Mercedes CLK 220 CDI (W209) – Vásárlási tanácsok és gyakori hibák

Cikkeink túlnyomó részében javarész műszaki információkat talál az Olvasó. Vannak nyugodt emberek, akik megvesznek egy autót, öt vagy tíz évig birtokolják, a helyváltoztatás egyik eszközének tekintik. Irigylem õket.

Miután - egy két kis kitérővel - az utóbbi években jó néhány Saab követte egymást a garázsban, úgy gondoltam, ennyi egyelőre elég is volt a svéd márkából. Legyen mondjuk benzines, de semmi feltöltő, a mostani trenddel szemben menetelve hagyjuk a downsizing őrületet, legyen tisztességes öt, vagy méginkább hat hengeres, úgy a két és fél liter környékét megcélozva. A kettőstömegű lendkerék sem annyira kívánatos, manuális váltó előnyben. Mondjuk egy CLK (Coupe Leicht Kurz)

Érdekes öszvér darab ám ez. A C osztály alapjaira épült, de az E osztály technikájához közelebb, méretben a kettő között. A coupe egészen használható két hátsó üléssel bír, ha egy igényes felszereltségű Avantgarde példányt választunk, kényelmes, biztonságos, majdnemhogy luxus körülmények között darálhatjuk le a kilométereket.

A motorok közül a legszimpatikusabb a CLK 240 típus 2,6 literes, 170 lovas V6-osa. Nem egy kihegyezett motor, elég, ha csupán a BMW hasonló időszakban gyártott megegyező teljesítményű hathengeres, soros motorjára utalunk, annak a lökettérfogata mindössze 2,2 liter. Ezzel az erőforrással messze nem sportkocsi ugyan, de pont elég a teljesítménye, elfogadható (bár nem alacsony) fogyasztás mellett.

Egy CLK vétele érzelmi, és semmiképp sem racionális döntés. Az autó ugyanis drága. 2004-ben a legolcsóbb, belépő szintű CLK 200 Kompressor ára netto 56,600 CHF volt, sokkal drágább, mint pl. Ennek megfelelően a hazai árak is húzósak. Ha drága, akkor jogosan lehetnek igényeink, ilyen pl. alacsony valós km. A kínálat bőséges. M, mint Mercedes. Ám nem egyszerű dolog idehaza korrekt állapotú gépkocsit korrekt áron vásárolni. Tény, hogy nem kevés az átverés, a jóhiszemű, ám tapasztalatlan, nem hozzáértő embert vaskos meglepetések érhetik. Jelentős segítség, ha a kiszemelt jármű alvázszámát még a megtekintés előtt ismerjük.

Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás

Egy BMW-s példa: az alvázszám utolsó hét karakterének bepötyögtetésének jutalma a két, vagy három oldalt betöltő adathalmaz. Gyakorlatilag minden info rendelkezésre áll, ami ilyen esetben hasznos lehet, a gyári fényezés színétől az ajtószámig, a váltó típusától a gyártás napra pontos megjelenítéséig, a gyártóüzem megjelölésétől a kocsi alapfelszereltségén felüli extrákig. (Melyeket nem biztos, hogy hiánytalanul viszontlátunk a nyolc, vagy tizenkét éves meghirdetett példányon.

Találtunk egy vonzó hirdetést: CLK 220 CDI Elegance, 2007-es, alig több, mint 100e km-rel, a hirdetésben rendesen dícsérve a portékát, aminek az ára éppen 3 MFt. Ez ugyan nem benzines, de azért megnéznénk, az ajánlat nem hogy nem rossz, de túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.

A használt autók értékesítésének döntő hányada kereskedéseken keresztül zajlik, arányaiban csupán jelentéktelen számú (tényleg) magán hirdetést találunk. Nem szeretnénk senkit sem hátrányos helyzetbe hozni, az üzletrontás nem a mi műfajunk, ezért nem lehet cikkünk alapján pontosan felismerni a kocsikat, ezért nem nevesítettük a kereskedéseket, nem jelenítünk meg azonosításra alkalmas fotókat, ez nem is lenne etikus.

Látszott az autón, hogy vigyáztak rá. Egygazdás, 220000km, újkorától az Árendás szervizelte. Miután realizáltam a valóságot, egyetlen apró parkolási sérülés, pár kopás és néhány karc híján tökéletes állapotú autóval, hatalmas vigyorral tértem aznap haza.

Tavalyi 1 hetes telelésem alatt történt, hogy a szélvédőről leolvadt hó befolyt a szélvédő alján rosszul visszapattintott műanyag elem alatt a biztosítékdobozba, ami nem jelentett volna gondot, ha a doboz alján lévő lefolyókat nem tömi el a levéltörmelék. Így a computer, ami a relébox-al van egybeépítve, vett egy jó fürdőt. Amikor gyújtást kapott, az ablaktörlők elkezdtek rángatózni, melynek ritmusát a duda is átvette, elég érdekes hangokat, idegbajt és egészségtelen kora reggeli vérnyomást produkálva. Tudván hogy ezzel a mutatvánnyal hirtelen sok ellenségre tehetek szert, szép csendben kigugliztam egy fuse box map-et, kikaptam a koncertért felelős reléket és elgurultam a közeli villamosságishoz, aki végül óradíjban megcsinálta.

Háttérképek Mercedes E220-hoz

Mivel a második autóm, nincs sok összehasonlítási alapom. Tényleg ad egyfajta csatahajós feelinget, amihez képest a néhai Mazdám nem is autó, inkább egy reszkető, bizonytalan takony volt. Az ülések kényelmesek, jól tartanak. A pozíció is kicsit fura, mintha nem teljesen előttem lenne a kormány, de szokható. Talán közhelyes a "nagypapás" kifejezés, de ezzel lehet leginkább leírni az élményt. A kormány elég gatya, de nincs agyonszervózva, olyan érzés mintha minden lassan, komótosan történne.

A kapcsolók jó nagyok, a műszeregység hihetetlen oldschool, ha véletlen szegény papa ujja rátéved az ESP off gombra akkor hatalmas sárga háromszög figyelmeztet. Ha pedig nem kapcsolod be az övet, azt olyan förtelmes frekvencián sípolással díjazza, amit tuti meghallasz, bármilyen süket vagy. Ami a fenntartást illeti, általában nem érdekel, de amikor mégis, a fogyasztását kicsit sokallom. A katalógus mondjuk nem hazudik, de kompresszor ide vagy oda, városban 13 liter egy 1.8-as motortól szerintem sok. Ismerős 3.0 V6 hondája fogyaszt 14-et.

Pályán 110 körül forog 2000-et, amivel 7l jön ki, de 140-es utazónál se több 8-8.5-nél. A tank jól van méretezve, (62l) 5-600 km-t is el lehet vele menni vegyesben. Dinamikus közlekedésre tökéletesen alkalmas a motorja, előzéssel sincs gond, de azért 143 lóerőnek megvannak a határai. Szervizekkel sok tapasztalatom nincs, Eddig egy kötelező szervizen voltam vele, ugyanott ahova az előző tulaj vitte. Az automata váltó imádnivaló, (soha többé manuálisat! :) ) másrészt kicsit tartok tőle. Hidegen szereti produkálni magát.

Sose gondoltam volna, hogy japánbérencként a kezdeti igényeim szöges ellentétében, pont egy "nagypapa Mercedesében" kötök ki, azt meg pláne, hogy az autó fog formálni engem, de cseppet sem sajnálom, hogy így alakult. Amíg tart a lelkesedés, mindent megkap. Jól van megfogalmazva az alábbi pont: 10 - Perverzül imádom.

Nyilván nem lep meg senkit, ha azt mondom, így 2 év és 40 ezer km elteltével már árnyaltabb a kép. Van az a mondás, hogy a prémiumautót nem megvenni, hanem fenntartani kerül sokba - ezt hallani nem fáj, megtapasztalni annál inkább. 2 év alatt belecsavartam a projektbe úgy 700 ropit, pedig -mint azt fentebb említettem- nagyon jó állapotú, ismert előéletű autóról van szó, a hibák nagy része pedig elsősorban a jó magyar utaknak tudhatók be. Másrészt én sem vagyok normális, amint valami a legkisebb hangot adja, már foglalom az időpontot a szervizbe...

Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez

Persze most sem tökéletes. A vezérműlánc indításkor megcsörren, a xenon fényszóró néha pár másodpercre random pislákolásba kezd, az automata klímavezérlő néha leáll (visszakapcsolom - leáll - vissza - le és így tovább, kb. 8 kör után megunja) a computer néha 100, néha 80 fokosnak érzi a vizet, és 60 fokosnak a 30 fokos levegőt (a szerviz szerint kommunikációs hiba) meg ilyenek. Ja, meg a motortartó bakok elengedték az olajat, így nem teljesen kuka, de érezhetően rezonál, darabjuk 40 ezer. Ennek ellenére változatlanul imádom, ha továbbra is minden benne töltött percet élvezni akarok, annak ez az ára.

Nemrég olvastam egy ítéletet, amiben prémiumra hozzávetőleges évi félmillás fenntartást írtak. Senkinek se legyenek illúziói, tényleg ennyi. Kellő ráfordítás nélkül 2-3 év alatt dől a kártyavár.

Alaposan kivárt a Mercedes a középkategóriás sportos modell sorozat bemutatásával, ugyanis a fotókon szereplő 2011-es C-osztály kupé előtt nem igazán volt hasonló. A korábbi, 2009-ig készült CLK a későbbi E-osztály kupé sorozatában szerepelt a C padlólemezén, a C-osztályból pedig csak a BMW 3-as kompaktjához hasonló háromajtós, a CLC létezett. Valami megváltozott 2011-ben, amihez sok köze volt annak is, hogy a harmadik generációs C-osztály meglepően sportosra sikerült, így már volt értelme a rendes kétajtós kupé karosszéria felépítésének.

Furcsán is intézték a szériát, ugyanis az akkor már piacon lévő E-osztály kupé, tudják, a szögletes pápaszemes, ugyanarra a C-osztály padlólemezre épült, nagyon hasonló méretekkel. Van-e különbség a két autó között? Elsősorban ott a motorkínálat, ami a följebb pozicionált modellben persze egyrészt bővebb, másrészt nagyobb motorok is elérhetőek voltak. A C-osztály esetében, a kupénál is, alap volt a C 180, a 156 lóerős turbós benzines, fölötte pedig árban már a C 220-as dízel volt a következő lépcső, mely már a jól ismert 2,1 literes turbódízelt jelenti. A többi motorra most nem is érdemes kitérnünk, ugyanis tesztünk alanyában is ez szerepel. A régi vágású négyhengeres gázolajos 170 lóerős és 400 Nm nyomatékú, ezekkel az adatokkal már könnyedén nevezhető is sportos karakterűnek, miután a csúcsnyomaték már 1400-as fordulattól elérhető.

Ebben nagyon jók a dízelek, ha csak a dinamikáját nézzük, könnyedén megszerethető még egy kupéban is. Az autót olvasói felajánlásból kaptuk, így egy kicsit könnyebb is megérteni, miért választ valaki egy alapvetően sportosnak tűnő autót dízelmotorral. A tudatos vásárlás ilyen esetben mindennél fontosabb. Hamar bele lehet szeretni a dízelmotor adta nyomatékba, de ha csak a városi gyorsulgatások vannak célkeresztben, akkor nem is választhatnánk rosszabbul. Ezzel az autóval javarészt autópályán közlekedik a tulajdonosa, főleg az M3-ason, hetente többször hosszú távokat futva, így van lehetősége a részecskeszűrőnek a tisztításra, a motornak pedig a hatékony üzemre, ami így 6 liter körüli átlagfogyasztást jelent.

A motor mögött a Mercedes saját fejlesztésű hétfokozatú automatája működik gyönyörűen észrevehetetlen váltásokkal, határozott elindulásokkal, igazából ez egy nagyon jó szerkezet. Mégis van benne valami, amitől azt lehet rá mondani, hogy sportos, a 2011-es modellfrissítéssel érkező kupé mozgása nagyon jó. Feszes, mégsem rázós a futómű, csak a 18 colos gyári AMG felnik ütnek néha nagyokat, de minden a hétköznap is vállalható szinten belül van. A kormányzás sem rossz, a korabeli véleményekkel ellentétben messze nem mondanám érzéketlennek, csak van benne egy krémes lágyság, ami hozzátartozik a Mercedes élményhez. Ahogy a nagyon merev karosszéria, a vastag oszlopok adta rendkívül jó biztonságérzet és persze a hangszigetelések. Tesztalanyunk több mint 7 éves, ez mégsem látszik rajta, használatból eredő kopásait, már ami a vezetőülésen és a kormányon volt, már javították. Utóbbi fehér részén ujjnyi kopás volt csupán, ezért újrafestették.

Ez a korszak még a szögletes vonalakról szólt a Mercedesnél, így bármennyire is lágyak a vonalai kívül, annál több az él bent. Van, aki ezt is szereti, bennem mindig egy kicsit hideg érzetet kelt, de a hangulat összessége remek egy ilyen C kupéban. A vezethetőségén érezhető sportosságot csak az üléspozíció veti vissza. Túl magas, és az oldaltartását is leginkább az új Alfa Giulia alap üléseihez tudnám hasonlítani, vagyis minimális. Egyébként ezen a ponton is szinte azonos az E kupéval, mivel ugyanaz az ülése és annak magassága is. Persze, a magas pozíció az alapot adó szedán C-osztálytól ered, mivel ez az autó is csak külsőre tűnik nagyon sportosnak, valójában egy teljesen átlagos Mercedes, elrontott praktikummal. Az elrontás nyilván szubjektív, ha soha nincs szükség a két hátsó ajtóra, akkor stílusban sokkal, de sokkal többet ad egy ilyen kupé.

Nem volt túl népszerű, a használtpiacon is épp csak egy maréknyi van belőle, ez valószínűleg a Mercedes vásárló közönségének is betudható, az átlagéletkor magasabb, mint a BMW-nél, így persze a C-ből is a szedán és a kombi fogyott. A C-kupé legnagyobb ellenfele persze maga az E-osztály volt és az most is, presztízsben kicsit többet ad, mondjuk nekem a lehúzható hátsó ablakaitól és az így eltűnő B-oszlopától remegnek meg a térdeim.

A tudatos vásárlás persze nem állt meg a felhasználás tökéletes pozicionálásával. A Mercedes rajongás családi vonás, plusz ott a vezetési élmény, ami egész közeli a korabeli 4-es BMW-hez, de ennél az autónál a követhető előélet is csábító pont volt. Hazai autóról van szó, végig egy márkaszervizben karbantartott, amit jelenlegi tulajdonosa is fontosnak tart, ám az irreálisra belőtt munkadíjak miatt a váltáson gondolkozik. Miután a megszokott helyen már egy teljesen egyszerű vezérműlánc ellenőrzésért is 13 ezer forint munkadíjat számoltak fel, amikor még az autóval semmi nem történt, az egy csöppet fájó. A majmos banános hasonlaton gondolkoztam, de egy pár perces művelet tekintetében ez finoman szólva is gátlástalanul túlzó.

Az autópályás használatnak, a kíméletes üzemnek és a rendszeres olajcseréknek hála probléma sosem volt, most kerékcsapágy csere érett meg hátul, de ennyi idősen azt hiszem, ez vállalható. A kicsit több mint 7 éves autóban a tetőablakon kívül nagyjából az összes extra szerepel, a változtatható menetmód alapáras volt már akkor is, de van színes multimédia kijelző, első-hátsó tolatóradar, tempomat, fáradságfigyelő, automata fényszórókapcsolás, digitális kijelző a műszeregységben. Fényszórók tekintetében a nagyobb fényerejű csúcskivitelt kapta, ebben vannak csak a stílusos menetfények, valamint gyári magyar nyelvű navigációja is van a Becker jóvoltából.

Benne ülve lényegében csak a dizájn, ami réginek hat, a kezelőszervek egy része még ma is megtalálható a Mercedesekben és a műszeregység kijelzőjének grafikája is az, amit most is használnak. Persze 2011 azért nem volt túl régen, de a sok külföldről behozott, alacsony felszereltségű és lehasznált autó között ez a példány feltűnően jó állapotú. Kupésága most csak stílus, éppen annyi sportossággal, amennyi már jólesik. Egy ilyen C-osztálytól leginkább azt érdemes várni, mint egy ugyanilyen szedántól; egy mezei hétköznapi járós autót.

Gyakori hibák és problémák

Olajsár az olajbetöltő nyílásban: Elhanyagolt olajcserék következménye.
Rozsda: Különösen a sárvédő éleken.
Vezérműlánc: Indításkor csörgő hang.
Xenon fényszóró: Néha pislákolás.
Automata klímavezérlő: Időnként leáll.
Computer hibák: Hőmérséklet szenzor hibák.
Motortartó bakok: Elengedik az olajat, rezonancia.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a prémium autók fenntartása költséges, évi félmillió forint ráfordítás nem ritka. A CLK 220 CDI esetében is érdemes odafigyelni a rendszeres karbantartásra, különösen a motorolaj cserékre és a futómű alkatrészeinek állapotára.

Mercedes CLK W209

Használt autópiaci tapasztalatok

A használt CLK 220 CDI-k piacán sok a bizonytalan eredetű, lelakott példány. Érdemes alaposan átvizsgálni az autót vásárlás előtt, különös tekintettel a következőkre:

Valós futásteljesítmény: Ellenőrizze a szervizkönyvet és az alvázszám alapján lekérdezhető adatokat.
Karosszéria állapota: Keresse a korábbi sérülések nyomait, a festékréteg vastagságának eltéréseit.
Műszaki állapot: Ellenőrizze a motor, a váltó és a futómű működését.

Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb szempontokat a Mercedes CLK 220 CDI vásárlásakor:

Szempont	Leírás
Eredetvizsgálat	Ellenőrizze az alvázszámot és a forgalmi engedélyt.
Szervizkönyv	Győződjön meg a rendszeres karbantartásról.
Állapotfelmérés	Vizsgáltassa át az autót szakemberrel.
Ár	Tájékozódjon a piaci árakról, ne dőljön be a túl szép ajánlatoknak.

A cikkben leírt tapasztalatok alapján a Mercedes CLK 220 CDI jó választás lehet, ha valaki egy stílusos, sportos kupét szeretne, de fontos a körültekintő vásárlás és a rendszeres karbantartás.