlábasa. Az Audi sem kínál az A5-nél nagyobb kétajtós kupét, ahogyan a többi prémiumgyártó sem.
Így tehát bármilyen furcsa, az E-osztály Coupé teljesen egyedülálló a maga nemében, és bár sok olyan modellt fel lehetne sorolni, ami árban és funkciójában is hasonló szerepet tölthet be, a prémiumok hatalmas modellpalettája miatt a sor szinte végtelen lenne, így Önökre bízzuk, hogy mivel helyettesítenék a csillagosok autóját - már, ha nem szerettek bele.
Összegzés
A Mercedes-Benz E-osztály Coupé tökéletes példája a csillagosok azon különleges képességének, hogy az árkategóriától elvárható exkluzivitáson is túlmutatva egy olyan autót alkossanak meg, amely még annál is drágábbnak tűnik, mint amilyen valójában. A finom vonalak, az elegáns, de mégis dinamikus megjelenés, az utastér elképesztően finom és egyedi megoldásai egy négy keréken guruló jachttá varázsolják az autót, amihez a 3-literes, finoman gurgulázó V6-os kiváló társ. Nem hibátlan az E Coupé, de minden hibáját képes elfeledtetni velünk, köszönhetően annak a magasztos hangulatnak, ami folyamatosan árad belőle.
Az E osztály félúton a C és S osztály között foglal helyet a Mercedes családfáján, mégsem az elhanyagolt középső testvér szerepét tölti be - messze nem. Az E-osztály kupé lényege, hogy rendkívüli menetkomfortot nyújt, nagyszerű ülésekben foglalhatnak helyet az utasok, a sofőr tökéletes vezetőhelynek örvendhet, a felfüggesztés pedig fantasztikus.
A kupék jelenlegi népszerűségéről sokat elárul, hogy a Mercedes-Benz E-osztály Coupénak lapzártánkkor nem volt közvetlen riválisa a piacon.
A Mercedes-Benz E-osztály története
A Mercedes-Benz E-osztály Coupé története még a ’70-es évek hajnalán kezdődött, az állólámpás kétajtós, hosszabb gépháztetejű változatát a méltán híres formatervező, Paul Bracq rajzolta meg. Ezt követően minden korszaknak megvolt a maga közepes méretű Mercedes kupéja. Akadt köztük igazán szögletes és végtelenül gömbölyded, amik mára vágyott klasszikusok és érlelődő youngtimerek.
Érzéki letisztultságnak - vagy ahogyan a márka fődizájnere Gorden Wagener inkább szereti, sensual purititynak - keresztelt frissebb formanyelv érkezett meg a kínálatba az E-osztály limuzinnal. A konzervatívabb vevőkörnek szóló négyajtós változattal szemben a Coupén sokkal inkább láthatóvá válnak az új filozófia főbb elemei, amivel a formatervezési főhadiszálláson már megismerkedtem. Finom domborulatok és lágyabb homorulatok váltogatják egymást a karosszérián, amit a kupé esetében megfűszerezhettek egy csipetnyi sportossággal.
Az elődjével ellentétben az új generáció már nem a kisebb C-osztály padlólemezére épül, így nagyobb tengelytávon már érezhetően szellősebb utasteret kapunk, amiben körülbelül 180 centis magasságig a hátsó két hely is teljes kényelmet nyújt.
A komfortos utazást pedig felárért légrugós futómű szolgálja, ami természetesen igény szerint betonkeményre is állítható, de felesleges ilyet tenni a harmóniában.
Használt Mercedes-Benz E-osztály (W212) tapasztalatok
A történet kezdete egészen a vásárlás pillanatáig nyúlik vissza. A keresés úgy történt, ahogy azt mi is ajánlani szoktuk: hosszas nézelődés és a típus megismerése után, rengeteg autó közül szűkült le a látókör erre az ezüst színű szedánra. Mivel a családban már 20 éve előfordulnak Mercedesek, volt a márkára specializálódott, megbízható szerelő is, aki már vásárlás előtt feltárt többek közt két porlasztóhibát is. Az eladó a problémák láttán hajlandó volt az alkura, az autó pedig azonnal a szerelőnél landolt, aki a motor- és váltóólaj cseréjén túl a hibás porlasztókat és a hűtőrendszer előfűtőjét is kicserélte. Egy hónap alatt 5000 kilométer került bele.
Aztán egyik nap jött a katasztrófa: Makó és Szeged közt, az M43-as autópályán elkezdett finoman rángatni az autó, majd elveszett az erő, és már csak sebességtartásra volt képes a hatalmas, dízel erőmű. Egyre hangosodó zörgés érkezett a motortérből, majd hirtelen, még mielőtt bármit is tehetett volna a sofőr, megállt a motor, mint a szög.
A szerelő javaslatára motorcsere mellett döntöttek, ám ez egy ilyen autónál sosem egyszerű. Részben a járványhelyzet miatt a külföld nem volt releváns opció, itthon pedig a már megbontott vagy a kétesen felújított motorok szénakazaljában kellett a tűt megtalálni.
Rengeteg pénzről van itt szó, de ahogy a legolcsóbb használt autóktól a legdrágábbakig minden esetben lenni szokott: ha nem működik, akkor egy fillért sem ér az autó, ezért hosszútávon a legkifizetődőbb megoldás szinte mindig az, ha kitartasz mellette, megcsináltatod, és egy garantáltan hibátlan gépbe ülsz vissza.
Eközben semmilyen sérülésre utaló jelet nem találtak sem a hengerfejen sem pedig a dugattyúkon, a hiba okát lejjebb kellett keresni.
Praktikus szemmel nézve, ha az autó számodra csak egy eszköz, ami guruljon el a boltig, meg vissza, akkor biztosan nehéz megérteni, hogy miért vesz és tart fenn valaki egy ilyen korosodó német prémiumot.
Remek autó a W212, de mint minden korosodó prémium, okozhat meglepetéseket a szervizben.
Összefoglaló
A Mercedes-Benz E-osztály Coupé egy stílusos, elegáns és dinamikus autó, amely a luxus és a sportosság tökéletes kombinációját nyújtja. A fekete szín kiemeli az autó eleganciáját, de a belső tér színösszeállítása és a választható extrák tovább fokozhatják az egyedi megjelenést. A hathengeres motorral szerelt változatok a legkívánatosabbak, mivel ezek a motorok nyújtják a legkellemesebb vezetési élményt és a legkifinomultabb működést. A használt autók vásárlásakor azonban érdemes körültekintőnek lenni, mivel a korosodó prémiumautók váratlan meglepetéseket okozhatnak a szervizben.