A 30,5 cm-es Skoda Mörser: Az Osztrák–Magyar Monarchia Hatalmas Ostromágyúja az Első Világháborúban

A 30,5 cm Skoda Mörser a Škoda Művek állította elő az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege számára. Ez a monumentális fegyver kulcsszerepet játszott az első világháború harcaiban, különösen az erődített állások áttörésében.

A Fejlesztés Szükségessége és Kezdeti Fázisa

A XX. század elejére Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával határos hágókba erődrendszereket épített ki. Ezt az osztrák-magyar hadvezetőség aggodalommal figyelte. A fejlesztési megállapodás 1906-ban jött létre az osztrák-magyar hadvezetőség és a pilseni Škoda Művek között. A cél egy olyan fegyver előállítása volt, amely képes leküzdeni a masszív belga és olasz beton erődöket.

1905-ben Conrad von Hötzendorf altábornagy, aki 1906-ig a Dél-Tirolban állomásozó 8. gyaloghadosztály parancsnoka volt, a hadvezetőségtől kért egy ostrom-mozsár kifejlesztését, ami képes az új olasz erődök rombolására. A Monarchia akkori legnagyobb ilyen mozsara a 24 cm-es 1898M mozsár volt, de Conrad von Hötzendorf nem tartotta elég hatásosnak ezt a fegyvert. A Hadügyminisztérium (Kuk Kriegsministerium) elfogadta az álláspontját és utasította a Technisches Militar Komittee-t (a továbbiakban: TMK) egy új mozsár megszerkesztésére. A TMK 30,5 cm-ben határozta meg az űrméretet.

A 30,5 cm-es űrméret nem volt ismeretlen a Monarchiában. Ez az űrméret először a haditengerészetnél jelent meg 1887-ben, amikor vízre bocsájtották az SMS Kronprinz Erzherzog Rudolf hadihajót, amely egy a német Krupp gyár által készített 30,5 cm-es L/45 C/80 ágyúval volt felszerelve. A németek által gyártott 455 kg tömegű gránát a 10 km-es lőtávolságot 24,5 másodperc alatt érte el, páncélátütő képessége kovácsoltvas esetén 40 cm volt.

1908-ra a Skoda elkészítette saját 30 és feles hajóágyúját (30,5 cm L/45), melyet két év múlva tökéletesre fejlesztett. Ezt az ágyút a haditengerészet 30,5 cm L/45 K10 néven rendszeresítette és Tegetthof osztályú hajókba építette be. A Skoda által tervezett süveges páncéltörő gránát 450 kg tömegű volt, ehhez tartozott a 128 cm hosszúságú rézhüvely, melybe 160 kg csöves lőpor került.

BMW E60 lámpa választás

Még 1898-ban a Skoda megépített egy 30,5 cm-es partvédő ágyút, melyet joggal tekinthetünk a később híressé vált 1911M mozsár elődjének. Ez az ágyú egy középsarkas, hátrasikló csövű, léghelyretolóval szerelt, páncéllal ellátott ágyú. A csöve több rétegű, lapos ékű zárral, felső feléhez kapcsolódik a fék rendszer, alsó felén pedig a helyretolót találjuk. Rendszeresítésekor a 30,5 cm L/40 nevet kapta, és az ágyúhoz hajók elleni páncélgránátot és rombológránátot rendszeresítettek, melyeket 1908-ban modernizáltak.

1906-ban a hadügyminisztérium megrendelésére a pilseni Skoda művek elkezdte a tervezést a TMK segítségével. A mozsár tervezése 1908 júliusára befejeződött. 1908 januárjában a TMK meghatározta a mozsár főbb műszaki paramétereit: ezek alapján egy 300 kg-os lövedéket 305 m/s kezdősebesség mellett 9000 m-re kellett kilőni. Októberben a Skoda tájékoztatta a TMK-t, hogy a mozsár egy 300 kg-os lövedéket 345 m/s kezdősebesség mellett 10.000 m-re, egy 340 kg-os lövedéket 325 m/s kezdősebességgel pedig 9000 m-re képes ellőni.

A fejlesztés 1909-ig tartott, az első prototípus megépítéséig. Egy évvel később a TMK széleskörű vizsgálatoknak vetette alá az első példányt. A fékrendszer, az emelő és forgató szerkezet és a szállíthatóság fejlesztését a TMK és a Skoda együtt hajtotta végre. Az eredetileg egy fékhengert kettőre cserélték. A Skoda a teljesen felszerelt mozsár árát 130.000 Koronában állapította meg. A mozsár működéséhez szükséges éles lövészeteket valószínűleg a 30,5 cm L/40 partvédő ágyú 1908M páncéltörő gránátjával hajtották végre, erre több korabeli fotó is utal, melyeken a mozsár mellett ez a gránát látható. Az 1909-1911-es félixdorfi lőpróbák alatt nem csak a lőtáblázathoz szükséges adatokat határozták meg, hanem az új 1911/9M rombológránát tesztjét is végrehajtották.

Az M11 Mozsár Rendszeresítése és Jellemzői

Ezek után a hadsereg 30,5 cm M11 ostrom-mozsár (Belagerungsmörser) néven rendszeresítette és 1911. december 15-én 24 teljesen felszerelt mozsarat rendelt a gyártótól. A következő év júliusában az első mozsár tartóssági próbáit Hajmáskéren hajtották végre. Szeptemberben a hadsereg az első 8 egységet át is vette.

A fegyver képes volt átütni a 2 méter vastag megerősített betont különleges páncéltörő lövedék segítségével, ennek tömege 384 kg volt. A mozsár kétfajta lövedékkel tudott tüzelni: a nehéz páncéltörő lövedék késleltetett gyújtóval 384 kg súlyú volt, míg a könnyű lövedék csapódó gyújtóval 287 kg-ot nyomott. A fegyvernek 15-17 fő kellett a kiszolgáláshoz, és így a tűzgyorsasága 10-12 lövés volt óránként.

Autószerelő műhely történelem

A 30,5 cm-es 1911M mozsár hátrasikló csövű, léghelyretolós, középsarkas löveg, független 1911M irányzékkal. A cső többrétegű, vízszintes laposékű zárral. A cső alján egy sín van, ami a bölcső hornyában siklik és a cső elforgását gátolja. A cső zárótoldata felül fékhúzó toldattá van kialakítva, a csőfar alsó részéhez a helyretoló van rögzítve. A csavarzathossz 30 űrméret. A zárat a nagy súlya miatt nem lehet kézzel mozgatni, ezt a zármozgató csavar teszi.

A bölcső egy cső alakú öntöttvas, ebben mozog a cső előre, illetve hátra. A fékhengerek a cső tetején, a helyretoló szerkezet az alsó felén található. A helyretoló szerkezet tokja a bölcső alsó részéhez csavarokkal van rögzítve. A tokban két léghenger és egy folyadékhenger van. A cső a bölcsővel együtt függőlegesen mozog a felső lövegtalpban, a felső lövegtalp oldalirányban mozog az alsó lövegtalpon, az alsó lövegtalp az ágyazaton nyugszik.

A mozsár szállítása három különböző egységben, 1912M teherautó vontatású kocsikon (csőkocsi, lövegtalpkocsi, ágyazatkocsi) történt. Az ágyú szét- és összeszereléséhez egyszerű emelőket és csörlőket használtak. Ez a kialakítás lehetővé tette a szállítást különböző terepeken (beleértve a magas hegyeket is), a vasúttól függetlenül.

Pontosan nem ismert, hogy ki tervezte az 1911M mozsarat, de valószínű, hogy a tervezésben részt vettek a Skoda haditechnikai részlegének következő szakemberei: haditengerészeti nehéz technika vezetője Moritz Paul, tábori ágyúk és ezek tartozékai osztály vezetője Bořivoj Frank, az ágyúcső osztály vezetője Oswald Dirmoser és a lőszerosztály vezetője Bedřich Růžička valamint Richard Dirmoser, Oswald testvére.

Bevetés és Hatékonyság az Első Világháborúban

Az I. világháború kitörése után a katonai vezetők mérhetetlen különbséget figyeltek meg a tüzérség hatásában. Mialatt a nehéz ágyúk borzasztóan hatásosak voltak a régi tégla és betonerődökkel szemben, az új, erősített betonból épült páncélkupolás erődökre alig hatottak. (A verduni Douaumont és Moulainville erődöket több mint 20.000 találattal sem hallgattatták el.)

Indexváltások a Skoda 120-nál

Emiatt még az 1914-es támadás kezdetén a német tábornoki kar a Monarchiától kért kölcsön 8 db 30,5 cm-es 1911M mozsarat. Ezek a modern mozsarak nagyon hatásosak voltak a belga és francia erődök ellen. Ez nemzetközi elismerést hozott a Skodának.

Az M11/16 és M16 Továbbfejlesztések

A háború kitörésekor 24 db 1911M mozsarunk volt, 1916 első félévéig újabb 25 db (1911 és 1911/16M) készült el, majd a gyártását megszüntették. 1916-ban a folyó háború tapasztalatai alapján főleg a mozgékonyságot növelték, miután az ágyazat méretét csökkentették. Az irányzékot is modernizálták. A mozsár tűzkésszé tétele menetből így is 2-3 óra maradt.

Ekkor kezdték az új 1916M mozsár gyártását. Ez a mozsár alapfelépítésében és kialakításában is jelentősen eltér az 1911M (1911/16M) mozsártól. Hosszabb csövet, nagyobb töltényhüvelyt, több lőportöltetet kapott, ezáltal megnőtt a mozsárral lefedhető terület nagysága. A fékrendszer és a helyretoló a cső alatt kapott helyet. A lövegtalp két talpfalból áll, melyeket szögvasak merevítenek és lemezek kötnek össze. Oldalirányban 360 fokban forgatható. Az új mozsárhoz 1916M irányzékot rendszeresítettek. Az ágyazat egy részből áll, közepében találhatók a lövegtalp csapágyazását végző golyók.

A Skoda 30,5 cm-es Mozsarak Főbb Jellemzői

Jellemző	30,5 cm M11	30,5 cm M16
Űrméret (csavarzathossz)	30 űrméret (30 kaliber)	Hosszabb cső
Lövedéktípusok	Nehéz páncéltörő (384 kg), Könnyű (287 kg)	Nagyobb töltényhüvely, több lőportöltet
Kezdősebesség (nehéz lövedék)	325 m/s (340 kg), 345 m/s (300 kg)	Növekedett (a lőtáv megnőtt)
Tűzgyorsaság	10-12 lövés/óra	Nincs adat, de valószínűleg hasonló
Kezelő személyzet	15-17 fő	Nincs adat, valószínűleg hasonló
Fékrendszer és Helyretoló	Fékhengerek a cső tetején, helyretoló a cső alján	Fékrendszer és helyretoló a cső alatt
Lövegtalp	Felső lövegtalp oldalirányban mozog az alsó lövegtalpon	Két talpfalból áll, 360 fokban forgatható
Ágyazat	Több részből áll a szállításhoz	Egy részből áll
Szállíthatóság	3 egységben, 1912M teherautó vontatással	Mozgékonyság növelve, ágyazat mérete csökkentve
Irányzék	Független 1911M irányzék	1916M irányzék
Összeszerelési idő	2-3 óra (még a modernizált M11/16 esetén is)	Nincs adat, valószínűleg javult