Ford Transit Custom: Részletes Fogyasztási Teszt, Megbízhatóság és Hibrid Innovációk
A Ford Transit története hosszú és gazdag, az 1951-es első, németországi debütálás óta sokat változott a modell koncepciója. Mára a nyolcadik generációjánál tart a modell; kétségkívül a mai napig a legtöbbet az ötödik és a hatodik szériából láthatjuk Magyarország útjain. A Ford 2012-ben mutatta be a Transit alacsonytetős, elsőkerék-hajtású változatát, melyet kifejezetten a Mercedes Vito/ VW Transporter / Opel Vivaro versenytársának szántak. Saját kategóriájában jelenleg piacvezetőnek számít.
Az új áru- és személyszállító furgon első magyarországi menetpróbájára a Dunakanyarban került sor. A hazai forgalmazó nemcsak a kátyús szerpentinekre, hanem még az egysávos hegyvidéki földutakra is felengedte a tesztautókat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a dobogó harmadik fokát a személyszállító változat, a Tourneo Custom szerezte meg 697 eladott példánnyal, akkor elmondható, hogy kiváló eredményt produkált az elsőkerék-hajtású Transit 2017-ben. Pedig a Ford Transit Custom ízig-vérig haszonjármű, egy teherautó, ha tetszik, ha nem.
Külső megjelenés és méretek
A 4972 milliméter hosszú, 2290 milliméter széles és 1972 milliméter magas kocsiszekrény méretei alapján egyértelmű a definiálás, leginkább a Volkswagen T5 és Mercedes Vito-vonalhoz sorolható. A lökhárító alsó részén ízléses díszcsík fut, amely alapvetően a horzsolásokat, karcokat hivatott kivédeni, itt találhatjuk a jobb- és baloldali süllyesztett ködlámpapárost is. Elegáns díszcsík található a két tengely közti oldalrészen is, amely szintén a kisebb sérülésektől óvja a kocsiszekrényt, a középen futó, felfelé tendáló törésvonal pedig némi fiatalos és sportos lendületet ad a Transit Custom-nak.
A hátoldal egyértelmű meghatározóiként a far lámpatesteit lehet megemlíteni, ezek oldalról is jól látszanak, csakúgy, mint az első fényszórók burkolatai. Dupla tolóajtóval szerelték fel a tesztautót, ez igen praktikus, az már kevésbé, hogy a kilincsek a húzás irányába nyílnak - furcsa lehet, de idővel megszokható. A raktér és a kabin formáját a pakolhatóság határozza meg, az autó elejét meg úgy kell megrajzolni, hogy ne vegyen el sok hasznos helyet, de a lehetőségekhez mérten legyen a lehető legáramvonalasabb.
Belső tér és kényelem
A Transit Custom utasfülkéjében személyautós kényelem fogadja a háromszemélyes utasfülkében helyet foglalókat, bár nyilvánvalóan ketten lehet igazán komfortosan utazni. Az ülések felületei kényelmesek, bár az állíthatóság minimális, ez okozhat lábtér problémákat, főként az utasoldali ülések esetében. A középső ülésnél szintén hasonló a helyzet, itt a hatsebességes manuális váltókar konzoljának kiképzése miatt szűkösebb a férőhely.
A sofőr pozíciója rendkívül jól eltalált, magas, itt az ülés is tágabb határok közt állítható. A kilátás optimális, az oldaltükrök osztottak és nagyok, míg a szélvédőn középen elhelyezett tükör gyakorlatban nem sokat tesz hozzá a vezetési élményhez. A több irányba is állítható, multifunkciós vezérlést hordozó kormánykerék jól ismert a Ford egyéb modelljeiből, ez kényelmes fogású, kézre eső és ergonomikus. A műszerek egysége jól átlátható, a középkonzolon a már jól ismert központi egység dolgozik, apró monokróm kijelzős inforendszerrel. A sofőr örülhet, mert a fűtésszabályzó maradt analóg, a középső tablet viszont az átláthatóbbak közé tartozik.
Az előző Transit Custom-hoz képest korszerűsödött a vezetést megkönnyítő, alapvetően biztonsági funkciók jelenléte is: beépítésre került a Ford által kifejlesztett sávelhagyásra figyelmeztető automatika, mely a kormány háromszori finom rezgetésével vonja magára a vezető figyelmét a megfelelő szituációban. Az autó szinte összes fontos pontján található szenzor, ebből adódóan például tolatásnál nagyszerűen manőverezhető a kisteherautó, a radar viszonylag pontos, bár hajlamos téves riasztásokra is. A tolatókamera kijelzőjét egyébként a belső tükörbe integrálták, ez szinte 100%-ban torzításmentes képpel mutatja a helyes irányt, természetesen segédvonalak alkalmazásával. Személyautóban sem vágyunk többre, mint ami itt megtalálható, például 220-as aljzat, motoros ülések, ülésfűtés, automata fényszóró és holttérfigyelő.
Raktér és praktikum
A Transit Custom számos méretben hozzáférhető, kétféle tengelytávval. A Napimagazin.hu a rövidebb, 2933 milliméter tengelytávval felvértezett változatot tette próbára. A tesztelt modell 6.8 köbméternyi szállítmányt képes elnyelni, konyhanyelvre fordítva mondjuk 3 raklapnyi rakományt, 1 méter magasságig - a teljes belső raktérmagasság 1406 milliméter.
A 3300 milliméteres tengelytávnak köszönhetően több, mint 3 méter hosszú szállítmányt is (például gerendák, csövek) bepakolhatunk a platóra, itt jelentős többletsegítséget nyújt a térelválasztón létrehozott plusz nyílás. A hátsó, duplaszárnyas ajtók szélesre tárásával a kocsiszekrény 2080 milliméteres szélességéből adódóan nagyjából 1775 milliméter széles tárgyak is behelyezhetők, ügyelni kell persze a kerékjárati ívek közti, 1390 milliméteres távolságra is. A raktér padlózata keményebb, jól tisztítható műanyaggal lett bevonva, ez strapabírónak tűnt, ugyanakkor a nem rögzített súlyosabb kartondobozok erőteljesebb fékezéseknél és kanyarodásoknál önálló életre kelve csúszkáltak.
A cikkben szereplő Transit Custom egyébként 2900 kilogramm összsúlyú lehet, tehát az 1837 kilogramm menetkész üres tömeghez 1063 kilogramm hasznos terhelés társulhat. A raktér padlószőnyeg burkolata, ami 6,5 m3-es és 258 cm hosszú, rendkívül praktikus. Eur-raklapból három fér be egymás mögé keresztbe fordítva, akár az oldalajtó felől is betolhatóan. Az 1,1 tonnával terhelhető Transit Custom kiválóan alkalmas a legkülönfélébb szállítási feladatokra.
Vezetési élmény és hajtáslánc
Szakított a hagyományokkal a Ford: a klasszikussá lett és megszokott hátsókerékhajtást elsőkerékhajtásra cserélték. Ennek áldásos hatása máris jelentkezett a tesztautó felvétele után, ugyanis pont aznap kezdődött a „legfrissebb tavaszi” havazás, így alkalom nyílt a menetstabilitás tesztelésre - üres raktérrel. Köztudott, hogy a hátsókerékhajtással bíró kisárúszállítók hajlamosak elvérezni szélsőségesebb útviszonyok közt, kiváltképp, ha nincs terhelés a hátsó tengelyen.
Az utasfülkéhez hasonlóan a menetkomfort sem mondható kifejezetten teherautósnak. Az utasok leginkább az első tengelyen alkalmazott változó rugóerejű MacPherson rendszerű felfüggesztés jótékony hatásait érzékelhetik, míg hátul a tradicionálisnak mondható laprugós felfüggesztést alkalmazták. Fokozatos terhelésnél tovább javul a komfortérzet, nagyjából 300 kilogramm teherrel már nem érezhető semmiféle ugrándozó viselkedés a hátsó híd irányából. A hatfokozatú, pontosan, de hajszálnyit lötyögősen járó karral kapcsolható váltóval a 100 km/órás tempó pontosan 2000 1/perccel, ideális körülmények között, csendesen futható, még az autópályás 130-140 km/órás utazótempó sem kunszt.
Ford Transit Custom Teszt - Bemutató - Eladó
Motorválaszték és fogyasztás
Az ECOnetic hajtáslánc origóját egy 2.2 literes, 125 lóerős Duratorq TDCI gázolajos erőforrás jelenti, a forgatónyomaték csúcsát 320 Newtonméterben jelöli meg a gyártó. A motor karakterisztikája kellemesen mozgatja a kasznit, úgy, hogy a fogyasztás is igen optimális mértékek között marad:
| Menetkörülmény | Fogyasztás (liter/100 km) |
|---|---|
| Autópályán, 100-110 km/h, üresen (2 személy) | 6.0 |
| Országúti környezetben, 90 km/h, ~500 kg terheléssel | 6.2-6.8 |
A fenti értékek igen pozitívnak számítanak. A legkisebb Transit karosszériájába ugyanis a fronthajtásúak között legerősebb, 140 lóerős, 2,2 literes TDCi turbódízel került, mely üresen repíti a karosszériát. A Ford Transit Custom Active esetében a motor a már jól ismert kétliteres dízel, 170 lóerővel és 400 newtonméterrel, mely hét mázsa homokkal, többnyire városban valamivel kilenc liter felett fogyasztott.
Plug-in hibrid (PHEV) és Mild hibrid (MHEV) technológiák
Egész napos program keretein belül próbálhatta ki a hazai szaksajtó a Ford plug-in hibrid és mild hibrid kishaszonjármű-palettáját a Transit PHEV és MHEV felhozatal révén. A kategóriaelső Transit Custom Plug-In Hybrid áruszállító akkumulátora a hálózatról tölthető, amivel az autó akár 56 kilométert is megtehet tisztán elektromos hajtással (NEDC ciklusban mért adat); ezáltal jelentősen csökken a jármű helyi kibocsátása, és az autóval fuvarokat lehet végezni azokban a belvárosi zónákban is, ahová csak az ultra-alacsony emissziójú járművek hajthatnak be.
A Transit Custom Plug-In Hybrid első kerekeit kizárólag egy 92,9 kW teljesítményű elektromotor hajtja, amit a 13,6 kWh kapacitású lítium-ion akkumulátor lát el árammal. A hatótávolság kiterjesztéséről a Ford többszörösen díjnyertes 1,0 literes EcoBoost benzinmotorja gondoskodik, menet közben töltve az akkumulátort. A benzinmotor rásegítésével 500 kilométerre nő az autó hatótávolsága, miközben üzemanyag-fogyasztása 2,7 l/100 km, CO₂-kibocsátása pedig 60 g/km. Az új áruszállító 1.130 kg hasznos teherbírást és 6.0 m3 rakodóteret kínál; ez utóbbi érték annak ellenére is változatlan maradt, hogy a kompakt akkumulátor-csomag a raktérpadló alatt kapott helyet.
Az alapáron kínált FordPass Connect fedélzeti modem-technológia segítségével az üzemeltetők maximális hatékonysággal használhatják ki járműveiket. A 2020 tavaszán bevezetendő új Geofencing modul automatikusan átvált a nulla károsanyag-kibocsátású EV Most üzemmódra, amikor a jármű egy alacsony emissziós belvárosi zónába ér. Az utastérben a hagyományos fordulatszámmérő helyén egy hajtás/töltés műszer kapott helyet. A motor hőfokmérője helyén egy kisebb műszer látható, ami az akkumulátor töltöttségi állapotát mutatja.
Az első lökhárítóba épített töltőcsatlakozó használatával a Transit Custom Plug-In Hybrid 240 voltos, 10 amperes háztartási elektromos hálózatról is feltölthető (a teljes töltés 4,3 órát vesz igénybe), illetve professzionális 2 AC töltőre is csatlakoztatható (a feltöltés ideje ilyenkor 2,7 óra). A jármű vezérlő algoritmusa az EV Auto üzemmódban a teljesítmény és a takarékosság optimális kombinációjára van hangolva, figyeli az energia szintjét és az aktuális forgalmi helyzetet. A választókar Drive vagy Low fokozatba kapcsolásával a vezető kiválaszthatja a regeneratív töltőrendszer energiavisszanyerési vagy fékezési szintjét is. A Low fokozatban a gázpedál felengedésekor erőteljesebben érvényesül a lassító hatás, és a féklámpa automatikusan felvillan, figyelmeztetve a mögöttes forgalmat.
A Ford az áruszállító változat mellett az új Tourneo Custom Plug-In Hybrid nyolcüléses személyszállítót is bemutatja, amit ugyanezzel a fejlett hajtáslánc-technológiával szerel fel. A kísérletben részt vevő 20 darab Ford Transit Custom Plug-In Hybrid áruszállító-prototípus több mint 240.000 kilométernyi távot teljesített 12 hónap alatt. A program során a flotta London belvárosában a teljes futásteljesítmény 75 százalékát, a Greater London nevű körzetben pedig futásteljesítménye 49 százalékát teljesítette tisztán elektromos hajtással. Kölnben és Valenciában is folynak hasonló kísérletek, amelyek hasznos adatokkal szolgálnak az eltérő piaci szokásokról, városi körülményekről és felhasználó-típusokról.
Megbízhatóság és motorgenerációk
Az egyik legfontosabb kérdés, amit a furgonvásárlók és flottakezelők feltesznek: melyik Ford Transit a legmegbízhatóbb? Évtizedes gyártási múlttal és több millió eladott példánnyal a Transit erős hírnévre tett szert - de nem minden motor és generáció egyforma. A megbízhatóság szempontjából a motor konstrukciója a döntő.
A "Banánmotor" és a 2.2 TDCi Duratorq
Az egyszerűség, a lánchajtású vezérlés és a mechanikus üzemanyag-befecskendezés jól bevált megoldások a haszongépjárművek világában. A „banánmotor” néven ismert erőforrás, a hajlított szívócsonk miatt, a Transit megbízhatóságának aranyszabványa. Mechanikus, egyszerű felépítésű és tartós - 500 000 km feletti futásteljesítményt is gond nélkül elér. Nincs elektronika, nincs common rail, nincs részecskeszűrő. Csak rendszeres olaj- és szűrőcserék.
A Transit Custom sorozatban a 2.2 TDCi Duratorq motor a legmegbízhatóbb, amelyet 2012 és 2016 között gyártottak. Láncos vezérléssel rendelkezik, hosszú távon bizonyított, és jóval kevesebb problémát okoz, mint az újabb 2.0 EcoBlue. Lánchajtású vezérléssel és az olajfürdős szíj problémáitól mentesen ez a 2.2-es változat (Euro 5) kiváló hírnevet szerzett magának. Flottahasználatban gyakran eléri a 300 000-400 000 km-t. Hosszú élettartamra törekvő felhasználók számára a 2.2 egyértelműen jobb választás. Egyszerűbb, elnézőbb és jobban alkalmazkodik a városi és nagy terhelésű használathoz.
A 2.0 EcoBlue motor
Noha jobb fogyasztással és teljesítménnyel rendelkezik, az olajban futó vezérműszíj komoly aggodalmat váltott ki Európa-szerte. Sok felhasználó számolt be szíjkopásról 150 000 km előtt - néha súlyos motorkárosodással. Csak akkor lehet megbízható választás, ha pontosan időben szervizelik, megfelelő olajjal.
Az összes 2.0 EcoBlue dízelmotor, amelyet 2016 óta használnak a Ford Transitban (MK8 facelift/MK9), olajban futó vezérműszíjjal van felszerelve. Ez a szíj az olajban működik, és hajtja a vezérműtengelyt, valamint a 2.0 EcoBlue olajszivattyút. Bár a Ford akár 240 000 km-es csereintervallumot ígér, a valós tapasztalatok mást mutatnak. Számos felhasználó számol be a szíj korai kopásáról, akár 150 000 km előtt is, amely gyakran súlyos motorhibához vezet. A problémát az olajjal keveredő gumirészecskék okozzák, amelyek eltömítik a szűrőket és nyomáscsökkenést idéznek elő. Emiatt az EcoBlue motorok nem ajánlottak azoknak, akik hosszú távú megbízhatóságot keresnek.
Régebbi generációk és alkatrészellátás
A régebbi generációk, mint az MK1, MK2 vagy MK3 mechanikailag egyszerűek és strapabírók lehetnek, de ma egy másik problémával szembesülnek: az alkatrészellátás korlátozott. Bár az alapvető szervizalkatrészek általában helyettesíthetők, a karosszériaelemek vagy futóműkomponensek beszerzése egyre nehezebb. Emiatt a teljes felújítás költséges és gyakran nem reális, kivéve, ha az autó gyűjtői vagy érzelmi értékkel bír. Ezzel szemben, bár az újabb Transit modellek 2.0 EcoBlue motorjai nem olyan tartósak, mint a régi láncos motorok, kiváló alkatrészellátással rendelkeznek Európa-szerte. Napi üzleti használatra a gyors alkatrész-hozzáférés fontosabb lehet, mint a mechanikai egyszerűség.
A motorok, az elektronika és a kibocsátási rendszerek fejlődése ellenére a Ford Transit továbbra is a munkára tervezett járművek szimbóluma. Legyen szó egy zajos MK5-ről 500 000 km-rel, vagy egy vadonatúj MK9 EcoBlue modellről, amely csomagokat szállít a városban - minden feladatra létezik egy Transit, és minden szerelőnek van egy története hozzá. Tehát melyik Transit a legmegbízhatóbb? Az, amelyet időben karbantartottak, időben kezeltek korrózió ellen, és egy olyan sofőr vezeti, aki hagyja lehűlni a turbót. Válassz bölcsen, törődj vele, és a Transitod sokáig szolgál.
Ford Transit Custom Active: egy különleges változat
A Transit Custom Active egy nagy hasáb, elöl a Ford aktuális arculati elemei, körbe pedig némi műanyag. Nem szempont a diszkó, csak hogy a munka minél gyorsabban, hatékonyan el legyen végezve. A Ford meg akarta mutatni, hogy a Transit rakott állapotban is stabil, rugózik, ráadásul jól mozog, ezért beraktak egy hatalmas faládát a raktérbe, rögzítették, és belepakoltak 700 kiló homokot. Becsületükre legyen mondva, agresszívabb mintájú gumikat pakoltak a 17-es kerekekre, sőt, a Ford Fiesta ST és Puma ST alól megismert önzáró difit is megkapta.
A motor a már jól ismert kétliteres dízel, 170 lóerővel és 400 newtonméterrel. Ez az érzés a hibridesített Active-val is megvan, és bár mintha határozottabb lenne 2000 alatt. Ha toljuk, megy, 400 kilónyi rakománnyal még bőven dinamikus, és egyetértő bólogatással küzdötte le a saras dűlőutakat. Meggyőzően tepert a hol csúszós, hol ragadós latyakban, és ha abból indulunk ki, hogy milyen mechanikát raktak alá, nagyjából ez lehet a megcélzott felhasználási terület: azok az építkezések, amelyeknél még nincs kész a burkolt út, vagy azok az extrém sportolók, aki szörföket, bringákat, vagy más helyigényes eszközöket akarnak olyan helyekre vinni, ahol nincs szilárd út, de azért az összkerékhajtás még bőven túlzás.
Használt Ford Transit vásárlása
Amikor kollégánk használt autót vásárolt, egy Transit került képbe részletes leírással, az elvárt tolóajtókkal, kevéssel 100 ezer kilométer feletti futással, nem csak aktuálisan hibátlan állapotban, hanem korábbi sérülésektől is mentesen. A telefonos érdeklődésre tulajdonosa elárulta a fotón kitakart rendszámot, említette, hogy nyugodtan kérdezzük le márkaszervizben a történetét, valamint azt is, hogy két javított kőfelverődés látható a fűtőszálas szélvédőn. Az autó kapcsán elhangzott, hogy „túl tisztának tűnik”, de egyértelmű volt, hogy bár pécsi az autó, meg kell nézni.
Minden stimmelt, és az autóról alkotott kép csakis szépült. Végletekig pedáns tulajdonosa garázsban tartotta, átlagosan heti 1000 kilométert ment vele, kétévesen pedig mindig tervszerűen cseréli autóját, mellyel csakis tiszta dobozokat, padlószőnyeggel burkolt raktérben szállít. A próbakör meggyőző volt, a váltón érezni, nem új. Bár az elsőként megnézett autó megvétele sokszor nem ajánlott, itt kompromisszum nélküli vásárlásról volt szó. A kétévesen 114 ezer kilométeres futás kapcsán pedig érdemes végiggondolni, hogy mit is jelent ez egy autónak: megfelelő karbantartással - amit itt a márkaszerviz, illetve a számlák is igazoltak, nem vandál használattal - amit itt az egyszemélyes vállalkozás általi használat, illetve az állapot is szavatolt, gyakorlatilag semmit, a Transit szinte még csak bejáratást kapott.
Nem csak motorja, futóműve is újszerű - érezhető, hogy könnyű dobozokat szállított csak, azokat sem sokat. Áruszállítónál, de még üzletkötői autónál is szerénynek mondható a csupán heti 1000 kilométeres futás. Lehetne akár kétszer, háromszor ennyi is. Igen, a kétéves autó futása akár 300 ezer kilométeres is lehetne, ezért aztán vásárláskor nincs nagyobb érték, mint a lekérdezhető, egyértelmű múlt.