A Kereszténydemokrata Néppárt emblémájának története
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Magyarország egyik meghatározó politikai ereje, melynek története a XX. század közepére nyúlik vissza. A párt ideológiája a keresztény értékeken alapul, és a magyar politikai életben betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen változott. Ebben a cikkben a KDNP történetét, ideológiáját és a rendszerváltás utáni szerepét vizsgáljuk meg.
A KDNP jelenlegi logója
A KDNP gyökerei és megalakulása
A modern magyar kereszténydemokrata mozgalom eszmei formálódása a múlt század harmincas éveiben indult el, párttá alakulása azonban csak 1944-ben történt meg. A párt hivatalos története szerint a Keresztény Demokrata Néppárt 1944. október 13-án alakult meg. Magyarországon a kereszténydemokrata eszmék első csírái a XIX. század végén jelentek meg, akkor még elsősorban a politikai katolicizmus és hangsúlyosan keresztényszocialista irányzaton belül.
A korai képviselők sorából kiemelkedik Giesswein Sándor győri prelátus, akinek politikai gondolkodásában már demokratikus célkitűzések is helyet kaptak. A mozgalomra hatással volt XI. Piusz pápa által 1931-ben megjelent Quadragesimo anno kezdetű enciklikája. Nyomában Európa szerte katolikus tömegmozgalmi szervezkedés indult, amelynek hazai legjelesebb képviselője a Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita szerzetesek által életre hívott Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete, a KALOT volt.
Egyéb más katolikus tömegszervezetek létrejötte mellett a katolikus értelmiség is válaszolt a pápa buzdítására, gróf Széchenyi György megalapította a Korunk Szava című folyóiratot, amely tételesen az enciklika szociális tanítását kívánta népszerűsíteni. A korabeli katolikus értelmiség számára ez az irányadás összekapcsolódott a Franciaországból induló renouveau catholique, a neokatolicizmus megújulást kereső mozgalmával. A liberális individualizmus és a kommunista egyéniségellenes felfogások között a neokatolikusok perszonalista emberképet hirdettek.
Jaguar autó embléma evolúciója
Szerintük az ember társas kapcsolataiban bontakozhat ki, önmegvalósításának csak a közjó szabhat határt, amelyre az egész társadalomnak, benne az egyháznak és a politikusoknak is törekedniük kell. Ez a fajta katolikus szervezkedés - mind a tömegszervezetek, mind az értelmiségi körök - távolságtartással és kritikával szemlélték a két világháború között kormányzó névben keresztény pártokat. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök már 1921-ben megfogalmazta ellenérzését a Horthy-rendszer ideológiájával szemben: „keresztény kurzus, kereszténység s keresztények nélkül”.
A korlátozott parlamentáris viszonyok között nem volt lehetőség új, kereszténydemokrata párt megalakítására, a katolikus püspöki kar óvatosságból inkább a szélsőségeket megfékezni igyekvő kormánypártokat támogatta. 1943-ban azonban már látni lehetett, hogy a fennálló rendszer nem tartható fenn sokáig, komoly változások következhetnek be. 1943. augusztus 23-án a győri püspöki palotában Apor Vilmos látta vendégül a reformkatolikusokat és a katolikus tömegszervezetek képviselőit.
Bár egy párt alakításának a reményében gyűltek össze, a püspöki kar jelentős része azonban a még működő keresztény pártoktól nem akart elszakadni, ezért első lépésként egy újabb hálószervezetet, a Katolikus Szociális Népmozgalmat alapították meg. Vezetését az egyház részéről maga a győri püspök, Apor Vilmos vállalta, világi elnöke pedig Kovrig Béla szociológus lett. A párt megalakítására még egy évet kellett várni. A német megszállás után fél évvel, 1944 őszén ez a kör rendszeresen összegyűlt Varga László, későbbi országgyűlési képviselő lakásán.
Október 13-án is sor került egy ilyen találkozóra, amikor - Kovrig Béla és Varga László visszaemlékezése szerint - kimondták a Keresztény Demokrata Néppárt megalakulását. Akik jelen voltak a megalakulásnál, már nem juthattak el Szegedre, így nem vehettek részt a decemberben megalakuló Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban, csak Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm láthattak hozzá a szervezéshez, akik Debrecenben voltak. Budapesten az új párt tagjai vagy bujkálni kényszerültek, mint Barankovics István, vagy embermentő tevékenységet folytattak, mint Keresztes Sándor vagy Varga László, akik a nyilasok börtönét is megjárták.
Egy nappal a párt ismételt tanácskozása előtt, február 26-án Rajk László belügyminiszter több katolikus tömegszervezetet (EMSZO, Hivatásszervezet) feloszlatott, azokat fasisztáknak minősítve (hiába csatlakoztak a Magyar Fronthoz), egyedül a KALOT maradt meg. Ez jelezte már, hogy a nemzeti szocializmus veszélyének és a háború elmúltával nem értek véget a kereszténydemokrata mozgalom hányattatásai. A KDNP elismertetésével is nehézségek adódtak.
Információk a Honda VTX 1300-ról
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front áprilisban figyelmen kívül hagyva Miklós Béla miniszterelnök támogatását, elutasította a párt felvételi kérelmét, mert reakciósnak, a Horthy-rendszer átmenekítőjének minősítette azt. A május 24-én ülésező katolikus püspöki kar a DNP támogatásáról döntött, a párttal kapcsolatban azonban újabb konfliktus alakult ki. Pálffy József egy modern, polgári párt kialakítására törekedett olyan távlatok szerint, amely az ország hamarosan helyreálló függetlenségével számolt.
Támogatták ebben Pálffyt a feloszlatott tömegszervezetek vezetői, köztük Közi-Horváth József, a főpapság többsége élén Mindszenty József, valamint a Szociális Testvérek Társasága és elnöke, Slachta Margit. A Barankovics István körül kialakult csoportosulás egy szociálisabb szemléletű, a giessweini hagyományokhoz jobban visszanyúló, a szocialista irányzattól sem elzárkózó pártot képzelt el, mint a KALOT, a jezsuiták vagy az alsópapság képviselői. Nyáron már kezelhetetlenné vált a párton belüli konfliktus, amelyet végül az döntött el, hogy az Országos Nemzeti Bizottság csak a Barankovics István által képviselt DNP-nek adott indulási engedélyt az 1945 őszi választásokra.
A Demokrata Néppárt korszaka
A Demokrata Néppárt ellenzéki programját Barankovics István 1947. augusztus 10-én hirdette meg Győrben. Az ebben az évben tartott országgyűlési választáson a Demokrata Néppárt kapta a legtöbb hiteles szavazatot és 62 képviselővel a legerősebb ellenzéki erőként jutott az Országgyűlésbe. Mindez a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok megalakulásával egy időben történt, egyedül a kelet-közép-európai térségben. A kommunisták azonban a párt erkölcsi ellehetetlenítésére törekedtek.
Rendőrhatósági eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni a képviselők programjukhoz hű tevékenységét. Barankovics István végül arra kényszerült a párt becsületének megmentése érdekében, hogy 1949 elején, menekülése után, Bécsből bejelentse a Demokrata Néppárt feloszlatását. Tette ezt elsősorban az itthon maradottak tehermentesítése, a várható megtorlás enyhítése érdekében. 1947-49 folyamán a keresztény-szociális mozgalmak vezetőinek egy jelentős rétege is menekülésre kényszerült.
Az így kialakult magyar kereszténydemokrata emigráció tagjai az Egyesült Államokban és Nyugat- Európában is tudatosan vállalták emigrációs hivatásukat. Az Amerikába kerültek részt vettek a Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió megalapításában, lengyel, cseh, és balti kereszténydemokrata vezetőkkel együtt. A magyar kereszténydemokrata emigráció tehát négy évtizedes szervezett tevékenységben élt a szabadság nyújtotta lehetőségekkel és vállalta a vele járó kötelezettségeket.
Útmutató a Skoda embléma felszereléséhez
Céljai között változatlanul első helyen áll az egyházak működési szabadságának biztosítása, az állam és az egyházak közötti megállapodások tisztességes betartatása. Változatlan feladatának tartja a családok, a társadalom szélére szorult rétegek és egzisztenciájukban veszélyeztetett kis- és középvállalatok érdekeinek szolgálatát és az önkormányzatok önállóságának védelmét.
Barankovics István emléktáblája Budapesten
A rendszerváltás utáni újjászerveződés
1989-ben természetesen megindult a párt újraszervezése, ennek a „fedőszerve” a Márton Áron Társaság volt. Az első szabad választásokat követően bekerültünk az Országgyűlésbe és Antall József kormányában rendszerváltoztató kormánypárt lettünk. Minden reményünk megvolt a jó folytatáshoz, amikor közbejött Giczy György szerepe. Hőzöngéssel kezdődött és politikai ámokfutással végződött. Tanulságos, hogy a MIÉP-el való kokettálásból, radikális jobbos retorikából, hogy lettek végül az MSZP segédcsapata…
Varga László így írt erről 2002 adventjén: „1995-ben az Országos Választmány Giczy Györgyöt választotta meg elnöknek azzal a reménnyel, hogy egy fiatalabb generáció veszi át a vezetést. Ez fordulópontot jelentett a KDNP történetében, mert a kereszténydemokrácia érvényesülése helyett annak romba döntése kezdődött, a megértés helyett az üldözés, a barátság helyett a gyűlölet lett úrrá. A bizottságok széthullottak, az alap- és megyei szervezetek munkája megszűnt. A képviselőcsoport és a nemzetközi kapcsolatok megszűntek. Az egykor pezsgő életet adó ragyogó épület, a Nagy Jenő utca 5. sz. alatt politikai hullaházzá vált. A megmaradt vezetők az eszme júdásai lettek.”
És mi lett a vége? Az akkori - különben törvénytelen - KDNP nyomorúságos módon kiesett a parlamentből, kizárták a nemzetközi szervezetekből, az egyház elutasította - joggal - mondván: hogy se nem keresztény, se nem demokrata, ráadásul a vagyont is ellopták az utolsó fillérig, és csak adósságot hagytak hátra. Erkölcsi és politikai halottá vált a pártunk.
De Varga László akkor összehívott minket, és azt mondta, hogy: nem fogom hagyni, hogy ez a párt kiessen a történelemből. Ennyi szellemi, erkölcsi, politikai erőfeszítést nem fogok veszendőbe hagyni. Gábor Dzsingisz a CDA papírján a következő levelet írta nekem: „A Torgyán által vezetett Kisgazda Párttó...
A KDNP jelene
A KDNP tehát 2010 óta folyamatosan részt vesz a Fidesz partnereként Orbán Viktor kormányában, Semjén Zsolt személyében miniszterelnök-helyettest, továbbá minisztereket, államtitkárokat adva a kabinetnek. A Simicskó István vezette parlamenti frakció (a Fidesz után) a második legerősebb képviselőcsoport az Országgyűlésben. A párt megyei közgyűlési elnök és alelnökök, polgármesterek, alpolgármesterek és képviselők révén meghatározó jelenléttel rendelkezik az önkormányzatokban.
A párt a szociális piacgazdaság hívének állította be magát, az emberi méltóság elvének tiszteletben tartása mellett tett hitet. Bár önmagát felekezetközi (interkonfesszionális) pártnak vallotta, programjában főleg a keresztény perszonalizmus elvére hivatkozott.
A KDNP esetében a taglétszám növelésének szorító kényszere és a kormányban való részvétel igénye megkövetelte a korábbi keresztény párti imázs és a mai modern viszonyok összekapcsolását. Még a koalíció megalakítása előtt, de már a valószínűsíthető választási eredmények reményében össze is hívták a KDNP II. Országos Választmányi ülését 1990. április 23-ára, ahol leváltották Keresztes Sándort elnöki, valamint Ugrin Emesét főtitkári funkciójából, amely döntést Antall József kijelölt miniszterelnök is erőteljesen támogatott.
A II. Országos Választmányon pártelnökké emelték Surján Lászlót, megszüntették a főtitkári funkciót és négy társelnököt választottak. A Kereszténydemokrata Néppárt a kormányzásba felemás módon lépett be. Csak a Magyar Demokrata Fórum küldöttségével tartottak megbeszéléseket, koalíciós tárgyalást a Független Kisgazdapárttal nem is folytatott.
A Kereszténydemokrata Néppárt a kormányba lépése fejében 1990. május 8-án állam- és kultuszminiszteri posztot kért, amit Antallék elutasítottak, ugyanakkor elérték, hogy a KDNP hozzájárult Surján László népjóléti miniszteri kinevezéséhez. A párt az aláírt ”nyilatkozat”-ban csak a koalíció külső támogatására tett ígéretet. Másnap, főleg Varga László társelnök érvelésére a pártvezetés többsége felülírta a tárgyaló delegáció álláspontját, s újabb egyeztető tárgyalásra került sor, amelynek eredményeképpen a Kereszténydemokrata Néppárt tagja lett a koalíciós kormánynak.
A választások után, a párt válaszúthoz érkezett. Történetében ismét lezárult egy korszak. A pártvezetésnek két lehetőség közül kellett választani: a Kereszténydemokrata Néppárt maradjon olyan tömörülés, ahol az elvekhez való ragaszkodás miatt a konzervatívabb keresztény pártokra jellemzően fokozatos bezárkózás következhet be, ami a taglétszám csökkenéséhez vezethet. A másik alternatíva az volt, hogy a tömegbázis szélesítése érdekében megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez, a többpártrendszer körülményeihez. Ez a politikai gyakorlatban az ideológiai elkötelezettség lazításához, a néppárti jelleg erősítéséhez vezethetett. A KDNP a két elv összekapcsolására tett kísérletet.
Bár a hazai közéletben a KDNP mérsékelten szerepelt, a nemzetközi pártkapcsolatok kiépítése terén annál sikeresebb volt. Már 1989. május 24. és 27. között Bécsben képviseltette magát a Kereszténydemokrata Pártok Nemzetközi Uniója, a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) brüsszeli központja és az Osztrák Néppárt Politikai Akadémiája által együttesen megrendezett közép- és kelet-európai kereszténydemokrata pártok és mozgalmak első nemzetközi konferenciáján, ahol sikeresen bemutatkoztak és beszámoltak a kibontakozó magyar demokratizálódási folyamatokról, a pluralista társadalom megalakításának esélyeiről.
A nyugat-európai kereszténydemokrata pártok közül több (a belga, a holland, a két nyugatnémet és az osztrák) elküldte képviselőjét az 1989. szeptemberi alakuló közgyűlésre, és ott megjelent az Európai Parlament kereszténydemokrata frakciójának delegációja is. 1989. december elején pedig az Európai Kereszténydemokrata Unió máltai kongresszusán a KDNP-t felvette tagjai közzé.
A KDNP-t a Giczy-Bartók-korszak tulajdonképpen "megsemmisítette", a kereszténydemokrácia úgy tudott életben maradni, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a Fideszhez kötődve átmentette az első Orbán-kormány idején a kereszténydemokrata értékeket. A Fidesz adott otthont "a menekülteknek", s ekkor lettek sokan tagjai a Fidesznek. Tőlük nyilvánvalóan nem várható el, hogy az ottani kapcsolatukat és párttagságukat megszüntessék - mondta.
Az Európai Néppártban természetes a kettős tagság, s a magyar állampolgárság kiterjesztésével számos külhoni magyar is tagja lehet így a KDNP-nek, így olyanok is, akik most szlovák állampolgárként az MKP tagjai - fogalmazott, megjegyezve: a kettős tagság nem azt jelenti, hogy a Fidesz-tag automatikusan KDNP-tag lehet. Pusztán azt, hogy nem kizáró ok, a helyi szervezet dönti el, kit vesz fel és kit nem - mutatott rá.
Az MTI-nek kereszténydemokrata források úgy fogalmaztak, hogy a Fidesztől való távolodás és az egyes tagság híveinek száma nem éri el az egyharmadot a pártban. A jelenséget kereszténydemokrata képviselők arra vezették vissza, hogy az önkormányzati választáson a jelöltállításnál sok helyen a Fidesz jelöltjei "kerekedtek felül" a KDNP-vel szemben.
Helyi szinten több településen volt konfliktus a Fidesz és a KDNP között, és számos régi, még a Giczy-vonalat valló párttag féltékeny az eredményeket és pozíciókat elérő KDNP-sekre.
Rubovszky György, a KDNP pártügyésze az MTI-nek korábban elmondta: a december 18-i választmányi ülésen teljes tisztújítást tart a párt. Az elnökség mellett megválasztják többek között a párt 30 tagú elnökségét, és döntenek a várhatóan hat alelnökről is.
Teljes tisztújítást tart szombaton a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az országos választmány fővárosi ülésén ismét elindul az elnöki tisztségért Semjén Zsolt jelenlegi pártvezető, akit várhatóan újra megválasztanak a KDNP élére. A kisebbik kormánypártnak több új alelnöke is lehet; a választmányra meghívást kapott Orbán Viktor miniszterelnök.
Csorba Béla, a jelölő bizottság elnöke az MTI-nek elmondta: valamennyi megye Semjén Zsolt jelenlegi pártelnököt javasolta ismét a párt élére. Más személyre nem érkezett jelölés a testülethez. Tájékoztatása szerint eddig az alelnök-jelöltek között van Harrach Péter, Rétvári Bence, Bagdy Gábor, Kalmár Ferenc, Seszták Miklós, Simicskó István és Surján László, valamint Szalma Botond. Közülük Harrach Péter, Kalmár Ferenc, Simicskó István és Surján László most is betöltik ezt a posztot.
Semjén Zsolt az MTI-nek november 22-én adott interjújában jelentette be, hogy újraindul a KDNP elnöki székéért. A kisebbik kormánypárt elnöke úgy fogalmazott: miután általános a bizalom, és felkérték, hogy folytassa pártelnöki munkáját, vállalja a jelöltséget.
Bejelentette igényét decemberben 7-én az elnöki posztra Papp Tibor, a párt korábbi Hajdú-Bihar megyei vezetője is, aki az MTI-nek azzal indokolta lépését, hogy alapvető elvárásuk, hogy az országgyűlési képviselőik, polgármestereik, önkormányzati képviselőik jelöléséről ők maguk, a kereszténydemokraták dönthessenek minden megyében, minden településen. "Ez ma nem így van, főleg vidéken" - vélte.
Csorba Béla, a jelölőbizottság elnöke azonban az MTI-nek azt mondta, hogy "önjelöltről lehet szó", mert a jelölőbizottsághoz sem az elnöki, sem az alelnöki posztra nem érkezett Papp Tiborra jelölés.
Korábban megjelentek olyan sajtóinformációk is, melyek szerint Szalma Botond, a fővárosi KDNP-elnök is ringbe szállna a pártvezetői tisztségért, ám ezeket maga az érintett cáfolta az MTI-nek. Mint kiemelte: ő minden tekintetben támogatja Semjén Zsolt elnököt és politikáját.
A politikus, akit októberben választották a párt fővárosi elnökévé, és az őszi önkormányzati választásokon Újpesten szerzett egyéni mandátumot, kérdésre válaszolva elmondta, hogy az egyik alelnöki posztra való jelölést elfogadja. E tekintetben is megerősítette lojalitását és szoros együttműködését a párt elnökével - emelte ki.
A párt budapesti szervezetének elnöke korábban az MTI-nek azt mondta, hogy alapvető fontosságúnak tekinti a Fidesszel való szövetséget és a KDNP sajátos programpontjainak karakteres megjelenítését.
Azzal kapcsolatban, hogy a tisztújítás előtt felerősödtek azok a hangok, amelyek a kettős, Fidesz-KDNP tagsággal szemben foglaltak állást, Semjén Zsolt az MTI-nek azt mondta, hogy a kettős tagság kérdése lezárt, befejezett és eldöntött tény a KDNP-ben.
A Barankovics István Alapítvány
A Barankovics István Alapítvány a Kereszténydemokrata Néppárt pártalapítványa. 2006-ban hozta létre a Kereszténydemokrata Néppárt azzal a céllal, hogy ápolja a keresztény politizálás előremutató hagyományait, és kereszténydemokrata szellemiségű választ keressen a 21. század kihívásaira.
A pártalapítványi törvény értelmében a releváns politikai pártok pártalapítványokat működtetnek. A rendelkezések értelmében csak az a pártalapítvány részesülhet költségvetési támogatásban, amelyiknek az alapító pártja a választásokon megszerezte a részt vett választók szavazatainak legalább 1%-át.
A Barankovics István nevét viselő pártalapítvány 2006-os létrehozása nem volt előzmények nélküli. A rendszerváltás után meghatározó politikai tényezővé váló pártok már a 90-es években sorra alapítottak olyan szervezeteket, amelyek célja a politikai szereplők szubkulturális hátterének szervezése, a pártok alapvető értékeinek terjesztése, a szavazói és rekrutációs bázis megerősítése volt.
A KDNP 1990. június 21-én hozta létre a Barankovics István Alapítványt. A névadó az 1947-es parlamentbe legerősebb ellenzéki pártként bekerült Demokrata Néppárt később amerikai emigrációban meghalt vezetője volt. A névválasztás nem tekinthető véletlennek: a történelmi jogfolytonosságot volt hivatva szimbolizálni, ami a párt korabeli és jelenkori identitáspolitikájának szerves részét képezte és képezi ma is.
A Barankovics István Alapítvány a 90-es években fontos szerepet töltött be a kereszténydemokrácia magyar és európai történelmi beágyazottságának igazolásában. A klasszikus alapítványi funkciókon túl komoly feladatokat vállalt fel a kereszténydemokrata politikai kultúra fejlesztése terén.
Tevékenységében 1995-ig két fő irány domborodott ki. Képzések szervezésével részt vállalt a párt parlamenti és önkormányzati képviselőjelöltjei, a megyei elnökök és választmányi tagok, valamint a helyi választási kampányvezetők elméleti és kommunikációs felkészítésében, másrészt programjaival részt vállalt a párt potenciális - jobbára értelmiségi - szimpatizánsainak rekrutációjában.
1991-től főként kereszténydemokrata világnézeti és történeti vonatkozású témákban ismeretterjesztő előadások szervezésével foglalkozott, hétfőnként megrendezett „KDNP estéinek” törzsközönségét mindenekelőtt a párttagok alkották. A szervezet alaptevékenysége 1992 nyarán vett igazán lendületet.
Ekkor jött létre az alapítvány tanulmányi tanácsadói testülete Kovács K. Zoltán irányításával, emellett programjainak finanszírozására is új források nyíltak meg: 1992 nyarától a Konrad Adenauer Stiftung, 1993 végétől pedig a Hanns Seidel Stiftung támogatta tevékenységét. Mindez látványos fejlődéshez vezetett, amit többek között az is bizonyít, hogy ekkor indult el a BIA máig tartó, a keresztény szellemiséget és kereszténydemokrata politikai kultúrát terjesztő könyvkiadási programja.
tags: #kereszteny #demokrata #neppart #emblema #története