A Kia Sorento: A Feltörekvő Márka Sokoldalú SUV-ja
Nyugodtan nevezhetjük feltörekvő márkának a Kiát. Kevesen tudják talán, hogy a második világháború előtt már létezett a márka, sőt, utána már az autógyártást is elkezdték. Licenc alapján készültek náluk több gyártó modelljei is, az első saját Kiák viszont csak a ’90-es évek közepén jelentek meg. A ’90-es évek végén a Hyundai többségi vagyont szerzett a márkában és nagyjából innen számíthatjuk a Kia, mint autógyártó fellendülését, ami egészen magasra szökött alig 20 év alatt. Bevált receptek alapján főztek Európának, aztán Amerikának is, épp csak egy csipetnyi egyéniséget hintettek bele, de nagyrészt pontosan azt kapta mindenki, ami az adott kategóriában elvárt, ami jó döntés volt.
A Sorento előző generációja is meglepően jól teljesített, 2021-re pedig teljesen megváltoztatták a stílusát és a tartalmát is. A Kia a negyedik generációnál döntött úgy, hogy egy polccal feljebb helyezi a Sorentót, innentől kapta meg a prémium jelzőt. Aktuális nemzedéke 2020-ban debütált, a legújabb trendeknek megfelelően már hibrid hajtáslánccal is. A Sorento már 2002 óta szerepel a márka kínálatában.
Külső Dizájn és Méretek: Amerikai Stílus, Robusztus Megjelenés
Ez már kevésbé európai, sokkal inkább amerikai stílus. Az első dolog, ami az új Sorento találkozásakor megdöbbentett, hogy tényleg nagy. Ez nemcsak a paramétereinek köszönhető, hanem a magas övvonal és fal-szerű, magas orr miatt. Méreteiben még nem éri utol a Telluride-ot, de így is 4,8 méter hosszú és 1,7 méter magas, vagyis jókora vas, a panelparkolóból már kilóg valamelyik irányba.
Külsőleg épp itt változott a legtöbbet: vékony, de hosszú nappali menetfénye csaknem minden irányba szerteágazik, a LED fényszórók pedig függőleges elrendezésben díszelegnek az autó elején. Értelemszerűen emiatt az EV9-hez hasonlítják, de nekem mégis egy teljesen másik autó jut róla eszembe: a legújabb Cadillac Escalade. Bár utóbbi tényleg hatalmas, mindkettő látványosan robusztus, hűtőmaszkjuk óriási, a nappali menetfényük vékony csík(ok), a fényszórók pedig ezalatt vannak függőlegesen.
A Sorento negyedik generációja éppen a hagyományos, szögletes, egyszerű, mondhatni visszafogott formatervével hódított a 2020-as megjelenésekor. Éppen ezért lep meg, hogy mennyire jól áll neki a futurisztikus orr, ami a modern Kia modellek velejárója. Egészen beleköthetetlen a formaterv, összességében és részleteiben is rendben van. Határozott a kiállása, jók az arányai, ebben egyébként hasonlít az előzőre, de főleg háromnegyedes hátulnézetből annyira amerikainak tűnik, mint az új Explorer.
Biztosítékcsere Kia Sorento akkumulátorában
Az ablakvonalat jól sütötték el, ne tévesszen meg az ív, a tető vízszintes, a hátfal pedig meredek, az ablakkeret pedig selyemfényű. Ezzel is inkább a minőségi irányt képviseli, ahelyett, hogy csillogó krómot használtak volna. A frissítés után az autó oldala mondhatni érintetlen, a hátulja pedig már csak apróbb változásokon esett át, ami főleg a hátsó fényszórókon látszik: a már minden esetben LED hátsó lámpák rajzolata hangsúlyosabb, viszont az eddig külön álló két lámpatest felül már összeér. A Kia újkori formanyelve határozottan jól néz ki, ami igazán az ilyen nagy autóikon áll jól.
A terepjárós múltról persze még árulkodik némi műanyag perem a sárvédőíveken és a koptatólemezt imitáló betét elöl-hátul, de már régen nem ezek dominálnak a dizájnban.
Belső Tér, Kényelem és Technológia
A kényelem az utastér frissítésekor is fontos szempont maradt, ám most egy jóval letisztultabb, egyszerűbb, ezáltal átláthatóbb csomagolást választottak a mérnökök. Az utastér tágas, magasan ülünk, itt még üvegtető és remek minőségű Nappa bőrkárpit is van, szóval egészen prémiumszagú a helyzet. Anyagaiban feltűnően jó az utastér, a díszítőelemeken sem ordít a spórolás.
A digitális műszeregység és a központi kijelző itt már megszakítás nélkül, egyetlen üvegfelületként uralja a teret, alatta pedig a Kia multifunkciós érintőpaneljének is jutott hely. Ezzel szokás szerint válthatunk, hogy a klímát, vagy az autó alapvető funkcióit szabályozzuk. Ügyesen integrálták a 10,25 colos érintőkijelzőt a műszerfal tetejére, és az érintőgombok is megkönnyítik a használatát.
A jobbegy előtt a műszerfal kapott egy szálcsiszolt fémet imitáló betétet, amin rombuszok vannak. Nem csinál semmit, egyszerűen jól néz ki. Ugyanez köszön vissza az ajtókon a kilincs előtt, viszont itt a beltéri hangulatvilágítás megjelenik a rombuszok előre néző sarkában. Az ezüst és szürke berakások jól néznek ki, kimondottan tetszik a hangulatvilágítás megoldása az ajtókon, ez annyira igényes, amennyire még prémium gyártóktól sem várnánk, és a színskálán oda helyezzük az árnyalatát, ahová szeretnénk.
Útmutató a Kia Sorento elsőkerék zár hibájához
Mindehhez egy kimondottan kényelmes, tizenkétféleképpen állítható, fűthető, szellőztethető ülést kapunk, ami plusz pénzért lábtámasszal érkezhet, hogy ágyként is használhassuk az üléseket. Az ülések tartás és anyagminőség terén is kiemelkedő szintet hoznak, természetesen elektromos állítás, memóriafunkció, fűtés és szellőztetés is jutott a csomagba. Piszok jó a beltér ergonómiája, minden kézre áll, minden fontosabb gombot egy-két nap alatt megtanultam és ha hirtelen kellett reagálnom, akkor is reflexből nyúltam, ahova kell. A menürendszert viszont túlságosan széttagolták, és vannak benne részek, amiket az én logikám máshogyan diktálna, de egyik sem egy olyan kardinális pont, amit a parkolóban bogarászva ne tudnék kitúrni.
A váltónál és körülötte nem történt sok változás. A körkapcsolós váltó továbbra is jól néz ki főleg, hogy sötétben az is hangulatfénnyel világít, de továbbra is rengeteg helyet foglal; a tekerős módválasztó is megmaradt, de szerintem olyan gyakran nem használja senki, hogy létjogosultsága legyen. Ami pedig hasonlóan sok helyet foglal az az ujjlenyomatolvasó. Az egész autó tele van praktikus tárolóegységekkel, és még annál is több USB porttal. Mégis elöl a legjobb ülni, hiszen egy szép műszerfal tárul elénk, tele apró kreatív részletekkel.
Jobb egy Kia, mint a német prémium? - Kia Sorento (Garázs ep.799)
Hajtásláncok és Vezetési Élmény
A Sorento 230 Hybrid kivitelben egy 1,6-os turbós benzinmotort és egy villanymotort hord az orrában, a hátsó tengelyhez pedig hagyományos kardán juttatja az erőt a feláras összkerékhajtással. 230 lóerő és 350 Nm nyomaték a rendszerteljesítmény, mindez közel két tonnára üresen. Semmi szükség többre, ez egy nagy családi autó, aminek pontosan az a szerepe, hogy eljuttasson legfeljebb 7 embert A-ból B-be probléma-, és majdhogynem ingermentesen.
1,6 literes turbós benzinmotor a hajtás egyik fele, ez 180 lóerős és 265 Nm nyomaték leadására képes. Ennek a munkáját segíti ki egy 60 lóerős, 264 Nm nyomatékú villanymotor, amit egy 1,49 kWh-s akkumulátor etet. A rendszer összteljesítménye 230 lóerőre és 360 Nm nyomatékra lett belőve, ez már fickósan mozgatja a közel kéttonnás autót. Mégsem a teljesítménye miatt fog vásárlókat bevonzani, inkább a hatékonyságára fektették a hangsúlyt.
A hibrid Sorento rendszere ügyesen menedzseli az akkumulátor töltését, szinte mindig félig töltött állapotban tartja, tartalékolva a későbbi esetleges városi araszolásokra és teljesen igaza is van. Egész hosszan tud elektromosan haladni, és elég sokszor is vált át villanyra. Ezzel nekünk semmi dolgunk nincs, a hagyományos hibrid rendszerek épp ezért jók, nem attól fog függni a fogyasztás, hogy találtunk-e szabad konnektort. Remekül oldották meg a Kia mérnökei, annyira finoman váltogat üzemmódok között, hogy azt sem tudni, éppen mit csinál, ráadásul a hatgangos automata váltó is észrevétlenül pakolja a fokozatokat.
Egy városi kör alatt nálam lement egészen 6,0 literre a fogyasztás a kijelző szerint, valószínűleg épp minden ideálisan jött ki. A legtöbb út alkalmával viszont 7-7,5 liter között írt, országúton pedig 6,5-re sikerült kihozni egy tesztkört. Tankolás szerint minden együtt 8,4 liter/100 km, 2 tonnától, 4,8 métertől, hétülésestől ez az érték egy nehéz jobb lábú sofőr alatt még mindig elég jónak mondható. Kellemes, nyolcfokos februári délutánon, Budapestről hazafele tartva, az autó elektronikáját vastagon kihasználva a fogyasztásmérő 5,5 litert mutatott 100 kilométeren. Kellemesen hajózva, néha egy agresszívat előzve és időnként lámpánál kilőve értem el ezeket a számokat, bár a Sorento nagyon nem kívánja a tempót.
A Sorento PHEV szíve egy 1,6 literes T-GDI turbómotor, amely 160 lóerőt teljesít. Ehhez társul egy 91 lóerős (67 kW) villanymotor, amelynek nyomatéka 304 Nm. A rendszerteljesítmény így 252 lóerő, míg a maximális forgatónyomaték 350 Nm. Az autó elektromos hatótávja gyári adatok szerint 55-65 km, de valós körülmények között reálisan inkább 40-50 km-es értékekre számíthatunk. Ez elegendő lehet városi közlekedésre vagy rövidebb napi utakra, különösen, ha rendszeresen töltjük az akkumulátort. Ugyanakkor a tisztán elektromos hajtás (EV módban) csak és kizárólag akkor hatékony, ha minden fogyasztót vezetés közben kikapcsolunk, vagy minimálisra redukálunk; e tekintetben leginkább az AC/fűtés volt releváns, az elektromos fogyasztók, mint például az ülésfűtés-kormányfűtés viszont párhuzamosan tudott hatékony maradni. A plug-in hibrid hajtáslánc vegyes használatban kimagaslóan alacsony fogyasztást produkálhat: töltött akkumulátorral akár 4-5 liter/100 km-es érték is elérhető. Üres akkumulátorral azonban a benzinfogyasztás jelentősen nőhet, autópályán például 7-8 liter körüli értékekkel kell számolni. Szerintem ennél kevesebb stressz csak akkor érne minket vezetés közben, ha egy vagonra tennék fel az autókat és zötykölődés közben azt játszanánk, hogy autókázunk.
Az autó orrában ismét egy hagyományos megoldás, méghozzá egy 2,2 literes dízelmotor található. A 193 lóerős csúcsteljesítménynél sokkal fontosabb a 440 newtonméteres maximális forgatónyomaték, hiszen ez 1750 és 2750 közötti percenkénti fordulattartományban elérhető. A megfelelő dinamikához azonban egy jó váltó is kell, amit újabban nem minden gyártónak sikerül eltalálni. Itt azonban a nyolcfokozatú, duplakuplungos megoldás megugorja a lécet. Gyorsan reagál, az esetek többségében sikerül kitalálnia, hogy mit szeretne a sofőr, illetve a váratlan helyzetekbe sem gabalyodik bele annyiszor, mint egyes konkurensei. Autópályán ugyanis akár 6 liter alatt is tartható az étvágya, országúton pedig az 5 liter sem akadály. A városban azonban kényelmesen bele tud nézni a kétszámjegyű fogyasztásértékekbe is, főként a tömege és a rövid távokon kevéssé hatékony dízelmotor miatt. Jelenleg a három elérhető kivitelből (dízel, hibrid, plug-in hibrid) én ezt választanám városi és elővárosi közlekedésre, viszont autópályára biztosan a dízelt venném.
Vezetni egészen semleges, de végső soron nem rossz, a Sorento egyértelműen az utazásról szól. Nagyon jó a hangszigetelése, a benzinmotort szinte csak padlógáznál hallani, de többnyire elnyomja a hatalmas gumik gördülési zaja. A Sorento Kryptonite futóműve kényelmes és jól tompítja az úthibákat. A rugózás finom, de keresztbordákon érezhető némi keménység. Az automata váltó működése általában sima, de néha tétovázik vagy emelkedőn magasabb fordulatszámra kapcsol. A súlyához képest meglepően fogja az utat és rengeteg elektronika harcol azért, hogy kritikus helyzetekben se lehessen baj.
Lehet választani Eco, Sport és Smart módok között, ami máshogy hangolja a hibrid rendszer kihasználhatóságát és kombinációját, illetve ott vannak a Terrain módok, amiben van Snow, Mud vagy Sand.
Biztonság és Vezetéstámogató Rendszerek
A Kiákhoz is ugyanúgy a Bosch fejleszti a vezetéstámogató rendszerek zömét, mint a Mercedesekhez, vagy a Jaguarokhoz, Land Roverekhez. A preferenciák és a ráfordítható összeg persze más, de messze nem szabad azt gondolnunk, hogy attól, mert koreai, rosszabb lenne bárminél a piacon. A Sorento is rogyásig van pakolva biztonsági rendszerekkel, és felárért még több is kérhető. Rettentő biztonságosnak tűnik, legalábbis a temérdek visszajelzésből, csipogásból ítélve, amit kap a sofőr.
Úgy általában rengeteg segédelektronika vesz körül. Sávtartó asszisztens, kormányzássegítő, ráfutásgátló, lejtmenetvezérlő, távolságtartó tempomat, fáradtságfigyelő, 360 fokos kamerarendszer. A sávtartója folyton aktív, akkor is állandóan terelget, ha nincs bekapcsolva a kormányzásasszisztens, minden pillanatban igazgatja a volánt a kezünkben, aminek lehet, hogy a kevésbé biztos sofőrök örülni fognak. Ráfutásgátlója szintén elég érzékeny, ahogy hátsó keresztirányú forgalomfigyelője is, ez nem csak csipog, de erőteljesen rezgeti is a kormányt, amíg a veszély el nem múlik, de persze a féken is addig áll, amíg nem lesz tiszta a terep.
Olyan trükköt is tud, hogy irányjelzéskor az oldalsó kamera képét kivetíti az alapáras digitális műszeregységre. Demonstrációnak nem rossz, de én inkább körül szoktam nézni sávváltáskor, mintsem a műszerfalra. Külön ki kell emelnem a műszeregységen megjelenő holttérfigyelő rendszert, ami indexeléskor aktiválódik. A kar elbillentésekor az iránnyal megegyező oldalon lévő kör alakú műszer helyét a tükör alatt lévő széleslátószögű kamera képe veszi át, így minden jól látható az autó oldalán, ablakvonal alatt. Ezek mindegyike egyenként beállítható egyébként a menüben, az összetett rendszer legmélyén az összes kérdésre választ kapunk, elnémíthatjuk, ami zavar, felerősíthetjük, amire szükségünk van.
Praktikum és Térkínálat: Családi Autó a Hétköznapokban
A Sorento ugyanis hatalmas, a hátsó két szükségülés nélkül gyakorlatilag feleslegesen nagy. A méretei többször is visszaköszöntek. A boltok parkolóiba a 360 fokos kamerarendszer miatt csettintésre beálltam vele, de behúzott hassal, pipiskedve kellett kiszállnom, nehogy rányissam az ajtót a szomszédra. Ráadásul érdemes mindenhova az utolsó végletekig tolatni, mert majdnem minden helyről kilóg, de ha a csomagtérajtót nyitnánk, annak is bőven kell hely. A 11,6 méteres fordulókört és az orbitális holttereket leszámítva azonban városi körülmények között is egészen jól használható.
Helykínálat terén a második sor is meglepően tágas, ám a három teljes értékű ülés helyett még itt is inkább a két szélső utas kényelme volt a mérvadó. A harmadik üléssor helykínálata szerintem nem rossz, rövidtávon felnőtt testtel is vállalható, pláne, hogy van saját klímakonzol és mindenki számára USB csatlakozó. Komolyan, 7-et biztosan találtam, de nem kizárt, hogy rejtettek még el valahová belőle. Sínen csúszik a középső üléssor, elektromos kapcsoló oldja a szélsőket a beszálláshoz, amik nagy hátránya, hogy nem az eredeti pozíciójukba térnek vissza. Igazán praktikus vas, még így hét üléssel is.
És ha már a csomagteret említettem, az is hatalmas. A hátsó üléssor sínen tologatható, így a csomagtér lehet 700 és 900 liter is. Csomagtartóból 179 liter marad a harmadik üléssor mögött, azokat könnyedén lehet lehajtani, és úgy több mint 600 literbe pakolhatunk. Nem egyértelmű, hogy a csomagtérrolónak marad-e hely, itt viszont van dedikált helye az ülések mögött, vagyis nem kell otthon hagyni és még zörögni sem fog. De maradjanak fent az ülések, hadd terpeszkedjenek hátul az utasok, mert fejedelmi helyük van.
Eleve kapnak egy-egy teljes értékű pohártartót, ülésfűtést és összesen három USB töltőcsatlakozót (egyet a könyöklő alatt, egyet-egyet pedig az első ülések háttámlájában), tehát a kényelem adott.
Felszereltségi Szintek és Árazás
A hibrid Sorento ára sem mondható rossznak. 13 millió forint alatt indul, 14-ért már szinte minden szóra érdemes felszereltség belekerül, nagycsaládosok pedig előnyben vannak. Nekik kiás kedvezménnyel és állami támogatással, 7 év garival és 7 üléssel 9,5 az indulóár a hibridre, 14-ért pedig a mindent is tudó Kryptonite csúcsfelszereltségűt is el tudják vinni.
A Sorento ár tekintetében is egy remek autó, mert annyit nyújt, mint a kategóriatársai, viszont azoknál jelentősen olcsóbban. Minden kedvezményt kihasználva - Kia kedvezmény és nagycsaládos állami támogatás - egy hétüléses, legalsó felszereltségi szintről (Gold) induló Sorento 230 Hybrid jelenleg 9,5 millió forintért tolható ki a szalonból. Ha nincsenek kedvezmények, akkor sem vészes az induló ár, 13 millió forintról van szó.
A Kryptonite felszereltség csábító, ebben már tényleg minden is van, de családi autónál sem a bőrkárpit, sem az üvegtető, sem a fűthető hátsó ülések nem lesznek mérvadóak, így még jobb áron is elhozható. A tesztautó a legmagasabb felszereltségről (Kryptonite) indult, és kapott egy feláras négykerék-meghajtást (600 000 Ft), meg egy Nappa bőr kárpitozást (500 000 Ft). A Kryptonite változat listaára extrákkal közelíti a 20 millió forintot, de állami támogatással és kedvezményekkel akár 16-17 millió forintért is elérhető. A Kia Sorento 1.6 T-GDI PHEV Kryptonite ideális választás lehet azok számára, akik tágas és jól felszerelt családi SUV-t keresnek alacsonyabb fenntartási költségekkel.
A hivatalos árlistában jelenleg a legolcsóbb erőforrás a dízel, ami 18,74 millióról indul. Ne tévesszen meg senkit az egykor csúcsfelszereltséget jelentő Platinum elnevezés, ez mostanra belépő változattá lépett vissza. A tesztautó Kryptonite csomagos alapára 21,34 millió, mindezt egy napfénytetővel, az összkerékhajtással, a „Volcanic sand névre hallgató homokszínű fényezéssel, automatikusan sötétedő belső tükrökkel és digitális kulccsal megspékelve a vételár 23 385 000 forint. Egyáltalán nem olcsó tehát a Sorento, de a konkurensekkel összevetve egyáltalán nem is drága.
Kia Sorento a Konkurencia Tükrében: Összehasonlítás a Toyota Highlanderrel
A nagyméretű SUV-k piacán már régóta jelen van a Toyota Highlander, első nemzedékéből azonban nem gyártottak Európának, csak szürke importtal jutott hozzánk is belőle néhány példány. 2021-ben azonban a magyar kereskedésekben is beárazták az ötméteres szelíd óriás legújabb generációját. A Kia Sorento sosem volt meghatározó darabja az európai piacnak, de az aktuális generációval jelentősen megerősítette pozícióját.
Cserébe jóval kisebb lökettérfogatú is a japán riválisnál - egyhatos szemben a Highlander 2,5 litereséhez képest. A Toyota szerint nincs szükség váltóra, bolygóműre bízták a feladatot, míg a dél-koreai mérnökök duplakuplungos automatát építettek be. Ezzel kiszűrték a sokakat zavaró monoton búgást gyorsításkor, ugyanakkor eggyel több a hibalehetőség, mint a japánok e-CVT-jével.
A rendszerteljesítmény nem sokkal tér el, az öntöltős hibrid Sorento 230 paripát állít csatasorba, a hálózatról táplálható PHEV pedig 265 lóerős. Előbbinél opcionális a 4WD rendszer, míg utóbbinál nincs más, csak összkerékhajtás. A Toyota Highlander viszont 248 tagú ménessel gurul, és kizárólag négykerékhajtással szállítják. Eddig talán semmi különös, de vezetés közben már jóval több különbség van a két modell között.
Az Amerikában gyártott Toyota Highlander egy kicsit olyan, mint egy nagyra nőtt RAV4-es, sok a hasonlóság közöttük. A Kia Sorento viszont még a márkán belül is egyedi, nehezen összetéveszthető másik modellel. Jól kilátni a Toyota Highlanderből és a Kia Sorentóból is. A Kiában sokkal több digitális kütyü van, a Toyotában még a számlapok nagyja is analóg.
Az öntöltős Kia Sorento HEV-ben például mi magunk nem aktiválhatjuk az elektromos hajtást, azt mindig a rendszer dönti el, mikor van rá szükség. A Toyotában mindössze a villanyos mozgatást aktiválhatjuk az EV MODE kapcsolóval, ráadásul amint 10 százalék környékére merül a hibrid akkumulátor, azonnal visszaáll a rendszer a vegyes tüzelésre. A Sorentónál viszont többször is aktiváltam, bár tény, mivel nagyobb a hibrid akkumulátora és erősebb a villanymotorja, hibridként is többet megy el a Sorento HEV-nél, de még a Toyota Highlandernél is. Előbbi nálam 2-2,5 kilométert bírt ki villannyal, a Toyota 3 km fölé kúszott többször is. A Sorento PHEV viszont elérte a 4,5 kilométert is.
Pakoláskor megint eltérő módszerekkel bővíthetjük vagy éppen csökkenthetjük a teret. Villany emeli ugyan magasba az ötödik ajtót, ám a Kia Sorento második sorát például a csomagtartóból gombnyomásra tüntethetjük el, vagy csalogathatjuk elő, míg a Toyota Highlanderben karokat, kallantyúkat húzogatva bírhatjuk mozgásra. Ha viszont a hétüléses installációra van szükség, akkor a két plusz fotelt ugyanúgy a háttámlába süllyesztett zsinór meghúzása után emelhetjük ki. Itt egyébként ugyanúgy lehet elférni a Highlanderben és a Sorentóban is - nem túl bőséges a lábtér így 190 centisen, viszont fejben és vállban is elegendő a tér. Pohártartó és szellőzőrostély is jut minden utasnak, azonban csak a Kiában lehet a levegőáramlás mennyiségét is külön szabályozni.
Az alábbi táblázat összefoglalja a két modell fogyasztási adatait és csomagtér méretét teljes kihasználtság mellett:
| Modell | Fogyasztás (l/100km) | Csomagtér (7 üléssel, liter) |
|---|---|---|
| Kia Sorento PHEV | 5,1 | 175 |
| Kia Sorento HEV | 7,4 | 179 |
| Toyota Highlander | 7,3 | 241 |
Teljes személyzettel a fedélzeten a Toyota Highlanderben marad a legtöbb hely a motyónak, 241 liter egy kisautónak is becsületére válna. Ezután jön a Kia Sorento HEV (179 liter), míg a legkevesebbet a Sorento PHEV-be (175 liter) pakolhatjuk ilyenkor. A turbós erőforrás miatt menet közben dinamikusabban lehet kigyorsítani a Sorento hibridjeivel. A Toyota Highlander sem nyugdíjas autó, ereje bőven elegendő a már üresen is 2 tonnás autó dinamikus mozgatásához.