Személygépjárművek továbbértékesítésének illeték-szabályozása Magyarországon
Az elmúlt években jelentősen emelkedtek a személygépjárművek eladási árai. Fontos, hogy tisztában legyen a magánszemély azzal, hogyha eladja a személygépjárművét, keletkezik-e utána adófizetési kötelezettsége, és ha igen, milyen összegben.
Jelen cikk arra vállalkozik, hogy a személygépjárművekkel kapcsolatos, általános forgalmi adót érintő kérdéseket gyűjti csokorba, ezért már elöljáróban célszerű tisztázni, hogy az áfatörvény alkalmazása során mit tekintünk személygépjárműnek. Az áfatörvény személygépjármű fogalmat nem tartalmaz, kizárólag a levonási jog kapcsán [áfatörvény 124. § (1) bekezdés b) pont] utal vámtarifaszámmal (8703) a személygépkocsikra.
Fontos, hogy kizárólag a Kereskedelmi Vámtarifa (2002. július 31-én hatályos) besorolása az irányadó, vagyis nincs jelentősége annak, hogy a forgalmi engedélyben vagy adásvételi szerződésben milyen minősítést tüntettek fel a gépjármű besorolásával kapcsolatban.
A Kereskedelmi Vámtarifa szerint a 8703 Vtsz. alá az elsősorban személyszállításra tervezett gépkocsi és más gépjármű tartozik (beleértve a kombi típusú gépkocsit és a versenyautót is).
Amennyiben a gazdasági eseménnyel érintett jármű besorolásával kapcsolatban kétely merül fel, mindenképpen célszerű tüzetesebben áttekinteni a Vámtarifa Magyarázatot, illetve a témával részletesen foglalkozó 2003/133. II. A személygépjárművek értékesítésére (amennyiben nem új közlekedési eszközről van szó) az általános szabályok vonatkoznak.
Kárbejelentés Aegon biztosítónál
Adófizetési kötelezettség személygépjármű értékesítése után
Abban az esetben, ha a magánszemélynek ingó dolog eladásából éves szinten nem származik több bevétele, mint 600 ezer forint, a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. Amennyiben az év során a magánszemély ingó értékesítéséből származó bevétele meghaladja a 600 ezer forintot, akkor meg kell vizsgálnia, hogy az eladások során keletkezett-e jövedelme.
A jövedelem az eladásból származó bevételnek a felmerült költségeket meghaladó része. A bevétel az értékesítésről szóló megállapodásban rögzített eladási ár, ami általában forintban kerül meghatározásra. Előfordulhat az is, hogy az ellenérték egy másik vagyontárgy, amit cserébe kap a magánszemély.
A bevétellel szemben elszámolható költség a megszerzésre fordított összeg, ami vásárlás esetén az adás-vételi szerződésben meghatározott beszerzési ár (vagy például öröklés esetén a hagyatéki eljárásban megállapított érték), a megszerzéssel összefüggő kiadások (pl. átírási díj), az értéknövelő beruházás értéke (pl. olyan főalkatrészcsere, ami megnövelte a jármű élettartamát), valamint az átruházással kapcsolatos egyéb kiadások összege (pl. hirdetési díj). Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, úgy a bevétel 25 %-a minősül jövedelemnek, és emellett már más költség nem érvényesíthető.
Ha az év során értékesített eszközök eladása kapcsán a magánszemélynek jövedelme keletkezett, de az nem haladta meg a 200 ezer forintot, akkor a jövedelem után nem kell megfizetni az szja-t. Ebben az esetben az eladásból származó jövedelmet a bevallásban sem kell szerepeltetni.
Például: A magánszemély 2020. évben beszerzett egy 5 éves személygépjárművet 3 millió forintért, amit értékesített 2024. évben 3 millió 500 ezer forintért. Ebben az évben más ingó tárgyat nem értékesített haszonnal. Az értékesítésből származó jövedelme 500 ezer forint, melyből csak a 200 ezer forint feletti összeg, azaz 300 ezer forint után kell a 15 % szja-t megfizetnie, ami 45 ezer forint adófizetési kötelezettséget eredményez.
A DEKRA kárbejelentő nyomtatványa
A példa szerinti esetben a jövedelmet és az adót a 2025. évi személyi jövedelemadó bevallásban kell bevallani és megfizetni.
Amennyiben a 2024. évben értékesített személygépkocsi után adóköteles jövedelme keletkezik, úgy azt a 2024. évi személyi jövedelemadó bevallásban kell feltüntetni.
Gépjármű vagyonszerzési illetéke
Ha vásárlás, öröklés vagy ajándékozás útján gépjárműhöz jutunk, több befizetnivaló is vár ránk, melynek egy lényeges tétele az autó vagyonszerzési illetéke. Az illeték összege azonban számos tényezőtől függ: vajon mennyit kell fizetnünk és mikor? Vannak-e olyan esetek, amikor mentesülünk az illetékfizetés alól? Ezekre a gépjárművekre kell vagyonszerzési illetéket fizetni.
Gépjármű megvásárlásakor felmerülhet a kérdés, hogy az adott járműtípus után kell-e illetéket fizetni. Az illetéktörvény szerint valamennyi gépjármű és pótkocsi után vagyonszerzési illetéket, hivatalos nevén visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni, így a személygépjárművekre, a motorkerékpárokra, az utánfutókra és a lakókocsikra is.
Milyen esetekben illetékköteles a vagyonszerzés?
A törvény kimondja, hogy a gépjármű vagyonszerzési illetéket a jármű vagy pótkocsi öröklése, ajándékozása vagy visszterhes vagyonátruházása, azaz adásvétele esetén kell megfizetni.
A Járműmérnöki Képzés részletei
A vagyonszerzési illeték összege függ a jármű típusától, korától és teljesítményétől. Gépjárművek esetén a kilowattban meghatározott teljesítmény és a gyártási évtől számított kor alapján számítják ki az összeget, amelyet online mi is könnyedén ellenőrizhetünk.
Amennyiben a hatósági nyilvántartásban a teljesítményt csak lóerőben tüntetik fel, ennek értékét 1,36-tal kell elosztani, majd az eredményt egész számra kell kerekíteni, így megkapjuk a kilowattban kifejezett teljesítményt.
Jó hír, hogy a vagyonszerzési illeték megfizetése alól számos esetben mentesülhetünk. Illetékmentes a vagyonszerzés, ha az átruházás vagy adásvétel egyenesági rokonok vagy házastársak között történik, illetve, ha a vagyonszerzés a házastársi vagyonközösség megszüntetéséből származik.
Az illetéktörvény alapján a bejegyzett élettársakat ugyanazok az illetékkedvezmények és -mentességek illetik meg, amelyek a házasok számára elérhetők. Szintén nem kell vagyonszerzési illetéket fizetnünk, ha környezetkímélő gépkocsit vásároltunk, vagy ilyen gépkocsi vagyoni értékű jogát szereztük meg.
Környezetkímélő gépkocsinak minősülnek például az elektromos, valamint az úgynevezett „nulla emissziós” autók. Mentesülünk továbbá az illetékfizetés alól, ha a tulajdonszerzés bejelentésével egyidejűleg külföldi kivitelre szóló ideglenes rendszámot is igénylünk - ha azonban az autót itthon értékesítenénk, vagy tartósan használnánk belföldön, nekünk is be kell fizetnünk az illetéket.
Ha a járműhöz vagy annak vagyoni értékű jogához (pl. üzembentartói jog ) öröklés vagy ajándékozás útján jutottunk, alapesetben a visszterhes vagyonátruházási illeték kétszeresének megfelelő illetéket kell fizetnünk. Ez azt jelenti, hogy a feljebb már említett adatok alapján kiszámított összeget öröklés vagy ajándékozás esetén dupláznunk kell - persze nem érdemes megijedni, hiszen számos helyzet létezik, amikor ezt nem kell megtennünk.
Az illeték befizetése feltétele a gépjármű átírásának, amelyre összesen nyolc napunk van, így az adásvétel aláírását követően a legfontosabb dolgunk, hogy rendezzük az illeték összegét. Ezt személyesen a járási hivatalban készpénzzel, elérhetőség esetén bankkártyával, valamint csekken fizethetjük be a NAV Gépjármű vagyonszerzési illeték bevételi számlára.
Összefoglalva:
- Adófizetési kötelezettség: Ha az ingó értékesítésből származó bevétel meghaladja a 600 ezer forintot, meg kell vizsgálni, hogy keletkezett-e jövedelem.
- Jövedelem számítása: A jövedelem a bevétel és a költségek különbsége.
- Adómentesség: 200 ezer forint alatti jövedelem esetén nem kell szja-t fizetni.
- Vagyonszerzési illeték: Gépjármű és pótkocsi öröklése, ajándékozása vagy adásvétele esetén fizetendő.
- Illetékmentesség: Egyenesági rokonok, házastársak közötti átruházás, környezetkímélő gépkocsi vásárlása esetén.
Reméljük, ez a cikk segített tisztázni a személygépjárművek értékesítésével kapcsolatos illeték-szabályozásokat Magyarországon. Ne feledje, hogy az adózási szabályok idővel változhatnak, ezért mindig érdemes a legfrissebb információkat figyelembe venni.
Ezzel kapcsolatban annyi mégis kiemelést érdemel, hogy a törvény értelmében ellenérték fejében történő termékértékesítés az is, ha a saját vállalkozásban kitermelt, előállított vagy megmunkált, átalakított, vásárolt, importált olyan terméket használ fel az adóalany gazdasági tevékenysége folytatásához, amely terméket, ha ebben a formájában másik adóalanytól szerez be, adólevonási jog egyáltalán nem illette volna meg [áfatörvény 11. § (1) bekezdés].
Tipikusan ebbe a körbe tartozik az az eset, amikor az adóalany a gazdasági tevékenységéhez beszerzett (előállított) tehergépkocsit oly módon alakítja át, hogy az a Kereskedelmi Vámtarifa szerint már személygépkocsinak minősül (lásd például az I. pontban írtakat). Ezekben az esetekben az adólevonási joggal nem járó felhasználással adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben az eredeti beszerzéshez kapcsolódó adó levonható volt. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a továbbértékesítés céljából beszerzett személygépjárművet - mely beszerzéssel kapcsolatban levonási jogot gyakoroltak - tesztautóvá minősítik át.
Ellenérték hiányában az adó alapja ilyenkor a kérdéses személygépjármű vagy az ahhoz hasonló személygépjármű beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke (áfa-törvény 68. §).
Pénzügyi lízing
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban Hpt.) fogalmi meghatározása szerint a pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra.
A használatba adással a lízingbevevő jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kitöltött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.
Az előbbiek alapján tehát a pénzügyi lízing egy olyan speciális ügylettípus, amely két - egymással összefüggő - ügyletből tevődik össze, egyrészt egy termékértékesítésből, vagy szolgáltatásnyújtásból, másrészt pedig egy - az áfatörvény 86. § (1) bekezdés b) és c) pontjai alapján adómentes - hitelnyújtási jogviszonyt megtestesítő szolgáltatásból.
Az áfatörvény 10. § a) pontja alapján termék értékesítésének minősül a pénzügyi lízing abban az esetben, ha a futamidő végén, az utolsó törlesztő lízingdíj megfizetésével a lízingelt eszköz átkerül a lízingbe vevő tulajdonába (zárt végű pénzügyi lízing). Az áfatörvény 10. § a) pontja figyelembe vételével a személygépjármű birtokba adásának időpontja lesz a teljesítési időpont. A zárt végű pénzügyi lízing esetén a birtokba adáskor a teljes tőkerész vonatkozásában beáll az adófizetési kötelezettség, a későbbiekben a fizetendő lízingdíjakat pedig általános forgalmi adó a fentiek szerint már nem terheli.
A nyílt végű lízing abban tér el a zárt végűtől, hogy a futamidő végén a lízingelt személygépkocsi nem megy át automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába, de a vevőnek lehetősége van arra, hogy a jármű tulajdonjogát megszerezze. Nyílt végű pénzügyi lízing esetén tehát szolgáltatásnyújtásról beszélhetünk, mely az áfatörvény 259. § 4. pontja szerint tartós ügyletek közé tartozik.
Az áfatörvény 58. § (1) bekezdése alapján a személygépkocsi nyílt végű lízingbe adása esetén az egyes részkifizetések esedékességekor keletkezik az adófizetési kötelezettség, az ennek megfelelően lízingdíjról kiállított számlákban a lízingbeadó minden esetben köteles a lízingdíjat megbontani kamat- és tőkerészre.
Az operatív lízingre fogalmi meghatározást sem a Hpt. sem az áfatörvény nem tartalmaz, ezért célszerű minden olyan lízingügyletet operatívnak tekinteni, melyre nem igazak a pénzügyi lízinget meghatározó feltételek. A személygépjárműre irányuló operatív lízing az áfatörvény 259. § 4. pontja szerint tartós ügyletek közé tartozik.
Adóalap meghatározása
A személygépjárművek vonatkozásában megvalósított gazdasági események adóalapjának meghatározásakor beletartoznak az adó alapjába az ügylethez járulékosan kapcsolódó költségek, melyeket az értékesítő hárít át a beszerzőre. Az áfatörvény ide sorolja a bizománynyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjakat és költségeket, még akkor is, ha külön megállapodás alapján fizetendők.
Az áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerint nem számít az adóalapba az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybe vevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván. Ezek gyakorlatilag olyan költségek, amelyeknek viselésére eredetileg is a vevő (lízingbe/bérbe vevő) köteles, az eladó (lízingbe/bérbe adó) pedig az ő nevében és javára eljárva kapcsolódott bele az elszámolás folyamatába.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 2. § (1) bekezdése szerint az adó alanya az a személy, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján a gépjárműnyilvántartásban az év első napján tulajdonosként szerepel.
Ha például a bérbe adott személygépjárművet terhelő gépjárműadó tekintetében az adófizetésre a fentiek értelmében a bérbeadó kötelezett, de a gépjárműadónak megfelelő összeget bármilyen jogcímen, illetve elnevezéssel áthárítja a bérbevevőre, nem beszélhetünk a bérbeadó oldaláról az áthárított költség igazolt végső viselőjétől elszámolási kötelezettséggel átvett pénzösszegről. Ennek megfelelően ha a gépjárműadót a személygépkocsi bérbeadója a bérleti szerződés alapján a bérbevevőre hárítja át, az adó összege az áfatörvény 70. § (1) bekezdése alapján beletartozik a bérbeadás adóalapjába.
A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Regadó tv.) 4. §-a és 7. §-a alapján a regisztrációs adó 2006. május 1-jétől az általános forgalmi adó rendszerében adóztatható termékimportnak minősül, tehát az importáló adóalany köteles megfizetni.
A Regadó tv. 4. § (1) bekezdése alapján az adó alanya az, akinek a nevére a forgalomba helyezést kezdeményezik. Az adó alanya tehát jellemzően nem a kereskedő, hanem az a természetes személy, jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) a nevét a forgalmi engedélybe bejegyzik.
A regisztrációs adót azonban akár az importőr, akár a gépjármű-kereskedő is megfizetheti a Regadó tv. 7. §-a alapján az adó alanya helyett, azonban az ő estükben az áthárított költség igazolt végső viselőjétől elszámolási kötelezettséggel átvett pénzösszegről van szó, tekintettel arra, hogy a törvény szerint nem ők az adófizetésre kötelezettek.
Természetesen abban az esetben ha a Regadó tv. 3. § (5) bekezdése alapján a gépjárműadó fizetésére kötelezett a gépjárművet belföldön értékesíti, akkor a fentiek értelmében a regisztrációs adó beletartozik az értékesítés adóalapjába.
a) Abban az esetben, ha a biztosítási szerződést a lízingbe/bérbe vevő köti meg a biztosítóval, azonban az esedékes biztosítási díjakat pénzügyi értelemben a lízingbe adó fizeti meg a biztosító felé, amelyet a lízingbe vevővel természetesen megtéríttet, akkor a biztosítási díj a lízingbe adónál az áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elszámolási kötelezettséggel beszedett pénzöszszeg, amely nem képezi az áfa alapját.
b) Amennyiben a biztosítási szerződést a lízingbe/bérbe adó köti meg saját nevében a biztosítóval a lízingbe/bérbe vevő javára, akkor a biztosítási díj mint járulékos költség az alapügylet, azaz a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, mert ez esetben a biztosítás egyértelműen a lízingelt termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolódik. Így minősül pl. a casco biztosítás díja.
c) Amennyiben a lízingbe adó a saját nevében, saját javára köt biztosítási szerződést, és az közvetlenül nem a lízing tárgyául szolgáló termékre, szolgáltatásra vonatkozik, akkor a biztosítás a hitelügylethez kapcsolódik, így annak adóalapjába építendő be. Idetartoznak az olyan biztosítási konstrukciók, amelyet a lízingbeadó nem a lízingbevevő megbízásából kötött meg, pl. a fizetésképtelenség esetére szóló biztosítás.
d) A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, amikor a lízingbe adó a biztosítási szolgáltatását kapcsolt termékként nyújtja, azaz például kedvezőbb feltételekkel köti meg a lízingszerződést, ha az ügyfél nála valamilyen a lízingügylethez közvetlenül nem kapcsolódó, önálló biztosítási szerződést köt (pl. szakmai felelősségbiztosítást, életbiztosítást).
A pénzügyi lízingügylet esetén egymás mellett történik egy adóköteles termékértékesítés (személygépjármű értékesítés), vagy szolgáltatásnyújtás (személygépjármű bérbeadás), továbbá egy adólevonásra nem jogosító adómentes hitelezési tartalmú szolgáltatás teljesítése. Éppen ezért nehézséget okozhat a lízingügylethez járulékosan kapcsolódó költségek megosztása aszerint, hogy melyik kapcsolódik az alapügylethez, és melyik az adómentes hitelezési ügylethez.
a) Abban az esetben, ha valamely költség egyértelműen a lízing tárgyául szolgáló termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolható, akkor az az alap termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, azaz osztja annak áfatörvény szerinti adómértékét (pl. szervizköltség).
b) Amennyiben a járulékos költség egyértelműen a hitelnyújtási jogviszonyt megtestesítő szolgáltatásrészhez kapcsolódik (pl. értékbecslés, vagy a hitelbírálat ellenértéke), akkor az adómentes hitelnyújtás adóalapjának részét képezi, tehát csak adómentesen hárítható tovább.
ca) Az olyan közvetlen költségek, amelyeket a lízingbe adó saját nevében és saját javára vesz igénybe (pl. kezelési költség, lezárási díj, szerződéskötési díj) - mivel a lízingbe adó célja a hitel kihelyezése -, az adómentes hitelnyújtás adóalapjába épülnek be, ami egyben azt is jelenti, hogy az esetlegesen ezekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó nem vonható le. Ilyen költség lehet pl. a behajtási költség a lízingügylet meghiúsulása esetén, abban az esetben, ha nem a már megszűnt lízingszerződéseket követő esetleges behajtás költségeit takarja (a szerződés megszüntetése után, a szerződés megszüntetésével, valamint a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy értékesítésével kapcsolatos költségek kártérítésként áfa körön kívüli tételnek, áfa tárgyi hatályán kívüli pénzátadásnak tekintendők).
Ennek megfelelően ezen „költségek” tekintetében a vevő az illetékes államigazgatási szervvel áll jogviszonyban, mely jogviszonnyal kapcsolatban az eladó, amennyiben vállalja, hogy az említett pénzösszegeket a vevő nevében és javára befizeti, csak bonyolítóként tevékenykedik.
tags: #gepjarmu #tovabbertekesites #illeteke #szabalyozas