Jenő bácsi szentendrei veterán története és a Nyílt Fórum

A Nyílt Fórum, korábban a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma, 1985 óta működik drámaműhelyként, ahol dramaturgok, drámaírók, színészek, rendezők és kritikusok segítik a szerzőket új színdarabjaik megírásában. Zalaegerszeg, Pécs, Debrecen és Nyíregyháza után most először ad Szentendre otthont a Nyílt Fórum 19/20 egyik fordulójának.

A Szentendrei Teátrummal együttműködésben augusztus 9. és 14. között naponta egy szerző művét ismerhetik meg a nézők, neves színművészek közreműködésével. Az előadásokat olyan fontos színházi alkotók rendezik, mint például Polgár Csaba, Szikszai Rémusz, Dömötör András, vagy éppen - a Fórum életében kivételesen a saját művével rendezőként továbbdolgozó - Horváth János Antal.

A jelenlegi formájában negyedik éve megrendezett fórumra az őszi pályázathirdetést követően, többfordulós szűrés után választották ki a szerzőket és műveiket. Az év elején több mint húsz színházi szakember és a szerzők egy hosszú hétvégére a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház épületébe költöztek, ahol kiscsoportos megbeszéléseken, bizalmi légkörben vitáztak a készülő darabokról.

Idén a koronavírus-járvány újragondolásra késztetett minden berögzült megoldást. A színészek közreműködésével lezajlott darabprezentációkból, valamint a szerzők és mentoraik beszélgetéseiből álló program nézők százait vonzotta. A hagyományos felolvasószínházi előadások is új helyszínre kerültek. Augusztus 9. és 14. között a programba bekerült hat szerző - Dézsi Fruzsina, Dóka Péter, Horváth János Antal, Molnár T. Eszter, O. Horváth Sári és Tóth Réka Ágnes - készülő műveinek felolvasószínházi előadásait láthatják este 18:00 órai kezdettel a Dunaparti Művelődési Ház szabadtéri színpadán.

A Dramaturg Céh volt elnökének, a tavaly elhunyt Radnai Annamáriának meghatározásával élve, a Nyílt Fórum egyfajta „vándortábor”.

Jogosítvány változások és lehetőségek

A Fórum résztvevői és műveik

Dézsi Fruzsina

Dézsi Fruzsina (1995) 2019-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró osztályában, jelenleg kulturális antropológiát tanul, illetve a Társadalomelméleti Kollégium tagja. Mi van akkor, ha Isten lámpaoltás után besurran egy szobába, aminek az ajtaja nem neki lett nyitva hagyva? Elvégzi a dolgát, a következményeit pedig viseljék az emberek. Mondjuk a polgármester meg az a fiatal lány. Semmiképpen sem Mária. Kategorikusan Marika. A fehérjefeldolgozó üzemben legalábbis így hívják.

Molnár T. Eszter

Molnár T. Eszter (Budapest, 1976) író, biológus. Ifjúsági és gyerekeknek szóló regényeit a Pagony Kiadó, felnőtteknek írt könyveit a Prae Kiadó gondozza. Bucskiék kisebbik lányának születésnapi zsúrján a háziasszony, Márta a nappaliban fogadja a szülőket. Sorban megérkezik egy elhagyott feleség és az őt elhagyó férj, egy feltörekvő középvezető, egy karrierista anya, és a nagylelkű házigazda, végül beront egy hívatlan vendég, és ami egy átlagosan kínos délutánnak indult, valami egészen másba fordul át.

Horváth János Antal

Horváth János Antal dramaturg, rendező, író. 1993-ban született Budapesten, 2018-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, filmdramaturg szakon. 2018 óta a Pesti Magyar Színház dramaturgja, számos színházi produkcióban dolgozott. Első rendezésére 2018-ban került sor, ebben az évadban pedig a Szkéné Színház egyik nagy sikere volt Rozsda című rendezése. A menni vagy maradni kérdés égetően aktuális világunkban. Ez a menés jelenthet csupán egy helyváltoztatást, egy másik környezet által megújulást, de jelentheti a családi szokások, hagyományok elhagyását. Megpróbálni valamit máshogy. Megpróbálni valahogy máshogy szeretni a másikat. Nem úgy, ahogy minket szerettek, vagy ahogy szeretnénk, ha szeretnének. Hanem, ahogy a legnehezebb: önzetlenül.

O. Horváth Sári

O. Horváth Sári 2017-ben végzett színházrendező szakon Bocsárdi László osztályában Marosvásárhelyen. A rendezés mellett íróként és dramaturgként is működik független és kőszínházi előadásokban egyaránt. Nyílt Fórum „veterán”, 2018. és 2019. évi Vilmos-díjas szerzője. Testvérek, szerelmek, barátok.

Tóth Réka Ágnes

Tóth Réka Ágnes 1987-ben született Győrben, most Budapesten él. Esztétika, spanyol és színháztudomány szakokon végzett, jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen írja doktori disszertációját. Szabadúszó dramaturgként és drámaíróként kezdett bábszínházaknál, de dolgozik felnőtteknek szóló előadásokban is. Ebben az évadban írt gyerekdarabot, szerkesztett verses monodrámát és megrendezte első dokumentumdrámáját Boncza Berta szövegeiből. Versei 2013 óta jelennek meg, publikált a Hévízben, a KULTer.hu-n és az Élet és Irodalomban. Ez egy monodráma. Aki beszél, az én vagyok. Aki hallgat, az is. Kulcsszavak: felnövéstörténet, kapunyitási pánik, családi traumák, a feldolgozhatatlanság és a feldolgozottság mértéke. Az egység, ami lehetne most valaki más. Szünet. Szünetek. Most ne szólalj meg. Újabb kulcsszavak: gumicukor. A darab főszereplője nincs még harminc, de már nem is húsz. Tartania kellene valahol, lennie kellene valamilyennek, de csak egy kádban ül és arról beszél, hogy írni fog.

Gazdaságos kisbusz bérlés Szentendre

Dóka Péter

Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. Számos gyerek- és ifjúsági könyv (A kék hajú lány, Lila királylány, Az ellopott zsiráf) szerzője, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője. Körbe K című darabját a Lakmusz Csoport vitte színre 2012-ben. Sajtkirály című gyerekdarabjáért 2017-ben Csukás István-díjat kapott. Tauber bácsi - Hegedűs D. Egy öreg sármőr, akit dobott a felesége egy törpéért. Egy néni, aki sosem gyújtja fel a villanyt. Egy bajuszrajongó nő, egy mindenkire irigy, félbemaradt művész és a nagyfőnök, akit évek óta nem látott senki. Tőlük függ a Polimax játékgyár jövője. De kik ők egyáltalán? Szerethető őrültek vagy ravasz gyilkosok?

„Dézsi Fruzsina és O. Horváth Sári visszatérő fórumozók, mindketten a marosvásárhelyi egyetemről indultak, mindketten tanultak ott drámaírást, Fruzsi aztán kritikusként kezdett működni, de független színházi közegben is mozog. Sári Bocsárdi László osztályában végzett rendezőként, de több darabját, többek közt a Lenni vagy nem című első fórumos művét is bemutatták már. Ez a Jurányiban ment telt házzal, és a járványhelyzet múltával reméljük, elkészül a tavaszra tervezett nagyváradi bemutató is. Mindkettőjükre jellemző, hogy friss, gyakran tabudöntögető témát vetnek föl. Ha már ilyen páros bemutatásba kezdtem, jöjjön két olyan szerző, aki más műfajban már bőven bizonyított, de a Nyílt Fórum programján keresztül kívánt további támogatást kapni a drámaíráshoz: Molnár T. Eszter és Dóka Péter is sikeres prózaíró, de talán a nagy színházi nyilvánosság előtt kevésbé ismertek. Eszter darabja egy születésnapi zsúr helyzetébe sűríti egy sok titokkal terhes baráti társaság történetét és egy kissé antiutópisztikus társadalomképet. A zsúr idején, Budapesten hirtelen elszabadul az etikai alapokra épülő terror. Dóka Péter korábbi gyerekdarabjai után most felnőttekhez szól. A történet a ’99-es teljes napfogyatkozáshoz kötődik és a főszereplő életében akkor megtörtént családi tragédia feldolgozása során egy a múlt és jelen között rekedt játékgyárban találjuk magunkat: a kérdés, hogy a bűnök és hazugságok labirintusából ki lehet-e kerülni élve. Az utolsó páros Tóth Réka Ágnes és Horváth János Antal. Ők mindketten már bizonyítottak színházi szerzőként, Réka bábszínházi és táncos közegben is dolgozik, verseket ír. Az Ez című darabja egy sokszereplős monodráma, a líra és a dráma ötvözésével dolgozó izgalmas darab egy húszas-harmincas nő helyzetéről, önértékeléséről a világban. János gyakorló színházi dramaturg, forgatókönyvíró, az utóbbi néhány évben saját darabjainak rendezésével nyert egyre nagyobb elismerést.

Zatik József sportolói pályafutása

Zatik Józsefet nagy megtiszteltetés érte: beválasztották a World Masters Judo Association végrehajtó bizottságába, amelynek főigazgatója lett. Zatik József sportos története a hatvanas évek végén kezdődött, amikor az ifjú úttörő focistának jelentkezett a Fradi Könyves Kálmán körúti sporttelepén.

„Amolyan brusztolós alkat voltam, keményen megharcoltam a labdákért, de aztán egyre jobban zavart, hogy a gólpasszokra nem figyelt senki. Egyszer csak elegem lett, nem mentem többé focizni - idézte fel a történteket Zatik József, aki nem sokkal később a lőrinci Bajcsy Általános Iskolában a dzsúdóval találta magát szembe.

Zatik József a világbajnoki dobogón - Akkoriban még cselgáncsnak mondták, szerencsére ma már visszaszorulóban van ez az elnevezés. Ez 1973-ban történt, egy stencilezett papíron hívtak cselgáncsozni a XVIII. kerületi úttörőházba, nem is nagyon tudtam, hogy miről szól, teljesen új dolog volt akkoriban. Fontos volt számomra, hogy egyedül csinálhattam, érdekes is volt, fizetni sem kellett érte semmit, szorgalmasan lejártam. Sokat nyomott a latban, hogy hamar elvittek a Spari úttörőversenyére minket, ahol tíz-tizenöt gyerek között mindjárt harmadik lettem, ez olyan nagy élmény volt, hogy még lelkesebben látogattam az edzéseket.

Elektronikus Ügyintézés a Kormányablakban

Ragyogó edzőm volt, Fogarasi Gyuri bácsi, tulajdonképpen ő vitt egészen a felnőtt korcsoportig, csak az egyetelm előtti utolsó egy-két évben készültem mással. Tőle tanultam a technikai ismereteimet, az edzésmódszereket, a dzsúdó filozófiáját, neki köszönhetem a válldobásomat is, ha jól előkészítem, ezt mindig el tudom adni, ha felvernek az ágyból, akkor is megy. Többnyire jobbra dobom, de balra is menni szokott. A brazíliai világbajnokságon is négyszer sikerült a válldobás, ez kellett hozzá, hogy felállhassak a dobogóra.”

A régi idők felidézésekor egyre-másra jönnek elő az egykori versenyek, az úttörőolimpiáktól az ifjúsági és juniorversenyekig, országos bajnokságokig. „Szerettem versenyezni, majdnem mindenhol elindultam, többnyire nem is szerepeltem rosszul, az első öt közé sokszor odajutottam, de nem volt túl nagy remény arra, hogy kiugró sikereket érjek el.

Három évvel a moszkvai olimpia előtt, akkor voltam húsz éves, Moravetz Feri bácsi megkérdezte, mi a tervem a dzsúdóval, beszállok-e a válogatottakhoz a felkészülésbe. Azt válaszoltam, hogy számomra első a tanulás, s csak utána következik a sport, ezek után nem vittek többet külföldi versenyekre. Félre ne értsd, nem haragudtam ezért egy percig sem. Aztán elvittek katonának Hódmezővásárhelyre, ott még edzegettem egy kicsit a SZEOL-ban, indultam katonaversenyeken, de a leszerelés előtti utolsó hónapban a Honvédban egy dobás után úgy megsérült a vállam, hogy hetekig nem tudtam egyáltalán edzeni. Elkezdődött az egyetem és én szépen lassan elmaradtam a dzsúdó mellől, a sportot inkább a futás és a kondizás jelentette ezután.”

Arról, hogy mégis lett folytatás, többek között Ozsvár András tehet: majd’ két évtizeddel a „szakítás” után hívta el Zatik Józsefet az öregfiúk találkozójára.

„Kilencvenhatban Pipi szentendrei éttermében volt a találkozó, ott tudtam meg, hogy van az öregfiúknak is edzés a Jégszínház épületében. Sokan csábítottak, menjek le én is, végül aztán előbányásztam a régi ruhámat és meglátogattam őket. Nagyon élveztem, ott is ragadtam, ennek már több mint tíz éve... Az első három évben persze csak szórványosan látogattam az edzéseket, de aztán egyre komolyabbra fordult. 1999-ben rendezték meg Kanadában az első masters-világbajnokságot, akkor elhatároztam, hogy a másodikon már én is részt veszek. A feleségem, Enikő is elkísért, E. Kovács Jancsival és Bürgés Misivel hárman hat érmet nyertünk, nagyon jól sikerült a verseny. A feleségem is jól érezte magát, valójában nem is lehetne ezt az egészet a család támogatása nélkül csinálni.”

Mint mondja, a sikerért rengeteg kell dolgozni, elég csak a számokra pillantani: míg 2000-ben 260 indulója volt a világbajnokságnak, manapság egy-egy „elérhetőbb” helyszínen jóval ezer fölött van a résztvevők száma.

„Nem is vagyok elégedett a heti két edzésemmel, főleg úgy, hogy olykor csak negyvenöt percet mozgok. A vébé-dobogósok hetente kétszer-háromszor edzenek, nagy részük ma is a dzsúdóhoz kötődik, edző, tanár, kommandós, rendőr vagy katona, legalábbis nem távolodott el a sporttól. Az is problémát jelent, hogy itthon nincs központi keret arra, hogy az ilyen jellegű versenyekre eljussanak a sportolók, nagy baj, hogy csak az tud utazni, akinek pénze van rá. S nem mindig ő a legjobb.”

A masters-sport ezen a szinten egy-két millió forintba kerül évente, edzőtáborozni, a bolgár, román, osztrák testvérklubok meghívásának eleget tenni, tatamira lépni a világbajnokságon... „De még így is megéri! Nagyon erős a korosztályom, a súlycsoprotomban is rendszerint sokan küzdenek, húsz-harminc ember versenyenként, vagyis négyet kell nyerni ahhoz, hogy kiessél... Voltam már ezüstérmes, most ez a brazíliai bronzérem nagyon jó eredmény volt, de mindig egy kicsit több kell: a cél a dobogó teteje. Addig csinálom, amíg nem sikerül.”

A Hungarian Masters Judo Club versenyzője az edzések nélkül sem tudna ma már élni, minden kedden és csütörtökön ott a helye a többiek között.

„Ilyenkor hat után nem lehet velem bírni, ülhet nálam akármilyen fontos vendég, elindulok az edzésre. Kell az adrenalin emelkedése, hogy az edzés végén lássam a kék-zöld foltokat, érezzem, hogy összetörtek, hogy elfáradtam, egy-egy edzés vagy verseny jelenti a legjobb kikapcsolódást a munka mellett.”

Zatik József szerint a civil élet minden területén kellő magabiztosságot ad a dzsúdó, a tanulástól kezdve a vállalkozásig mindenhol. S olykor az utcán is.

„Szerencsére a konfliktushelyzeteket igen jól tudom kezelni, de az biztos, hogy ehhez magabiztosságot ad a dzsúdó. Néhány hónapja egy autótolvajt láttam meg az egyik bevásárlóközpont parkolójában, odamentem hozzá, mégis, mit csinál azzal az autóval. Ha nincs a dzsúdó, biztosan elsomfordálok, de a napi edzések során kialakult egy kis receptem. Nagy dolog végül nem történt, de legalább azt az autót békénhagyta az illető.”

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnök oklevelet, hőerőgépekkel foglalkozhatott volna, de valójában sosem dolgozott a szakmájában.

„Mindig önálló voltam, tudom, mi a célom, nekem nem kell megmondani, mit kellene tennem, már az egyetem alatt saját cégem volt, maszekként kezdtem 1984-ben. A rendszerváltás évében alakult meg a Zatik Kft., amely kezdetben gépek felújításával és eladásával foglalkozott, aztán 1991 óta teljes erővel a fakereskedelemmel foglalkozunk. Ez a cég a kicsi-kicsi krumpliföldről jutott el odáig, hogy most két áruházat működtet, a faszakmában mértékadó cégnek tartanak bennünket, amely jó gondolatokkal, jó szellemmel, mindig korrekten és etikusan működik.”

A jól működő vállalkozások mellett újabb nagy feladat vár az életben Zatik Józsefre: a tavalyi brazíliai világbajnokság keretében beválasztották a World Masters Judo Association végrehajtó bizottságába, amelynek főigazgatója lett.

„Már az első nemzetközi versenyeken promózni kezdtem a magyarokat, szeretnek is bennünket mindenhol, nyolc világversenyen vettem részt, az évek során nagyon sok ismerőst szereztem. A szövetségnek az volt a célja, hogy vállaljam el a WMJA főigazgatóságát, így a magyarországi világbajnokság előkészületeit a szervezet egyik vezetője követheti figyelemmel. Flóri Miki és Császár Zoli remekül kezükben tartják a masters-életet, sok versennyel, edzőtáborozással bizonyítottak már, a környező veteránklubokkal is remek a kapcsolatuk, természetesen a szervezés oroszlánrésze az általuk irányított szervezőbizottság feladata lesz, a bizottsággal azonban rendszeresen fogunk konzultálni.

Az első jelentős megbeszélésünk a napokban lesz, márciusra a részletekig kidolgozunk mindent, hiszen a nyílt magyar masters bajnokságon már népszerűsíteni akarjuk a 2009-es világbajnokságot a vendégeink között. Nagyon komoly a feladatunk, hiszen egy ilyen világverseny önfenntartó, a nevezési díjakból és a szponzori támogatásokból kell a pénzügyi egyensúlyt megteremteni, ugyanakkor a befektetés kétségkívül sok hasznot hoz az országnak. Nagy hangsúlyt fektetünk majd arra, hogy a vendégeink jól érezzék magukat, hiszen egy ilyen világverseny nem csupán a küzdelemről szól, a masters dzsúdósok újra és újra fel akarják idézni, át akarják élni a régi hangulatot, így egy viadal hangulatához a tatamin átélt élmények ugyanúgy hozzátartoznak, mint a közös beszélgetések, kirándulások, vacsorák.”

Olyan átéléssel beszél a 2009-es világbajnoksághoz kapcsolódó teendőkről, eseményekről, hogy az ember úgy érzi, máris célegyenesben az esemény, pedig még igen sok a teendő. De sok munka és protokoll ide vagy oda, Zatik József akkor is ott lesz az indulók között.

„Ha így, ha úgy, indulni fogok. Alig várom, hogy mondják a nevem, ha nyersz, ha veszítesz, érzed a tested, benned van a siker lehetősége, csak rajtad múlik. A dzsúdó a készségek és képességek fejlesztése mellett hozzászoktat a pszichés terheléshez, az edzések, a küzdelmek, a kudarc, a siker, a fájdalom, a kitartás, a tervezés, a célok elérése, mind-mind teljesebbé teszik az életet.