A Mercedes-Benz A180: A Kompakt Autó, Amely Megújította a Presztízst
A Mercedes autómárka sokak szemében mind a mai napig az etalon, még akkor is, ha a ’90-es évek vége, és 2000-es évek nem túl jól sikerültek a gyártónak. Ebben az időszakban a C osztályt (W203) gyorsabban rágta a rozsda, mint egér a sajtot, a (W220) S meg egy ronda szervizszökevény volt csupán. Igaz ez az A osztályra is.
Az A-osztály története: A kritikus kezdetektől a megújulásig
Sokan és sokat köszörülték a nyelvüket az előző A-osztályon. Rögtön az elején emlékezetes blamázs volt az autó felborulása a jávorszarvas teszten. Úgy tudjuk, hogy válságmenedzsment órákon ma egyetemi tananyag a krízis kezelése. Nemcsak, hogy „sikeresen” mutatkozott be a világnak a rénszarvas teszten való borulással, nemcsak, hogy „méltatlanul” kicsi volt, de még a kinézete is valami elképesztően nyomorék lett. A második generációs W169 sem lett sokkal szebb, sem kívül, sem belül.
A történelem végül igazolta a Mercedest, hiszen a hét év alatt eladott bő egymillió autó szép eredmény egy voltaképpen besorolhatatlan, kategóriákon felüli modelltől. Ráadásul az A-osztály annak az akkor még ultrakonzervatív Mercedesnek volt a terméke, amelyre az elöregedő vevőkör és a jól bevált műszaki megoldásokhoz való merev ragaszkodás volt a jellemző. Az első A-osztállyal a Mercedes teljesen új vizekre evezett (kompakt méret, ötajtós karosszéria, szendvics-szerkezetű padló, elsőkerékhajtás, keresztben beépített motorok), s a most piacra dobott második generáción érezni igazán, hogy hamar és alaposan megtanulták a leckét.
A változás 2012 óta jelentős, amikor is nemcsak generáció-, hanem kategóriaváltást is abszolvált: mikor egyterűből klasszikus kompakt autóvá avanzsált, így egy csapásra az Audi A3 és a BMW 1-es egyetlen érdemi konkurensévé lépett elő. A korábbi besorolással együtt a korábbi formákat is el kellett felejtenünk - tegyük hozzá: hála istennek.
A W176 generáció: A szerelem első látásra
Aztán 2013 környékén megjelent a 3. generációs W176, ami egész elviselhető formát kapott, ráadásul a belteret is sikerült értelmezhető színvonalra hozni. Jómagam ekkor tájt kezdtem érdeklődni a kisebb autók iránt, lévén belvárosi lakosként kezdtem felismerni, hogy hiába jó és kényelmes egy nagy, hosszú szedán, Budapest belvárosában sokkal praktikusabb egy kicsi autó.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Amikor az ember kisebb autókra gondol, akkor egyből a Golf jut eszébe, mint a kategória királya, és akihez mindenki méri magát. Én valahogy sosem voltam oda a Golfért. Az évek során eljutottam a „sosem kéne Golftól” a „tulajdonképpen elfogadnámig”, de sosem csapott meg az a bizonyos „ez mindenképpen kell” érzés. Mint említettem, az első két generáció abszolút tiltólistás volt, de a harmadig már az első megjelenésekor is tetszett, de mikor megláttam ez első A 45 AMG-t az utakon, akkor jött a szerelem.
Olyannyira, hogy mikor 2 éve eladtam az E46-ot, majdnem az lett a vége, hogy beültem egy W176-ba. Különösen díjaztam benne, hogy az ormánya nagyon hasonlított a C osztályra, a visszapillantóból simán össze lehetett keverni a két autót, valamin megvolt benne az az agresszivitás, ami miatt a belső sávban mindenki szükségét érezte, hogy lehúzódjon előle. No ez az az agresszivitás, ami - szerintem - az utód W177-es kódjelű A Mercedes-ből hiányzik.
Az A180 (W177) és a modern dizájn
Külsőre keveset változott az új A osztály, de nem feltétlenül előnyére. Az új forma nem annyira dinamikus, a csíkszerű első lámpa valahogy nem passzol az autó gombóc mivoltához. Nem arról van amúgy szó, hogy csúnya lenne, inkább csak arról, hogy az áttervezett első lámpák kevéssé integránsak az autó egészével. Oldalról nézve nekem az autó egy kicsit aránytalannak tűnik, bár számomra az összes kompakt aránytalannak hat, talán a Miniket leszámítva. Hátulról semmi baj nincs a kocsival, a hátsó lámpák megnyúltak befelé, azon kívül túl sok változás nem történt a kocsin. Egyébként azt hozzá kell tenni, hogy az új dizájn abból a szempontból csalóka, hogy valójában élőben jobban néz ki, mint képeken. Az új A-osztály teljesen nyilvánvalóan ugyanonnan akar vevőket fogni, ahonnan az 1-es BMW és az Audi A3.
Belső tér és kényelem
Az A180 belső terében igen gazdag felszereltség, kényelem és főleg pazar látvány fogad minket. Az ülések félbőr kialakításúak, a szélek vastagon bőrözöttek, középen szövet anyag gondoskodik a komfortérzetünkről. És ha már a komfortnál tartunk, az ülések nagyon kényelmesek (rövid távon biztosan) a megszokott állítási lehetőségeken kívül állíthatjuk még az ülés dőlésszögét és a combtámaszt is. Az utastér kialakítása és minősége a márka limuzinjait idézi, ami nem is csoda, hiszen a gyár szakemberei laboratóriumi emberkísérletek során passzították össze a különböző alkotóelemeket. A beltéri anyagok finomak, minőségiek.
Az A180 klíma légbeömlői külsőre gyönyörűek, szerintem az összes valaha készült légbeömlő közül mesze ezek a turbina szerű műalkotások a legszebbek. A körülöttük lévő minimális zongoralakk nem zavaró. A műszerfala utasoldalát domináló karbon minta nagyon feldobja az utasteret. A kényelmes középső könyöktámasz kis tenyér pihentető párnácskába végződik, amin kényelmesen nyugtathatjuk megfáradt kezünket, miközben mutatóujjunkkal a tapipadon navigálunk. Nagyon kényelmes, de használata inkább csak álló helyzetben javasolt. A tapipadot és az őt körülvevő gombokat ismételten zongoralakk veszi körbe, itt már jóval kevésbé tolerálom, hamarabb maszatos és poros lesz, mint a légbeömlők körüli kis rész.
Az új A180 műszerfala a mai igényeknek megfelelően digitális. Én magam is abszolút kijelző párti vagyok, azzal a kitétellel, hogy ha már kijelző, akkor legyen minden körülmények között látható, legyen jó a felbontása, és legyen szép a rajta futó animáció. Ezzel a Merciben egyáltalán nem volt gond. Itt említeném még meg, hogy az A180 hangrendszere igazán kiváló, a Hi-Fi nagyon szépen szól, kristály tiszta, nagyon szépek a magas hangok, és kellően sok a mély, az egész nagyon precíz, dinamikus, igazából azt gondolom, ennél jobb egy kocsiba nem kell. A Hi-Fi vezérelhető a műszerfalról, de a kormányról is akár.
Az MBUX használata – A Mercedes-Benz felhasználói élménye
Vezetési élmény és teljesítmény
Nagyon jó autó az A180, és ez az állítás a vezetési élményre is igaz. Az automata váltó az esetek nagy többségében csendben teszi a dolgát, néha - de tényleg csak néha - picit lassan reagál az eseményekre. Ugyanakkor bármikor belenyúlhatunk kézzel, hiszen váltófüleket is kapunk. Nyugis, városi közlekedés során nagyon kellemes útitárs a 7G-DCT hét fokozatú duplakuplungos váltó. Finoman, lágyan vált, nem rántja meg az autót, tulajdonképpen észrevétlenül teszi a dolgát, csak abból tudjuk, hogy létezik, hogy halljuk a motor fordulatszámának változását, mikor elváltja a fokozatot.
A mostani A 180 d-t tudniillik már automata váltóval is 1,5 literes dízel mozgatja, nem 1,8-as, mint amikor még 180 CDI-nek nevezték. Az 1461 köbcentis olajkályha teljesítménye ugyanakkora, de 10 Nm-rel nagyobb nyomatékot termel, és papíron átlagosan 0,3 literrel kevesebbet fogyaszt. Az A180 tökéletesen elég mindennapi városi közlekedésre, de nem fogja letépni a fejünket a gyorsulás, ha odalépünk neki. Egy markánsabb gyorsításra előbb egy kicsit elgondolkodik a váltó, majd visszagangol párat, és megindul. Megindul, megindul, érezhetően jön is a sebesség, ne azért a fejünket nem fogja beleverni az üléstámlába. Ami amúgy lássuk be nem is feltétlen baj.
Az 1,33 literes turbó gyorsan jó hírnevet szerzett alacsony fogyasztásával, testvéremék 6 liter alatt eljárnak vele. Igaz, nagyon kedvezőek a körülmények, de sok városi dugóval, vagy rendszeres hegyi hajtással sem lesz eget verő a szomj. Az A 180 CDI nálunk 7,8 litert fogyasztott átlagosan. Az A180 CDI autópályán sem jön zavarba, még nagy tempónál sem ordít a motor, az elölről érkező tompa búgás jöhetne akár benzines gépből is. Nagy sebességgel haladva örömmel vettük észre azt is, hogy a szélre is kevésbé érzékeny, mint amire a nagy oldalfelület és magas építésű karosszéria alapján számítottunk.
Futómű és menetstabilitás
Én mindig is nagyon kényes voltam az autók futóművére, hiszen igazi hajómozgásos Merciken nőttem fel, gyakorlatilag ehhez mérek mindent. És igen, egy A180 nem lesz egy S osztály, de még egy E sem, ellenben a kis kompakt alatt igazán kiváló futómű dolgozik. Kategóriájának egyik legjobbja. A futómű hangolása sokkal kényelmesebb, puhább, mint az előd esetében. A nagyobb kátyúkat, ha ki nem is vasalja, de méltósággal tűri őket, dolgozik a futómű, a lengéscsillapító csillapít, az autó nem fog felpattanni, a futómű nem akar majd kiszakadni, mint egy Swiftben, hanem kellemes, mély, nem túl hangos, nem zavaró puffanással veszi az akadályt, és már tovább is gurultunk. Mindeközben a kaszni nem nyüszörög, semmi nem zörög, csörög. Kellemes.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
A modellváltással az anyagminőségen kívül a futómű javult a legtöbbet. A szélérzékenység is sokat javult. Az előző A-osztály egy Mercedes-hez méltatlanul bizonytalan volt oldalszélben és irányváltásokkor, a magas karosszériával úgy billegett, mintha kisteherautó volna. A felfüggesztés azért is távolodott el fényévekre az első generációtól, mert a rugózás is jóval kényelmesebbé vált. Az A-osztály kényelme kifejezetten jó, az autó finoman tűri az úthibákat, pedig fővárosunk nem kíméli a felfüggesztést.
Praktikum és felszereltség
Az autó kényelmes, a Share Now-s verziók kellően jól felextrázottak, a kocsi praktikus, elől nagyon tágas, - szerintem hátul is el lehet férni, bár nem próbáltam - a csomagtartó is élhető. Ha ez rendes tesztautó lenne az importőrtől, minden jóval felszerelve, itt nagyjából ki is merülnének az újdonságok a korábban már megírtakhoz képest. Ám míg azok mind erős motorral és duplakuplungos automatával érkeztek, ez itt egy A 180, százharminchat lóerővel és hatfokozatú kézi váltóval, sőt a hátsó futómű is egyszerűbb, csatolt lengőkaros. Mindenre kívülről csak a ballonos gumik utalnak, a 16”-os alap felniken, a kocsi amúgy pont olyan elegáns.
Az utasok élettere a kategória átlaga - nem több és nem is kevesebb. Külön kiemelendő viszont, hogy hátul is elég nagy a fejtér, mivel az üléseket alacsonyra telepítették. A csomagtér 435-1995 literes, ami bőségesebb, mint az alsó középkategóriában jellemző 350 liter. Emellett azonban az átalakíthatóságra is odafigyeltek: az ülőlapok és a támlák osztva dönthetők. Az ötajtós feláras ülésrendszere (Easy Vario Plus: 100 ezer Ft) esetében az első utasülés is ledönthető, vagy akár el is távolítható, csakúgy mint a hátsók, így öt liter híján két köbméternyi csomagot szállíthatunk.
Felszereltségi szintek és árak
Az alap Mercedesek imádnivalóak, és az egy hét tapasztalatai alapján azt mondom, hogy talán beneveznék egy automata klímára, de a sok csili-vili fele biztos nem kéne. A tesztautót úgy félmilliónyi könnyűfém felnin kaptuk meg. Az alapáron elérhető extrák a gyártói széria-felszereltségben:
| Kategória | Felszereltség |
|---|---|
| Kényelem és funkcionalitás | Csomagtérfedél [kalaptartó], Csomagtér megvilágítás, Elektromos ablakemelők elöl, Fejtámlák elöl-hátul [5 db], Információs rendszer: fedélzeti számítógép, Szervíz-intervallum jelző, Kárpit: bőr/szövet, Kesztyűtartó: hűthető, Bőr sebességváltókar, Kormánykerék: multifunkciós kormány, Kormányoszlop: állítható magasságú, Központi zár távirányítással, Külső hőmérsékletmérő, Légkondícionáló berendezés [AC], Pohártartó elöl, Rádió-CD + 6 hangszóró, Ülések: állítható magasságú vezetőülés, Ülések hátul: Osztottan dönthető hátsó üléstámla, Hátsó ablaktörlő- és mosóberendezés |
| Külső és esztétika | Küszöb a karosszéria színében, Könnyűfém keréktárcsák: 16'', Külső visszapillantó tükrök elektromosan állíthatók és fűthetők, Külső visszapillantó tükrök és kilincsek a karosszéria színében, Pótkerék: normál méretű, Színezett üvegek: kék színű, fény és hővédő, Világítás: ködfényszórók elöl |
| Biztonság és Vezetés | Fékrendszer: blokkolásgátló fékrendszer [ABS], Fékrendszer: fékerőszabályozó, elektronikus [EBV, EBD], Futóműkialakítás: sportfutómű, Indításblokkoló, Járműstabilitás ellenőrzése: ESP, Részecskeszűrő, Kipörgésgátló [ASR], Légzsák a vezető-és utasoldalon, függönylégzsák elöl-hátul, oldallégzsákok elöl, Sebességváltómű: fokozatmentes automata 7 fix, kapcsolható áttétellel, Szervokormánymű: sebességfüggő |
Az alapáron az A-osztály tényleg nagyságrendekkel kevesebbe kerül, mint az árlistán felette következő C-sportcoupé. A tesztautó például ülésfűtéssel (92 500 Ft), 217 500 forintos CD-s rádióval, 315 000 forintos lamellás panoráma tolótetővel, motorosan behajtható tükörrel (57 500 Ft), ködlámpával és még ezzel-azzal felszerelve, rögtön 7 806 500 millió forintba kerül, ami nagyon sok pénz. Az alap Mercik, kezdő Mercedes-tulajoknak 6,8 milliótól indul (illetve indult, amikor még 295 volt az euró). A vicc az, hogy még így is sikerült úgy belerendelni jó pár cuccot, hogy az alapautó-érzés nem múlt el, viszont az ára célba vette a tízmilliót.
Ha az a kérdés, hogy van-e ennél feljebb, a válasz az, hogy nyilván. Ott az C az E az S, és akkor még csak márkánk belül mondtam pár opciót, direkt nem említve a G szériát. Viszont, ha az a kérdés, hogy városi kisautó van-e ennél jobb… nehéz kérdés, és erre talán már mernék nemmel felelni. Mert ott a Golf, ami azért annyira nem prémium, ott a BMW 1 vagy az Audi A3, amikkel szerintem nagyjából pariban van, és minden más már inkább lefelé van ettől a szinttől. Ami meg feljebb, az már kategóriáját tekintve is egy másik osztály lesz.