Hengerfej Repedés Javítása Loctite Technológiával

A következőkben a hengerfej repedéseinek javítására vonatkozó Loctite technológiát mutatjuk be, beleértve a felhasznált anyagokat és a javítás lépéseit.

A ragasztási technikákba nem megyünk bele túlságosan, mert most inkább az anyagokról - mit, mikor, mivel ragasztunk, tömítünk - lesz szó.

Fontos, hogy az efféle kémiai trutyik felvitelénél nagyon fontos, hogy az illeszkedő felületek tiszták, szárazak, de mindenek előtt és legfontosabban zsírmentesek legyenek, a zsíron ugyanis semmi nem tapad meg, márpedig ha akár csak kézzel hozzányúltunk a felülethez, az már zsírosnak minősül.

Zsírtalanításra nem jó a benzin, a nitrohígító, a mosószer pláne nem, ezek ugyanis mind zsíros nyomokat hagynak, inkább az éter alapú dolgokat, például féktisztítót, de leginkább az erre kitalált célszereket, a Loctite-tól például a 7061-est érdemes használni.

Másik szabály, hogy a ciánakrilát jellegű ragasztók (pillanatragasztó, magyarul Ferrobond) nem is igazán ragasztók, hanem leginkább katalizátorok, amelyek az anyagok elektronpályáit próbálják meg összegabalyítani. Ezeknél minél kisebb a rés, annál jobban kötnek, a legjobb a két, tükörsima felület, illetve a friss, nem roncsolt, torzult törésfelület, ha szép és erős eredményre vágyunk.

Katana 50 hengerfej: A teljes útmutató

Ma már kvázi mindent lehet mindenhez, csak oda kell figyelni, mivel. Ficcen egyet kezünkben a Teroson-Loctite varázspálca, ragasztum-műanyagusz, tömítesz-vízpumpam! - kiáltja az ember a bájolóórán tanultakat, és máris minden a helyére kerül.

Tűnjék bármilyen hirdetésszagúnak is, azért az tagadhatatlan, hogy a Henkel műszaki almárkáinál lehet a legnagyobb választékban turkálni a high-tech trutyikban, amelyek meglehet, hogy drágábbak a török, román és lengyel gyártók ismeretlenebb cuccainál, viszont pontosan, szabvány szerint dokumentált a működésük és rettentő sok al-feladatra adnak teljesen új megoldásokat.

Már csak azért is érdemes fél szemmel a Loctite-ra kacsingatni, mert egy csomó autógyár (és nem a Morgan, hiszen ők még csirizben gondolkodnak, hanem olyanok, mint a Toyota, a Ford, a VW és az Opel) ilyen anyagokat használ, s amit a boltban megveszünk, az ugyanaz a szer lesz, mint Rüsselsheimben, csak más a csomagolása.

A kemény műanyagokat, fémeket, tehát ami az autóban el tud törni, kiválóan egybekelti a pillanatragasztó. De csak akkor, ha nagyon kicsi a rés, ha jó erősen össze tudjuk nyomni a darabokat egymáshoz.

Ilyenkor jön be a Loctite 3090, ami ciánakril cucc, de van benne térkitöltő gél is. A trükk itt az, hogy a tubushoz adott, zegzugos keverőcső keményítő anyagot mixel nekünk a testesebb ragasztóhoz kinyomás közben - ez a fajta keverőcsőr egy rakás újfajta ragasztófajtához adott már egyébként ötletet.

Teljes körű MTZ hengerfej felújítási útmutató

A 3090 épp a hagyományos pillanatragasztó-problémát oldja meg: 5 milliméterig kitölt hézagot, s fémet, műanyagot, gumit ragaszt. Kerámiát is, de nekünk ez most nem érdekes.

Ha nem is pillanat-, de azért még eléggé villámragasztó, 1,5-3 perc alatt szárad meg, 2-4 alatt válik tartóssá, ráadásul ki se fehéríti a műanyagot, amire rámegy.

A legtöbb gyanús feladatnál bevethető tehát, egy ablaktekerőt, letört fényszórófület, repedt lámpaburát, csomagtérfogantyút simán ezzel kell.

Néha azonban kevés az a tartóerő, amire a 3090 képes. Ilyenkor hívjuk elő Kleber-Godzillát a várbörtöntől, azaz a 4090-est.

Mint minden jó dolognak a világon, neki is vegyes a génkészlete: egyfelől epoxi típusú (két, nagy szinkrontubusból is jön elő, ahogy az ilyen ragasztóknál illik), másfelől van benne ciánakrilát jellegű összetevő is, mint a pillanatragasztókban.

Átfogó útmutató: Opel Zafira hengerfej

Azt az öszvért kapjuk, amely szép, intelligens és gyors, mint a ló, de igénytelen, szívós, mint a szamár.

Van, amivel még Godzilla 4090 sem bír, az pedig a már említett olajos tapintású műanyag, azaz a mindenféle poliolefin (-etilén, -propilén). Ilyenből készül általában minden, aminél nagyfokú rugalmasságra van szükség.

Ezekről leesik az epoxi, lemállik a Palmatex, lefolyik a Ferrobond, még a Cellux sem tapad meg a felületükön.

Ezért nem tudjuk megragasztani sehogy a gyerekkori, homokozóban halvánnyá szikkasztott, majd elrepedt, fröccsöntött Ikarus 66-osunkat, a gyerek kedvenc ikeás poharát, a három hete lekoccolt ütközőt a Ford Fiestán, vagy például a tavalyi hasalás óta megrepedt. Elméletben törhetetlen lábdeszkát a Honda Cub 50-es kismotoron.

Hohó, erre is van már megoldás! Persze sokan (az ütközőjavítók például) ilyenkor egy tapadást képző alapréteget visznek fel a javítandó elemre, aztán ragasztják csak második lépésben. Hosszadalmas, technológiai fegyelmet, mélyebb ragasztási és felületi előkészítési ismereteket igénylő módszer, nem ajánlott a házi barkácsolónak.

A rövidesen remélhetőleg a boltokba kerülő Loctite 3035 polietilén/polipropilén ragasztó viszont ezt az egészet egy húzással megcsinálja, csak némi felületérdesítés és zsírtalanítás kell előtte. Sőt, arra is képes, hogy az olajos tapintású (de nem olajos!) műanyagot fémhez ragassza hozzá.

Amennyiben csak olajos tapintású műanyagot kell olajos tapintású műanyaghoz erősíteni, azaz kvázi hegeszteni, s valaki nem akar annyit takarítani, a Teroson 9225-ös is megfogja a műanyag lökhárítót, de ehhez kell még Terokal 150 alapozó is - nagy előnye, hogy már most is kapható.

Máskor meg pont az a baj, hogy a ragasztó túl erős, pontosabban szilárd, például ha hajlékony dolgot kell reparálni, illetve ha különböző hőtágulású anyagokat kell egymáshoz rögzíteni. Klasszikus példa a Lada pillangóablak-rögzítő kallantyúja, amit anno egy öngyújtóval le lehetett melegíteni kívülről, igaz, ezt a nap is megtette 1-2 év alatt a tolvajok helyett.

Nehogy csüggedj!, a Loctite V5004-gyel feltehető a kis kar (ha még megvan), de egyéb puha csatlakozásokat a Loctite 3090 fog meg - ilyen a letört csöcsű ablakmosó-fúvóka, a krosszmotorunk sárhányójának tartófüle, vagy akár a harmonikás szellőzőcső a kocsi műszerfalában.

Rövidesen Loctite 4902 rugalmas pillanatragasztó is megjelenik, ami már szilikonpuhaságú elemeket is összefog, úgy, hogy puhák maradnak, a csatlakozásnál is. Megjegyzés: alig tegnap ilyen ragasztásokról még nem is nagyon álmodhattunk.

Igazából nem a workshop-vonal volt erős, amit sajnáltam kicsit, hanem az infó-vonulat (utólag belegondolva, ha ezt a sok szert mind kipróbáltuk volna, ma is ott lennék), bár én nem is ragasztani akartam, hanem tömíteni mindenfélét, mert nekem mindig azzal van sok problémám.

Ha valaki nekiáll otthon az autó motorját, váltóját, diffijét szerelgetni, hamar tele lesz a töke azzal, milyen sok papír, klingerit, alumínium, réz és ki tudja még milyen tömítést kell beszereznie, kivágnia, legyártatnia összerakáskor.

És aztán a sok munkának megvan a jutalma, ezek ugyanis nem mindig teszik jól a dolgukat, csere után csak-csak folyik az az olaj, a fagyálló, a benzin, hogy dobna rá bombát az IRA.

Örök problémám a szilótakarítás; amikor szétszedek egy motorblokkot, sokszor látom, ahogy a kapugaranciában gondolkodó, cinikus sufniszerelő kinyomta pár hónappal korábban a szaniter-fehéret a kissé még olajos deknire, ami még meg se száradt, amikor ráindította a motort a barma.

A sziló persze semmit nem bír, se olajat, se hőt, se nyomást, se fagyállót, ezért azonnal ereszt, viszont rögtön megtalálja befelé a helyét a különféle járatokba, viccesen eltömítve azokat.

Tömíteni tényleg nem lehet bármit bármivel, még ha az ember meg is vette pár száz forintért a Praktikerben a mindent leterítő kartust, a kémia ugyanis önfejű.

Apáink kedvenc taknya, az FBS lényegében csak víz ellen volt jó, de még arra sem sokáig, ugyanis algásodik, tehát újonnan még csak-csak tömít, de egyévesen már mállik lefele.

A klasszikus fehér sziloplaszt meg háztartási, épületgépészeti cucc, autóra nem való.

Pedig, ha nem szilót és nem FBS-t, hanem valami más ecetszagú cuccot használ az ember, s vigyáz rá, hogy csak kellő mennyiségben vigye fel, ezek a trutyik csodát is tudnak tenni.

De mindig ott a probléma: mit, hova? Mert a kipufogó táján nagy a hő, a jeladók környékén nagy a nyomás, egyáltalán, ezek a szerek nem bírnak egyformán a visszatartandó közegekkel: egyik az olajat állja, másik a benzint, harmadik a glikolt, negyedik a forró gázokat.

A Loctite termékek széles választékban kínálnak megoldásokat a különböző tömítési problémákra, figyelembe véve a hőmérsékletet, nyomást és a közeg típusát.

A Loctite termékek előnyei: