Adolf Hitler: A Harmadik Birodalom vezére

Adolf Hitler osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem egyik legmeghatározóbb alakja. 1933-tól 1945-ös öngyilkosságáig a náci Németország diktátora volt. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetőjeként 1933-tól kancellárként szolgált, majd 1934. augusztus 2. és 1945. április 30. között a Német Birodalom führerévé és kancellárjává vált.

Korai évek és családi háttér

Adolf Hitler 1889. április 20-án, az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Németországtól nem messze, a Linztől 90 kilométerre lévő felső-ausztriai Braunau am Inn kisvárosban született. Alois Hitler (1837-1903) vámügyi tisztviselő és unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl (1860-1907) negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort. Apja, Alois Hitler házasságon kívüli gyermekként született, és anyjának vezetéknevét (Schicklgruber) viselte egészen 40 éves koráig. Anyja később feleségül ment Johann Georg Hiedlerhez (1792-1857), aki molnárlegényként dolgozott. Aloist azonban nem ő, hanem öccse, Johann Nepomuk Hiedler (1807-1888) nevelte, aki valószínűleg az apja volt. Ő küldte Aloist Bécsbe cipésztanulónak, ahol meg is szerezte a cipészmesteri oklevelet.

Ezután azonban rögtön belépett a vámőrséghez, ahol évekig közlegényként szolgált. 1872-ben, 35 éves korában elvette egy magas állású vámtisztviselő 50 éves nevelt lányát. 1875-ben vámtiszt, majd 1892-ben főtiszt lett. 1876-ban vette fel mostohaapja (és nevelőapja) családi nevét. A névváltoztatáskor azonban a Hiedler (kb. „kisbirtokos”) név betűzését egy hivatalnok a kevésbé parasztos Hitler formában jegyezte be. Hitler nem volt biztos apai nagyapjának kilétét illetően, ám az minden valószínűség szerint Johann Georg Hiedler vagy annak öccse, Johann Nepomuk Hiedler volt. Már az 1920-as évek elején terjedt a müncheni kávéházakban az a pletyka, hogy Hitler apai nagyapja zsidó volt. A diktátorral szemben álló külföldi sajtó később nagy előszeretettel terjesztette ezt. A legenda végleges változatát Hans Frank, a Lengyel Főkormányzóság hitleri vezetője diktálta le emlékirataiban, kivégzése előtt. Eszerint Hitler apai nagyapja egy Leopold Frankenberger vagy Frankenreiter nevű zsidó férfi volt, mert Maria Anna Schicklgruber (Hitler apai nagyanyja, 1795-1847) Graz városában ennél a zsidó családnál dolgozott.

Alois Hitler foglalkozásából adódóan, de saját kezdeményezéséből is, családjával együtt gyakran költözött, először Braunauból Passauba, aztán Lambachba, majd Leondingba és Linzbe. A fiatal Adolf általános iskolai évei alatt még jó tanuló volt, ekkortájt az is felmerült benne, hogy felnőttkorában pap lesz. A lambachi bencés iskolában találkozhatott először a horogkereszttel, ugyanis az egyik 19. századi szerzetes gyakran használta címerén. Adolf jó tanulmányi eredményei után apja egy neves linzi reáliskolába íratta, ahol azonban az eminens diákból egy év alatt bukott diák lett. Alois Hitler sikeres hivatali pályát futott be, és jó anyagi körülményeket biztosított családjának. 1903-ban, 66 éves korában hunyt el. Apja halála után az ifjú Adolf Hitlert - továbbra is gyenge eredményei miatt - eltanácsolták az iskolájából. 15 évesen került másik középiskolába, de itt sem akart a haszontalannak tartott tanulmányokkal foglalkozni.

Bécsi évek és világnézetének kialakulása

1905-től az apja után járó árvatámogatás, valamint az anyjától és nagynénjétől kapott pénz viszonylag kényelmes megélhetést biztosított számára. Betegségére hivatkozva, valamint azzal az ürüggyel, hogy felkészül a Bécsi Képzőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára, vidéki, majd bécsi rokonainál éldegélt mintegy két évig. 1907-ben sikertelen felvételi vizsgát tett a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, de a kudarcot mindenki elől elhallgatta. Ez év karácsonyán halt meg édesanyja, a hozzá legközelebb álló személy. Hitler ezután soha nem ünnepelte meg a karácsonyt. Az 1908-as év nagy részében közösen bérelt szobát Bécsben barátjával, August Kubizekkel. 1908 őszén újra megpróbálta a felvételi vizsgát az akadémiára, de ezúttal már az előszelekción sem jutott át. Anyagilag egyre nehezebb helyzetbe került, mert öröksége fogyatkozott, és az árvasági pótlékra sem tarthatott tovább igényt. Mégis megvált Kubizektől, inkább maga keresett olcsó hónapos szobát. Öt hónapig bejelentve sem volt - valószínűleg a sorozás elől is bujkált.

Skoda Fabia diadal

1910 februárjában végül bejelentkezett egy úgynevezett férfiszállásra, ahol olcsón kapott egy cella méretű szobát. Itt ismerősei tanácsára eladás céljából elkezdett képeslapokat rajzolni, festeni. Az értékesítésből három évig fenn tudta tartani magát, naponta elkészült egy, általában 35×40 cm-es képpel, amely majdnem mindig bécsi utcarészletet ábrázolt. Ezeket 5-10 koronáért tudta eladni bécsi kispolgároknak, amiben egy Neumann nevű magyarországi zsidó ember is segített, akivel normális kapcsolata volt. Akkoriban azok közé tartozhatott, akik elméleti antiszemitizmusukat a környezetükben élő „konkrét” zsidókra nem terjesztették ki. Hitler világnézete, ideológiája Bécsben kezdte felölteni végleges formáját. Erősen hatott rá a völkisch (alldeutsch) mozgalom, amelyet magyarra nagynémetnek vagy pángermánnak fordít az irodalom, bár betű szerint össznémetet jelent. Szervezetük, az Alldeutscher Verband meghatározó egyénisége ebben az időben Georg von Schönerer volt. A mozgalom célja Ausztria-Magyarország felbomlasztása és az összes németnek egy nagynémet birodalomban történő egyesítése volt. A leendő birodalomból ki akarták küszöbölni a szláv és a magyar népelemet, de a katolicizmust és különösen a zsidóságot is. Emellett a szociáldemokrácia esküdt ellenségeinek nyilvánították magukat, részben annak internacionalizmusa, részben zsidó származású vezetői miatt.

Bár Hitlerre sokban hatott a nagynémet ideológia, a későbbiekben ezen alaposan túllépett, és erősen kritizálta is ezt az eszmerendszert a Mein Kampfban. Fő művében maga is arról írt, hogy antiszemitizmusa Bécsben teljesedett ki. Bécs ekkoriban nagy létszámú zsidó kisebbségnek adott otthont, akik közül sokan Kelet-Európából odavándorolt ortodox zsidók voltak. Hatással volt Hitlerre ez időben Karl Lueger bécsi polgármester populista, agresszív retorikája, akit „minden idők legnagyobb német polgármestereként” aposztrofált, dicsérte emberismeretét, a kisemberek körében népszerű intézkedéseit, amelyeket ügyesen használt fel saját céljaira. Kimutatható az antiszemita Lanz von Liebenfels fajelméletének befolyása is Hitler eszmerendszerére, bár utóbbi nevét írásaiban nem említi, és nem veszi át tőle antiszemitizmusának durva szexuális vonatkozásait. Hitler bécsi évei alatt nehéz anyagi helyzete ellenére gyakran járt színházba és különösen operába. Kedvelte a bécsi (és magyar) operettet, de abszolút kedvence Wagner volt, akiben a germán mitológia újjáteremtőjét látta.

Művészi ambíciók

Hitlert érzékenyen érintette a kudarc, hogy nem nyert felvételt a képzőművészeti akadémiára, de ezt követően is festőként próbált megélni Bécsben, majd Münchenben, más szakma vagy munka keresésébe nem kezdett. Amikor az osztrák sorozótisztek megtalálták, festőművésznek vallotta magát, de hozzátette, hogy csak megélhetési okokból fest. Ami stílusát, festői felfogását illeti, bár dühödten támadta a konzervatív akadémikusokat (akiknek a felvételin vallott kudarcát tulajdonította), ugyanakkor a korabeli modern áramlatokat is megvetette. Később, kancellárként kitiltotta az általa „degenerált”, „zsidó-néger” stílusúnak bélyegzett festészetet a kiállítótermekből. A maga részéről szinte mindig embernemjárta utcaképeket festett, épületeket örökített meg. Jó szemmel, ügyes kézzel ábrázolta, másolta választott tárgyait, de alkotásai - a szakértők nagyobb részének véleménye szerint - nem ütik meg a művészi színvonalat. Későbbi politikai szerepe azonban alaposan megemelte képeinek értékét, így azokat nagy mennyiségben hamisították is. Münchenben is kialakult a vevőköre, egy aranyműves például 21 képet vásárolt tőle. Kancellárrá válása után sok korábbi vevője felajánlotta számára festményeit, de Hitler nem tartott igényt műveire. Becslések szerint festői korszakában, 1910-14 között összesen körülbelül két-háromezer képet festhetett. Hatalomra jutása után az antifasiszta propaganda azt terjesztette róla, hogy szobafestőként indult. Ennek semmi életrajzi alapja nincs. (Egyébként egész életében soha nem volt rendszeres, fizetett polgári foglalkozása.) 1938-ban Jean Effel francia karikaturista két rajza is megjelent nagy példányszámú francia lapokban, amelyeken Hitler szobafestőként Ausztriát, illetve Csehszlovákiát festi át barnára. A karikatúra természetesen a hitleri Németország terjeszkedésére utal.

Hitler a festészet mellett erősen vonzódott az építészethez is. Ez egybevágott azzal is, hogy a bécsi sikertelen festészeti felvételi vizsgáján a professzorok a rajzai alapján inkább az építészi pályát ajánlották számára. Körülbelül 24 éves korában végleg búcsút mondott festészeti terveinek, és teljesen az építészet felé fordult érdeklődésével. Addigi festői tevékenységével később sem törődött, de építészeti vázlatait gondosan megőrizte. Rendszeres tanulmányokat azonban nem folytatott, érdeklődése nagyrészt az álmodozásokban merült ki. Építészi stílusa - ifjúkori festői törekvéseivel ellentétben - megfelelt a korszellemnek, mondhatni divatos volt. Az 1930-as évek klasszicizáló, monumentális stílusa számos világvárosban felbukkant, Moszkvától New Yorkig, Rómától Párizsig. Hitler azonban mindenki máson messze túl akart tenni. Építészeti elképzeléseinek első fő kivitelezője Paul Ludwig Troost volt, majd az ő halála után, 1934-től Albert Speer. Troost még a neoklasszicizmus keretei között maradt (Német Művészetek Háza, München), de Speer már hűségesen követte Hitler gigantomániáját. Ő tervezte a nürnbergi pártnapok színhelyét, amely végső formájában egymillió ember befogadására lett volna alkalmas. Speer tervezte Hitler elképzelései alapján a birodalmi és egyben világfőváros, a Germánia névre keresztelt monumentális metropolisz terveit.

Az első világháború és a politikai ébredés

1914-ben kitör az első világháború; csatlakozik a német hadsereghez, ahol jól teljesít, így tizedessé léptetik elő. 1919-ben az első világháború vége ellenére úgy dönt, hogy a hadseregben marad, mivel ez az egyetlen dolog az életben, ami valódi célt ad neki. A hadsereg hírszerzés/propaganda részlegében kap állást, ahol politikai kiképzést kap. A hadsereg besúgójaként is tevékenykedik, más politikai pártok után kémkedik. Ez idő alatt csatlakozik a Német Munkáspárthoz is, amely akkor szélsőségesen antikommunista, antiszemita jobboldali szervezet volt. Hitler szélsőséges antiszemitizmusa jól látható abból a leveléből, amelyet Adolf Gemlichnek küldött. 1920-ban Hitlert elbocsátják a hadseregtől és a Német Munkáspárt reklámozásának és propagandájának élére áll.

Kertész Krisztián autóversenyzői karrierje

Hivatalos elismerései közé tartozik többek között:

• Vaskereszt 2. osztálya (1914)
• Sebzési Jelvény (1918) feketében (1918)
• Vaskereszt 1. osztálya (1918)
• Sebzési Jelvény 1944. július 20-tól feketében (valószínűleg, 1944)
• Coburg díszpolgára (1932. október 16. - 1946)

A hatalomhoz vezető út

1923 novemberében puccsot akart végrehajtani Münchenben jobboldali frakciókkal és Ludendorff tábornokkal, aki német politikus volt, megkísérelte megdönteni a kormányt, de végül Landsberg várbörtönébe zárták. Itt diktálta le Rudolf Hessnek a Mein Kampfot (Harcom), amelyben összefoglalta világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá a pártját.

1930−1931 között a náci párt felemelkedése volt tapasztalható. Az általános választáson a pártnak sikerült 14-ről 107-re növelnie a parlamentben a képviselői számát. 1931-ben Hitler elnökségre pályázva kihívta Paul von Hindenburgot, aki akkoriban Németország elnöke volt. Hitler hivatalosan is német állampolgár lett, ami lehetővé tette számára, hogy Hindenburg ellen induljon az elnökválasztáson. 1933 márciusában Hitler meggyőzte a Reichstagot, hogy fogadja el a felhatalmazási törvényt. Ez a törvény lényegében 4 évre diktátori hatalmat biztosított neki. Az újonnan megszerzett hatalmával Hitler a náci pártot az egyetlen engedélyezett politikai pártnak nyilvánította az országban. Létrehozta a „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, amely szándékai szerint ezer évre a világ nagyhatalma lett volna. Ellenfeleit munkatáborokba, illetve később koncentrációs táborokba deportálta, kínoztatta és meggyilkoltatta.

A Harmadik Birodalom és a második világháború

1935-ben Hitler tovább fegyverzi Németországot azáltal, hogy a katonai erőket új fegyverkészlettel látja el. Célja a versailles-i békeszerződés feloldása és az egész németség egyesítése. Külpolitikájában a gyakorlatban akarta megvalósítani világuralmi elképzeléseit, és különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével „életteret” (→ Lebensraum) akart az "árja fajnak”. Ezért annektálta Csehszlovákiát, és elfoglalta Ausztriát (Anschluss).

1938-ban a Molotov-Ribbentrop-paktum békeszerződést biztosított Németország és a Szovjetunió között, és lehetővé tette Lengyelország felosztását. Ezt követően 1939. szeptember 1-jén Hitler megtámadta Lengyelországot, ezzel kirobbantotta a második világháborút. Antiszemitista céljai elérése érdekében pedig elindította az ún. holokausztot, a zsidóság teljes és végleges megsemmisítésére irányuló programot. Hatalmának csúcspontján a hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy részét.

Fedezze fel az AUTOCENTRUM Szabó Kft. kínálatát

A szövetséges hatalmak túlerejével szemben azonban már csak idő kérdése volt bukása. 1943-ban lezajlott a sztálingrádi csata, amely fordulópontot jelentett a háborúban. 1944-ben kísérletet tettek Hitler meggyilkolására. Végül Adolf Hitler 1945. április 30-án hunyt el Berlinben.

Öröksége és következményei

Hitler személyes bukása teljes volt, céljaiban is nagyrészt kudarcot vallott. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német népcsoportokat a háború után elűzték lakóhelyükről. A marxizmus és ideológiája felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió negyven évre befolyása alá vonja Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére sem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel, 1948-ban létrejött Izrael állam.

Fontosabb dátumok Hitler életéből

tags: #krisztian #reich #mercedes #információk

• Nagykereskedelmi Ford Transit zárak
• Tudnivalók a Renault autók festékéről és ápolásáról
• VW Golf 6 tempomat utólagos beépítés
• Vulkanizáló ragasztó használata
• A videókamerák előnyei napjainkban