A Lada VFTS: A Ralisport Legendája és a Magyarországi Egyetlen Eredeti Példány Története

Nemcsak utcai autóként kedvelt tuningalanyok a Ladák, de versenypályára is rengetegen átépítettek nálunk, motorjaikat a mai napig több híres mester veszi kezelésbe. Magyarországon legnagyobb darabszámban a Lada 2105-ösre épülő VFTS képviselte a B-csoportot. Csakhogy a kincset érő szovjet (pontosabban litván) gyártású eredetiből mindössze egy példány jutott Magyarországra. Ez a példány szerencsére fennmaradt, és remek állapotban tölti nyugdíjas éveit Kaposváron. Bemutatjuk a legendás gépet és pilótáját, és beleássuk magunkat a VFTS-ek történetébe.

A Lada VFTS Eredete és Története

A négybetűs név a Vilnyusskaya Fabrika Transportnykh Sredstv, vagyis a Vilniusi Járműgyár rövidítése. Ezt a gyárat a korábban Moszkviccsal, majd Ladával ralis sikereket elért szovjet mérnök és pilótazseni, Stasys Brundza alapította 1978-ban. Nem a kockából kialakított spéci gép volt az első terméke, már a kereklámpás 2101-esből és az ezerötös 2103-asból is ütőképes paripát faragott a vilniusi varázsló, de a VFTS volt az első, amely - a kvázi sorozatgyártás okán - igazi raligépként hozzánk is eljutott.

Az 1980-as években a ralisport megjárta a mennyet és a poklot, ami a brutálisan erős, ugyanakkor könnyű autókat szülő B csoportnak köszönhető. E kategória addig soha nem látott tempót, látványt és népszerűséget is hozott, és ez lett a veszte is, a sok és súlyos baleset miatt. Egyes hírforrások szerint a VFTS ötlete nem a Szovjetúnióból ered, hanem az egykori Csehszlovákiából. Az viszont tény, hogy a szovjet autóversenyzés központja a mostani Litvánia fővárosában, Vilniusban volt akkoriban egy titkos tengeralattjáró-üzem lezárt részében.

Itt a Vilniusi Versenyautó Központ cégnév alatt fejlesztették és készítették fel nem csak a Ladákat, hanem a Volga versenyautóit is. Sztatisz Brundza fejlesztő-versenyző vezetésével alkották meg az egyes piacokon Nova névvel megjelenő „kocka” Lada felspoilerezett változatát, amin a ezen kívül jó néhány módosítást elvégeztek még természetesen. A modell homologizációjára 1982. október 1-jén került sor. Az orosz sztyeppéken, gyakran havas körülmények között edződött versenyzők nem csak kamikázé módon történő autózásukkal, hanem a kategóriában elért eredményeikkel is nagy reklámot csináltak a VFTS-nek.

A Magyarországi Legendás VFTS

Magyarországra mindössze egyetlen olyan példány akadt, ami a Szovjetunióból jött, ráadásul csodák csodájára ma is működik, és versenyzésre kész. Tulajdonosa a Kaposváron élő Budai Béla, aki az egykori Elastic SE színeiben ralizott. Nem most jutott hozzá a felbecsülhetetlen értékű autóhoz, ő maga volt az, aki 1987 őszén egy Vilniushoz közeli autópálya-parkolóban átvette a kifejezetten neki épített autót. Pont ugyanilyen fényezése volt, amikor 1987-ben átlépte a magyar határt, és ezt az állami autóknak kijáró AY-os rendszámot kapta meg (hiszen először állami vállalaté, klubé volt).

Samara kerékcsapágy Francia típus

Igaz, akkor még nem volt kész hozzá az ötfokozatú sportváltó, de a soron következő salgótarjáni versenyre, amely egyben a Béke Barátság Kupa futama is volt, elhozták a várt szerkezetet.

Az Ár és a Beszerzés Kalandjai

Egy vagyon volt három évtizeddel ezelőtt a VFTS megvásárlása. Egy 2105-ös Lada ára 1987-ben százezer forint körül járt, ami csak ma tűnik kis összegnek, akkor többévi átlagfizetés volt. A VFTS-ért viszont a húszszorosát, akkori kétmillió forintnak megfelelő konvertibilis devizát kellett előteremteni, beváltani és kijuttatni. Utóbbi két lépés volt igazán nehéz, maga a pénzmennyiség nem jelentett nagy gondot a Nyugatra exportáló, műanyag padlóbevonatok gyártásával foglalkozó, Budai Béla klubját működtető Elastic vállalatnak.

A vételáron túl az autó elkészítéséhez kapitalista országokból beszerzett spéci versenyalkatrészeket (vezérműtengelyt, szeleprugókat, karburátorokat, kuplungot, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki) is elvártak a megrendelőtől a vilniusiak. Persze ezt ki lehetett volna váltani néhány ezer dollárral, ám a kaposváriak végül úgy döntöttek, inkább megvetetik a szükséges cuccokat exportpartnereikkel, majd azokat elküldik a gyárba. Ez így leírva egyszerű, de akkoriban hónapokig tartó, hatósági és hivatali bürokratákkal folytatott egyeztetésekkel teli tortúra volt. A teljes ügyintézés elég hosszúra nyúlt, mert az első levélváltás és az autó átvétele között három esztendő telt el! A piros-fehér-zöldre fényezett autó aztán a Mogürt külkereskedelmi vállalaton keresztül érkezett az országba.

Az Eredeti és a Hazai Gépek Különbségei

Hogy miben különbözött az itthon és a Vilniusban gyártott VFTS? Budai Béla sok éves versenyzői pályafutása alapján állítja, hogy az eredeti megbízhatóbban üzemelt, mint a hazai utángyártottak. De ennél is fontosabb, hogy nagyjából 150 kilóval könnyebb volt, ami hatalmas versenyelőnyt jelentett. Ezt úgy tudták elérni, hogy csak azokon a pontokon erősítették meg, ahol nagyon kellett (dupla első doblemezt kapott, valamint módosított nyúlványokat), és több karosszériaelemet alumíniumból formáltak, többek közt az ajtók burkolatát, a géptetőt és a csomagtérfedelet is.

Az itthoniaknál általában csak utóbbi két alkatrészt készítették könnyűfémből, de míg a gyári VFTS-en ezek olyan formájúak, mint a szériaautó acélelemei (hiszen ugyanazon présben születtek), a kópiáknál egyszerű, sík lemez lett a burkolat. Titánötvözetű anyagból gyártották a kartervédőt és a fékcsőtartókat, plexiből az ablakokat. Az alumínium karosszériaelemekkel és a plexiből készült oldalablakok használatával jelentős súlycsökkentést értek el, az autó súlya a biztonsági felszerelésekkel együtt 950 kg.

Alkatrész útmutató Lada típusokhoz

Műszaki Adatok és Teljesítmény

A könnyítéseknek köszönhetően az 1,6 literes, dupla fekvő Weber 40 DCOE karbikkal etetett láncos, OHC-motor nagyjából 125 lóerős teljesítménye is elég volt ahhoz, hogy a leggyorsabb magyar VFTS-ek egyike legyen Budai Béla autója. Itt érdemes megjegyezni, hogy a mai, amerikai eredetű alkatrészekkel itthon összerakott Lada-motorok teljesítménye már meghaladja a 160 lóerőt. Az autó motorja a 2106 kódú alapmotor, 1600 köbcentis, két duplatorkú Weber karburátoron keresztül kapja a benzin-levegő keveréket. A vezérlését módosították, a forgórészek könnyített, polírozott kidolgozásúak.

A raliautó egyébként teljesen szériafékeket (elöl tárcsa, hátul dob, szervóval), illetve a mezei Lada 2105-ösöknél bevált, nem szélesített futóművet kapott, de a tekercsrugókat és a lengéscsillapítókat a versenyzéshez igazították. Egyenes fogazású ötsebességes váltó került az autóba, de az eredeti házat meg kellett tartani. Emiatt a kapcsoló mechanika és a fogaskerekek együttese csak úgy fért el, hogy az egyes sebességi fokozat az ötödik helyére került, a többi pedig a négysebességes séma szerint került kiosztásra. A futóműben a nyomtávszélesítő használata mellett változás a szilentek anyaga, a gumi helyett speciális műanyagot használtak. Az autó leggyengébb pontja a már akkoriban is idejétmúlt széria fékrendszer volt, elől kisméretű, nem hűtött tárcsákkal, hátul dobfékkel.

A VFTS-t egyébként a gyárinál lényegesen kisebb átmérőjű volánjának és a 6 col széles ATS felnikre húzott 160/54 DR13-as versenygumijainak köszönhetően álló helyzetben és lassú tempónál nehéz kormányozni (maga a csigás kormánymű szintén szériatermék), de menet közben, versenytempóban jobb a helyzet. Összességében a VFTS-ek - ahogy a Lada-paripák általában - nem tartoznak a legjobban vezethető jószágok közé.

Műszaki Adatok - Lada VFTS Gruppe B (1987)

Budai Béla Versenyzői Pályafutása a VFTS-sel

Béla szerette hajtani, élvezte a nem éppen tökéletes súlyelosztású géppel a farcsúsztatós kanyarokat, s még akkor is visszaült a szovjet autóba előfutónak, amikor betiltották a B-csoportot, így hivatalos bajnoki futamokon már nem indulhatott. Aztán amikor a H-csoportot később életre hívták (a lejárt homologizációjú gépek számára), két bajnoki címet is szerzett a nyugdíjazott Ladával. A Magyarországon levő autó talán az egyetlen fennmaradt, működőképes példány, amellyel gazdája az 50. Mecsek Rallye Classic kategóriájában elindult, hogy szórakoztassa a közönséget. A 18 évnyi garázspihenő után felújított, keveset futott gép értéke felbecsülhetetlen, Béla nem is szeretné eladni ezt az ereklyét, amivel korábban rengeteg győzelmet és még több élményt szerzett.

VFTS Gyártási Darabszámok

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány VFTS készült Vilniusban, de biztos, hogy kétszáznál valamivel több, mert annyi kellett a homologizációhoz. Egyébként Budai Béla autója a 193-as számú példány a bukócsőbe ütött karakterek alapján. Érdekes adalék, hogy a modell atyja, Stasys Brundza nemrég kénytelen volt egy újat - vagyis replikát - építeni saját magának, ugyanis mára az eredeti VFTS-ek elhasználódtak, eltűntek.

Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban

A Modern Lada Tuning: VFTS Varázslók Napjainkban

Fekete Kálmán: Lada és VFTS Varázslók 3. Közel húsz évvel az első két kötet után jelentetjük meg az új Lada könyvet. 20 év hosszú idő. Az élmezőny autó is is rengeteget változtak, sok újítás belekerült. A Ladák, köszönhetően pár fanatikus tuningmesternek, akik fáradtságot nem kímélve dolgoztak az újabbnál újabb ötleteiken. 190 körüli lóerő, programozható motor, szekvenciális váltó. Ez „csak” pár érdekesség, amit ez az időszak hozott. Tuningmestereket kérdeztünk ezekről az újításokról, versenyzőket, hogy milyen autózni így.

tags: #lada #vfts #varazslok #információk

• Megfelelő gumiabroncs kiválasztása
• Hűtős autó bérlés Marcali
• Hatékony és kényelmes elektromos fűtés
• Alvázszám ellenőrzés Keeway
• Biztosítéktábla információk a 2003-as Seat Leonhoz