A Lada Típusválasztéka Magyarországon: Bemutató és Modellek

Ismét lehet új Ladát vásárolni Magyarországon, miután az elmúlt öt évben szünetelt a márka forgalmazása hazánkban. Az európai a leginkább szabályozott piac, ezért nagy feladatot jelentett az autók engedélyeztetése, de mára minden típus megfelel az európai előírásoknak, motorjuk teljesíti az Euro 6-os károsanyag-kibocsátási normát.

A Lada Hungary vevőszolgálati igazgatója, Pataki András kiemelte, hogy minden modellre 5 év vagy 100 ezer kilométer gyári garanciát vállalnak, az átrozsdásodásra adott garancia időtartama pedig 6 év. Bo Andersson vezérigazgató érkezése óta a Ladánál komolyan veszik a minőségellenőrzést, ami az új modelleken is érezhető lesz.

A Ladák forgalmazása iránt is sokan érdeklődtek, a mintegy száz jelentkezőből választották ki azt a márkakereskedő-hálózatot, amellyel december közepén megkezdődött a forgalmazás. Pataki András elmondta, hogy elsősorban olyan cégeket választottak, amelyek már nagy tapasztalattal és saját bemutatóteremmel rendelkeztek, így nem volt szükség nagy beruházásra.

A kereskedések kilenc helyen, Békéscsabán, Csornán, Debrecenben, Dél-Pesten, Érden, Kecskeméten, Kiskunhalason, Óbudán és Pécsen árulják a Ladákat. Molnár Panna, a Lada Hungary PR és marketing-vezetője hozzátette, hogy a jelenlegi kereskedőhálózat bővítésével hamarosan teljes országos lefedettséget érnek el.

Markó Zoltán, a Lada Hungary vezetője pedig elárulta, hogy 2016-ban legalább ezer autó értékesítése a cél, ami a kedvező áraknak, a megfelelő felszereltségnek és a sokoldalú kínálatnak köszönhetően egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek. Jövőre pedig olyan új modellekkel bővül a választék, mint a Vesta és az X-Ray, amelyek sorozatgyártása az orosz piacra már elkezdődött, hamarosan pedig az európai specifikációjú kivitel is elkészül belőlük.

Samara kerékcsapágy Francia típus

A Lada Modellkínálata

A kínálat legolcsóbb modellje a Granta lépcsőshátú kivitele, amelyet 1,6 literes, nyolcszelepes, 86 lóerős benzinmotorral kínálnak 1 999 000 forintért. A Standard alapfelszereltséghez többek között két légzsák, ESP, állítható magasságú szervokormány, első elektromos ablakemelő, központi zár, fedélzeti számítógép és Isofix gyermekülés-előkészítés tartozik. A Ladák már alapkivitelben is mutatósak, hiszen a színre fényezett lökhárítók, kilincsek és tükörházak, valamint a 15 colos könnyűfém kerekek a szériafelszerelés részét képezik.

A 2 449 000 forintért kínált Norma felszereltséghez 96 lóerős, tizenhat szelepes motor, manuális klímaberendezés, valamint USB és Bluetooth kapcsolatos gyári rádió is tartozik. A 2 649 000 forintért kínált Lux modellben pedig hátul is elektromos ablakemelő, távirányítós központi zár, elektromosan állítható visszapillantó tükrök, automata fényszóró, esőszenzor, fűthető első ülések, fűthető szélvédő, ködfényszóró, tolatóradar és multimédiás rendszer található. A négyfokozatú automata sebességváltó a Luxhoz további 350 ezer forintért rendelhető, a metálfényezés felára 99 ezer forint.

A Lada legkisebb modellje a Kalina, amely háromféle kivitelben érhető el. Az ötajtós ferdehátú alapára 2 199 000 forint, ehhez nyolcszelepes, 86 lóerős benzinmotor és Standard felszereltség jár. Az extralista nagyjából megegyezik a Granta modellével, de ahhoz képest a Kalina esetében már Standard szinten széria a távirányítós központi zár és a gyári rádió, multimédiás rendszer azonban felárért sincs hozzá.

A praktikus kombi felára Standard szinten 150 ezer forint, a Norma és Lux modellek esetében azonban csak 100 ezer forint, így a közepes felszereltségű Kalina Kombi ára 2 649 000 forint: az első Magyarországra érkező új Lada éppen egy ilyen kivitelű modell volt.

A kínálat fontos tagja a Lada 4x4, amely a korábbi évtizedekben Niva néven vált nálunk is ismertté. A kiváló terepjáró-képességei miatt kedvelt modell Classic és Urban kivitelben kapható. A 2 799 000 forintért kínált Classic felszereltsége csak a legszükségesebbekre szorítkozik, így blokkolásgátló, állítható magasságú szervokormány, központi zár és rádió-előkészítés található benne.

Alkatrész útmutató Lada típusokhoz

Az Urban ehhez képest jóval modernebb megjelenésű, hiszen a lökhárítók, a kilincsek és a visszapillantó tükrök színre fényezettek, és a 16 colos könnyűfém kerekek is szériatartozékok.

A magyarországi visszatérést óriási érdeklődés övezi, az új importőr szerint már száz megrendelést kaptak azelőtt, hogy az első autók egyáltalán az országba érkeztek volna.

Bemutató, 2015. december. Ismét lehet új Ladát vásárolni Magyarországon, miután az elmúlt öt évben szünetelt a márka forgalmazása hazánkban. Az utóbbi tíz évben az orosz gyártó sem foglalkozott az exporttal, 2014-ben azonban az európai visszatérés mellett döntöttek, amelynek első állomása Magyarország - mondta el az óbudai Lada márkakereskedés megnyitóján és egyben a hazai forgalmazás kezdetén Fred van Putten, a gyártó exportigazgatója.

A Lada a szovjet és orosz autógyártás egyik legismertebb márkája, amely a megbízhatóságával, egyszerűségével és masszív felépítésével vált kultikus ikonná. Modelljei évtizedeken át szolgálták a mindennapi közlekedést, miközben kemény terepen is megállták a helyüket. A Lada járművek a praktikus dizájn és a tartósság mellett a hozzájuk tartozó erős közösségi és kulturális értékekkel is büszkélkedhetnek.

Hruscsov, Koszigin, Brezsnyev és Lenin - minden régi nagy agyas előfordul ebben a történetben, az ember szinte csodálkozik, hogy sose lett belőle Csernobil. Sőt, nem is kell nagyon hunyorítani, hogy a Lada-sztorit a szocializmus egyik ritka sikereként könyveljük el. Talán nem véletlen, hogy annyian szerették, szerettük és szeretjük ma is.

Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban

A Lada bemutatását ünneplő 40. évfordulós totalcaros cikksorozatot jórészt olyanok olvasták, akiknek még életközeli élmény volt a szocializmus automobilizmusa. Az 50. évfordulón már azon generáció gyermekei születnek meg, akiknek a szocialista rendszer autózáshoz való hozzáállása, a kontraszelektív, piaci alapokat nélkülöző járműbeszerzési és -értékesítési politika teljesen ismeretlen.

Sokkal inkább az akkori és mai nyugati vásárló szemével nézik, és sokszor nézik le a keleti blokk autóit. A Lada Nyugaton az olcsó, de nem túl modern alternatívája volt a személyes mobilizációnak, ma is gyakran viccek és primitív tévéshow-k célpontja. A kezdeti - relatív - eladási sikereket odakint általában meredek visszaesés követte, hiszen a versenytársak folyamatosan újítottak modellpalettájukon, miközben a Lada mindinkább autópiaci relikviának tűnt.

A Szovjetunió által dominált világban azonban nagyon más történet kerekedett ki. Sőt, valójában két történet. Ott volt a hivatalos sztori, amelyben férfiak és nők ragyogó szemmel várták, hogy részt vegyenek a munkásparadicsom következő emeletének felhúzásában. És ott volt a másik történet, ahol valódi emberek, mérnökök, munkások, hivatalnokok szélsőséges gazdasági, és néha természeti körülmények között, a szovjet rendszer esélytelen esélyeivel dacolva létrehozták a csodát, ami a Keletnek is elhozta automobilizmusban azt, amit a T-Ford az USA-nak, amit a Bogár, a Fiat 500 és társai Nyugat-Európának. A népautót.

Történetünk 1961-ben kezdődik, amikor Palmiro Togliatti (ejtsd: „toljatti”), az Olasz Kommunista Párt (akkoriban évtizedeken keresztül Olaszország legnagyobb pártja) vezetője meglátogatja főnökeit Moszkvában, és programjában szerepel egy látogatás az AZLK-nál, ahol a Moszkvicsokat gyártják, lényegében a II. világháborúban hadizsákmányként lefoglalt, jóvátételben elhozott Opel-gyár elavult technológiai színvonalán. A félhivatalos beszélgetésekben feltárul előtte, hogy a tömeggyártás magasabb szintre hozása szinte legyőzhetetlen nehézségeket jelent a szovjeteknek. Felmerül benne az ötlet, hogy az olasz gyártók és a Szovjetunió közti együttműködés mindkét félnek hasznos lehetne.

Sajnos a Szovjetunióban a hatalmon lévő, Hruscsov-vezette frakció a közlekedési infrastruktúrában a „traktort és tömegközlekedést a népnek”-vonalban hitt. Az ötletet újra felveti 1964-ben a KGB római rezidensének, miután Hruscsovot megbuktatja a Koszigin miniszterelnök által vezetett, „autót és hűtőgépet a népnek”-frakció.

Közben a szovjetek a Moszkvicsba lemásolnak egy BMW-motort, olasz tervezők bevonásával az autót is modernizálni kezdik, emellett utasítást adnak egy kisméretű népautó kifejlesztésére is, aminek eredménye a ma már kultuszstátuszba emelkedett ZAZ-sorozattá válik. Utóbbi azonban sem gyártástechnológiájában, sem műszaki színvonalában nem tudta teljesíteni az elvárásokat. A Szovjetunióban hiányoztak az ipari tapasztalatok, képességek, de a pénz is az innovációhoz, hogy egy valódi, modern népautót fejleszthessenek önállóan, akár másolás útján is. Jobb híján 1965-ben megkezdődött az együttműködés több európai gyártóval.

A Szovjetunió jelentős részén nem voltak aszfaltozott utak, személyautókra szabott szerviz infrastruktúra nem létezett, az FTSz-ek kapacitása, (a szovjet járműállomány szervizelésével és üzemeltetésével foglalkozó állami vállalatok) az állami járműállomány javítására sem volt elegendő. A kontinens méretű országban az éghajlat is extrém, ráadásul semmiféle modern tömeggyártási tapasztalattal nem rendelkeztek.

Togliatti lobbizásának, majd halála után a Fiat-vezérigazgató Vittorio Valletta professzor és Vlagyimir Szuskov római szovjet kereskedelmi tanácsos ravasz manőverezésének köszönhetően a szovjetek végül elfogadtak egy 48 millió dolláros ajánlatot, mely összegért cserébe a Fiat a 124-es modell alapján kifejleszt négy, a szovjetek igényei szerint adaptált típust. A négy modell egy alap szedán és kombi, valamint egy luxusszedán és -kombi lett volna. Fő elvárás volt a közös platform, az alkatrészek, fődarabok nagyarányú egyezősége, hogy a beruházás és a termelés költségeit alacsonyan tudják tartani. Fontos tehát itt megállni egy pillanatra: az 1200-as, az 1200 Combi, az 1500 mind teljesen olasz tervezésű autó volt, afféle távolba szakadt Fiat-klónok, Toljattiban nem fejlesztették, csak gyártották őket. A negyedik modell, az 1500-as kombi változata soha nem került forgalomba.

A Fiat Európa legnagyobb autógyártója volt abban az időben, így a 48 millió dolláros üzlet nem tűnik jelentősnek négy modell kifejlesztéséért, de Valletta zsenialitása csak ezek után jött. A Fiattól rendelték meg a világ akkori legnagyobb és legmodernebb autógyárának felépítését, az ellátási láncok és a gyártási folyamatok megszervezését és támogatását 10 évig, egymilliárd dollárért.

Mindehhez olasz bankok és a Vatikán bankja nyújtott hitelt, s a kommunistaellenes pártok koalíciója által vezetett Olasz Köztársaság garantálta a folyósítását, hiszen a nyílt piacon a proletár mennyország a cári kötvények visszafizetésének megtagadása miatt nem juthatott máshogyan hitelhez. A tervekben a gyár mellett zöldmezős beruházásként felhúzandó új iparváros, Toljatti felépítése is szerepelt, amit az ötletet adó olasz kommunista vezetőről neveztek el. Szovjet ipari legenda, hogy a fejlesztés helyszínéül, a kalmük sztyeppén kanyargó Volga melletti pontot szigorúan tudományos módszerrel választották ki, számítógépbe táplálva harminc lehetséges terület adatait.

A szovjet ifjúsági szervezet, a Lenini Komszomol tagjai számára építőtáborokat szervezett szerte az országból, és az építkezés gyorsítása érdekében, a munkások között rendszeres kommunista szombatokat tartottak. Mindkét fogalom az ingyenmunka eufemizmusa volt. Ennek ellenére a Kujbisev Hidro személyzeti osztályát elárasztották a jelentkezések, mert a rendszerben totális hiánycikknek számító saját, ráadásul modern lakásnak és autónak még a távoli ígérete is óriási vonzerővel bírt.

A kujbisevi tervezőiroda korabeli vezetőjének már volt tapasztalata mega-projektekkel, de még ma is lenyűgözve emlékszik vissza a méretekre. Több mint negyven alvállalkozó tervezőiroda készítette az ipari óriás, a hozzá tartozó erőmű és Avtozavodszkaja negyed terveit. Konzervatív becslések szerint négy év alatt kétmilliárd rubelt költöttek a világ legnagyobb autóipari gyártó komplexumának építésén. 2,1 millió négyzetméternyi gyártóterület, s 150 kilométer hosszúságú gyártósor épült, amin 16 500 munkaállomás volt. Felhasználtak hatmillió köbméter betont és háromszázezer tonna acélt.

1969-ben kezdték kiképezni az építőmunkásokat a gyártásra, akik a tervek szerint a Szovjetunióban szokatlanul egyszerű nevet kapott gyárban dolgoznának. A gyárat Volgai Autógyárnak, orosz rövidítéssel VAZ-nak nevezték. Ez hamarosan az „50 éves Szovjetunióról elnevezett Volgai Autógyárra” változik, majd a 80-as évektől a mai napig AvtoVAZ-ként ismerjük. A dolgozók életkörülményei ebben az időszakban hagytak maguk után kívánnivalókat. A nyár rendkívül meleg és száraz volt, az ősz hideg sárban úszott, a tél kemény, a tavasz szúnyogokkal teli. Katonai sátrakban és gyorsan felhúzott fa barakkokban laktak, műszakrendben felváltva. Volt, aki dolgozott, addig a másik csoport aludt.

Nem lehet eléggé túlbecsülni az új ipari komplexum hatását a szovjet iparra. A tervezett 660 ezres évi gyártókapacitás nagyobb volt, mint az egész szovjet járműgyártás 1966-ban, beleértve a buszokat, teherautókat is. Az olaszok által bevezetett forradalmian új módszerek, mint a FIFO (a korábban készült alkatrészt korábban használják fel), a folyamatba szervezett gyártás és alkatrészellátás, és mindenek felett az, hogy a Szovjetunióban elsőként itt osztottak minőségi és nem mennyiségi célokért jutalmat, teljesen megváltoztatta az ipar képét. 844 beszállító dolgozott az építkezésen, majd választották ki őket beszállítóként is.

A szovjet blokk más részeiben is komoly lehetőségeket teremtett az üzem létrejötte, hiszen a legnagyobb KGST projekt volt. Benne több mint kilencszáz, kifejezetten magas színvonalú gyártó kapott részt, főleg nagy precizitást, különleges szaktudást igénylő alkatrészek beszállításával.

Az Első Modellek

A 2101-es, a gyár első modellje ránézésre a Fiat 124 ikertestvére, de a kétéves fejlesztés során, számos pontján változtattak, ezért nyugodtan új modellnek tekinthetjük. Az autó modernebb, felülvezérelt motort kapott (amit a kitartóan élő legenda ellenére soha nem szereltek Fiatba, de a Fiat 124-ét se Ladába). Az eredeti bovdenes kuplungot hidraulikusra cserélték, de a hátsó tárcsafékek helyett, amelyek nem bírták a szovjet úttalan utak terhelését, dobfékeket kapott az autó.

Az autót majd nyolc centiméterrel megemelték, így olyan hasmagassága van, amiért modern SUV-k is sírva könyörögnének. A 2101 gyártása 33, különböző fázisban lévő prototípus elkészülte után, 1970. április 19-én indult. Az első gyártósor és a gyár termelési része csak szeptemberre készült el teljesen, a gyár maga még 1973-ig épült, de a terv az terv marad a tervgazdaságban, így a gyártásnak Lenin születésnapja előtt be kellett indulnia. Mintegy 15 ezer autó készült el a következő hat hónapban, részben kézi összeszereléssel. Rengeteg alkatrészt még a Fiat beszállítóitól kellett beszerezni, mivel a hazai vagy KGST-beszállítók nem készültek el velük. Az egyik ilyen alkatrészen fura hibát vétett az olasz beszállító. Az első emblémákon lévő cirill betűs Тольятти (Toljatti) feliratban az orosz Я (ja) betűt latin R-re cserélte. A típus emblémája egy, a Volgán a középkorban gyakori, stilizált viking hajótípus.

A hazai emblémagyártás megkezdésével a Toljatti-felirat eltűnt az emblémáról, csak a hajó maradt meg a mai napig, különböző változatokban. Az autó exportneve, a Lada talán ezen típusú hajó nevéből, a „lagyából” származik, de ezt nem lehet megerősíteni. 1967-ben még a magyar Autó-Motor újság is tudósított róla, hogy nagy névadási versenyt írtak ki az autóra, aminek győztese a VILSZTO lett, ami arra utalt, hogy az autó bemutatásának időpontja Lenin 100. születésnapja lett volna (V.I. Lenin Szto, azaz száz). Később, amikor a késések halmozódtak és úgy tűnt, a gyártás nem indulhat meg 1970-ben, a nevet elvetették, és helyette belpiacos névként a Volga közeli kanyarulatában lévő hegy nevét, a Zsigulit választották.

A második modellt papíron 1971-ben mutatták be. Ismételjük mantraként: a terv az terv, s ha az előirányzatban az szerepel, hogy évente kell egy új modell, akkor lesz is. A 2103-as projekt 1967 végén indult, amikor a 2101-es már jórészt készen állt. Az olaszok a Fiat 125-öt ajánlották a szovjeteknek, és még csak nem is a régi Fiat 1300/1500 mechanikájával, mint a lengyeleknek tették a 125p esetén, de az elvtársak csalódottan vették tudomásul, hogy az alkatrészek szintjén csekély az átfedés a 124-es modellel, pláne pedig a leendő VAZ-2101-essel. Erre az olaszok az épp gyártásba kerülő Fiat 124 Specialt javasolták, de a szovjetek visszautasították, mert csúnyának találták. A szovjetek modern, friss autót követeltek, így a Fiat mérnökei visszatértek a rajzasztalhoz, és 1969-re előálltak egy gipszmodellel. Attól már a szovjetek is le voltak nyűgözve.

Az új autóhoz a meglevő Lada-öntvényből fejlesztettek egy 1500 köbcentiméterest, ez pedig 14 milliméterrel megnövelte a lökethosszt és 8,8-cal a blokk magasságát. Teljesen új, luxuskivitelű belső készült hozzá, kétszínű ajtókárpitokkal, szövet szőnyeggel, sportos, kerek órák garmadát felvonultató műszerfallal. Az így már 75 lóerős motor jóval több hőt termelt, ráadásul a homlokfal is előrébb került, ezért hőgombával vezérelt, elektromos ventilátoros hűtést terveztek az autó orrába az eredeti, a vízpumpa tengelyéről közvetlenül meghajtott, fordulatszámfüggő lapátok helyett, de az első próbákon az elektromos megoldás elvérzett, így a korai szériáknál visszatértek a közvetlen hajtáshoz. Az első pár ezer példány után a légáramlás segítésére apró réseket vágtak a homlokfalba, miközben kísérleteztek az elektromos megoldással. A piac nagyon várta az új modellt, ezért a kísérleti szériába tartozó kocsikat is eladták.

A negyedik olaszok által tervezett és szállított autó az eredi licenc szerint a luxuskombi lett volna, az 1500 Universal, vagy ahogy a gyári projekt kódon szerepelt, 2104 (lásd a keretest a magyarázatért a modell számozásról). Három prototípus készült, azután törölték a programból. A keleti blokk országaiban magánszemély teherautót, kisáruszállítót, kisteherautót általában nem birtokolhatott, így a kisiparosoknak, kistermelőknek más megoldás után kellett nézniük áruik szállításához. A kombik töltötték be az űrt, hosszú tetejükön rendszerint masszív csomagtartókat hordozva. Az elvtársak pedig nem akarták munkásautóvá degradálni a nép luxuskocsiját.

Hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy miközben más modellekre éveket kellett várni, addig a kombi Zsigulikra a Merkur 1974-ben és 1975-ben újsághirdetések útján keresett vevőket, két héten belüli átvételi lehetőséggel. A praktikus 2102-es kombi ezért lett messze a legkisebb darabszámban gyártott modell. A 2104-es projekt így tíz évre dobozba került, és a 2102 utódja kapta csak meg ezt a kódot, jóval később.

A Modellkínálat Bővítése

A nyugati piacokon három-ötévente megszokott a facelift, sőt az USA-ban akkortájt évente várták a módosításokat, ezért a szovjetek is gondolkodtak némi modernizációban és típusválaszték-bővítésben. 1974-ben vezették be a 21011-est, azaz az 1300-ast, aminek átdolgozott, az 1200-hez képes megnövelt furatú 1300-as motorja szintén a 21011 kódot kapta, s elvileg 60 helyett már 67 lóerőt tudott. 1976 hozta el a 2103-as, azaz az 1500-ös modernizált változatát, a 2106-ost, amit eredetileg 21031-nek neveztek, de néhány száz példány után átkódolták. Csakúgy, mint a 21011, ez is a normál 1500-as blokkjából feljavított, 1600 köbcentis motort kapott, ami 78 lóerőt tudott. Plüss ülései fejtámlásak lettek elöl, új hátsó lámpák, lökhárítók, hűtőrács, és első műanyag lámpakeretek is jártak hozzá.

A 60-as évek végén új személyautó-modell számozási rendszert vezettek be a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. A négy alap helyi érték a következőket jelenti: az első a jármű méretét jelenti (1-es a legkisebb, 5-ös a legnagyobb), a második célmegjelölés (1-es pl. személyautó, de volt kisteher, dobozos, stb...), a 3. és 4. a gyártónál a sorozatjelzés. Egy 5. Jól kitalálták, és a rendszer okosan is használható lett volna, ha követték volna az előírt módszert, de mint sok mindent abban a világban, ezt is csak félig-meddig vitték végig. A zavart csak fokozza, hogy a VAZ a modellek számozását részben felhasználta a motortípusok és...

Lada Granta

Lada Kalina

Lada 4x4 Urban

A Lada modellek fontosabb jellemzői és árai (2015):

Modell	Kivitel	Motor	Lóerő	Alapár (HUF)	Felszereltség
Granta	Lépcsőshátú	1.6 8V	86	1 999 000	Standard
Granta	Lépcsőshátú	1.6 16V	96	2 449 000	Norma
Granta	Lépcsőshátú	1.6 16V	96	2 649 000	Lux
Kalina	Ötajtós ferdehátú	1.6 8V	86	2 199 000	Standard
Kalina Kombi	Kombi	1.6 8V	86	2 349 000	Standard
Kalina Kombi	Kombi	1.6 16V	96	2 649 000	Norma
Lada 4x4	Terepjáró	1.7	83	2 799 000	Classic
Lada 4x4	Terepjáró	1.7	83	-	Urban