Kresz Mária: A Magyar Néprajztudomány Elkötelezett Kutatója és Szervezője
Dr. Kresz Mária, vagy ahogy sokan ismerték, „Panni néni” (Berlin, 1919. június 4. - Budapest, 1989. szeptember 1.) a magyar néprajztudomány kiemelkedő, európai léptékű kutatója, muzeológus és a történettudományok kandidátusa volt. Életműve generációk életének alakulását követte nyomon, és maradandót alkotott mind a folklorisztika, mind a tárgyi és a társadalomnéprajz terén.
Családi háttér és fiatalkor
Kresz Mária rendkívül művelt és társadalmilag aktív családba született. Nagyapja, dr. Kresz Géza orvos, az országos mentőszolgálat alapítójaként vált ismertté és a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet megszervezte és igazgatta. Apja, ifj. Kresz Géza hegedűművész, édesanyja Norah Drewett angol zongoraművésznő volt. Szülei koruk nemzetközileg ismert, híres zenészeiként járták a világot, így Kresz Mária Berlinben született, ahová szülei hivatása éppen szólította. Mária és testvére, Ilona születését követően évekig éltek és játszottak Torontóban és Bécsben, végül Budapesten telepedtek le, családi otthonuk a Gellért-hegyen található. A nyarakat Kápolnásnyéken töltötték, ahol egykori Vörösmarty-villából kialakított házukban gyakori vendégek voltak a különböző országból érkező művészek és barátok.
Kresz Mária iskoláit Bécsben és Torontóban végezte, majd Székesfehérvárott kezdte el a gimnáziumot és Budapesten érettségizett 1938-ban. Ennek a soknyelvű közegnek és a családi háttérnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és magyarul. Ez a széleskörű műveltség és a fiatalon kialakult világlátás adta Kresz Máriának azt a szemléletmódot, amellyel kortársai szerint a magyar kultúra jelenségeit európai keretrendszerben tudta értelmezni. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelmet, régészetet és néprajzot hallgatott, mesterei Györffy István és Viski Károly voltak.
A család kiemelkedő tagjai és foglalkozásuk:
| Családtag | Foglalkozás / Kiemelkedő tevékenység |
|---|---|
| Dr. Kresz Géza (nagyapa) | Orvos, az országos mentőszolgálat alapítója |
| Ifj. Kresz Géza (apa) | Világhírű hegedűművész |
| Norah Drewett (anya) | Nemzetközileg elismert zongoraművész |
| Kresz Mária | Néprajzkutató, muzeológus, a történettudományok kandidátusa |
A gyermekélet kutatása és a falukutatások
Kresz Mária pályája a falukutató, faluszociológiai, faluszociográfiai mozgalom, a társadalomkutatás felől indult. Elsőként foglalkozott a magyar néprajzban a gyermekkor, a gyermektársadalom egészének kérdésével. Már fiatal egyetemi hallgatóként részt vett a Mády Zoltán nevéhez és a Táj- és Népkutató Központhoz kötődő sárpilisi falukutatásban, ahová Györffy István révén került. Az 1940-es években publikálta sárközi gyermekélettel, gyermekjátékokkal kapcsolatos terepmunkájának eredményét, ezzel kezdődött meg az eddig elhanyagolt terület társadalomnéprajzi témává érése. A helyi társadalom rétegződését feltáró vizsgálat eredményeként több dolgozat is készült, melyek a magyar táj- és népismeret könyvtára sorozat részeként jelentek meg.
Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában
A gyermekélet kutatása vezette el Erdélybe, közelebbről Kalotaszegre. Ez a Nyárszón 1941-1943 között folytatott munkájában csúcsosodott ki, amikor Kresz csatlakozott az erdélyi falukutatások felélénkülő hullámához. A kalotaszegi településen folytatott vizsgálódásaiból született meg az 1944-ben megvédett doktori disszertációja „A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban” címmel, melynek teljességében máig kiadatlan kézirata a Néprajzi Múzeum archívumában található. A gyermekekhez egész életében töretlenül vonzódott. A disszertációból publikált részletek többek között a születés körüli szokásokat és rítusokat, a gyerekjátékot, a gyermekek munkáját és viseletét tárták fel. A hagyományos tudás elsajátítása, a paraszti társadalom rendjébe való belenövés vizsgálata pedig egy speciális korcsoport, a gyerekek éltén keresztül adott választ komplex társadalmi kérdésekre.
Kresz Mária Nyárszóra élete végéig visszajárt, akkor is, amikor a körülmények kedvezőtlenre fordultak: élelmiszert és orvosságot juttatott a rászoruló gyerekeknek. Személyes odaadása nemcsak újabbnál újabb ismereteket hozott, hanem a hitet és a reménységet is vitte a közösségnek.
Muzeológiai munkásság és kerámiakutatás
1943-tól haláláig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, ahol 46 éven keresztül dolgozott, még nyugdíjba vonulása (1981) után is, tudományos főmunkatársként. Pályája a múzeumban elsősorban a tárgyakkal való kapcsolat és a népművészet kutatása felé fordult. Fő kutatási területei közé tartozott a népi kerámia, a népviseletek és a népművészet.
Az 1940-es évek második felében a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményének vezetésével bízták meg, amely nagymértékben befolyásolta további pályáját. Ettől kezdve a magyar népművészet történeti rétegei, kialakulása mellett egyre inkább a fazekasság kérdései kezdték izgatni. Neve örökre összefonódott a magyar népi fazekasság kutatásával és a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményével. Muzeológusi munkája, a kerámiagyűjtemény vezetése pedig meghatározta pályája későbbi alakulását, hiszen e révén kezdett a fazekasság és kerámiaművészet kutatása felé fordulni, különös tekintettel a formákra és a motívumkincsre.
A gyűjtemény rendszerezése és feldolgozása közben a fáradhatatlan gyűjtésre és az írásra is maradt ideje. Az 1960-ban megjelent „Fazekas, korsós, tálas” című cikke újszerű kérdésfelvetésével, a technológia fokozott fókuszba emelése révén szemléletváltást eredményezett a népi kerámia kutatásában. Igaz Máriával együtt írt, 1965-ös, „A népi cserépedények szakterminológiája” című munkája a muzeológiában alapkőnek számít. Ez a rendszerezés segített kidolgozni a formatipológiát és szakterminológiát, melyet Igaz Máriával tettek közzé. Létrehozta a cserépedények máig használatos, egységes szakterminológiáját, megelőzve ezzel más európai kutatásokat. Számtalan nagy jelentőségű kiállítása eredményeit is beleírta az 1978-ban megvédett, „A magyarországi fazekasság” című kandidátusi értekezésébe.
KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól
Kresz Mária a Néprajzi Múzeum kerámia gyűjteményének későbbi rendjét, a műtárgyak tárolási módját is ő alakította ki, s közben fáradhatatlanul gyűjtött. Az 1980-as évekre mintegy megháromszorozódott a második világháború előtt itt őrzött tárgyak száma, és a közel 20 ezer fazekasmunka mintegy kétharmada az ő munkásságának eredményeként került be a múzeumi gyűjteménybe. Pótolhatatlan az a sok ezer helyszíni fényképfelvétele is, amelyet a Néprajzi Múzeum fotógyűjteménye őriz.
Kutatásai során nemcsak a fazekasközpontok, hanem a technikai ismeretek, a mesterség munkaszervezeti, társadalmi jellemzői, kereskedelmi vonatkozásai, motívum- és stílustörténete, kézművesipartörténeti aspektusai, táji tagolódása, használati alkalmai, termelékenysége és terméktípusai is érdekelték. Tanulmányozta a cserepek motívumait, szimbólumait, és összehasonlította azokat a régi, különösen az ázsiai kultúrákban fellelhető emlékekkel. A kerámiák motívumait összevetette a szőttesek, hímzések és fafaragások díszítésével is. Minden kutatásánál a kultúrák egymásra hatása érdekelte legjobban. Kultúrtörténeti jelentősége, hogy évszázadokra visszatekintve új módszerekkel tárta fel és tette közkinccsé a kultúrák kapcsolatát.
Népviselet és népművészeti mozgalom
Kezdetben a népviseletek iránt érdeklődött, ennek eredményeként jelent meg első, komoly szakmai feltűnést jelentő könyve, a „Magyar parasztviselet (1820-1867)” magyar és német nyelven, a 19. század első feléből származó metszetekkel. Természetesen később sem szakadt el a népviselet témájától, hiszen a palóc ködmönökről (1976), a bőrmunkákról vagy a népi szűcsmunkáról írt értekezései és könyvei (1979) mindmáig a téma legforgatottabb összefoglalásai.
Kresz Mária nem csupán tudósként, kutatóként, hanem a népművészeti és népi iparművészeti mozgalom fáradhatatlan szervezőjeként is ismert volt. Úgy vélte, hogy nem elég a múlt emlékeit összegyűjteni és megőrizni, ennek csak akkor van értelme, ha ezzel közvetlen célokat is szolgál. Az 1950-es évek elején egyik legfőbb szervezője volt a Háziipari Szövetkezetnek, amely az akkor még dolgozó kézműves mesterek felkutatásával és támogatásával vívott ki magának kétségtelen rangot, és ebben Kresz Máriának rendkívül hangsúlyos szerepe volt. Nem véletlenül nevezték őt a Fazekasok Nagyasszonyának. A Népművészet Mestere cím létrehozásában is aktívan közreműködött. Különösen sokat tett a mai fazekasművészet fellendítése érdekében. Nemigen van olyan fazekasmester, aki meg ne fordult volna a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményében, meg ne hallgatta volna Kresz Mária tanácsait, akár ott, akár saját műhelyében. Igen, mert a határokon innen és túl a legtöbb fazekasműhelyben megfordult és tanácsaival igyekezett az alkotások művészi színvonalát emelni. A ma eredményekben az ő munkája is benne van.
Nemzetközi elismerés és örökség
Kresz Mária a széleskörű műveltséggel rendelkező, több nyelven beszélő, minden ízében európai kutatóként tartották számon, aki élete végéig Magyarországot tekintette hazájának. Mikor az ötvenes években nyugati utazása miatt választania kellett, a magyar állampolgárságot tartotta meg, nem volt kérdés, hogy visszatér az országba. Pályatársai megemlékezései szerint fontos érdeme, hogy bekapcsolta a hazai kutatásokat az európai vérkeringésbe, nemzetközi konferenciák, külföldi kiállítások és angol, német és francia nyelvű kiadványok révén. Munkáját nemzetközi szinten is ismerték, egy nemzetközi kongresszuson való megjelenésekor már egyénisége is nagy élményt jelentett hallgatói számára, előadása pedig új kutatási eredményeket mutatott fel és arra ösztönzött másokat is.
Kresz Mária nevéhez kötődik a magyar népi fazekasság kutatásának alapmunkái. Pótolhatatlan az a sok ezer helyszíni fényképfelvétele is, amelyet a Néprajzi Múzeum fotógyűjteménye őriz. A Dr. Kresz Mária Alapítványt 1991 decemberében hozták létre, melynek célja a fazekas hagyományok dokumentálása, megőrzése és szakszerű feldolgozása. Az alapítvány mellé egy Fazekas Központot is létrehoztak, mellyel az ő műhelyálma, a fazekasság elméleti és gyakorlati tudásának találkozása is megvalósult.
Személyes elhivatottság és emberi értékek
„1945 februárjának közepén édesapjával, a világhírű hegedűművésszel, a romokat kerülgetve, üszkös gerendákon átlépve megjelent a Néprajzi Múzeumban és személyesen is megismerhettem. Tele hittel, bizakodással és tervekkel, mintha nem is egy szörnyű háború, Budapest még alig befejeződött ostroma után beszélgettünk volna.” Ez a határozott bízni tudás jellemezte egész életében, ez a jókedv sohasem hervadt le ajkáról. Boldog ember volt, szó igaz értelmében! Mindenki tudta, rajta kívül, hogy milyen kegyetlen körülményekkel kellett megküzdenie. Ez a boldog derű az emberek feltétlen szeretetéből táplálkozott, mert számára csak jó emberek léteztek, s mindenkiben talált valami jót. Ha egyetlen szóval kellene életfelfogását kifejeznem, akkor azt mondanám: adni. Ama bibliai mondás élő megtestesítője: „Jobb adni másnak, hogy nem venni” (Apostolok Csel. 20 : 35). Mindig adott és kapni alig-alig kapott egész életében.
Soha nem volt visszavonult szobatudós, a mai jelenségek állandóan érdekelték. Egyike volt azoknak a néprajzkutatóknak, akik hittel vallották, hogy a magyar népművészet tovább élhet, fejlődhet. Könnyen és jól írt, ezt számtalan szakcikke mellett az ismeretterjesztés terén végzett munkássága is bizonyítja. Ebből a szemléletből fakadóan szívesen írt gyermekeknek szóló, mondókákat közreadó könyveket (például Találós kérdések könyve; Húzzad, húzzad magadat; Butella Bálint és Pörső Örzse lakodalma). Sok-sok városi családban ezzel a könyvvel terjedt el a népi mondókák és találós kérdések egész sora. Mindvégig izgatta a népművészet motívumkincse, ennek eredményeképpen állította össze a „Virág és népművészet” című kis könyvét, amely 1976-ban jelent meg. Életének utolsó befejezett és kiadott munkája a szüleinek életpályáját felvázoló, családi indíttatású, angol nyelvű könyv Kresz Gézáról és Norah Drewettről.
Váratlan halálát megelőző, utolsó interjúinak egyikét Tari János romániai falurombolásról szóló vizsgafilmjéhez adta, amelyben a kalotaszegi tapasztalataira alapozva kifejtette, hogy a generációkon át őrzött, hordozott és továbbadott lokális tudás és szellemi örökség visszafordíthatatlan lerombolása is együtt jár a falvak fizikai megsemmisítésével. Kresz Mária a magyar néprajz társadalomtörténeti, kézművesipar-történeti, népművészeti kutatásainak egyik kiemelkedő, kivételes személyisége volt.
tags: #kresz #panna #neprajztudos #életrajz