A Kettős Kereszt: Történelme, Jelentősége és Helye a Nemzeti Szimbólumokban
A magyar címerben található kettős kereszt fontos jelképnek számít hazánk történetében, a szimbólum eredetét, jelentését és azt illetően, hogyan és miért került a magyarokhoz, mégis rengeteg a kérdés, bizonytalanság. Horváth Gábor egyháztörténész, főiskolai oktató, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Egyháztörténeti Kutatócsoportjának munkatársa a Selye János Egyetemen „In hoc signo” címmel tartott előadást a szlovák és magyar címerben található kettős kereszt szimbólumáról, tartalmáról. A 2014. november 11-én tartott előadáson elmondta, a kettős kereszt állami szimbólum, amely különböző korokban, különböző tartalmat kapott. Előadásában a kettős kereszt eredeti jelentését próbálta keresni egyháztörténeti szempontból.
A Kettős Kereszt Formája és Elnevezései
A kettős kereszt, más néven apostoli kereszt, érseki kereszt vagy pátriárkakereszt, olyan latin kereszt, melynek függőleges szárát egy rövidebb és egy hosszabb vízszintes szár metszi a tetejéhez közelebb. A szokványos kettős keresztnél a felső vízszintes szár rövidebb, mint az alsó. Ezt a Jézus keresztjére erősített táblával szokták magyarázni, melynek felirata az I. N. R. I. (latinul Názáreti Jézus, a zsidók királya). A kereszt felső szárára szögelt tábla szövege, melyet az I.N.R.I. mozaikszóval szoktak később jelölni, figyelemre méltó. A későbbi kettőskereszt-ábrázolásoknak ugyanis ez lett az alapja.
A kereszt vízszintes szárai lehetnek közel egymáshoz vagy távolabb, elhelyezkedhetnek szimmetrikusan vagy afölött, illetve az alatt. Végül a vízszintes szárak lehetnek egyforma hosszúak vagy eltérő hosszúságúak. A szárak végének alakja is nagyon változatos lehet.
Eredete és Korai Egyházi Jelentősége
A kettős keresztet a 4. században kezdték használni Bizáncban, vsz. a Krisztus-monogramból alakult ki. Ehhez hozzájárult Konstantinusz édesanyjának, Helénának 320-ban Jeruzsálemben tett látogatása, aki a Golgota-hegyről megszerezte azt a keresztet, mely vélhetően Krisztusé volt. A Krisztus keresztfája és a felső feliratát tartalmazó kettős keresztet ábrázoló jelábra a 4. században, a kereszténység államvallássá válása után terjedt el a Római Birodalom területén.
A bizánci birodalomban a 6. században jelent meg, ahol nemcsak vallási, hanem elsősorban politikai jelvényként használták. A 6. századtól kezdve az új nemzetek krisztianizálásában új értelmet nyert a kettős kereszt és felirata, amelyet később „jeruzsálemi” vagy „missziós” keresztnek hívnak. Főként a bizánci és orosz művészetben gyakori. Jeruzsálem szimbóluma is a kettős kereszt. Horváth Gábor egyháztörténész felhívta a figyelmet arra, hogy a kettős kereszt eredeti jelentése Krisztus győzelme a gonosz fölött. Ezért használták Bizáncban, a keresztes háborúk során a Szentföldért való harcokban. „In hoc signo vinces”, azaz „E jelben győzni fogsz” - ez a jelentéstartalma a korai kettős kereszt ábrázolásoknak, mert kifejezte az uralkodók abbéli szándékát, hogy felszabadítsák a muzulmánok hatalma alól Jeruzsálemet.
Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában
A Kettős Kereszt az Egyházi Hierarchiában
A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket illette meg. A 10-11. században a pápa előtt vitt kettős kereszt (apostoli kereszt) az egyetemes joghatóság jele volt. Hamarosan ugyanilyen értelemben a pápai követek előtt is kettős keresztet vittek. Először III. Sándor pápa (ur. 1159-81) a salernói érseknek adott engedélyt ugyanerre, majd sok érsek megkapta a kiváltságot. A 15-16. századtól pátriárkai, ill. érseki keresztnek is nevezik, mivel a liturgiában a pátriárkát és az érseket illeti meg. A metropoliták korábban egyszerű keresztet használtak, majd a 16. századtól kettős keresztet viseltek rangjelölő eszközként.
Az egyházi heraldikában rangjelző eszköz, melyet a pajzs mögött vagy fölött helyeztek el. (A püspökök pajzsa mögött egyszerű arany latin kereszt van.) Az egyházi lovagrendek is használták a pecsétjeiken és érméiken, de a címerükben sohasem. A kettős kereszt megtalálható a Szent Sír Lovagrend régebbi pecsétjén, a jeruzsálemi királyok érmein, valamint a Montpellierben 1170-ben (illetve 1196-ban) létrejött Szentlélek Rend tagjai is gyakran használták a pecsétjeiken, palástjaikon, zászlójukon és a címerükben is.
A Kettős Kereszt Magyarországon: Eredet és Fejlődés
A magyar címerben található kettős kereszt megjelenése és jelentősége hosszú történeti fejlődés eredménye. Horváth Gábor egyháztörténész szerint a legkorábbi ábrázolásokban feltűnő kettős kereszt Magyarországot jelöli, eredetileg Jeruzsálem jelképe.
A Bizánci Kapcsolat: III. Béla Kora
A valóságban - jelenlegi tudásunk szerint - a kettős kereszt egyenesen Bizáncból került Magyarországra, a 12. század második felében uralkodott III. Béla királynak köszönhetően, aki diplomáciai okokból a bizánci udvarban, I. Manuél császár trónörököseként nevelkedett. A szaktudósok egész sora szerint a kettős kereszt III. Béla király (1172-1196) uralkodása alatt jelent meg bizánci eredetű hatalmi jelvény átvételeként.
A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. E jelben Európa több uralkodója is fogadalmat tett, köztük III. Béla magyar király, aki a kettős keresztet felvette - nem átvette -, hogy a Szentföldet felszabadítsa, de sajnos ezt a fogadalmat korai halála miatt betartani nem tudta. Továbbörökítette fiára, II. Andrásra, aki részt vett keresztes hadjáratban, ahogy Horváth Gábor fogalmazott, fegyveres zarándoklaton, de eredményt nem ért el.
KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól
A Kettős Kereszt Állandósulása és Jelentésének Változásai
A kettős kereszt végül a 13. században, IV. Béla uralkodásától állandósult a királyi pecséten és a címeren, ezzel a mai magyar címer legrégibb motívumának számít. A legújabb numizmatikai vizsgálatok alapján, a kettőskeresztet ábrázoló pénzérmek nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők. A kettőskereszt, előbb nem mint dinasztikus uralkodói címer, hanem mint hatalmi szimbólum jelenik meg, és csak IV. Béla uralkodásától válik a királyi hatalom jelképévé.
IV. Béla korában ismételten történik egy változás: a tatárjárás alatt, ami az akkori Európa legfenyegetőbb eseménye volt, az „üdvöt adó Szent Kereszt jelét felvéve”, pajzsra helyezve harcolt a magyar király. Ekkor már nem a Szentföldet kellett felszabadítani, hanem a kereszténységet kellett megvédeni Európában. Horváth Gábor szerint a kettős keresztnek minden korban volt jelentősége: más a 12. századi története, ahogyan a 13. és 14. században is más tartalommal ruházták fel, de van 20. és 21. századi töltete is.
Meg kell említeni, hogy a Tanácsköztársaság alatt módosult jelentése: mivel a Tanácsköztársaság internacionalista volt, tehát nem nemzeti, nem keresztény, ateista. A kettős kereszt a Horthy-korszakban a kereszténység és a nemzeti érzések kifejezésére utalt.
Téves Elméletek a Kettős Kereszt Eredetéről
Számos vita övezi a kettős kereszt magyarországi használatának kezdetét. A hagyományok szerint (Werbőczy utóbb tévesnek bizonyult elmélete alapján), az apostoli királyság jelképeként szolgáló apostoli kettős keresztet I. István kapta II. Szilveszter pápától; és az apostoli felhatalmazás azt jelentette, hogy a magyar királyok nemcsak kinevezhettek püspököket, hanem püspökséget is alapíthattak. E széles körben elterjedt elméletet később azzal cáfolták, hogy Szent István idejében még az egyszerű latin kereszt volt használatos. Huszadik századi kutatások bizonyítják, hogy az állami jelképeink közé a kettős kereszt mégcsak nem is Rómából, hanem Bizáncból, III. Béla közvetítésével került.
Szintén téves elképzelés, miszerint a kettős kereszt Cirill és Metód bizánci szerzetesek korábbi hittérítő tevékenysége nyomán jutott el a Kárpát-medencébe, majd Magyarországra - ezt az elméletet a szlovák nacionalista és a pánszláv mozgalmak kezdték terjeszteni a 19. században, és a moráviai kereszténység elsőségét igyekeztek vele alátámasztani.
Az alábbi táblázat összefoglalja a kettős kereszt magyarországi eredetére vonatkozó hagyományos és modern nézeteket:
| Szempont | Hagyományos nézet (téves) | Modern történelemtudomány (Horváth Gábor szerint) |
|---|---|---|
| Eredet | II. Szilveszter pápa adta I. Istvánnak | Bizáncból, III. Béla hozta be |
| Cél | Apostoli felhatalmazás | Hatalmi jelkép, egyenrangúság kifejezése |
| Időpont | Szent István kora (10-11. sz.) | III. Béla kora (12. sz. vége), állandósul IV. Béla idején (13. sz.) |
| Szlovák eredet | Cirill és Metód (9. sz.) | Későbbi, nemzeti romantikus konstrukció |
A Hármas Halom Jelentése
Horváth Gábor előadásában kitért arra, hogy a 16. századtól kezdték el magyarázni a hármas halom jelentését is, melyet a Mátra, Fátra, Tátra földrajzi helyekkel azonosítottak. Ezt azonban korábbi dokumentumok, bizonyítékok nem támasztják alá. Az egyháztörténész szerint „A hármas halom az egyházi művészetben mindig a Szentháromságot fejezi ki és a halom, amelyre a kettős keresztet helyezik, maga a Golgota.”
Az Apostoli Királyság és Lelki Üzenet
A kettős kereszt az Apostoli Királyság szimbóluma is, amely visszavezethető Szent Istvánra, állam- és egyházszervező királyunkra. A magyar uralkodók mindig az ő örökébe léptek, az ő attribútumaival ruházták fel magukat. Horváth Gábor szerint vitatható, hogy tényleg Szent István korához köthető-e a kettős kereszt, de - amint a pápaság és annak szimbólumai között szerepel például a tiara, amely tudjuk, hogy nem volt Szent Péter fején, mégis hozzá kötjük -, így a kettős kereszt is kifejezi államalapító királyunk tevékenységét. A magyar királyság is a kereszténységben formálódott, tartalmakat onnan kapott.
Szent István királyunknak köszönhető, hogy a magyar nép is megismerhette a Krisztus királyságáról szóló evangélium üzenetét. István királyunk joggal érdemelte ki az apostoli „jeruzsálemi kettős keresztet”, más néven „missziós kettős keresztet”, mert „apostoli” megbízatást vállalt föl, amit egész életében nagyon komolyan vett. Országát Krisztus királyi uralma és védelme alá kívánta helyezni. Így teljesedett be a Krisztus golgotai keresztjén meghirdetett „A názáreti Jézus, a zsidók királya” proklamáció a keresztény hitre tért nemzetek között a Kárpát-medence népeit egybefogó Magyar Királyság esetében is. A názáreti Jézus ugyanis nemcsak a zsidók, hanem a „magyarok királya” is! A „kereszt üzenetét” ezer éven át nemcsak nemzeti jelképrendszerünk őrizte meg, de hitünk és kultúránk alapjává is lett.
A KERESZTÉNY KERESZT JELE TÖRTÉNETE ... IGAZ, HOGY POGÁNY?
Közös Szimbólum - A Kettős Kereszt Más Nemzetek Címereiben
A kettős kereszt államszimbólummá csak Magyarországon és Szlovákiában vált, de más nemzetek szimbólumrendszerében is helyet kapott. A tőlünk délebbre élő nemzetek - a szerbek, a bolgárok, örmények - szintén használják a kettős keresztet.
A Kettős Kereszt Szlovákiában
Kettős keresztet használ címerként Szlovákia. A szlovák címertannal foglalkozó kutatók III. Bélától, 1190-től eredeztetik az első kettős kereszt ábrázolásokat. A későbbiekben kialakult az a képzet is, hogy a kettős kereszt Felső-Magyarország szimbóluma. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szlovákiai városok esetében gyakran előfordul ennek a keresztnek a címerekben való ábrázolása. A szláv nézőpont szerint Cirill és Metód bizánci szerzetesek térítő tevékenysége révén jelent meg a jelkép, ami egyúttal Nagymorávia keresztény és pánszláv hagyományait és örökségét jelképezi. A 19. században terjedő szlovák nacionalista és pánszláv mozgalmak elképzelése szerint a kettős keresztet a 9. században Szent Cirill és Szent Metód hozta magával Bizáncból a Nagymorva Birodalomba. A FigyelőNet portál leírása szerint azonban „Jóllehet nem ismert egyetlen Nagymorávia korából és területéről származó ábrázolás sem, amelyen egy kettős keresztként értelmezhető jel lenne látható.”
Horváth Gábor arra a kérdésünkre, hogy a szlovák címerben használt kettős kereszt szerinte mit ábrázol, úgy válaszolt: „Ez egy közös szimbólum. Nem szabad elbagatellizálni és hiteltelenné tenni egy ilyen szimbólumot. Az eredeti tartalommal mindenkinek szembesülnie kell, függetlenül attól, hogy a szlovákságnak is van vele mondanivalója, az eredeti tartalmakat ismerni kell. Az alapvető pontokat el kell tudni fogadni, kölcsönösen. Így az nem szétválaszt, hanem összeköt. Ugyanarról a tartalomról beszélünk, ha az eredetit nézzük, csak fel kell tudni vállalni.”
A Lotaringiai Kereszt
Nyugaton, főként Franciaországban a kettős kereszt lotaringiai keresztként ismert. I. René nápolyi király (1409-1480), aki időnként használta a „Magyarország királya” ill. „Jeruzsálem királya” címeket is, első felesége, Lotaringiai Izabella révén megörökölte a lotaringiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet, de ez nem került pajzsra, hanem a pajzstartó sasok nyakában rózsafüzéren volt látható. Ez később annyira közismertté vált, hogy a nyugati heraldikai szakirodalom már lotaringiai kereszt néven említették. A lotaringiai címerbe a XV. században a magyar címerből került. A lotaringiai kereszt az 1870-71-es francia-porosz háborútól kezdve, mint a „Felszabadítás keresztje”, óriási népszerűségre tett szert.
Más Nemzetek Címereiben
A kettős kereszt megtalálható Litvánia címerében, a lovast ábrázoló alak pajzsán, mely először Jogaila 1386-os vagy 1387-es pecsétjén tűnik fel. Valószínűleg Nagy Lajos leánya, Hedvig lengyel királynő által került Litvániába, amikor 1386-ban férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. 1991-1995 között ez a címer Belorusszia címere is volt.
Az általában halmokon álló kettős /apostoli/ kereszt mintegy hétszáz éve része a magyar címertörténetnek. Valódi jelentéstartalma ősibb néphagyományokat idéz. Szent István királyunk pénzein és más korai magyar érmeken, ékszereken jellegzetes kettős keresztek jelennek meg. E napkereszt fölé kisebb keresztet helyeztek, ez a napos tövű világfa a kettős kereszt eredeti értelmének ismeretét jelzi. A téli napfordulónak, a nap újjászületésének, a termékeny és gazdag korszak eljövetelébe vetett hitnek jelvénye ez. Politikai szimbólumként a kettős kereszt azt jelképezi, hogy a középkori magyar királyság nem egyszerű, közönséges királyság volt, hanem főkirályság, a többi fölé emelt, megszentelt ország. A magyar királyságot már Károly Róbert idejében „az országok királynőjének" tisztelték Európában.