A Ford Sierra Műszerfal Információ: Újító Megoldások és Futurista Dizájn
A Sierra egy legendás autó és zseniálisan belőtte a ’80-as évek dizájnvilágát az autóiparban. Habár 40 évvel ezelőtt előszeretettel csúfolták kocsonyaformának, a ’70-es évek autóihoz képest valóságos űrhajó volt. A Sierra retro-futurisztikus karaktere miatt ma már csak még menőbbnek hat és a jövőben garantáltan ott lesz a helye a 20. század ikonikus autóinak panteonjában.
Akkoriban ez a hiper-áramvonalas forma, az újszerű beltér übermodern volt. A „Toni” projekt vezetője az 1945-ben született és 1968-tól a Fordnál dolgozó Patrick le Quément, a formatervezési részleg elnöke volt. Quément, és az európai Ford formatervező alelnöke, Uwe Bahnsen együtt voltak felelősek a Sierráért, amelynek körvonalait először 1981-ben láthatta a nagyközönség. A Probe III-nak nevezett ötajtós, ferde hátú koncepciót a Frankfurti Autókiállításon mutatták be. Ahogy az a koncepció-autóknál már csak lenni szokott, ez is egy talajtól elrugaszkodott, hétköznapi használatra alkalmatlan kocsi volt, de jól látszik, hogy az egy évvel később már széria gyártott autó vonalaihoz nagyon is közel állt. Áramvonalasság, ez lehetett nagybetűkkel a dizájnrészleg falára írva, amikor az új családi autót tervezték. A jellegzetes formájának köszönhetően rendkívül áramvonalas lett, a teszteken kimutatott 0.34-es légellenállása komoly előrelépés volt a Taunus 0.45-ös értékéhez képest.
A mérnökök és dizájnerek vért izzadtak, hogy az új autó még takarékosabb, jobban vezethető és költséghatékonyabban gyártható legyen, mint az elődje. Bődületes összegeket, 2,8 milliárd német márkát (mai árszinten ez kábé ugyanennyi dollár, tehát durván 600 milliárd forint) költöttek a kölniek a fejlesztésre. Heinz Ostendorf és csapata megszállottan keresték a lehető legáramvonalasabb formát, 75 napot töltöttek áramlástani vizsgálatokkal. A költséges munka nem volt hiábavaló, sikerült egy 0,34 Cw értékű formát összerakniuk.
| Modell | Légellenállási érték (Cw) |
|---|---|
| Ford Taunus | 0.45 |
| Ford Sierra | 0.34 |
A Belső Tér és a Műszerfal Forradalmi Megoldásai
Nem csak kívülről nézve, de a beltérben sem hasonlított az új autó a kifutó Taunus/Cortina modellre. A hátulról megvilágított számlapú műszerek, a vezető felé fordított műszerfalba ágyazott kezelőszervek, de még a süllyesztett kilincsek is mind tudományos-fantasztikus filmeket idéztek. A műszereket és kezelőszerveket a sofőr felé fordították, a magasabb felszereltségű autókban még egy vákuum fluoreszcens kijelző is volt, ami figyelmeztetett a nyitva hagyott ajtókra, kiégett izzókra és a jegesedés veszélyre. Fedélzeti kompjútert is lehetett rendelni, ami mutatta a fogyasztást és a hatótávot, de legfontosabb, hogy még stopperóra is volt benne.
Ez a fajta sofőrcentrikus elrendezés és az akkori kor számára fejlett kijelzők mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Sierra belülről is a jövő autójának tűnjön.
A Belső Tér Fejlődése és Specifikus Esetek
A hosszú gyártási ciklus során a Sierra több frissítésen is átesett, amelyek érintették a belső teret is. 1987. februárjában a Sierra ráncfelvarrást kapott, amellyel egyetemben bemutatkozott a négyajtós szedán kivitel is. A ráncfelvarrás során az orrészt teljesen átdolgozták a Ford mérnökei, a leglátványosabb változás a fényszórókat és az irányjelzőket érintette.
Ford Sierra 1.8 TD új autó teszt 1992 | Autó2
A kifutó modellt az utolsó két évre alaposan felfrissítették, más a műszerfala, az ajtókárpitok formája és anyaga, és kívülre is jutott pár apró módosítás.
Példaként említhető egy érdekes darab, melynek beltérben a ritkának számító kék műszerfal több helyen árkosra repedt, de szerencsére a vagány kockás kárpit szép állapotban megmaradt. Ezzel együtt is jelentős mennyiségű munkát és pénzt kellene beleborítani a kocsiba, hogy igazi gyűjtői darabot kapjunk, de már a műszaki vizsgára felkészítéshez is lakatos és szerelő kell.
Míg az 1,8-as automata váltós modell mozgása a kispolgári hangulatot adja vissza, addig egy hófehér XR4i egy fullos svájci autó, mindennel, amit rendelni lehetett akkoriban. Az XR4i-k sárvédőív szélesítése, műanyag spojlerei sokat dobnak a látványon, de ugyanakkor alattuk jelentős vasoxid-mezők bújhatnak meg.
A Ford Sierra Motorválasztéka és Az Áramvonalas Forma Hatása
A mérnökök az utolsó csavarig ismerték már a motorokat és a váltókat, ezekkel nem sokat bíbelődtek, de a futómű teljesen új fejlesztés volt. Ugyanakkor a motorok egytől-egyig jó ismerősei voltak az alapvetően konzervatív Ford-ügyfeleknek, nem volt köztük egyetlen friss fejlesztés sem. Az ugyanolyan motorral szerelt Sierrák 20 km/órával gyorsabbak voltak és 15%-kal kevesebbet fogyasztottak, mint a Taunusok/Cortinák.
A gyártás legelején, egyes piacokon az alapmotor a benzines 1,3-as volt, de aztán mindenhol a 75 lóerős 1,6-os volt a fapad Sierra. A következő lépcső a kétliteres motor volt, eleinte ebből volt 90 lóerős V6 és 105 lovas sornégy is, de az utóbbi népszerűbbnek bizonyult, a kis V6 kihalt. A polgári Sierrákban a csúcsot a 2,3 V6-os, 114 lóerős benzines jelentette, és végre nem csak a Granadához lehetett taxis-kompatibilis olajkályhát rendelni, megjelent a 67 lóerős, 2,3-as szívódízel. Minden benzines motor karburátoros volt, kivéve a mindent vivő 2,8-as V6-ost, amiben K-Jetronic befecskendezés dolgozott. Ezt a motort csak az XR4i-be szerelték, ami az egyetlen háromajtós verzió volt az első években.
Mivel abban az időben a versenyszférában is meg akarta mérettetni magát, 1987-ben előállt az RS500-as Cosworth-tal. Ez a típus már ízig-vérig a versenypályára termett és olyan módosításokat kínált, mint a plusz légelterelők, a hűtött féktárcsák vagy az intercooler. Az RS500-asból készült utcai és versenyvariáns is. Soha nem árulták más piacon, és a 209 lóerős, 5 literes Mustang-blokkos gép volt a legerősebb Sierra egészen az RS Cosworth 1985-ös premierjéig.
A Sierra mint Gyűjtői Darab
A Sierra még a kivezetését követően is Európa szerte sokáig népszerű szereplője volt a használt piacnak, a 2000-es évekig még itthon is sokat lehetett látni belőle az utakon. Mivel egy a Ford márkatörténelmének szempontjából meghatározó autóról van szó, el tudom képzelni, hogy idővel még jobban fel fog menni a jó állapotban megőrzött darabok piaci értéke, különösen a nagymotorral szerelt darabok esetében, a Cosworth-ról pedig nem is beszélve.
A legdrágább Sierrák a Cossie-k: az RS Cosworth-ökért 30 ezer eurót is elkérnek, de az RS500-ak gond nélkül érhetnek 45 ezer eurót is. Ezek persze a ritka kivételek a kínálatban, a legtöbb eladó Sierra már fészliftes, ezek között pedig kis pénzért is lehet hasznavehető példányokat találni. Szép első generációs Sierrát találni manapság nagyobb kihívás, mint vasárnap délután virágot szerezni a csajodnak születésnapjára. Vigyázzanak a szép Sierrákra, hogy legyen mit mutogatni az unokáknak.
tags: #ford #sierra #muszerfal #információ