A Magyar Kerámiaművészet Kiemelkedő Alkotásai: Mesterek és Tanítványok Kiállítása

A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) 2025. április 17-én nyitotta meg kiállítását Andrássy úti kiállítótermeiben, amelyen a kerámia- és porcelánművesség művésztanárai és tanítványaik mutatták be munkáikat.

A közös kiállítás alkalmat adott a művésztanárok és a hallgatók közötti szakmai kapcsolaton túl az emberi kötődések, dinamikák megismerésére is, bemutatva az alkotók jelentős műveit.

Kádasi Éva Emlékezete

Kádasi Éva hagyatékából azok a művek szerepeltek a kiállításon, amelyeket a magyar közönség még nem láthatott. A művész 2018-as koreai, hat hónapos ösztöndíjútja idején, helyi anyagok felhasználásával készültek a Koreai asztalom I-III. című alkotások. A három hosszanti tálcán, posztamensen sorakozó, finommívű tárgyak visszafogottságukkal, szerénységükkel tűntek ki környezetükből.

A 21. századi trompe-l’œil sorozat változatos anyaghasználata és megmunkálása érzékelteti azt az elmélyült és kivételes tudást, illetve szellemiséget, amellyel a művésztanár létrehozza tárgyait. A sorozatban samottos kőcserép, porcelán, színezett alapanyagok, más-más égetési mód, tükörfényes szeladon máz; többféle forma és kivitelezés, lenyomatok a masszában, ujjak nyoma az agyagban is megjelennek.

Kicsiny tárgyakkal gyönyörködtetett, hogy a szemlélő hosszasan gondolkodhasson az apró részleteken. Tudásával folyamatosan támogatta tanítványait, szigorú elvárásaival és következetességével elkötelezetté és fegyelmezetté nevelte őket a szakma és a hivatás iránt.

Jaguar autó embléma evolúciója

A magyar felsőfokú kerámia- és üvegszakoktatás történetének kutatása, feldolgozása szintén Kádasi Éva nevéhez fűződik, az általa szerkesztett, a két szilikátszak történetét bemutató 100/50. 100 éves kerámiaoktatás. 50 éves üvegoktatás című kiadvány hiánypótló történeti munka 2010-ben jelent meg.

A Koreai asztalom III. - amelynek reprodukciója a kiállítás meghívóján is szerepelt - samottos vörös tálcájának, talapzatának felső lapját tükörfényes máz borítja, ezen sorakoznak a három más-más formájú, magasságú, színű, különféle módon megkötött kis csomagba, a bojagiba csomagolt apróságok, ajándékok, titkok vagy kincsek.

Turcsányi Judit így ír róla: „Éva mázkísérletei hatására és támogatásával kezdtem alapanyagokkal, saját öntőmasszakészítésével foglalkozni."

Turcsányi Judit Munkái

Turcsányi Judit hófehérnél is fehérebb porcelántárgyai szinte kiragyogtak a kiállítás anyagából. A ragyogást a formák játékosságán túl a színek gazdagsága, az arany fensége, a festés finomsága okozza. A porcelántervező az 1993-ban megalakult DeForma művészcsoport egyik alapító tagja volt.

A Halak - tálkák című, hatdarabos együttes a Lakoma szimpózium alkalmával készült. A kobaltkékkel vagy más máz alatti és mázba olvadó, rendkívül színes porcelánfestékkel mívesen megfestett darabok olyan mintázatokat, természet teremtette ornamentikákat láttatnak, amelyek meghökkentőek, ugyanakkor élettel teltek és vidámak.

Információk a Honda VTX 1300-ról

A Jégsziget tál című munka a Sziklás tál-sorozat egyik darabja, képzeletbeli jeges-havas világ, amelynek makulátlan, rianással egymásra torlódó síkjait a porcelánfelületek redői törik meg. A tál tükrében kobalttal festett, szélfútta, fodrozódó hullámok játszanak, a tál peremének alján a napfény megcsillan az aranykontúron.

Nagy Márta Triója

Nagy Márta Trió című ciklusának 2025-ben készült három művét - Kis trió, Trió III-IV. - mutatta be a kiállításon.

„Nem az anyagok, nem a formák, nem a technikák, nem a textúrák, nem a lépték érdekel önmagában. Mindig is az volt a vágyam, hogy szobrászati munkáimmal történeteket meséljek el. A különböző anyagok, technikák, textúrák, formák és színek összetettségét elemekként egyesítem egyetlen műben." - mondta Nagy Márta.

Nagy Márta nevéhez fűződik az egyetemi szintű kerámiaképzés elindítása a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. A kerámiaszak alapítója és 2013-2019 között az első tanszékvezetője volt. Tanári, mesteri tevékenységét professor emeritaként ma is folytatja.

Andrási Edina Érzelmi Indíttatású Művei

Andrási Edina az egyetem doktori képzésén volt tanítványa. Csodálta mestere nagyívű munkásságát, amelyet a folyamatos megújulás és a hatalmas technikai tudás jellemzett, a gyári tervezéstől az autonóm művészetig. Mester és tanítvány kapcsolatukat az őszinteség jellemezte. Andrási Edina művei érzelmi indíttatásúak, helyzeteket és állapotokat rögzítenek, ahogy mestere alkotásai is.

Útmutató a Skoda embléma felszereléséhez

Feszes, organikus formáit papírporcelánból építi fel. Munkáin a felület finom plasztikája meghatározó; felszínükön végtelen mennyiségűnek tűnő, tapaszszerű foltok sorakoznak egymást fedve, összetapadva.

Három kiállított munkája közül a Leeresztés I-II. a pécsi doktori évek során, 2017-ben készült. Az emberi, asszonyi kiszolgáltatottság tehetetlenségét örökítik meg.

Kemény Péter Távol-keleti Inspirációi

Kemény Péter az Iparművészeti Egyetemen 2000-ben adjunktusként kezdte tanári pályáját. A távol-keleti kerámiák világa, a japán hakeme inspirálta korábban alkotásait. A kerámiák felületét durva, merev növényi szálakból kötözött, széles ecsettel, gesztusfestéssel alakítják, „díszítik”.

Kemény Péter szobrai korongozással készültek; a 80 cm magas, nyúlánk, hengeres, oszlopszerű, felületén a formaadás vízszintes nyomait viselő Váza 2024-ben készült. A samottos masszából, apró, őrölt cserépszilánkos agyagból bőrt-húst maróan korongolt. A tárgy fala kíméletlen bevágásokkal, lyukakkal szaggatott, tetején keskeny szájnyílással, apró, vékony agyarhurka fülekkel, körívekkel díszített.

A másik Váza című szobra szintén az esetlegesség esztétikáját hordozza; a két korongolt elemből összeépített mű groteszk darabossága megejtő. A harmadik, szintén fatüzes kemencében égetett, samottos Tál 2017-ben készült.

Maróti Viktória Műveinek Világa

Maróti Viktória munkái a belső tér közepén kaptak helyet. Felületesen szemlélve vesszőkosaraknak, dróthálóknak vagy rostáknak tűntek, valójában világos, szerkesztett mintázatok, kísérletsorozatok eredményei voltak. A megalkotásukhoz vezető folyamatot a vizuális identitáskeresés jellemezte.

Már az egyetemen eldőlt, hogy Maróti Viktória az autonóm alkotások felé indul; első kísérleti plasztikái, szobrai a mesterképzés idején, 2015-ben készültek. A szerves, mulandó anyagok (textíliák, kötelek, rostos szövetszálak) kötözésével, fonásával, kitűzésével alakítja tűpontosan szerkesztett alkotásait. Az anyagok ezután megdermedve, kiégetve mementókká válnak.

Az MKISZ Galériájában bemutatott művei közül a Menedék 2020-ban készült. A művész saját alkotásáról, alkotásairól írt gondolatai épp olyan precízek, mint művei: „A forma világából és szerkezetéből adódóan olyan tárgyak szimbolikájára utal, amelyek tárolásra, illetve valaminek a biztonságba helyezésére szolgálnak. Továbbá jelentős hasonlóság fedezhető fel a fészekkel is.” Rosta című, 2025-ös munkájáról mondja: „A rosta funkcióját tekintve egy olyan tárgy, amely két világot választ el egymástól.

Harmadik bemutatott munkája, az Engedj be! nem porcelán, hanem kőcserép. Ezzel az anyaggal Lengyelországban, a 60. Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon a Zakłady Ceramiczne gyárban dolgozott 2024-ben.

Szalai László Monumentális Plasztikái

Szalai László a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdte tanári, mesteri pályáját, közvetlenül végzése után, majd a kecskeméti Nemzetközi Kerámiastúdió műhelyfőnöke lett. 1986-tól a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szaktanára volt. Pályája során aktívan részt vett mind hazai, mind nemzetközi pályázatokon, szimpóziumokon; 1999-től volt a Terra Kerámiaszobrász Egyesület tagja.

Szalai László két monumentális plasztikát állított ki: az Obeliszk - Fájdalom és a Derengés II. című alkotásokat. Az előbbi porcelánból, az utóbbi fehér kordieritből készült, mindkettő olajredukcióval égetett.

Alkotásai letisztult, méltóságteljes természeti formák: rideg, magas, megmászhatatlan hegyek és sohasem lankás dombok. A hegycsúcs, a hegyoldal, a hegygerinc néhol megtépázott, erodálódott. A feszes, kemény, pengeéles formák és a szaggatott erózió kiszámíthatatlansága méltóságteljes feszültséget kelt. Műveinek címadása mindig pontos. Az Obeliszk - Fájdalom címűn az égetés során hatalmas könnycsepp gördült alá.

Boldizsár Zsuzsa Hímzésmotívumai

Szalai László tanítványa, Boldizsár Zsuzsa szerint mestere azért is különleges, mert mérhetetlenül megszerettette a keramikus hivatást diákjaival; munkamorálja és hozzáállása példaértékű volt.

Szalai László emlékei szerint a mindig kísérletező alkatú Boldizsár Zsuzsa számára fontos volt a gyűjtőmunka és a szakmatörténeti előzmény. Az egyik nyári gyakorlaton láncboltíves, fatüzes égetőkemencét építettek Égerszögön, Aggtelektől mintegy húsz km-re; az egyik legtevékenyebb diák ebben is ő volt. A sok kísérlet végül a porcelánhoz vezette, ennek a lehetőségeit kutatja, láthatóan nagyszerű eredményekkel.

„Az emberek tárgyakhoz fűződő viszonya érdekel, az, ahogyan a tárgy visszatükrözi az embert és az adott kultúrát, amiből származik. […] Tervezői utam során döntően funkcionális tárgyak tervezésével foglalkoztam. A használat szabályainak követése mellett mindig az új formai megfogalmazást, az egyéni hangvétel lehetőségeit kerestem." - mondta Boldizsár Zsuzsa.

Az alkotó egyik legismertebb sorozata a magyar népi hímzések motívumait feldolgozó tárgysorozat - edények, ékszerek, szuvenírtárgyak. A hímzésornamentikák között az egyik legérdekesebb a 16. századi itáliai reneszánsz majolikákon alkalmazott bianco sopra bianco festéstechnika átdolgozása. Ez a díszítmény fehér alapon, egy még világosabb fehér ornamentikával készült; elegáns, a csipkékre emlékeztető finomságú.

A Mesterek és tanítványok kiállítás belső termében, közvetlenül az ablak mellett volt látható a művész három, 2021-ben készült, egyenes falú munkája. A porcelán transzparenciáján és az edényeken átderengő fény különleges hatásán túl fokozta a látványt, hogy Boldizsár Zsuzsa kobaltkékkel és engobe-bal - színezett porcelánmasszával - festette meg az edényt. A finom pasztellszínek még kivételesebbé, különlegessé tették az egyszerű és nemes formát. A Rejtett sorozat II/9., III/2. és IV/1.

A Mesterek és tanítványok kiállítás színvonala újra bizonyította, hogy a keramikus szakma rendkívüli értékeket hoz létre.

Április Virágai

Szépség, játékosság, fellángolás és remény, hűség és ártatlanság, önimádat vagy igaz szerelem - gazdag üzenetet hordoznak áprilisi virágaink, ha megtanulunk olvasni színes szirmaik között. Elég csak magunk elé képzelni az első élénk színeket a kertben vagy a balkonládában, a lopva felbukkanó illatokat, a törékeny formákat, hogy máris beinduljanak az asszociációk.

A tisztaság fehér színe, a vágy violája, a hűség sötétkékje vagy a reménykedő zöld, nem is beszélve a szerelem pirosáról, az irigység sárgájáról… Az egyes színekhez, virágokhoz kapcsolódó hagyományok ismerete ráadásul nem is feltétlenül műveltség kérdése. Ha a Bibliáig és az antik világ virágszimbolikájáig most nem is tekintünk vissza, a rózsa és a liliom középkori szerepét azért érdemes megemlíteni, hiszen amellett, hogy fontos gyógynövények voltak, Jézust (illetve néha Máriát) jelképezve egyházi szimbólumokká is váltak - a gyónási titokra utaló „sub rosa” például ma is „bizalmas” közlést jelent. Ez a virágos beszéd aztán felbukkant a keresztény erkölcstanban, érzelmek közvetítőjeként visszaköszönt a virágénekekben, a reneszánsz növényi ornamentikában, és széles körben ismertté vált a népdalokon, népi díszítőművészeten keresztül is.

Fontos közvetítőkkel, mint például Zsolnay Teréznek köszönhetően, aki a „nemzeti ornamentika” megteremtésén fáradozva emelte művészi szintre hódoltságkori díszítőművészetünk szegfű - tulipán - gránátalma szentháromságát, e már történeti rétegekkel gazdagodott ábrázolásforma aztán újabb virágkorát élte a századfordulós tárgykultúrában is.

Meglepő módon mégis mindettől függetlenül alakult ki az a szokás, hogy ezt a közkincsnek számító jelképrendszert valóban titkos nyelvként, jellemzően a szerelmi közvetítésében használt tapintatos célozgatásként használjuk - amit ma is értünk a virágnyelv kifejezés alatt.

Magyarul a 19. Április virágaihoz visszatérve, ma már megfakult tudás, de talán még ismerős lehet olvasmányokból, dalokból, kifejezésekből, hogy a bódító illatú jácint leginkább a szépség, a játékosság, az állhatatosság jelképe, a nevében is mítoszi eredetű nárciszról az önimádatra és a gőgre asszociálhatunk, a tulipán pedig, amely a magyar népművészetben a szűzi liliomot helyettesíti, alapvető szerelmi szimbólum.

Annak rendje és módja szerint változatai, dialektusai voltak a divatban, akár csak egy városon belül is… Talán ez is a kulcsszó. Bármilyen gazdag és izgalmas is lehetett, virágkorában a virágnyelv nem volt több múló divatjelenségnél, amelynek kódnyelve, a virágokhoz kapcsolódó szimbolika nyelvünkben, gondolkodásunkban azóta is többé-kevésbé jelen van.

tags: #himzes #pecel #jelkep

• Megane tesztvezetés
• 320d adagoló javításának lépései
• Kipufogó bandázs hátrányai
• Megbízható Suzuki Swift keresel?
• Gumi vásárlási tanácsok: 285/35 R20