Ford Veterán Autó: Az A-modell Története
A minden létező eladási rekordot megdöntő, futószalagon gyártott T-Modell utódja csak 1927-ben született meg.
Bár nem volt olyan markáns hatással az amerikai gazdaságra és társadalomra, mint őse, egyértelműen sikermodellnek számított, és GAZ-A néven szovjet utóélete is érdekes volt. Egy korai kétajtós (Tudor) kivitellel autóztunk.
Henry Ford sokáig abban az illúzióban élt, hogy az 1908-ban bemutatott T-modellt kis módosításokkal lényegében az idők végeztéig gyárthatja majd.
Emberei hiába figyelmeztették az egyre nagyobb bajra, ezért a General Motors és a Chrysler hasonló árú, de modernebb autókkal egyre erősebben szorította ki a márkát piacról.
Henry csak 1926-ban ismerte fel a bajt: jó egy évre leálltak a termeléssel (csak Detroitban 60 ezer munkást tettek utcára), hogy kidolgozzák az új modell terveit, és átszerszámozzák a gyártósorokat. Ez a leállás több mint 72 millió dollárjába került a cégnek.
Óriási hírverés után, 1927. december 2-án mutatták be az A-modellnek keresztelt jövevényt. Érdekes mozzanatként az első példányt Thomas Edison, Henry régi munkaadója kapta meg ajándékba.
Az A olcsó, modern és kényelmes konstrukció volt, a kor követelményei szerinti berendezésekkel, megmaradt viszont az ejtőtartályos üzemanyagellátás (tehát nem építettek be benzinpumpát) és a merevtengelyes, laprugós első-hátsó futómű is.
Előrelépés volt, hogy az újdonság már hidraulikus lengéscsillapítókkal, négykerék-fékkel, szinkronizált sebességváltóval és vízpumpával készült. Igaz mindezt a Chevrolet-k, Plymouth-ok és társaik is tudták, de egy dologgal, a törhetetlen szélvédővel az A-modell megelőzte őket.
A kezelőszervek a szokásos helyükre kerültek, a váltót viszont végre H-sémában lehetett kapcsolgatni. Oldaltszelepelt, 3,3 literes, 40 lóerős négyhengeres motor hajtotta, a már említett váltója pedig háromfokozatú, tolókerekes szerkezetű volt. Itt vezette be a Ford a mai pedálelrendezést (kuplung, fék, gáz).
Elképesztően gazdag volt a karosszériaválaszték: 32 féle személy- és teherszállító felépítményt lehetett rendelni, a 395 dolláros Phaetontól és Roadstertől az 1200 dolláros Town Car limuzinig.
Azonnal óriási siker lett, a bemutató utáni héten 200 000 megrendelés érkezett be rá, az első hónapban pedig több mint 400 ezer. A River Rouge-i üzem eleinte nem is tudat ezt követni, 1927-ben csak 5000 darabot sikerült legyártani.
Aztán gőzerővel beindult a termelés, világszerte több helyen is: Kanadában, Európában, Ausztráliában, Argentínában és Japánban is készültek A-modellek.
Tesztautónk korai darab, az első teljes modellévből való kétajtós limuzin, azaz Tudor (Two door). Mai gazdája tíz évvel ezelőtt hétvégi sportkocsit keresett magának, karácsony és szilveszter között unalmában nézegette a hirdetéseket.
Az első, ami felugrott a képernyőn, ez a Ford volt, Szegeden árulták. Bár nem egy versenyautó, annyira beleszerelmesedett, hogy azonnal elment érte és meg is vette, december 30-án már otthon állt a garázsában hiánytalanul, de borzalmas állapotban.
Az ünnepek után indult a nagy tatarozás, elsőként a motor gépműhelyben kötött ki teljes generálra.
Maga a tulaj szedte szét a váltót, kitisztította, és a legtöbbet használt harmadik fokozat fogaskerekeit kicserélte. A kasztnin nem talált sérülést és horpadást, de a hátsó sárvédőknél, a hátsó ülések alatti lemezen és a pótkerék környékén volt anyaghiány bőven.
Ezek a kocsik már nagyrészt acélból épültek, csak kevés fát használtak hozzájuk. Azért így is akadnak benne lécek, amelyek közül néhányat cserélni kellett, de a többi beérte csiszolással és festéssel.
A futóműben a rugókat csak letakarították, de új lengéscsillapítókat és függőcsapszegeket szereltek be.
Három réteg huzatot találtak az üléseken, megkeresték a legalsót - az eredetit - annak mintájára és színére készült el az új.
Na, de milyen helyet foglalni az immár OT-rendszámos, 92 éves Ford kabinjában? Szélesre tárható és keskeny az ajtó, az ülés is kicsi, de puha. Elöl széltében és hosszában is szűk a hely, a fejedelmi kényelmet a hátsó tér kínálja.
Az indítási ceremónia a pult alatt lévő benzincsap kinyitásával kezdődik és a mellette álló szivató kihúzásával, majd az előgyújtás beállításával folytatódik. Aztán kulccsal áram alá kell helyezni, és végül taposógombával indítózni.
Némi melegítés után indulhatunk, azzal a kellemes tudattal, hogy a Ford A már-már modern autóként vezethető, nem olyan bonyolult a kezelése, mint a T-modellé.
Persze csak majdnem, hiszen menet közben is igazítandó az előgyújtás, és dupla kuplunggal kell visszakapcsolni. A három fokozatból az első kettő viszonylag rövid, a harmadik viszont végtelenül hosszú.
Rugalmas és nyomatékos a motor, egészen alacsony sebességről is felhúz harmadikban. Figyelem: első két fokozatot nagyon óvatosan szabad csak kapcsolni, hagyni kell leesni a fordulatot, különben reccsen a szerkezet.
A 65-70 km/h-s utazótempót gond nélkül tartja, szépen fut egyenesen, de magas építése miatt kanyarban kissé dől a karosszéria. Futóműve közepes keménységű, a laprugók (meg a nagy kerekek) meglepően jól kiegyengetik az úthibákat, a lengéscsillapítók pedig megelőzik a pattogást.
A többi rázkódást a szuper-kényelmes ülések nyelik el. A kormánymű csigás, álló autónál képtelenség elfordítani, és menet közben is nehéz.
Fékrendszere mechanikus-rudazatos, inkább csak lassításra elég, nagyon erősen kell nyomni a pedált, hogy az A-modell majd valamikor megálljon.
Ez a típus ma is népszerű a matuzsálemi korú autók között (hot-rodnak átépítve is), ami nem is csoda, hiszen jó ötmillió példány készült belőle.
Holott aránylag rövid ideig, szűk négy évig gyártották, Henry Ford ugyanis okult a korábban történtekből, és 1932-ben a korszerűbb B-modellel váltotta le.
Üzleti érzékét jellemzi, hogy még a széria kifuttatása is hasznot hozott az amerikai nagyvállalatnak: az A jelű személykocsi Retro Mobilés az AA kisteherautó-változat gyártási jogait eladták a GAZ vállalatnak.
Ezzel a már évek óta futó együttműködést terjesztették ki, és megszületett a Szovjetunió első igazi szériaautója.
Ford A-modell Deluxe Phaeton 1931
Ford A-Modell Tudor, 1928., autó, veterán autó, Oldtimer Show, 2018., v180414-1-074
Ford A Tudor (1928) - Műszaki adatok
Tekintse meg az 1928-as Ford A Tudor műszaki adatait:
- Motor: oldaltszelepelt soros négyhengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve
- Hengerűrtartalom: 3285 cm3
- Furat x löket: 98,42 x 107,95 mm
- Kompresszióviszony: 4,22: 1
- Teljesítmény: 40 LE, 2200/perc fordulaton
- Hosszúság x szélesség x magasság: 3941 x 1701 x 1830 mm
- Tengelytáv: 2629 mm
- Tank: 38 l
- Saját tömeg: 1063 kg
- Végsebesség: 105 km/h
Eladó Ford Veterán Autók
Íme néhány példa a jelenleg eladó Ford veterán autókra:
| Hónap/Év | Kilométer | Üzemanyag | Teljesítmény | Helyszín |
|---|---|---|---|---|
| 09/1966 | 29 906 km | Benzin | 66 kW (90 LE) | DE-53639 Königswinter |
| 08/1969 | 53 000 km | Benzin | 48 kW (65 LE) | LU-2610 Luxembourg - Howald |
| 10/1971 | 36 700 km | Benzin | 100 kW (136 LE) | NL-1695cc blokker |
| 03/1975 | 120 000 km | Benzin | 110 kW (150 LE) | DE-67707 Schopp |
| 08/1974 | 66 874 km | Benzin | 44 kW (60 LE) | DE-84489 Burghausen |
Különböző Ford veterán autók