Az űrhajós ruházat és missziós emblémák fejlődése az űrkutatásban
Amikor ránézünk egy űrhajósra teljes felszerelésében, elsőre a filmekből ismert sci-fi hősökre asszociálunk. A szkafanderek fejlődése az elmúlt hatvan évben szorosan együtt járt az űrkutatás alakulásával. Ezek a ruhák nem csupán technikai vívmányok, hanem identitásuk hordozói is, amit az emblémáik, logóik fejeznek ki.
NASA Logók: Történelem és Jövőképek
A NASA-t (National Aeronautics and Space Administration, Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) létrehozó törvényt 1958. július 29-én írta alá Dwight Eisenhower elnök, az űrügynökség születésnapjának azonban október 1-jét, tényleges működése megkezdésének napját tekintik. A NASA - amelyet 1958-ban alapítottak - az alacsony Föld körüli pályán zajló missziók lebonyolítását fokozatosan átengedi a magánszektor szereplőinek, hogy figyelmét a mélyűri kutatásokra összpontosíthassa.
A 60. Évfordulós Logó
A NASA grafikusa, Matthew Skeins az évfordulóra készítette el az új logót, amely az űrügynökség szerint „azt ábrázolja, ahogyan a NASA a történelmi múltjára építve a kihívást jelentő és inspiráló jövő felé tör”. Az emblémán az Egyesült Államok űrből készült, éjszakai képe fölött egymásba érve jelenik meg a NASA leirat és a 60-as szám. Az Egyesült Államok területét városai fénye rajzolja ki, a „60 NASA” felirat alatti kék ív pedig azt a napkeltét jeleníti meg, amelyet a Föld körül keringő űrhajósok naponta 16-szor láthatnak. A feliratot körülölelő kék és piros nyíl a logo ismeretlent jelképező, sötét széle felé tart. A két nyíl együtt 6-os számot formáz, ami az űrügynökség alapítása óta eltelt évtizedek számára utal. A kék nyíl a repülési kutatásokat szimbolizálja, emellett a Föld mint a végtelen feketeségben lebegő, kék üveggolyó látványának a társadalomra és gondolkodásmódunkra gyakorolt hatását van hivatva megjeleníteni. A piros nyíl a világűr felderítését célzó NASA-programokat jelképezi, beleértve a kereskedelmi és a nemzetközi partnerek közreműködését, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben az űrhajósok eljussanak a Holdra, a Marsra és a Naprendszer távolabbi égitestjeire. A piros nyíl hegyénél mindennek a technikai háttereként az SLS rakéta és az Orion űrhajó látható. A NASA 60. évfordulójára készített logója, Matthew Skeins munkája.
SLS és Orion Missziós Logók
A közelmúltban írtunk a NASA évfordulós logójáról, most két újabb, a NASA új hordozórakétája, illetve az Orion űrhajó fejlesztéséhez kapcsolódó logót mutatunk be. Arról az Exploration Mission-1 (EM-1) repülésről van szó, amelyet korábban még 2019 legvégére terveztek, az újabb hírek szerint azonban csak 2020 júniusában hajtanak végre. Az SLS hordozórakéta első startjának logója. A háromszög alakú kompozíció közepén az SLS rakéta látható, amint felemelkedik a floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásból. A rakéta összetevői vázlatosan jelennek meg: a narancssárga szigetelő borítással körülvett, középső fő rakéta, alján az űrrepülőgépek örökségét képviselő négy darab RS-25 hajtóművel, a rakéta két oldalán pedig az öt-öt szegmensből álló, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákkal. A rakéta tetején az Orion űrhajó és az európai építésű szervizmodul látható, tetején a mentőrakétával. A kép alsó részén a füstből az indítóállás villámvédelmére szolgáló három hegyes torony emelkedik ki. A háttérben a csaknem telihold látható. Az égitestet a háromszög oldalain kissé túlnyúló, az amerikai zászló színeit megjelenítő, piros és kék ívek ölelik körül, amelyek az EM-1 küldetés pályájára utalnak. Az Orion projekt logója. Az Orion űrhajó első repülését, amint arról annak idején beszámoltunk, 2014 decemberében hajtották végre, amikor az űrhajót (természetesen akkor is emberek nélkül) a United Launch Alliance Delta-IV Heavy rakétájával állították elnyúlt, magas Föld körüli pályára, ahonnan két keringés után tért vissza. A fejlesztés következő látványos állomása a mentőrakéta (LAS, Launch Abort System) második és egyben utolsó kipróbálása, az Ascent Abort-2 (AA-2) lesz, amelyet egyes hírek szerint még 2018-ra, más források szerint 2019 áprilisra terveznek. A tesztet a Kennedy Űrközpont 46-os indítóállásában hajtják végre.
Az Orion szemei: milyen kamerákat kapott az űrhajó?
Az Űrruházat Fejlődése
A szkafanderek fejlődése az elmúlt hatvan évben szorosan együtt járt az űrkutatás alakulásával. Az űrhajósoknak az űrsikló program 1972-es rajtja óta a legtöbb esetben kétféle ruhára van szükségük a küldetéseikhez. A második szerelés célja az űrhajósok védelme az űrben, űrséták során, vagy éppen a Holdon.
Embléma méretek BMW típusokhoz
Korai Űrruhák: A Kezdetek
A hatvanas évek elején az első űrbe jutó emberek - Jurij Gagarin (1961), majd az amerikai Mercury- és Gemini-program (1959 és 1966 között) résztvevői - még olyan nyomásruhákat viseltek, amelyek leginkább repülőgép-pilóták felszerelésére hasonlítottak. A Mercury-ruha például alumíniummal bevont nejlonból készült, és csak minimális mobilitást engedett. A szkafander egy testhezálló, kétrétegű, nyomás megtartására képes szerelés volt, amelyet a BF Goodrich Company fejlesztett ki a Navy Mark IV ruhából, amelyet az amerikai haditengerészet is használt. A NASA 1959-ben választotta ki a Mercury-projektben való használatra, és a program során kisebb módosításokon esett át, elsősorban a vállakon. Ez volt az, amit Alan Shepard űrhajós viselt az Egyesült Államok által 1961. május 5-én indított, első emberi legénységgel végrehajtott űrrepülése során. A szovjet SK-1 űrdressz is hasonló funkciókat látott el, és csak néhány órás használatra tervezték. Ezek a korai ruhák még nem voltak alkalmasak arra, hogy viselőjük elhagyja a kabint. Arra csak a következő generáció, a Voszhod-2 nevű küldetés során bevetett Berkut volt képes, amivel Alekszej Leonov 1965. március 18-án végrehajtotta az első emberi űrsétát.
Az Apollo és a Sokol
Az igazi áttörést az Apollo-program hozta, amely során az amerikai űrhajósok már nemcsak orbitális repüléseket hajtottak végre, hanem le is szálltak a Holdra. Ez új dimenziókat nyitott az űrruhák tervezésében. A ruha anyaga húsz különböző rétegből állt, köztük teflon, kapton, mylar (polietilén-tereftalátból (PET), szövéses poliészter fólia és aramid-szálak (kevlár néven vált ismertté) biztosították a hőszigetelést, a mikrometeoritok elleni védelmet és a mechanikai integritást. Eközben természetesen a versenytárs Szovjetunió is folyamatosan fejlesztette saját rendszerét. Bár űrsétáik száma kezdetben kevesebb volt, a Szojuz-programban kifejlesztett Sokol-ruha további változatai máig használatban vannak a Nemzetközi Űrállomásra tartó és onnan visszatérő űrhajósok körében. Ez a ruha nem alkalmas űrsétára, viszont a kabinban történő nyomásvesztés esetére védelmet nyújt. A ruha PVC- és alumíniumrétegekből áll, viszonylag rugalmas, és a hosszú űrutazások során kényelmes viselet. A Sokol modern változata egy gumírozott polikaprolaktám (félig kristályos, hőre lágyuló műanyag) belső rétegből és egy fehér nejlonvászon külső rétegből áll. A csizma a szerelés része, nem különálló darab.
A Modern EMU és Orlan
A fentiekhez képest az amerikai EMU - Extravehicular Mobility Unit - mégis egy igazi technológiai mestermű. Ez az 1980-as években debütált a Space Shuttle-programban, és azóta is használatban van az ISS-en. Az EMU nemcsak oxigént és hűtést biztosít, hanem mozgásszabadságot is. A ruha olyan összetett rendszereket tartalmaz, mint a víz alapú hőszabályozó keringés, a szén-dioxidot eltávolító egység és a nyomáskiegyenlítő mechanizmusok. Ezt Extravehicular Activity (EVA) ruhának vagy Extravehicular Mobility Unit (EMU) ruhának nevezik. Az EMU űrruha két fő része a nyomás alatti ruha és az életfenntartó rendszer. Az EMU tulajdonképpen egy személyes űrhajó az űrhajós számára. Az orosz oldalon ennek megfelelője volt az NPP Zvezda által tervezett Orlan, amely szintén fejlett életfenntartó rendszerrel rendelkezik, de szerkezete némileg egyszerűbb. A fejlesztés egyik különlegessége, hogy hátulról lehet belelépni, akárcsak egy páncélba. Ez gyorsabb öltözködést tesz lehetővé, és csökkenti a hibalehetőségeket az illesztések körül.
A Magánűrrepülés Korszaka: SpaceX és Axiom Ruhák
Az utóbbi évek azonban egy teljesen új korszakot nyitottak, a magánűrrepülés megjelenésével nemcsak a technológia, de a dizájn is előtérbe került. A SpaceX, amelyet Elon Musk alapított 2002-ben, napjaink meghatározó űrkilövési szolgáltatója. A SpaceX által fejlesztett Crew Dragon űrhajóhoz készített ruha - közismert nevén a „Starman suit” - már teljesen más szemléletet tükröz. Egyrészes, letisztult, jövőbe mutató formavilággal rendelkezik, és érintőképernyő-kompatibilis kesztyűkkel szerelték fel. Bár nem alkalmas űrsétára, teljes mértékben biztosítja a kabinban a túlélést, és ergonomikus, hosszú távon is viselhető megoldás. A SpaceX által fejlesztett ruha fő látványossága a 3D-nyomtatással készült sisak, amelynek átlátszó „rostélya” rézzel és indium-ón-oxiddal bevont fényvisszaverő réteget kap - erre az erős napsütés miatt van szükség. Fontos fejlesztés az ízületek csatlakozási pontjainál alkalmazott lágy összeköttetés. A SpaceX célja, hogy egyetlen, sokoldalú űrruhát fejlesszen ki, amely alkalmas mind az indítás, a visszatérés, illetve az űrséták során történő használatra. A jövő űrruhái pedig folyamatosan fejlődnek: a NASA Artemis-programja során újra embert küldene a Holdra, ehhez pedig a korábbinál is mozgékonyabb, strapabíróbb és intelligensebb ruhákra van szükség. Az xEMU prototípus már beépített érzékelőkkel, hangvezérléssel, porálló zárásokkal és kibővített látómezővel rendelkezik. A Kapu Tiborékat is az űrbe repítő Axiom Space amerikai űrvállalat Hold-missziós ruhájának tervezésében a Prada olasz divatház és a szemüvegeiről ismert kaliforniai Oakley is részt vett. Az űrruhában többszörösen beépített tartalékrendszerek szolgálják a biztonságot, fedélzeti diagnosztikai rendszerrel rendelkezik, a sisakba HD-kamerát és 4G/LTE távközlési kapcsolatot építettek. A biometrikus monitorral és szén-dioxid-eltávolítóval felszerelt létfenntartó rendszer nyolcórás viselést tesz lehetővé. A Mars-missziókhoz készülő ruhák szintén újabb technológiai kihívásokat vetnek fel: a bolygó vékony légköre, a gyilkos porviharok, a hideg és a hosszú tartózkodási idő miatt olyan öltözetek kellenek majd, amelyek akár hónapokon át is képesek működni.
Jelenlegi Missziók és Emblémák
Az Ax-4 Misszió és Emblémája
Az Axiom Mission 4 (Ax-4) űrhajósai, köztük a magyar kutatóűrhajós, Kapu Tibor, és tartalékosa, Cserényi Gyula, sikeresen befejezték a NASA űrhajóskiképzését. A kiképzés végét egy hagyományos “patch-bulit” zárta, melynek keretében az Ax-4 csapata a NASA és az Axiom Space küldetésirányítóival együtt ünnepelt. Ennek során a legénység megkapta a küldetés egyedi felvarróját az űrruhákra, valamint a nevük és nemzetiségük zászlaja is feltűnt már azokon az űrruhán, amelyeket viselni fognak a küldetés során. Június 25-én, közép-európai idő szerint reggel 8 óra 31 perckor elindult a floridai Kennedy Űrközpontból az Ax-4 nemzetközi kereskedelmi űrmisszió, fedélzetén Kapu Tibor magyar kutatóűrhajóssal a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felé. A küldetés a kereskedelmi űrhajózásra való áttérés jegyében valósul meg, az Axiom Space, a SpaceX és a NASA együttműködésében. Az Axiom Space - egy 2016-ban alapított űrinfrastruktúra-fejlesztő vállalat - célja a mikrogravitációs kutatások üzleti alapokra helyezése, valamint egy önálló űrállomás, az Axiom Station kiépítése és működtetése az ISS 2030-as kivonását követően. A most induló negyedik misszió (Ax-4) Dragon C213 típusú űrhajója a Kennedy Űrközpont 39A indítóállásáról startolt, és a Falcon 9 Block 5 hordozórakéta segítségével alacsony Föld körüli pályára áll. Az Ax-4 parancsnoka Peggy Whitson (65), az Axiom Space veterán űrhajósa, aki ötödik alkalommal utazik a világűrbe. Társai első űrutazásukat teljesítik: az indiai Shubhanshu Shukla (40), az Indiai Űrkutatási Hivatal pilótája; Sławosz Uznański-Wiśniewski (41), lengyel küldetésspecialista az ESA és a Lengyel Űrkutatási Hivatal megbízásából; valamint Kapu Tibor (34), a HUNOR magyar űrhajós program küldötte. Mindhárom ország második űrhajósát küldi az űrbe, ám most először lépnek az ISS fedélzetére. Peggy Whitson, aki 2018-ban vonult vissza a NASA-tól, már második alkalommal vezeti kereskedelmi űrrepülés parancsnokaként a küldetést. A misszió emblémája ötszögletű, gyémánt formájú: a négy nemzet egységét jelképezi, akik a Föld különböző tájairól indulnak egy közös cél, az űr felfedezése és megismerése felé. A lengyel ESA-logó kör alakú, a Pajzs csillagképpel és egy sasképpel, a „Ignis” (láng) felirattal, a sas szárnyai a lengyel zászlót formázzák, fölöttük a Tátra vonulata és a horizont, mint az új kezdet szimbóluma. A négyfős legénység a küldetés során mintegy 60 tudományos kísérletet végez el 31 ország megbízásából, ezzel új rekordot állítva fel az Axiom Space-missziók történetében. A kutatások célja a mikrogravitációs környezet tudományos lehetőségeinek feltérképezése az alacsony Föld körüli pályán (LEO), különösen az orvostudomány, a rákkutatás és a cukorbetegség terén.
A HUNOR Program Logója és Jelöltjei
A magyar űrprogram, a Hunor logójára a Külgazdasági és Külügyminisztérium már megtette a védjegyoltalmi bejelentést. „A csepp formájú logón a nemzeti lobogó színei mellett szerepel a Hunor program neve (Hungarian to orbit), a Föld, melyen jól látható Magyarország, továbbá egy fiktív csodaszarvas-csillagkép” - szól a hivatalos leírás. Ha ez meg van, a logó bejárja majd a földet - és az űrt is, de legalább a Föld körüli orbitot. A védjegyoltalmi bejelentés a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához került, ahol a logó védjeggyé nyilvánításának feltételeit vizsgálták. A Hunor program 14 hónapos kiválasztási folyamata során ő és tartalék űrhajós társa, Cserényi Gyula, bizonyították rátermettségüket. Nemrég az űrbéli élet kihívásaival ismerkedett meg Kapu Tibor és Cserényi Gyula, a magyar Hunor űrhajósprogram két jelöltje, akik Houstonban készülnek az Axiom Space Ax-4 missziójára. Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is részt vett a kiválasztási folyamatban, tanácsokkal látta el az új generációt. Hangsúlyozta a türelem és a derű fontosságát, valamint azt, hogy az űrhajósok a tudósok meghosszabbított karjai lesznek az űrben.
A jövő mobilitásának szimbóluma
tags: #logo #emblema #urhajos #ruhazatan #információk