A hadihajózás kalandos világa: A USS William D. Portertől a magyar tűzszerész és hadihajós ezredig

A haditengerészet történetében számos emlékezetes esemény és alak örökítette meg magát. Ezen írás a 2. világháború egyik legbalhésabb hajójának, a USS William D. Porter rombolónak hihetetlen történetét mutatja be, majd rátér a mai magyar hadihajós alakulatok, különösen az MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred, valamint annak parancsnokhelyettese, Szilágyi Zsolt Lajos alezredes tevékenységére és kihívásaira.

A USS William D. Porter, a peches romboló odüsszeiája

A 2. világháború alatt, összesen 175 FLETCHER osztályú torpedóromboló épült. A jól sikerült konstrukció egységei kiválóan megállták a helyüket a félelmetes Japán Császári Haditengerészettel vívott ádáz csatákban, amelyeknek szinte állandó résztvevői voltak. A tengerészek szerették őket, de akadt egy kivétel, a WILLIAM D. PORTER, amelyet a legénység csak "Willie Dee" néven emlegetett. A hajó a Mexikói-öbölben tartotta próbaútját. A tengerészek ezeken az utakon ismerkedtek a hajóval és csiszolhatták az alig valamivel korábban befejezett kiképzésükön fejükbe vert ismereteket. A további kiképzésre, gyakorlásra valóban nagy szükség volt, mert a 273 fős legénység túlnyomó többsége zöldfülű újoncokból, olyan fiatal fiúkból állt, akik még csak nemrég kerültek ki a középiskolából és sorozták be őket a flottához. A tiszteknél sem volt sokkal jobb a helyzet.

1943. november 12-én kora reggel Walter kapitány sürgős indulási parancsot kapott. Csak annyit közöltek vele, hogy hajójával azonnal fusson ki és a nyílt tengeren csatlakozva két másik rombolóhoz biztosítson védőkíséretet az IOWA csatahajónak. A küldetés titkos minősítése megdobogtatta Walter korvettkapitány szívét, mert ambiciózus tisztként úgy vélte, hogy jót tesz majd a karrierjének ha egy ilyen, nyilván nagy fontosságú akcióban vehet részt. A szövetséges nagyhatalmak 1943 novemberében Kairóban tartottak tanácskozást a háborús stratégia megvitatása céljából. Roosevelt elnök az út legkritikusabb, Észak-Afrikába vezető részét nem légi úton, hanem a német tengeralattjáróktól hemzsegő Atlanti-óceánon, az US Navy büszkeségének, a vadonatúj, csak 1943 februárjában szolgálatba állt USS IOWA (BB-61) csatahajó fedélzetén tette meg.

Miután november 12-én reggel Walter parancsnok kézhez kapta az azonnali indulásról szóló parancsot, a lehető leggyorsabban útra is akart kelni. Csakhogy a WILLIE DEE, a bevett szokásnak megfelelően, szorosan egy másik romboló mellé volt kikötve. Ahogy a PORTER kezdett elhátrálni testvérhajója mellől, pillanatokkal később fülsértő csikorgás, kiabálás és hangos káromkodás hallatszott. Annyi történt, hogy hanyagságból korábban nem vonták fel teljesen az egyik horgonyt, de ezt senki sem vette észre és az ingaként kilengő, méretes acéldarab beleakadt a szomszéd hajó korlátjába. A hátráló WILLIE DEE karcolásokkal megúszta, de ugyanezt a másik rombolóról már nem lehetett elmondani, mert a horgony hosszan letépte annak korlátját és sikerült egy mentőtutajt, egy kisebb csónakot, valamint számos fedélzeti szerelvényt is megrongálnia.

A furcsa incidensek sorozata

Miután a baljós előzmények után a PORTER sikeresen csatlakozott az IOWA-hoz, eleinte minden rendben lévőnek tűnt, azonban másnap rosszra fordult az időjárás. A nagy sebességgel haladó hadihajók ekkor már a német tengeralattjárók kedvenc vadászterületén jártak, így amikor hirtelen egy hangos robbanás hallatszott és a szonárkezelők káromkodva tépték le a fejhallgatójukat, mert majdnem megsüketültek, azonnal riadót rendeltek el és a kötelék védekező manőverekbe kezdett, gondolván, hogy egy U-boot ólálkodik a közelben, sőt netán már támadásba is lendült. Kisvártatva azonban villogni kezdett a WILLIE DEE morzelámpája és a romboló közölte, hogy nincs tengeralattjáró, csak a hullámok sodortak le egy rosszul rögzített vízibombát a fedélzetről és az robbant fel, de szerencsére nem okozott kárt, valamint elnézést kért.

Veterán Fiat autók története

A kínos incidens után mindenki megnyugodott, de a PORTER pechszériája még csak most kezdődött el igazán, mert nem sokkal később, egy újabb jókora hullám végigmosva a fedélzetet, elsodort egy embert, akit nem sikerült megmenteni, ráadásul egy nyitva felejtett nyílásfedélen át a víz bezúdult a gépházba is, ezért szivattyúzni kellett.

A torpedó incidens és következményei

Az idegességtől már a plafonon lévő Walter parancsnokot váratlanul a rádióhoz hívták, ami a szigorú rádiócsend miatt semmi jót sem ígért számára. Félelmei be is igazolódtak, mert meglepetésére személyesen Ernest J. King admirális volt a hívó, aki a romboló folyamatos szerencsétlenkedése miatt, majdnem elsüllyedt a szégyentől, ezért úgy döntött, hogy a legjobb lesz ha személyesen tolja le Walter parancsnokot. A beszélgetés rövid és felettébb indulatos hangvételű volt, így a végén a WILLIE DEE kapitánya teljesen leforrázva csak annyit tudott kinyögni, hogy a továbbiakban mindent megtesz hajója és a legénység teljesítményének javítása érdekében. King fenyegetően közölte, hogy ezt el is várja, majd lezárta a beszélgetést.

Másnapra kisütött a nap és a kellemes időt kihasználva délután, az elnök a fedélzetre vitette magát, majd megkérte MacLeary kapitányt, hogy tartson egy kis bemutatót az IOWA képességeiből, nevezetesen hogyan tudja megvédeni magát egy esetleges légitámadástól. A következő mintegy fél órában, a fedélzetről nagyméretű meteorológiai ballonok sorát engedték fel, majd a légvédelmi gépágyúk tüzet nyitottak rájuk. A hatalmas lufikat, csaknem kivétel nélkül sikerült leszedni, de néhány azért megszökött és elsodródott az IOWA mögött, jobboldalon haladó PORTER irányába. Walter kapitány úgy gondolta, hogy most kiköszörülheti az előző napi csorbát és utasította tüzéreit, hogy próbálják lelőni őket. Ebben nem is volt hiba, tüzérei ügyesek voltak és mindegyiket eltalálták.

A sikeren felbuzdulva és hogy embereit formában tartsa, Walter torpedógyakorlatot is elrendelt. A romboló manőverekkel imitálta a támadást, a torpedóvető csövekből eltávolították az indítótöltetet (primert), így akadályozva meg a véletlen kilövést. A WILLIE DEE vetőcsöveit tehát kifordították a csatahajó irányába és a torpedótiszt kiadta a tűzparancsot. Az első két alkalommal természetesen nem történt semmi, csakhogy amikor elhangzott a „Hármas tűz!” kiáltás, a torpedó mindenki meglepetésére, a sűrített levegő jellegzetes, hangos sistergésének kíséretében, elegáns ívben kirepült a csőből és elindult a kb. 5000 méterre lévő IOWA felé. A következő 14 óra 36 és 40 közötti négy perc a PORTER összes tengerészének élete leghosszabb négy perce lett.

Miközben a hídon és a fedélzeten állók lélegzetvisszafojtva figyelték a távolodó buborékcsíkot, ami jól látszott az óceán nyugodt felszínén, Walter utasította a jelzőmatrózt, hogy tekintettel a rádiócsendre az Aldis lámpával figyelmeztesse az IOWA-t. A csatahajó hídján állók nem tudták kitalálni, hogy a WILLIE DEE legénysége már megint mit művel és mik ezek a teljesen értelmetlen üzenetek. A torpedó persze közben egyre csak közeledett, ezért mivel nem volt vesztegetni való idő, Walter látva embere szerencsétlenkedését a rádiószobába rohant és beleordított a rádióba: „Oroszlán (ez volt az IOWA rádiós kódneve), Oroszlán fordulj jobbra!” Az IOWA rádiósa nem értette a dolgot és azt gondolva, hogy valaki tréfát űz vele, dühösen felszólította, hogy azonosítsa magát. Walter kétségbeesetten megtette, aztán már szinte könyörögve folytatta: „Torpedó a vízben! Oroszlán fordulj jobbra! Vészhelyzet! Fordulj jobbra Oroszlán! Némi időbe telt mire odaát felfogták, hogy szó sincs tréfáról, de aztán a csatahajó hirtelen éles jobbfordulóba kezdett. A 26 csomóval száguldó monstrum csaknem húsz fokkal megdőlt és elkezdtek repkedni a konyhán a tányérok, voltak akik a körletekben leestek az emeletes ágyakról, de az elnök tolószéke is önállósította magát és testőreinek kellett elkapnia.

Veterán és utánpótlás asztalitenisz

Nem sokkal később Walter parancsnoknak ismét a rádióhoz kellett mennie és persze King tengernagy hívta. A beszélgetés újfent rövid volt. A WILLIAM D. PORTER tehát szégyenszemre kivált a kötelékből és elindult Bermuda felé, miközben az IOWA lövegei végig fenyegetően rászegeződtek. A kikötőben már állig felfegyverzett tengerészgyalogosok, mogorva katonai rendőrök és ideges kémelhárítók vártak rá. Másnap, 16-án megkezdődtek a kihallgatások. Természetesen elsősorban a kapitányt, a tiszteket és a szolgálatban lévő torpedósokat, Lawton Dawson és Tony Fazio (utóbbi ráadásul még olasz származású is volt…) tengerészeket szorongatták meg. Az elhárítók szabotázst, vagy merényletet szimatoltak, amellyel az elnök életére törtek, vagy a németek, esetleg a japánok így akarták meghiúsítani a csúcstalálkozót. Eleinte mindenki csak a vállát vonogatta és azt mondta, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogyan történhetett meg a torpedó kilövése. Végül azonban a többnapos, folyamatos vegzatúra nyomán, az egyébként mindössze 22 éves Dawson tengerész megtört és bevallotta, hogy első vallomásában hazudott. Figyelmetlenségből ugyanis elfelejtette kivenni a hármas csőből a primert, így indulhatott el a torpedó. A rejtély tehát megoldódott, szó sem volt összeesküvésről, a fiatal matróz nem ellenséges ügynök volt, hanem egyszerűen tapasztalatlan és mivel kapkodott, nem figyelt oda eléggé. A hadbíróság azonban ennek ellenére nem volt elnéző és alaposan elverte rajta a port, mert 14 év kényszermunkára ítélte.

Sokan gondolták, hogy Walter parancsnok karrierje véget ért az ügy nyomán, de 1944. május 30-ig ő maradt a WILLIE DEE kapitánya és csak ekkor váltotta őt Charles M. Keyes parancsnok. Walter más hajókat is irányított további haditengerész pályafutása során és több kitüntetést is kapott. A koreai háborúban már sorhajókapitányként szolgált, majd az ötvenes évek végén, ellentengernagyi rangban vonult nyugállományba. A WILLIE DEE, persze nem lett volna a WILLIE DEE, ha ott fenn északon megússza baj nélkül. 1944 szeptemberében, egyik szabadságról visszatérő tengerésze, mielőtt újra szolgálatba lépett volna, előző este, e felett érzett bánatában még egyszer alaposan berúgott és duhajkodni kezdett. A részegekre jellemző makacssággal a fejébe vette, hogy lőni fog az egyik hajóágyúval és társai nem tudták erről sehogy sem leállítani. Egy óvatlan pillanatban aztán sikerült bejutnia az egyik lövegtoronyba és elsütötte a tüzelésre kész állapotban lévő 127 mm-es löveget. Történetesen aznap este a bázisparancsnok partit adott beosztottainak, amelyen azok feleségei is részt vettek. Az összejövetel hangulatát alaposan lehűtötte, amikor rémisztő süvöltés után a ház udvarában becsapódott és felrobbant a 127 mm-es gránát.

A USS William D. Porter incidenseinek összefoglalása

A romboló végzete a Csendes-óceánon

A hajót 1945. márciusában a Leyte-öböl térségébe, majd később Okinawa szigetéhez vezényelték. Fő feladata a parti állások tüzérségi bombázása, a partraszálló egységek és a szállítóhajók légvédelmi fedezete és az esetleg felbukkanó tengeralattjárók elleni védelme volt. Tüzérei négy nap alatt mintegy 8500 lövedéket lőttek ki a szigeten lévő célpontokra és legalább öt kamikazét is kiiktattak. 1945. június 10-én a WILLIAM D. PORTER ismét légvédelmi szolgálatot látott el és vigyázott az inváziós flottára. Reggel 8 óra 15 körül váratlanul egy japán gép bukott ki a felhők közül és nagy sebességgel zuhanni kezdett, de mire észrevették már kritikus távolságba került. A gép nem messze a WILLIE DEE-től belecsapódott az óceánba mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert pillanatokkal később majdnem mindenki a padlón találta magát, mert egy nagy erejű robbanás valósággal a levegőbe dobta a hadihajót.

A gép, amikor a vízbe csapódott nem szakadt darabokra, hanem a süllyedő roncs mint egy kilőtt torpedó, továbbsiklott a víz alatt és a PORTER legénységének újabb óriási pechjére, nagyjából a hajó alatt, jókora, 250 kilogrammos bombájával együtt felrobbant. A WILLIE DEE feneke felszakadt és a víz hatalmas erővel bezúdult a kazánházba. A turbinák és a generátorok azonnal leálltak, elment az áram, a szétszakadt vezetékekből kiömlő fűtőolaj pedig lángra lobbant, több helyen is erős tüzet okozva. A vízpumpák nagy része működésképtelenné vált, így kellett a legénységnek három órán keresztül egyre reménytelenebb küzdelmet folytatnia egyszerre a vízzel és a tűzzel. Ahogy a peches WILLIE DEE lassan az oldalára dőlt, Keyes parancsnoknak végül ki kellett adnia a kiürítési parancsot. A süllyedő roncs mellé beálló LSM (R) tüzérségi támogatóhajók szerencsésen fedélzetükre vették egész személyzetét és így nem volt személyi veszteség. A WILLIAM D. PORTER romboló 12 perccel az evakuálási parancs után, égnek meredő orral elmerült.

A magyar hadihajózás jelene: Szilágyi Zsolt Lajos alezredes és az MH 1. Honvéd Tűszerész És Hadihajós Ezred

A hadihajózás nemcsak a múlt izgalmas történeteiről szól, hanem a jelenkor kihívásairól és a modern haderők felkészültségéről is. Magyarországon az MH 1. Honvéd Tűszerész És Hadihajós Ezred képviseli ezt a területet, melynek vezetésében kulcsszerepet játszik Szilágyi Zsolt Lajos alezredes.

Nagy Attila sikerei

Szilágyi Zsolt Lajos alezredes pályafutása és az ezred vezetése

2017. november 15. óta Szilágyi Zsolt Lajos alezredes az MH 1. Honvéd Tűszerész És Hadihajós Ezred parancsnokhelyettese. A főtiszt - kisebb-nagyobb megszakításokkal - 1993 óta szolgál az alakulatnál, korábban az ezred hadihajós parancsnokhelyettese volt. Szilágyi Zsolt Lajos a tatai katonai kollégium elvégzése után 1989-ben a Kalinyingrádi Katonai Műszaki Egyetemen kezdte meg felsőfokú katonai tanulmányait, ám innen 1990-ben, a rendszerváltást követően hazarendelték. A Kossuth Lajos Katonai Műszaki Főiskola műszaki-útépítő szakán végzett, 1993-ban avatták tisztté. A műszaki szakirányok közül a hadihajóst választotta, végigjárta a ranglétrát a hajó első tisztjétől a hadihajós osztály törzsfőnöki beosztásáig. A Honvéd Folyami Flottilla 2001-es felszámolását követően hat évet töltött a Katonai Biztonsági Hivatal kötelékében, majd 2007-ben, az alakulat akkori parancsnokának kérésére, visszakerült az ezredhez és hadihajós parancsnokhelyettesként dolgozott tovább.

Az új parancsnok a kezdeti időszakról elmondta: „Az első hetekben átnéztük, hogy hol tart az alakulat. Kijelöltem néhány munkacsoportot, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy felmérjék az ezred jelenlegi helyzetét.” Hozzátette: „Volt időm arra, hogy újra átolvassam, átnézzem az elmúlt időszakban kiadott NATO-doktrínákat. Ezek jó alapot adnak arra, hogy átgondoljam: ebben az új kihívásokkal teli világban, új hadműveleti környezetben, ahol a csapatok egy időben vehetnek részt hagyományos harcseleményekben vagy stabilizációs műveletekben és humanitárius segítségnyújtásban, milyen új műszaki kihívások jelentek meg.” Bár a mondás szerint az „új seprű jól seper”, Szilágyi Zsolt Lajos alezredes nem tervez nagyobb változásokat.

Az ezred feladatai és felszereltsége

Az alakulat része a NATO Reagáló Erőnek (NATO Responce Force - NRF), illetve közreműködött a V4 EU-harccsoport tűzszerész moduljában is. Ahhoz, hogy bekapcsolódhassunk ezekbe a készenléti szolgálatokba, komoly feltételeknek kell megfelelni. Ilyen egyrészt az állomány kiválogatása, felkészítése, készenlétbe helyezése. Az új parancsnok azt is jól tudja, hogy az alakulat az elmúlt időszakban mindenekelőtt a 2016. július elsejei hortobágyi robbanás miatt került a figyelem középpontjába. „A mi szakmánkban egy balesettel mindig számolnunk kell!”

A tűzszerészek technikai felszereléseiről szólva Szilágyi Zsolt Lajos alezredes kiemelte: az elmúlt években kapott komoly támogatásnak köszönhetően jelenleg rendelkeznek minden olyan eszközzel, amellyel a munkájukat 21. századi körülmények között és biztonságosan tudják végrehajtani. Ugyancsak rendelkezik minden, az alapfeladatok ellátáshoz szükséges technikai eszközzel a hadihajós alosztály is. A jelenleg rendszerben lévő hadihajók - három aknamentesítő hajó, három aknásznaszád, egy parancsnoki motoros és a lakóhajó - mindegyike teljes mértékben hadra fogható, karbantartásuk rendszeres és előírás szerinti. Az aknamentesítők nautikai berendezéseit a 2010-es évek elején modernizálták, a radarrendszerük és a mélységmérő berendezésük világszínvonalú. Az alosztály feladata a hazai folyók hajózásának biztosítása valamint a folyami tárgyak és a folyók medreinek aknamentesítése, továbbá a folyókon való átkelések biztosítása.

Kihívások és jövőbeli tervek

A parancsnok a kihívásokról is beszélt: „Szólnom kell arról is, hogy nagy problémánk az állomány elvándorlása. Az elmúlt években olyan szakemberek váltak ki a rendszerből, akiknek tudása, rutinja nagyon hiányzik az alakulatnál.” Hozzátette: „Az alakulattól kivált szakemberek pótlása az egyik legfontosabb feladatunk. Erre már megvan az elképzelésünk, bár első osztályú tűzszerészt képezni időigényes feladat, legalább 4-5 év aktív tűzszerészi munka után válhat valakiből járőrparancsnok.”

Jó hír viszont a jövőre nézve: Ha minden jól megy, akkor az év második felében bővülhet a hadihajósok állománytáblája, s ezáltal a képességeik. Ez azt jelenti, hogy ha minden az elképzelések szerint alakul, akkor 2018-ban a három aknamentesítő hajó mellett lesz három olyan járőrhajónk is, amelyek az általános járőr- és harcbiztosítási feladatok mellett képesek kiszolgálni a tűzszerész-tevékenységet, illetve 250 kilogrammig alkalmasak robbanótestek vízből történő kiemelésére is - vázolta a terveket Szilágyi Zsolt Lajos alezredes.

Éleslövészet a Bakonyban és a PAV fegyverek

Az MH 1. Honvéd Tűszerész És Hadihajós Ezred, Hadihajós alosztálya éles lövészetet hajtott végre a Bakonyban. Utóbbi kategóriában két fajta fegyverzet van. Mind a kettő ugyanazt a 20 mm-es gépágyú csövet alkalmazza, ami a Hispano cég licensze alapján gyártották szintén Jugoszláviában. Az egyik a PAV-1-es a másik a PAV-4-es nevet kapta. A PAV-1-ből a hátsó fedélzeten két darab található, a PAV-4-ből pedig egy darab az orr részen. A PAV a szerb légvédelmi szó rövidítése, a számok a csövek számát jelölik. Reggeli torna keretében, a csigatárak betöltése. 20 mm-es repesz-robbanó, gyújtó lőszerek. A zöld csík jelzi, hogy az a fényjelző változat. Csupaszárny-csupaszárny, vajon merre száll. Egy fő irányzó és két fő töltőkezelő érkezik. Betárazás csak az alsó két gépágyúba. A fegyver 650 lövés / perc-re is képes. Kicsit nehezen észrevehető, a jobb felső sarokban az egyik 20 mm-es lövedék látszik. A lőszer 850 m / s sebességgel hagyja el a csövet. A PAV-1-el a nap vége felé földi célokra is lőttek, a távolban (fotó jobb felső sarka) látható felszálló füst, a lőtér másik pontján dolgozó 101. Egy pár nappal korábbi fénykép. Az AM-31 Dunaújváros fedélzetén, 2015-ös fotók. Két PAV-1-es, melyek a hajó két oldalát 180 fokban hivatottak védeni.

tags: #hadihajos #veteran #egyes #információk

• Navigáció CX-3-hoz - Árak
• Az Opel Astra belső tér jellemzői
• tengelykapcsolók szerepe és funkciója a modern hajtásláncokban
• Hibrid rendszerek biztonsági előírásai
• Baranyai dízel Golf eladó