A lízing fogalma és számviteli elszámolása
Amikor üzleti tevékenységeid támogatásához drága eszközökre van szükséged, mindig felmerül a kérdés: hogyan finanszírozd a beruházást? Tagadhatatlan előnyeit tekintve azonban mindenképpen érdemes ezzel a finanszírozási lehetőséggel is közelebbről megismerkedni! A lízing jelentése egyszerűbb, mint azt sokan gondolják. Röviden egy olyan eszközalapú finanszírozási szerződésfajtáról van szó, melynek két szereplője van: a lízingbeadó és a lízingbevevő.
A lízing alapvetően a kis és közepes méretű vállalkozások finanszírozásának egyik legfontosabb módja. A lízingtárgy fedezet volta megkönnyíti az igénylést, továbbá más finanszírozási módokhoz képest lízing esetén a vállalkozás sokkal rövidebb idő alatt hozzájuthat a kívánt eszközhöz. A lízing segítségével ugyanis anélkül szerezheted be a szükséges eszközöket, hogy értékes működési tőkéhez nyúlnál, vagy olyan hitelkeretet vennél igénybe, melyet előnyösebben is felhasználhatnál vállalkozásod további fejlesztéséhez.
A pénzügyi lízing fogalma és szabályozása
A pénzügyi lízing számviteli szempontból lényeges fogalmát a 2013-ban megalkotott „új” Hpt. szabályozza, mely fogalom fő jellemzője, hogy a lízingbevevő:
- a lízingtárgy határozott időre szóló használatára jogosult;
- a használat időtartama alatt a hasznok szedésére jogosulttá válik, s egyben ő viseli a közvetlen terheket is;
- lehetőséget kap arra, hogy a határozott idő végén a lízingdíjak és a maradványérték megfizetése esetén vagy ő, vagy az általa megjelölt harmadik fél tulajdonjogot szerezzen.
A számviteli törvény a fenti, Hpt.-beli fogalmat veszi át, ám pénzügyi lízingnek tekinti az anya- és leányvállalat között létrejött ilyen tartalmú szerződést is. A pénzügyi lízing számvitelének bonyolultságát az adja mind a lízingbe adónál, mind a lízingbevevõnél, hogy ki kell fejezni, be kell mutatni azt az összetett viszonyt, ami a pénzügyi lízingszerzõdés szerint létrejön a felek között. A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A lízingbevevők jelentős részénél pedig fel sem merült az áttérés kérdése, így számukra ma is a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a mérvadó.
Pénzügyi lízing vs. Operatív lízing (Bérlet)
A gépjármű pénzügyi lízingje és bérlete a vállalkozások számára gyakran használt eszközbeszerzési módszerek, számviteli elszámolásuk pedig nagy figyelmet igényel. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb különbségeket a két konstrukció között:
Adózási tudnivalók pénzügyi lízing esetén
Pénzügyi lízing
A pénzügyi lízing egy olyan szerződés, amely során a lízingbe vevő hosszú távon használja az eszközt, és a futamidő végén gyakran a lízingelt eszköz tulajdonosává válik. Pénzügyi lízing során a lízingbe vevőnek az eszközt eszközként, a lízingdíjakat pedig kötelezettségként kell szerepeltetnie a mérlegben. Az eszköz megjelenik a lízingbe vevő könyveiben, és elszámolja az amortizációt, illetve a kamatköltségeket.
Operatív lízing (Bérlet)
A bérlet (operatív lízing) esetén az eszköz használata rövid távú, és a vevő nem válik tulajdonossá. Az operatív lízing tehát egy bérleti jogviszony, ahol a tulajdonos végig a lízingcég, és nincs mód a gépjármű megvásárlására a szerződés lejártakor. Bérleti szerződés fennállásakor a költségelszámolás egyszerűbb, mint a lízingnél. A bérbe vett eszköz ilyenkor nem jelenik meg a vállalkozás mérlegében, a bérleti díjakat a vállalkozás költségként számolja el az adott időszak eredménykimutatásában.
Számviteli elszámolás a Számviteli Törvény (Szt.) szerint
A pénzügyi lízingnek minősülő ügyletek esetén a számviteli törvény a következő előírásokat tartalmazza a felekre vonatkozóan:
A lízingbevevőre vonatkozó előírások
A lízingbevevő esetében a használatra átvett lízingtárgyat az eszközök között kell kimutatni, míg a kapcsolódó kötelezettséget pedig az egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek között kell szerepeltetni. A fizetett kamatok az eredménykimutatásban megjelenítendők. Ha a lízingbevevő megszerzi az eszköz tulajdonjogát, a pénzügyi lízing számviteli elszámolásait le kell zárni, az eszköz teljes értéke a lízingbe vevő mérlegében marad, és az amortizáció folytatódik.
A lízingbeadóra vonatkozó előírások
- A lízingbe adás céljából beszerzett és a lízingbevevõnek határozott idõre átadott eszköz értékét tartósan adott kölcsönként (tartós követelésként) kell kimutatni (általános forgalmi adó nélkül), a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés nem foglalhatja magába a kamat összegét.
- A pénzügyi lízing keretében átadott termék számlázott ellenértékét értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni a birtokbaadáskor, és ezzel egyidejűleg a könyvekből kivezetett lízingtárgy helyett annak ellenértékét kell követelésként kimutatni.
- A pénzügyi lízing keretében megfizetett tõketörlesztõ részletet a tartós követelés csökkentéseként, a lízingdíj kamatrészét pedig a pénzügyi mûveletek bevételeként (Befektetett pénzügyi eszközök kamatai) kell elszámolni.
Zárt- és nyíltvégű lízing áfa- és számviteli megítélése
A gyakorlatban a pénzügyi lízingügyleteket a két eset áfabeli megítélése alapján - a futamidő végi tulajdonszerzés biztos-e, vagy opcionális - zárt- és nyíltvégű lízingnek nevezzük.
Az áfatörvény szerint akkor, ha a tulajdonjog átszállása a futamidő lejártával és az ellenérték kiegyenlítésével automatikusan megtörténik, azaz a lízing zártvégű, a birtokbaadáskor fizetendő a teljes áfa. Ezzel szemben a csupán vételi opciót tartalmazó nyíltvégű pénzügyi lízingügyleteket az áfatörvény szolgáltatásnyújtásként kezeli, így azok esetében áfafizetési kötelezettség az egyes tőketörlesztő-részletek után azok esedékességének időpontjában keletkezik.
Amennyiben nyíltvégű lízingszerződés esetén a lízingbevevő a futamidő végén a tulajdonjog megszerzését választja, a lízingbeadó kiállítja a maradványértékről szóló számlát, mely számvitelileg tőketörlesztésnek, áfaszempontból termékértékesítésnek minősül. Ha a lízingbevevő nem él tulajdonszerzési opciójával, köteles a lízingtárgyat visszaadni a lízingbeadónak, s kivezetni könyveiből, a lízingbeadónál pedig a könyvekben újra megjelenik a lízingtárgy.