IFRS 16 Lízingek: Részletes Áttekintés a Komponensek Kezeléséről és Hatásairól
A számviteli szakma folyamatos változáson megy keresztül, és az IFRS-ek tekintetében jelenleg az IFRS 16 Lízingek standard a legfiatalabb, hatályban lévő szabályozás. Hosszú standardalkotási folyamat eredményeképpen az IASB (a Nemzetközi Számviteli Standard Testület) 2016. januárjában kibocsátotta az IFRS 16 - Lízingek című standardot, amelyet az EU 2017. októberében fogadott be.
Az IFRS 16 a 2019. január 1-jén, vagy azután kezdődő üzleti évekre kötelezően alkalmazandó. Azok a gazdálkodók, amelyek az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standardot már alkalmazták, saját döntés alapján ezt megelőzően is alkalmazhatták. Az IFRS 16 számos ponton hoz változást az IAS 17-hez (a korábbi, lízingeket szabályozó standardhoz) képest, hol lényegeseket, hol kevésbé lényegeseket. A fentiek azt mutatják, hogy bár volt még idő a hatályba lépésig, az érintetteknek indokolt volt mielőbb elkezdeniük elemezni az IFRS 16 várható hatásait, illetve elkezdeni a felkészülést az implementálásra.
Az IFRS 16 standard alkalmazása során - legyen szó akár irodákról, járműflottáról, vagy raktárakról - a vállalatok gyakran szembesülnek azzal, hogy a lízingelt eszközök számviteli elszámolásához kapcsolódó rendszereik és folyamataik jelentős módosításokat igényelnek. Szabó Dániel, a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. Számviteli tanácsadási területének igazgatója szerint a vállalatoknak manuális Excel táblák helyett valódi számviteli eszközökre kell támaszkodniuk, mert a lízingelt eszközök köre meglepően széles lehet, irodáktól akár társasházi homlokzati felületekig.
Az IFRS 16 Létrehozásának Háttere és Szükségessége
A lízingszabályozás problémája egyáltalán nem újkeletű. A hetvenes évek elejétől születtek törekvések arra, hogy beemeljék a lízingbevevő mérlegébe az erre irányuló szerződés alapján birtokolt eszközöket, ragaszkodva a tartalom elsődlegességéhez. Ennek oka, hogy pusztán a tulajdonjog hiánya ne tegye azt lehetővé, hogy a birtokos „kihagyja” a vagyoni elemet a mérlegéből és persze ezzel együtt mellőzze a tétellel összefüggő kötelezettséget is.
A menedzsmentnek gyakran érdekében áll az, hogy bizonyos eszközök és főleg kötelezettségek ne a vezetett cég mérlegét „nyomják”. Így ugyanis tetszetősebb képet mutat az eszköz arányos megtérülés, illetve egészségesebbnek mutatkozik a saját tőke és idegen tőke aránya, a tőkefeszültség is. Az már persze egy másik kérdés, hogy az így mutatkozó értékek mennyiben tekinthetőek valósnak.
A lízing szabályozás - így az IAS 17 is - akként válaszolt ezekre a „menedzsment törekvésekre”, hogy a lízingeket kategorizálta: szétválasztotta a pénzügyi és az operatív lízinget mindkét fél tekintetében, és a pénzügyi lízingnek minősülő ügylet keretében átadott eszközt a lízingbevevő könyveibe „telepítette”. Az operatív lízingek azonban továbbra is egyszerű bérleti konstrukcióként kerültek kimutatásra, tehát a lízingbeadó nem jelenítette meg az eszközt és a kapcsolatos kötelezettséget. E kettősség azzal járt, hogy a felhasználók előtt még mindig nyitva volt az a lehetőség, hogy megfelelő szerződések létrehozásával a lízingelt eszközök és a kapcsolódó kötelezettség kimaradjon a mérlegből. Bár az IAS 17 és az amerikai lízing szabályozás rengeteget tett a valósabb bemutatás érdekében, mégsem volt a téma teljesen megnyugtatóan rendezve. Sir David Tweedie, az IASB előző elnökének zseniális helyzetértékelése is jól szemlélteti a helyzetet: „az egyik nagy vágyam, hogy egy olyan repülőn utazzak mielőtt meghalok, amely a repülőtársaság mérlegében szerepel”. A mondat elhangzása után majd nyolc évet kellett még várni, hogy megszülessen az új lízing standard, az IFRS 16, amely a fenti vágy teljesülését talán lehetővé teszi.
A Lízing Fogalma az IFRS 16 Szerint
Az IFRS 16 fogalmi szinten hoz hatalmas változásokat, magát a lízingekhez kötődő technikákat azonban nem bolygatja meg. A standard a fogalmi rendszert teljesen újragondolta, és pontosan körülhatárolta a lízing fogalmát, meghatározva azokat a tartalmi ismérveket, amelyek nélkül nem jöhet létre számviteli értelemben lízing. Az IFRS 16 a lízinget jogként ragadja meg, amely egy eszköz használatát teszi lehetővé ellenértékért cserében.
Emellett a lízing létrejöttéhez a szabályozás megköveteli, hogy:
- az azonosított eszközhöz kötődjön;
- a lízingbevevő képes legyen az eszköz használatának irányítására; és
- a lízingbevevő megszerezze az eszközből fakadó hasznokat a használati időtartam alatt.
Példák a lízing azonosítására
- Például, ha egy társaság hajót bérel, melynek személyzetét a bérbeadó adja, és a bérbevevő társaságnak joga van ahhoz, hogy a hajóút minden részletéről döntsön, ideértve az indulás időpontját és az útvonalat, valamint azt is, hogy ki szállhat fel a hajóra, akkor az ügylet lízing, mert a bérbevevőnek lényegében joga van meghatározni az eszköz használatát és módját.
- Például ha egy gazdálkodó a bérbeadó telephelyén található tárhelyet és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást bérli, és a szolgáltató bármely szerverét használhatja a szolgáltatás-nyújtáshoz, akkor az ügylet nem lízing, mert nem egy azonosított eszközhöz kapcsolódik.
A Lízingbevevői Oldal Alapvető Változásai
Kétségtelenül a legszembetűnőbb változás az, hogy a lízingbevevőnél megszünteti a különálló operatív és pénzügyi lízing kategóriákat; csak egy, a lízing marad, amelyből fakadó jogokat és kötelezettségeket a mérlegben meg kell majd jeleníteni. Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy a lízingbevevő szempontjából a jövőben minden lízing a mostani pénzügyi lízinghez hasonlóan fog viselkedni.
Az új lízingstandard várhatóan legjelentősebb hatása a lízingbe vevők mérlegét érinti, hiszen e gazdálkodó egységeknek a legtöbb lízinget ki kell mutatniuk a mérlegükben eszközként, illetve párhuzamosan fel kell venniük a mérlegükbe a kapcsolódó kötelezettséget. Erre a változtatásra azért volt szükség, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségek ne legyenek alulreprezentáltak a mérlegben. Bár az eddig a mérlegben meg nem jelenő operatív lízingekkel kapcsolatosan a lízingbe vevőknek is voltak bizonyos közzétételi kötelezettségei, az IFRS 16 a lízingbevevőket részletesebb bemutatási és közzétételi követelményekre kötelezi, amelyek kvalitatív és kvantitatív adatok.
A lízingként minősített ügyletekhez kapcsolódóan a szerződés hatályba lépésének időpontjában a lízingbevevő könyveiben a lízingtárgy használati jogát, mint eszközt nyilvántartásba kell venni. A lízingkötelezettség értékelésénél (jelenértéken) alapvető szempont a becsült futamidő, figyelembe véve a szerződéshosszabbítás lehetőségét és a szerződésbe épített opciós jogokat. A lízingbevevőnél a lízingügylethez kapcsolódóan egy HJE-t és egy kötelezettséget kell megjeleníteni, melyek kezdeti értékelésének alapja a jövőbeli lízingdíjak jelenértéke. Az IFRS 16 szerint a lízingdíjakat a lízing implicit kamatlábával kell diszkontálni; ha ez a kamatláb nem határozható meg könnyen, akkor a lízingbevevő járulékos kamatlábát kell használni.
Majd a futamidő során a lízingbe vevőnek el kell számolnia a használatijog-eszköz értékcsökkenését, illetve a lízingkötelezettség törlesztéseit és kamatterheit, az időérték figyelembe vételével. A standard további - elvi jelentőségű - változása, hogy a lízinget szigorúan használati jogként fogja föl. Ennek a prezentálásra nézve az a következménye, hogy nem a mögöttes eszközt, hanem az eszköz használatára vonatkozó jogot kell a mérlegben megjeleníteni, mégpedig az immateriális eszközök között.
IFRS 16 Lízingek + Ingyenes ellenőrzőlista, 2026-ban releváns
Kivételek a Kötelező Megjelenítés Alól
E megjelenítési kötelezettség alól mindössze két helyzetben enged kivételt a standard:
- a rövid távú lízingeknél, amelyek azok a lízingek, ahol a hosszabbítási opciókat is figyelembe vevő lízing futamidő a 12 hónapot nem haladja meg és nem tartalmaznak vételi opciót;
- azoknál a lízingeknél, ahol a mögöttes egyedi eszköz kisértékű, azaz 5.000 USD alatti, amelyet egyedileg kell mérni.
Ezeknél a lízingdíjakat a lízing futamideje alatt kell elszámolni időarányosan vagy más magyarázható szisztematikus módszerrel.
Lízing futamidő és Változó Lízingdíjak Kezelése
A standard emellett jóval részletesebb eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy miként kell meghatározni a lízing futamidejét - abba mi számít bele és mi nem. A lízing időtartamának újrabecslése lehet szükséges a fordulónapon, amennyiben változások következnek be a körülményekben. Ez az újrabecslés befolyásolhatja a használati jogot megtestesítő eszköz értékcsökkenését.
A lízingdíjnak minősülő tételek tartalmának tekintetében is számos szabályt pontosított vagy megváltoztatott a standard, melyek közül kiemelendő az, hogy a változó díjak egy részét is „beengedte” a standardalkotó a lízingdíj elemei közé. Az IFRS 16 részletesen rendelkezik a változó lízingdíjak elszámolásáról. Ilyen eset lehet például, ha egy üzletközpontban bérelt terület lízingdíja a lízingbevevő bolt árbevételétől függ, vagy ha annak összege valamilyen indexhez vagy kamatlábhoz (például a fogyasztói árindex vagy irányadó kamatláb) kötött.
Lízingmódosítások Elszámolása
Az IAS 17 a szerződésmódosítás hatásait az adott időszak eredménye terhére rendelte elszámolni. Ezzel szemben az IFRS 16 szerint lízingkötelezettség változását át kell vezetni az aktivált HJE értékén is. Például, ha egy 6 évre bérelt iroda területe a 3. évben a felére csökkent, akkor a bérelt terület terjedelmének csökkenése miatt mind a HJE, mind a kötelezettség arányos részét ki kell vezetni.
Példa a Lízingelszámolásra és Módosításra: Audit Bérlő Kft.
Tételezzük fel, hogy Audit Bérlő Kft. 2021. január 1-jén ötéves szerződést kötött egy irodaépület bérletére vonatkozóan. A szerződés szerint Audit Bérlő Kft. jogosult két évvel meghosszabbítani az ötéves futamidőt. Az éves bérleti díj 1.500.000 Ft/hó, az opcionális kétéves időszak 2.000.000 Ft/hó. A bérleti díjak hónap végén fizetendők. A kezdeti érték meghatározása során 90.000 E Ft lízingdíjakat kell diszkontálni az ötéves 5 százalékos kamatlábbal. Ez alapján a lízingkötelezettség kezdeti értéke 79.486 E Ft.
Az Audit Bérlő Kft. 2021. decemberében úgy döntött, hogy kapacitás bővítés végett, további egy teljes emeletet fog bérelni a lízingbeadótól 2022. január 1-jétől 4 évre. Ez a Társaság számára olyan gazdasági ösztönzőt jelent, amely miatt újraértékelte az opció lehívásának kérdését, és úgy döntött, hogy élni fog a meghosszabbítási opció adta lehetőséggel.
A lízingfutamidő módosításában 2022 elején bekövetkezett változás elszámolása előtt a lízingkötelezettség értéke 66.358 E Ft, míg a használati jog eszköz értéke 63.589 E Ft. Az IFRS 16 alapján a lízingkötelezettséget a lízingfutamidő hosszának megváltozásakor a felülvizsgált lízingdíjakkal és a felülvizsgált diszkontrátával kell újraértékelni. Az Audit Bérlő Kft. fentieket figyelembe véve a lízingkötelezettség értékét a hátralévő 4 évre a 18.000 E Ft/év (1.500 E Ft*12), valamint az opció időszaka alatt érvényes (12*2000= 24.000 E Ft-os) lízingdíjak 6 százalékos kamatlábbal való diszkontálásával kell megállapítania. A lízingkötelezettség új értéke így 99.389 E Ft. A módosítás miatti kötelezettségváltozást a lízingkötelezettség növekedéseként kell elszámolni a használati jog eszközzel szemben (99.389 E Ft - 66.358 E Ft = 33.031 E Ft).
Fontos megjegyezni, hogy a számviteli törvény szerint az ügylet operatív lízingnek minősül, mivel a szerződés alapján a lízingbe vevő nem szerez jogosultságot arra, hogy az eszköz felett az Audit Bérlő Kft. vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen, ami eltérést mutat az IFRS 16 megközelítésétől.
Lízingjellegű és Nem Lízingjellegű Összetevők Elkülönítése
Mind az IAS 17, mind az IFRS 16 előírja a szerződések lízingjellegű és nem lízingjellegű összetevőinek elkülönítését. Az IFRS 16 szerint a szerződésben meghatározott ellenértéket a lízingjellegű összetevő önálló ára és a nem lízingjellegű összetevők összesített önálló ára alapján kell hozzárendelnie az egyes lízingjellegű összetevőkhöz.
A Lízingbeadói Oldal és az Alízingek Kezelése
A lízingbeadók oldaláról lényegében semmi nem változott az IAS 17 standardhoz képest. Az IASB úgy ítélte meg, hogy az IAS 17 által előírt követelmények egyértelműek a lízingbeadókra. A lízingbeadó esetében a régi kategorizálás megmarad, vagyis tartalmilag a korábbi elvek mentén a lízingbeadó továbbra is minősíti a lízingjeit operatív vagy pénzügyi lízingként.
Ha arra jut, a lízing operatív lízing, az eszközt a könyveiben tartja és bevételt számol el, ha pénzügyi lízingnek kell tekinteni az ügyletet, akkor az eszköz helyett a lízingdíjakra vonatkozó követelést jelenít meg, amelyet a későbbi lízingdíjak csökkentenek, illetve egy lízingdíj egy része a bevételt fogja érinteni. Fontos, hogy a lízing kezdeti megjelenítésekor a nettó pénzügyi lízingbefektetés értékelésében figyelembe vett lízingdíjaknak tartalmazniuk kell az indexen vagy rátán alapuló változó lízingdíjakat és az olyan változó díjakat is, amelyek lényegében fix díjak.
Az IAS 17 standarddal ellentétben, az IFRS 16 kifejezett útmutatást ad az allízingek kezelésére. Az IFRS 16 a fő lízinget és az allízinget két külön szerződésként kezeli.
Hatások a Pénzügyi Kimutatásokra és Mutatókra
Érdemes végiggondolni, hogy a megváltozott standard a pénzügyi kimutatásokra milyen hatást fog gyakorolni. A kép egyértelmű: a lízingbevevőnél a mérlegbe beemelt korábbi operatív lízingszerződések miatt a mérlegfőösszeg nőni fog: mind az eszközök, mind a kötelezettségek értéke növekszik. Ez nyilván maga után vonja azt, hogy olyan kulcsfontosságú mutatók, mint a ROA vagy a tőkefeszültség kedvezőtlenebb képet fog mutatni. Ezzel egyidejűleg egyes eredménymutatók - mint például az EBITDA - kedvezőbb értéket vehetnek fel.
Az érintett gazdálkodó szervezetek mérlegében új tételek jelennek meg, az elérhető információk köre bővül. Ez egyben lehetőséget ad a lízingszerződésekből eredő kockázatok pontosabb megjelenítésére is. Kulcsfontosságú tehát az összes érintettnek az, hogy megértse a standard szabályait és azt is világosan lássa, hogy e standard bevezetése után a beszámolóban szereplő értékek - pusztán a szabályváltozás miatt - lényegesen módosulnak.
Az Áttérés Kihívásai és Hosszú Távú Előnyei
A tapasztalatok szerint, számos cég nem készült el az átállási projekttel a standard hatályba lépésének időpontjára, ezért átmeneti megoldásokkal kellett végrehajtaniuk az áttérést. A vállalatok számára az átállás során a legfőbb kihívásokat a tudástranszfer lebonyolítása, a szerződések beazonosítása, a diszkontráta és a futamidő meghatározása, a le nem vonható ÁFA kezelése, illetve a lízingkezelő program megválasztása és implementálása jelentette. A nagyszámú lízingszerződéssel rendelkező gazdálkodóknak elképzelhető, hogy fejlesztéseket kellett végrehajtaniuk a rendszereiken, hogy képesek legyenek a meglévő lízingszerződéseiket azonosítani, és kinyerni/tárolni a standard alkalmazásához szükséges adatokat.
A késésekből adódóan, az áttért vállalatok jellemzően még nem tapasztalták meg az IFRS 16, törvényi megfelelésen túli, üzleti hasznait. Ugyanakkor az IFRS 16 hosszútávon mind az átálló cégeknek, mind a külső érintettek számára előnyös. Hiszen az új lízingszabályozás a vállalkozások számára jobb rálátást biztosít a kötelezettségeikre, lízingportfóliójukra. Míg a befektetők és a hitelezők pontosabb képet kapnak a cégek helyzetéről, eladósodottságáról.
A Deloitte dLease minden kulcsfontosságú funkcióval rendelkezik a lízingügyletek IFRS 16 szerinti kezeléséhez, valamint számos további versenyelőnyt biztosít, amelyek révén valódi, átfogó és professzionális megoldást kínál a vállalatok számára.
Áttérési Módszerek
Az áttérésre két lehetőséget kínál a szabályozás:
- Teljes retrospektív módszer: ekkor az összes, a bemutatott időszakokban még „futó” IAS 17 szerinti lízingszerződést újra kell számolni, mintha az IFRS 16 szabályai mindig hatályosak lettek volna.
- Módosított retrospektív módszer: a standard első alkalmazásának évének első napján még „futó” IAS 17 szerinti szerződéseket kell csak újraszámolni, és a keletkező különbözetet az eredménytartalék terhére/javára elszámolni; az előző időszakokat ebben a helyzetben nem kell újra megállapítani.
A lízingbeadó az új standard első alkalmazásakor a korábbi egyenlegeit hozza tovább.
tags: #ifrs16 #lizing #komponensek #kezelese #részletesen