Négytengelyes katonai járművek: Típusok és alkalmazásuk
A felderítő jármű állomány egyik nagy gyengéje az volt, hogy csak könnyűfegyverzetű, kerekes járművekkel rendelkezett. Nagyon is elégedettek voltak a többtengelyes, kerekes járművekkel, de a keleti fronton, ahol nagy volt a sár, hiányzott a jó mászóképesség laza talajon.
Németország: Sd.Kfz. 9 Schwerer Zugkraftwagen 18t
Az Sdkfz 9 volt a német szárazföldi haderő nehézvontató gépjármű állományának gerince, a féllánctalpas felhozatal legnagyobb és egyben legerősebb típusa. Eredeti tervezetnek megfelelően a hadsereg nehéz tüzérségi és 88mm-es FlaK lövegeit volt hivatott elvontatni. Miért féllánctalpasok egyáltalán - kerekes járműveket könnyebb előállítani? Mert terepen egyszerűen jobban viselkednek.
Értelemszerűen a nehézfelszerelés elvontatásához az eddigiekben bemutatottakhoz képest erősebb eszközre volt szükség. A modernizálási program többi eleméhez hasonlóan a 30’-as évek közepe felé a Fegyverügyi Hivatal pályázatot írt ki, melyet végül a FAMO (Fahrzeug und Motorenbau GmbH, Breslau) nyert meg. A program folyamatos fejlesztéseken keresztül egészen a háború előtti évig eltartott, ezalatt három fő altípus jött létre - a fejlesztés során ezeket F1-3 sorszámmal látták el.
Az F1 1937-ben jutott sorozatgyártási fázisba, de 1938-ban már le is váltotta az F2, mely sokkal erősebbre készült - az F2 már 35t-ig képes volt utánfutót is vontatni. Az F3 főleg egyszerűsítéseket tartalmazott, hogy sorozatgyártásra még megfelelőbb legyen. Az így kialakult járművet kisebb módosításokkal a háború végéig gyártották.
A kialakult nehéz féllánctalpas vontató a Sd.Kfz. 9 Schwerer Zugkraftwagen 18t hivatalos megnevezést kapta. Az Sd.Kfz (Sonderkraftfahrzeug - különleges jármű) a katonai megjelölést szolgálta a hadsereg számára fejlesztett típusok számára, hogy így különböztessék meg a civil járművektől. Az Sdkfz 9, vagy ahogy elhíresült a FAMO, lett a német haderő egyik legismertebb arca. Nos ezt a címet sokkal inkább köszönheti a két leghíresebb vontatmányának, mintsem saját magának, ugyanis belőle - a hasonló típusokkal összevetve - igen kevés készült.
Terepjáró páncélzat: Típusok és alkalmazások
A két “legenda” a legendás FlaK 88 volt, míg a másik kétesebb hírnév: a legtöbb fennmaradt képen 2-4 Sdkfz 9 egymás után kötve vonszol egy lerobbant Tiger I nehéz harckocsit. Több változatban készült eredeti szerepkörében is. Volt az alap, szállító jármű a hátsó traktusán rakodótérrel, de készült emelődarus változat is, ahol az eredeti szállítótér helyére került a daru. Ennek egy könnyebb (Billstein, 6t) és egy nehezebb (Demag, 10t) darus verziója is volt. A vontató a kínzó harcjárműhiány kisegítéséből is kivette részét. Bármennyire is ismert és népszerű típusról beszéltem legyártott összes darabszáma azért annyira nem acélos.
Az Sdkfz 9 vontató képességeit jól mutatja, hogy a lerobbant Tiger I harckocsikat is képes volt elvontatni.
Sdkfz 9 vontató lerobbant Tiger I harckocsival
Egyesült Államok: M1117 Guardian
Az Amerikai Egyesült Államok az 1991-es II. Öbölháború után a hadviselés új korszakába lépett. Ezzel az új helyzettel (köztük a döntő győzelem hiányával) a hadseregek kezdetben nem tudtak mit kezdeni. Az M1117-es átmenetet képez a páncélozott terepjárók és a nehéz csapatszállítók között: relatív kisméretű, ugyanakkor a terepjáróknál nagyobb létszámú katonát hordozhat és azoknál védettebb. Ezzel az M1117-es képes bármilyen páncélozatlan cél megsemmisítésére, de korlátozottan gyengén páncélozott járművek, illetve épületekben tartózkodó ellenség megsemmisítésére is alkalmas.
Megjelenésekor az M1117-es az egyik első amerikai páncélautó volt, amelyet aknarobbanás elleni védelemmel is elláttak. A korában kiemelkedő védelem mellett az M1117-est rendkívül mozgékonyra tervezték. Modern harcjárműként az M1117-est többféle elektronikai támogató-eszközzel, köztük éjjellátóval is felszerelték.
Az M1117-es eredete az 1960-as években debütált, azonos méret-kategóriájú Cadillac Gage „Commando” (az M706-osig) nyúlik vissza, bár a két jármű közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz (ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Textron 1994-ben felvásárolta a Cadillac Gage-et). Az M1117 „Guardian” alapváltozat mellett a típusból létezik parancsnoki változat, műszaki mentő változat (ez más M1117-es vagy kisebb járművek mentésére alkalmas), mentőautó-modell és egy export-modell.
Kanada a Guardian továbbfejlesztett, TAPV jelzésű változatát állította rendszerbe. Ez a változat nem kapott emberes tornyot, ehelyett egy forgatható Protector távvezérelt tornyot építettek be, amelybe az eredetihez hasonlóan 40 mm-es, de német eredetű Heckler & Koch GMG gránátvető került. Ezen kívül két speciális jármű alapul a Guardian-en: egy páncélvadász variáns, valamint az M1200 „Armored Knight”.
A típusra érkezett megrendelés és a Guardian kerámia-alapú páncélzat jelentős többlet-védelmet jelentett, de egyetlen M1117-es ára meghaladta 5 db (páncélozatlan) M1114-es Hummvee-ét, sok tábornok pedig nem értette meg a típus szükségességét. Mindez oda vezetett, hogy az M1117-es gyártását egyetlen év után, már 2000-ben leállították, ezért Irak 2003-as újabb megszállásakor mindössze 49 db Guardian-t küldtek a közel-keleti országba.
Az össznemzetiségű csapatok ismét gyors győzelmet arattak az irakiak ellen, de az amerikaiak megszállva tartották az országot. Mindez meggyőzte a vezetést az M1117-es fontosságáról, ezért a páncélautót ismét gyártásba vették. Az M1117-es relatív sikeresen szerepelt, az esetek túlnyomó részében túlélve az IED-támadásokat.
A Kamaz katonai autó fejlesztése
Értékesítés szempontjából az M1117-es kiemelkedően sikeres, azonban a jármű elbukott az amerikai tengerészgyalogság (USMC) aknarobbanás elleni (MRAP) programján. Az iraki haderő alapvetően elégedett volt az M1117-essel, azonban igényeltek egy nagyobb tűzerejű változatot is.
M1117 Guardian páncélautó
Mercedes-Benz G osztály
A Mercedes-Benz G 270 CDI a német Mercedes-Benz járműgyár G-osztályú könnyű terepjáró személygépjárműve. 2003-tól a Magyar Honvédség lövész- és egészségügyi alegység személy és sebesültszállítását látja el. A típusváltozatok a kor színvonalának megfelelő felépítménnyel, motorral és futóművel rendelkeznek. Katalizátoros motorjuk az Euro 3 környezetvédelmi követelményeket teljesíti. A G 270 gépjárművek megfelelnek a hazai és EU-s műszaki és környezetvédelmi normáknak.
Mercedes-Benz G-Class - German Army 🇩🇪⚔
A fentiek ellenére a Peugeot vállalta elosztását a P4 egy alapvető polgári változata hasonló a címzett a hadsereg. Ez a rövid tengelytávú ponyvás tetejű és ajtajú változat. A motorháztető alatt egy 2 literes benzines a HP 83,5, illetve 2,5 szívó dízelmotor 75 LE volt. 1985-ben is részt vett a P4, a Párizs-Dakar-on, de ki kellett állnia mechanikai hiba miatt, de ezt ellensúlyozza, az így is biztató 27. A következő évben a P4 kapott plusz 10 lóerőt, így összesen 180 lett egy sikeres 16. 2006-ban megjelent a Panhard G, az új G, a francia hadsereg különleges erőinek számára, ez technikailag különbözik a többi G-től, külső megjelenésben is jól láthatóan, mint például a klasszikus kerek lámpák.
2007-ben, a Mercedes-Benz nyerte el az Ausztrál Védelmi Erők a szerződését, 1200db G-osztályra. Összesen 1.159 db G terepjárót rendelt a Kanadai Hadsereg 2003-ban. Ezen járművekből a tartalék egységeket is képeztek, amint a szállítása megkezdődött, bevetik páncélozott felderítő egységként is. Leváltja az Iltis-t és egy militarizált Chevrolet Silverado néven MILCOTS (vagy a köznyelvben a “Milverado” járműveket. A Dán Hadsereg a 240 GD-t (/ 24, / 28 és / 34 változattal) vásárolta meg, hogy felváltsa a M151A1, a Volkswagen 181 (Jagdwagen “) és a Land Rover 88 típusokat. Az első szállítások 1985-ben a GD 240 típusából voltak majd később a 290 GD (/ 24 és / 28 változatok), amikor ezeket is bevezették. Több mint 1,300 gépjárművel. Néhány 300 GE is felhasználtak, - elsősorban a Dán Hadsereg EOD részére.
A Német Fegyveres Erők a G-osztályt, “Wolf” néven használják. A Holland Hadsereg használja a Mercedes-Benz G-osztály különböző változatait, többnyire W461 290GD és 290GD TD modellek kézi kapcsolású sebességváltóval. A Norvég Hadsereg a GD 240 helyett a Volvo és a Land Rover 4×4-es járműveket vásárolt a 1980-as években, de a GD 300 használták mentőautónak. A 300GD-t használnak a közlekedés ellenőrző állomásokon és a NASAMS Air-védelmi rendszernél.
Oroszországban a Rendőrség, Állambiztonsági Egységei, katonai és kormányzati szervek használnak a G-osztályt. A Szerb katonai célokra jelenleg Puch 300GD modell van, de használják a következő modelleket is 300GD33, 300GD6 és 300GD10 változatai, a közlekedésben a VIP személyek 300GD3-LUX és 300GD6-LUX de a Különleges Dandár erők használnak módosított változatot. A Swiss Army 230 db nyitott gépjárművet használ, mint az elsődleges általános célú légi fuvarozás, csak egy keménytetős változat van a mobil rádió-hozzáférési pontnak. 1985 óta, és fokozatosan váltotta le aWillys terepjárókat, Haflinger könnyű szállítót és Pinzgauer közepes szállítót.
Mercedes-Benz G-Klasse Wolf katonai verzió
Svájc: Mowag Roland
A Mowag első páncélozott harcjárműve egy, a T1 4x4 vázán létrehozott felderítő páncélautó volt, amely kiegészítéseként 1960-ban két további típus tervezését kezdték meg. Az első az MR8-01 „Wotan” csapatszállító páncélautó lett, amelyet viszont a német Bussing Henschel gyártott Nyugat-Németország számára.
Sok más kortársához (és magához a Mowag Wotan-hoz) hasonlóan a Roland egy kisméretű páncélautó volt, akkora, mint egyes felderítő páncélautók (pl.: a magyar D-442 „FÚG”), ennek ellenére csapatszállító feladatkörre szánták. A két páncélautó közötti másik fontos különbséget a tűzerő jelentette: a Wotan két fő sorozatban készült; az egyik (SW1) nem nem kapott sem tornyot, sem pedig fegyverzetet, míg a másik (SW2) különböző nagyobb pusztító erejű fegyvereket hordozott (pl.: 20 mm-es gépágyú, 90 mm-es löveg vagy 120 mm-es aknavető).
A Roland-ot vékony (max. 12 mm-es), hegesztett acél páncélzattal gyártották, de a páncélautó frontját és oldalait erősen megdöntötték, ezzel növelve a becsapódó lövedékek lepattanásának esélyét. A Roland egyik érdekes, egyedi megoldása volt, hogy a kerekek mindkét oldalára egy-egy acél körgyűrűt lehetett felerősíteni. Ennek hármas szerepe volt.
Egyrészt bizonyos fokig megvédte a gumikat a kézifegyverek tüzétől, másrészt amennyiben a gumit mégis találat érte és az leeresztett, külső támaszként ideiglenes kerékként szolgált, egyfajta korai defekt-tűrő abroncsot alkotva. A Roland páncélautó alapváltozata a későbbi extrákkal, köztük nukleáris, biológiai és vegyvédelemmel vagy füstgránát-vetővel nem rendelkezett és alacsony tömege ellenére nem volt úszóképes.
A Mowag Roland egy alacsony áru páncélautónak készült, ezért mindössze egyetlen kialakításban gyártották, azonban a vállalat számos opcionális extrát kínált a típushoz. A Roland páncélautó tornyába csupán egyetlen géppuska fért, de ennek típusát a vevő választhatta meg. A katonai kiegészítők mellett a Roland-ot a kezdetektől csendőrségi feladatokra is szánták, ezért a páncélautóhoz többek között (a barikádokon való áthaladás segítő) tolólapot, hangosbeszélőt és szirénát is kínáltak.
A Mowag Roland első sorozatgyártású példánya 1964-ben jelent meg és bár a páncélautó előállítása csak alacsony intenzitással folyt, egészen 1980-ig készítették. A Mowag soha nem kapott a Roland-ra nagy volumenű megrendelést, de Argentína 86 db, Bolívia 24 db, Chile 60 db, Görögország 207 db, Mexikó 25 db, Peru pedig 100 darab ilyen páncélautót vett át (összesen 502 példány épült).
A típust feladatköre miatt háborúban eddig nem alkalmazták, de számos kisebb, helyi incidensben bevetették (Dél-Amerikában). A Roland 2000 után is rendszerben maradt, de mára legtöbb üzemeltetője kivonta a rendszerből - ez alól csak a Bolíviai rendőrség jelent kivételt, amely 24 (helyben modernizált) példányt jelenleg is használ.
A Roland egy relatív sikeres korai hidegháborús páncélautó volt, de az olcsó, kisméretű, ezért korlátozott képességű és kapacitású páncélautókat hamarosan kiszorították a nagyobb, komplexebb típusok (hasonlóan járt a kortárs német Thyssen Henschel UR-416-os páncélautója is). A Roland után a Mowag folytatta a páncélautók tervezését: a háromtengelyes Puma, illetve a négytengelyes Shark soha nem került sorozatgyártásba, az 1967-es, a Roland bázisára épülő, de nagyobb (viszont továbbra is kéttengelyes) Grenadier viszont igen. E típus a Wotan 20 mm-es gépágyús tornyát kapta, amelyet 2 db 80 mm-es nem irányított rakétával egészítettek ki, emellett nőtt a jármű mérete (5,32 méterre), a kapacitása (2+8 főre), igaz, a 160 lóerős Chrysler motort megtartották (annak ellenére, hogy a típus tömege a fejlesztések hatására 7,8 tonnára hízott).
Mowag Roland páncélautó
Összegzés
A négytengelyes katonai járművek a történelem során különböző feladatokat láttak el, a nehéz tüzérségi eszközök vontatásától a csapatszállításig és a páncélozott felderítésig. A cikkben bemutatott típusok jól példázzák a katonai járművek sokszínűségét és a hadviselés változó igényeihez való alkalmazkodását.