A Renault Mégane első generációja: Történet, dizájn és biztonság
A Renault Mégane egy francia alsó középkategóriás autó, melyet a Renault gyárt 1995 óta. A Mégane története során számos karosszériaváltozatban megjelent, így megvásárolható volt három- és ötajtós ferde hátú, szedán, kombi, kabrió és kupé kivitelben is.
A kezdetek és a Renault 19 öröksége
A Mégane első generációját 1995 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon mutatták be, mint a Renault 19 utódját. Az autó tulajdonképpen elődjének modernizált változata volt, hiszen ugyanaz a padlólemez és ugyanazon motorok és sebességváltók módosított változatai kerültek belé. Az első generáció nagymértékben elődjére, a 19-esre támaszkodott, hiszen annak modernizált hajtásláncát és padlólemezét használta.
Dizájn és névadás
Nevét egy 1988-ban bemutatott tanulmányautóról kapta és azt a Patrick le Quément által kidolgozott formatervet vitte tovább, ami a Lagunánál is megfigyelhető volt. Ennek egyik legjellegzetesebb eleme a madárcsőrszerű hűtőrács volt, mely az 1960-as évekbeli Renault 16-ra utalt vissza.
Biztonság mindenekelőtt
A biztonság kiemelkedően fontos tényező volt a Mégane I tervezése során. Ez volt a Renault első autója, melynek marketingjében komoly szerepet kaptak biztonsági felszerelései. Ezek közé tartozott például egy oszlopra szerelt, hárompontos biztonsági öv a hátsó középső utasnak (a hagyományos, egyetlen övből álló kétpontos helyett), az első övekbe épített előfeszítők és erőhatárolók, vezetőoldali légzsák, valamint a kezdetektől fogva az utasbiztonságot célzó tervezés és felépítés. Mindezekkel a Mégane megelőzte jó néhány közvetlen riválisát 1995-ben.
A középső hárompontos biztonsági övet már a 19 egy biztonsági tanulmányautójában is tesztelte a Renault és legelőször a Lagunába került be a hivatalos modellek közül. A kocsiba bekerült továbbá a Renault első SRP utasvédelmi rendszere, mely az helyzettől és az utas méreteitől függően képes volt variálni az övfeszítők, erőhatárolók és a légzsák működésbe lépésének idejét. Mindezen biztonsági felszereléseknek köszönhetően a kocsi négycsillagos eredményt ért el 1998-ban, az Euro NCAP törésteszten, ezzel kategóriája legjobbjaként végezve.
1999-es Renault Megane akkumulátor eltávolítása
Motorizáció és sportos ambíciók
A motorválasztékot egy 1,4, illetve egy 1,6 literes E-Type (Energy) erőforrás, valamint egy 2,0 literes benzines és egy 1,9 literes dízel F-Type erőforrás jelentette. Ezeken belül további variációs lehetőséget jelentettek a 16 szelepes változatok, valamint az, hogy a dízelmotor szívó és turbós változatban is elérhető volt.
A Mégane I motorválasztéka
- E-Type (Energy) motorok:
- 1.4 literes benzinmotor
- 1.6 literes benzinmotor
- F-Type motorok:
- 2.0 literes benzinmotor (elérhető 16 szelepes változatban is)
- 1.9 literes dízelmotor (szívó és turbós változatban is, elérhető 16 szelepes változatban is)
A Renault egy rövid ideig limitált példányszámú sportváltozatot is kínált a modellfrissítés előtti Mégane-hoz, melyekre Renaultsport karosszériaelemek és kiegészítők kerültek. Egy ideig ezek a kiegészítők a Renault franciaországi központjából is megrendelhetők voltak.
Mégane Maxi: a rali autó
Az 1990-es évek során a Renault Sport elkezdett kifejleszteni egy versenyautót, a Formula 2 Kit Car kategória szabályainak megfelelően. Ennek első eredménye a Clión alapuló Clio Williams Maxi volt. Az olyan riválisok azonban, mint a Citroën vagy a Peugeot, hamarosan nagyobb és erősebb autókat mutattak be, így a Renault 1996-ban kifejlesztette a Mégane Maxit. Ez az autó képviselte a Renault-t a francia ralibajnokság 1996-os és 1997-es szezonjában és olyan pilótái voltak, mint Philippe Bugalski, Jean Ragnotti és Serge Jordan. A Mégane Maxiba az F7R kódú motor egy módosított változata került, egy hétsebességes szekvenciális manuális sebességváltóval.
Modellfrissítés és gyártás a világban
1999 tavaszán a Mégane I kisebb modellfrissítésen esett át, mely során új hűtőrácsot és továbbfejlesztett biztonsági felszereléseket kapott, valamint a modellek nagy részébe 16 szelepes motor került. Ezzel egy időben megjelent egy kombi karosszériaváltozat is, ez azonban csak balkormányos változatban készült, így például az Egyesült Királyságban nem árusították.
A Mégane első generációjának szedán változatát a Renault kolumbiai és argentin leányvállalata egészen 2009-ig gyártotta, így számos latin-amerikai országban 2010-ig megvásárolható volt, mint új modell. Minden ilyen autóba LA04 kódú, 1,6 literes, 16 szelepes, 110 lóerős motor került. Mind a mai napig ez a két gyár egyik legjobb eladási adatokat produkáló autója. Kolumbiában kizárólag egy változatban (Unique) volt kapható a Mégane I, melyhez ötsebességes manuális vagy négysebességes automata sebességváltó volt választható. Emellett volt benne ABS, két első légzsák, bőrülés, elektromos ablak és tükör.
Megane műszerfal világítás javítása