Isuzu D-Max vs. Toyota Hilux: A Pickupok Összehasonlítása
A pickupok az évek során megbízható vásárlókört építettek ki. Számos cég választja ezeket a nettózható munkagépeket praktikus okokból, mivel személyautóként és teherhordóként is használhatók. A magánszférában is sokan kedvelik a sokoldalú járműveket.
Sok esetben a pickup valóban jó megoldás, ami sokoldalú, de nem kiemelkedő, viszont átgázol az akadályokon, elviselhető utazást biztosít, és a raktérben elfér a fél otthonunk. Ebben a tesztben a szegmens két ikonikus képviselőjét hasonlítjuk össze: a legyőzhetetlennek tartott Toyota Hilux csúcsverzióját és a feltörekvő Isuzu D-Maxot.
A pickupok, vagyis a platós terepjárók helye az autózásban gyökeresen megváltozott. Míg 10-15 évvel ezelőtt a terepjárók tulajdonosai lenézték ezeket a modelleket, mára a pickupok a valódi terepjárási képességekkel rendelkező, munkás használatra alkalmas alternatívák maradtak meg a hagyományos terepesek mellett, kiemelkedve az aszfaltra való SUV-k tömegéből.
Igyekeznek mindent tudni: terepen járni, aszfalton utazni, kényelmet nyújtani, miközben elég igénytelenek a munkagépes használathoz. Ez persze csak kompromisszumok árán oldható meg, amit ezek a modellek egyre jobban tudnak kezelni, bár még mindig nem alkalmasak mindenkinek.
A Toyota több mint 50 éve van jelen ezen a területen, így a Hilux már valamilyen garanciát jelent a szegmensben a minőségre és képességekre. Az Isuzu 1936-ban alkotta meg Japán első hazai gyártású dízelmotorját, és azóta már közel 30 millió dízelmotor fűződik a márkához, nem beszélve a D-Max pickupról, amely már két évtizedes múltra tekint vissza.
Új generációs elektromos pickup
Bár a pickupokra jellemző robusztusság mindkét modellre igaz, a Hilux talán masszívabb megjelenésű, míg az Isuzu inkább a divatosabb formáival vonzza a tekintetet. Mindkét esetben frissnek és modernnek hat az autó eleje, de lényegi különbségek nincsenek, ami érthető, hiszen a platós terepjárók formáit nem lehet alaposan megreformálni.
Érdekes, hogy az Isuzu jóval kisebb motorja nem tud jóval takarékosabb lenni, ráadásul automatája pazarlóan és kelletlenül sokat csúsztat. A választást a célnak megfelelően ajánljuk: aki személyautós élményt keres, annak a D-Max áll közelebb az igényeihez, aki pedig a keményebb használatot preferálja, annak a Hilux ad választ a kérdésére.
Speedzone teszt: Isuzu D-Max (2020)
Külső és Méretek
A platóméretek hasonlóak, de a Toyota platója nehezebben pakolható a magasabb perem miatt. A Hilux teljes platója magasabban van, és a kabin teteje is feljebb húzódik. A plató így kevésbé pakolható jól, többet kell emelni a holmit, ám cserébe terepen kevesebb eséllyel ér le és sérül a hátsó rész.
A raktér belső méretei az Isuzu esetében 1530x1571x490mm, míg a Toyotánál 1525x1645x480mm.
Akár a D-Max, akár a Hilux összességében kellemes a szemnek, bár láthatóan más irányt képviselnek. Az Isuzunál a szürke betétek és a friss, fiatalos formák, a Toyotánál az Invincible széria matt kiegészítői dobták fel az összképet. A D-Maxhoz csövet és platóbélést, valamint rolót is kaptunk a tesztmodellhez, azonban e tekintetben hasonló opciók és kiegészítők kérhetők mindkettejükhöz.
A D-Max minden tekintetben személyautósabb jellem. Mindazonáltal a kellemes összképen túl nem szabad megfeledkezni a részletekről sem, így a combos hasmagasságról, amely a Hilux esetében minimum 225 mm, a D-Maxnál 240 mm.
Emellé a Toyota elöl 29 fok, hátul 26 fok terepszöget tud, az elérhető rámpaszög 23 fok, a maximális kapaszkodási képességet pedig 42,1 fokban adta meg a gyártó. A gázlómélység 700 mm. Durva eltérés nincs, a tesztelt modellek papíron derék terepképességekkel rendelkeznek. A terepes használatra is alkalmas gumikkal a nagyobb dagonya sem jelent kihívást.
Az is elmondható, hogy ezek az autók jóval többet is tudnak annál, mint amit egy jóérzésű tulajdonos be merne vállalni velük, aki igazán komoly terepezésre vágyik, úgyis vérbeli terepjárót vesz meg célgépként.
Terepképességek és Vezethetőség
A kapcsolható összkerékhajtás és a felezési funkció, továbbá a lejtmenetvezérlés is adott egyiknél és másiknál is - a valóságban is jóformán keresni kell az olyan helyzetet, amiben egyáltalán zavarba hozható akár a Hilux, akár a D-Max. Vontatási képességekben sincs lényegi eltérés: fékezetten 3,5 tonnát húzhatnak.
A futóművet és a vezethetőséget tekintve inkább a kényelemre hangolt beállítás az érvényes a teljes szegmensben, de szerencsére egyik esetben sem találkoztunk túlzott billenési hajlammal. Közben persze le kell szögeznünk, hogy az úthibákon az autók fara hajlamos elpattogni, és a rezgéseket is folyamatosan megkapjuk az utastérben, csodára tehát ne számítsunk, a laprugós hátsó felfüggesztés üresen bizony erre képes csupán.
Érdemes megjegyezni, hogy a D-Max kormányzása puhább, városiasabb, e tekintetben is személyautósabb, a Toyotában jóval kisebbnek érződik a rásegítés mértéke.
Belső Tér és Kényelem
Leginkább talán utastérben tér el a két tesztre hívott modell. A Toyota masszívabb, teherautósabb, miközben szinte minden szempontból személyautósabbnak érződik az Isuzu. Noha a Hilux óracsoportja kapott némi textúrát, aminek köszönhetően gusztusosabb, látványosabb, az összkép mégis inkább a célgépeket idézi. Jó minőségű, de kemény műanyagok, egyszerű formák és szent kvarcóra határozza meg a hangulatot, ráadásul ezt fokozza a magasabb üléspozíció is. Elöl hátul kellemes a térérzet, tároló is akad, sőt, ennél a szintnél még hangulatfény is került az ajtókárpitokba.
Ehhez képest tényleg személyautósabb az Isuzu, a műszerfal szebb és letisztultabb, cserébe az anyagok és az illesztések kevésbé tükröznek magas minőséget. Nagyobb és szebb felbontású a kijelző, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a tudás azonos, telefontükrözésre mindkét modellünk alkalmas. Az üléspozíció alacsonyabb, kényelmesebb, ráadásul a hátul ülők itt kapnak külön légbeömlőt, amiért nagy pirospont jár a D-Maxnak. Az esőben hamar kikapcsoló asszisztensek (távolságtartós sebességszabályozó és sávelhagyásra figyelmeztető is segíti a sofőrt) miatt viszont értelemszerűen nem kap dicséretet.
Motor és Teljesítmény
A Hilux orrában immáron 2,8 literes csúcs dízelmotor húzza az igát, 204 lóerővel és 500 Nm-rel. Általánosságban elmondható, hogy a hétköznapi közlekedéshez bőven elegendő erővel rendelkezik, persze a gyorsulási adatok nem olyan szemet gyönyörködtetőek (0-100: 10.7s). A legnagyobb előnye a méretes dízelnek persze egyértelműen a tengernyi nyomaték, ami bizony jól jön egy-egy kigyorsításnál, előzésnél, vagy akár teherhordásnál. Az automataváltó, bár minden bizonnyal robusztus darab, sokszor sokat csúsztat, és kevésbé tűnik hatékonynak, mint azt várnánk tőle. Mindez a fogyasztáson is megérződik, hiszen normál, vegyes üzemben nehéz 9 liter alá tornászni az étvágyat.
Az Isuzu büszkesége idestova 4 éve az akkoriban bemutatott 1,9-es dízel, amely a megbízhatóság jegyében hengerhüvely nélküli kialakítású, öntöttvas motorblokkot, kovácsolt szénacél hajtókart, töréses technológiával készült hajtókarcsapágy-házat, kiváló kenést biztosító, grafitbevonatú szoknyarésszel ellátott alumínium dugattyúkat és szintetikus gyémánt bevonatú porlasztócsúcsokat kapott. A motor itt 163 lóerő leadására képes, míg a csúcsnyomaték a korábbi 360 Nm, és csak 2000-es fordulatnál jelentkezik. Ha a Toyotánál azt mondtuk, sokat csúsztat az automata, itt azt állapíthatjuk meg, hogy szinte állandóan - a néha talán feleslegesen sokat pörgető, régi vágású hatos automata az Aisintól érkezett.
Fogyasztás és Ár
A takarékosnak mondott erőforrással a normafogyasztással töltött kör esetében 8,2 literrel teljesítettünk, a tesztátlag azonban alulról súrolta a 10 litert. Noha menetteljesítményeket tekintve valóban nagyon jól dolgozik az új 1,9-es és minden szituációban, a gyári adatokra rácáfolva a pincéből is szépen húz, ez az étvágy bizony csak átlagosnak számít a szegmensben.
Le kell szögeznünk, hogy egyik tesztalanyunk nem olcsó mulatság, hiszen a gyengébbik Isuzu bruttó listaára 13,5 millió forint, míg a combosabb Toyota elhozatalakor 15 millió feletti összeget kell otthagynunk. Bár tény, hogy a Hilux a kisebb, 2,4 literes, és egyébként 150 lovas motorja 300 ezerrel olcsóbb, ennyit mi beáldoznánk a tisztesebb teljesítményért cserébe.
Konkurencia
Nagy meglepetést nem találunk a konkurenciánál sem, a nagy kedvenc Ford Ranger normaszinteket tekintve a 170 lovas dízellel és 10-es automatával meglepő módon kedvezőbb áron csábít, miközben a Mitsubishi L200 vagy épp a Nissan Navara tesztalanyainkhoz, főleg a D-Maxhoz képest nem tud jelentősen kedvezőbb ajánlatot nyújtani.
Összegzés
A pickupok szegmensében ma már aligha találunk olyan modellt, amivel nagyon mellé lehet lőni. Ebben a tesztben az Isuzu D-Max és a Toyota Hilux járt nálunk, melyek érdekessége, hogy az aktuális kínálati csúcsot képviselik. Terepjárási képességekben egyre kevesebb a kompromisszum, miközben praktikumban és kiegészítőkben egyre jobbak a lehetőségek.
A Hilux tisztességes minőséget és mellé bőséges teljesítményt nyújt, ám a japánok megkérik a csúcs árát. Érdekes, hogy az Isuzu jóval kisebb motorja nem tud jóval takarékosabb lenni, ráadásul automatája pazarlóan és kelletlenül sokat csúsztat.
Persze nem érdemes itt megállni, hiszen a konkurencia is kecsegtet jó ajánlatokkal. Bár Magyarországon az Isuzu rétegmárkának számít, hiba lenne, ha nem vennénk komolyan a portékáját. Az egyik legrégebbi japán autógyártótól van szó (1916-ban alapították), amely az első japán gyártású dízelmotor megalkotásán túl javarészt azzal is hírnevet szerzett magának, hogy erőforrásait számos márkának szállítja (pl. Opel), s emellett a munkagépekhez, hajókhoz és tengeralattjárókhoz készülő erőforrások területén is elismertek.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Isuzu az egyetlen pick-up gyártó, amely kizárólag haszongépjárművekkel foglalkozik, a strapabírósághoz nem sok kétség férhet. A tereptulajdonságokban tökéletesen tetten érhető az említett keményvonalasság, hiszen a D-Max magasra teszi a lécet: a 2,3 méter hosszú platójú modell 600 mm-es gázlómélysége mellett az sem elhanyagolható, hogy a kézi váltós verziók 50 fokos emelkedőn, felezőben alapjáraton felkúsznak (a váltó melletti forgókapcsolóval vezérelhetjük a 100 km/óráig kapcsolható összkerékhajtást). Különösen nagyot viszont a vontatási tulajdonságok területén alkot az Isuzu, hiszen a 3500 kg-os értékkel (fékezett vontatmány) a D-Maxé a kategóriaelsőség.
A D-Max kedvező fogadtatásra talált a hazai piacon, ami az áraknak is köszönhető, hiszen a bázismodell nettó 4,99 milliója mellett a csúcsverzió (dupla kabin, automata váltó, bőrülések) nettó 6,99 milliós ára is abszolút értékarányos.
Adatok összehasonlítása táblázatban
Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a két modell legfontosabb adatait:
| Tulajdonság | Isuzu D-Max | Toyota Hilux |
|---|---|---|
| Motor | 1.9 literes dízel | 2.8 literes dízel |
| Teljesítmény | 163 LE | 204 LE |
| Nyomaték | 360 Nm | 500 Nm |
| Használható raktér mérete | 1530x1571x490 mm | 1525x1645x480 mm |
| Gázlómélység | 600 mm | 700 mm |
| Vontatási képesség | 3500 kg | 3500 kg |
tags: #isuzu #vagy #ranger #összehasonlítás