Az Iwo Jima-i csata története és az ikonikus zászlóállítás jelentősége
Hadtörténészek a szigeten lezajló csatát tartják a csendes-óceáni hadszíntér legvéresebb ütközetének, amely 1945. február 16-án vette kezdetét, és 36 napon keresztül folyt az öldöklés. Az Egyesült Államok Japán ellen indított támadásának ez az egyik jelentős állomása volt. Iwo Jima félúton található Japán és a Mariana-szigetek között, és a szigetország úgynevezett korai riasztási rendszerének roppant fontos részeként funkcionált.
Iwo Jimán olyan nagy hatótávolságú rádióállomások telepítésére került sor, aminek segítségével a japán katonák figyelmeztetést küldhettek haza a térségben felbukkanó amerikai bombázók esetén. A sziget védelmének megszervezése az 1944 júniusában kinevezett Kuribajasi altábornagy feladata volt, melyet a lehetőségekhez mérten igen ügyesen sikerült végrehajtania. A hagyományos japán doktrínával szakítva Kuribajasi nem a parton alakította ki a fő védelmi vonalat, hanem mélységi védelmi állásokat hozott létre a sziget egész területén, amelyeket földalatti alagúthálózat kötött össze.
A sziget elfoglalása és a Suribachi-hegy ostroma
1945. február 19-én nem kevesebb mint 450 inváziós hajó érkezett partközelbe. A partraszállók három napig harcoltak a sziget déli végében lévő Suribachi hegycsúcsért, s végül a 28. tengerészgyalogos ezred katonái február 23-án délelőtt, kemény kézitusa után foglalták el a vulkanikus hamuval borított magaslatot.
A II. világháború színesben - 11. rész: Harc a szigetekért
A hegy tetején a katonák kitűzték azt a zászlót, amit Louis R. Rowery őrmester lefényképezett, ám a kisméretű zászlót nem találták megfelelőnek a nagyszerű diadal hirdetésére. Ezért egy nagyobb méretű lobogót hoztak fel a csúcsra. A második zászló kitűzésénél Joe Rosenthal, az AP fotósa is jelen volt, aki megörökítette a pillanatot. A hat tengerészgyalogos által felállított zászlóról készült felvétel világhírűvé vált, és a II. világháború egyik legfontosabb szimbólumává emelkedett.
A világhírű fotó utóélete
A fotó először 1945. február 25-én jelent meg a The New York Times-ban, és csakhamar annyira meghatározó és ikonikus lett, hogy még abban az évben elnyerte a Pulitzer-díjat. A zászlóállítás történetét és a szigetért folytatott küzdelmet számos művészeti alkotás dolgozta fel.
| Esemény/Tárgy | Jelentősége |
|---|---|
| Rosenthal fotója | A háború egyik legismertebb ikonja, Pulitzer-díjas felvétel. |
| Arlingtoni emlékmű | 1954-ben emelték a tengerészgyalogság tiszteletére. |
| Sands of Iwo Jima (film) | Az 1949-es klasszikus, John Wayne főszereplésével. |
| Levelek Ivo Dzsimáról (film) | Clint Eastwood alkotása a japán oldal szemszögéből. |
A csata végső szakaszai és mérlege
Ivo Jima elfoglalása, melyre a hadvezetés eredetileg öt napot szánt, összesen több mint egy hónapjába, 6800 halottjába és közel 20 000 sebesültjébe került az amerikaiaknak. A 6821 amerikai hősi halott közül 5931 volt tengerészgyalogos, ez a haderőnem második világháborús emberveszteségének egyharmada. A sziget a japánok számára is hatalmas veszteségeket jelentett: a 22 ezer védőből 21 ezer meghalt.
Az 1945. február 19. és március 26. között zajló csata mára a két nemzet közötti tisztelet és emlékezés színhelyévé vált. A szigeten manapság a japán védelmi erők Haditengerészete működtet egy repteret, amit az amerikai Haditengerészet használ gyakorlatozásra. A zászlóállítás jelenete pedig az amerikai tengerészgyalogság kitartásának örök jelképe maradt.