A Motorolaj Gyártás Története és Jelentősége
A világ olajipara napjainkban az OPEC+ befolyása alatt áll, amely a globális kitermelés jelentős részét kontrollálja. Hasonlóan ehhez, a 19. század végén a Standard Oil Company volt a meghatározó szereplő, melyet John D. Rockefeller alapított.
A polgárháború utáni Amerikát a gazdasági növekedés jellemezte, ami az olaj iránti kereslet növekedéséhez vezetett. A mesterséges világítás iránti igény például jelentősen megnőtt, ami hatékonyabb megoldást kínált, mint a korábbi módszerek.
Nem beszélve a gépipar fejlődésének köszönhetően megjelenő kenőolaj iránti keresletről, amivel a gőzgépek súrlódását lehetett optimalizálni. Daniel Yergin "A zsákmány" című könyve rávilágít arra, hogy a megnövekedett kereslet miatt szinte mindenki olajjal akart foglalkozni.
Ez a helyzet ciklikusságot eredményezett, ami egyeseket csődbe vitt, míg mások mesés vagyonokra tettek szert. A Standard Oil éppen ezt a ciklikusságot használta ki, törekedve a költséghatékonyságra és a versenytársak legyőzésére, hogy monopóliumhoz közeli helyzetet alakítson ki az amerikai piacon.
Érdekes módon Rockefellert kezdetben nem érdekelte a kitermelés, mivel túl kockázatosnak tartotta. Ezzel szemben a finomítás kockázatai kiszámíthatóbbak voltak, így ez az üzletág állt a cég tevékenységének középpontjában.
A Standard Oil célja a finomítói kapacitások kontrollálása volt, hogy csillapítsa az olajár ingadozásait és stabilizálja az üzleti környezetet. A stratégia lényege az volt, hogy akié a finomítás, azé az olajpiac keresleti oldala.
Ezt a de facto kontrollt felvásárlásokkal vagy az árak mesterséges leverésével érte el, csődbe kergetve a konkurenseket. Rockefeller számára a végeredmény, a nagyobb piaci részesedés volt a fontos.
A cég körmönfontságát jól példázza a clevelandi mészárlás, amikor a Standard Oil Ohio állam 26 versengő finomítójából 22-t felvásárolt rövid idő alatt. Rockefeller cége birtokolta a finomítói kapacitások jelentős részét, a vasúttársaságok pedig versengtek a kegyeiért.
Rockefeller titkos egyezményt kezdeményezett a vasúttársaságok és finomítók között. A South Improvement Company lényege az volt, hogy a résztvevő finomítók szállítási volumenét arányosan szétosztják a vasúttársaságok között, megszüntetve a versengést. Cserébe Rockefeller azt kérte, hogy emeljék meg a szállítási költségeket azoknak a finomítóknak, akik nem voltak részesei az egyezségnek.
A költségeket olyan magasra kellett emelni, hogy a konkurens finomítók kiárazódjanak a piacról. Amint elterjedt az egyezség híre, a finomítók tulajdonosai eladták tulajdonukat, hogy elkerüljék a csődöt.
A Standard Oil működésében kulcsszerepet játszott a logisztika: a vállalat kihasználta a vasúttársaságokat, engedményeket kapva a szállítási árakból, ami versenyelőnyt jelentett. Sőt, visszatérítéseket is kapott, ha egy vasúttársaság nem a Standard Oil által finomított olajat szállított.
A Standard Oil stratégiáját jól jellemzi az a korabeli karikatúra, amely amerikai polipként ábrázolja a céget. A századforduló után több tényező rontotta a Standard Oil pozícióját, például a texasi olajmezők felfedezése és új versenytársak megjelenése.
A Standard Oil sorsát azonban a cég üzletpolitikája és befolyása miatt érkező társadalmi ellenszenvre válaszul érkező trösztellenes törvény pecsételte meg. Mára az utódvállalatok közötti felvásárlások és összeolvadások következtében négy nagy cég őrzi a Standard Oil egykori eszközeit: az Exxon Mobil, a Chevron, a BP és a Marathon.
Ezek közül az Exxon Mobilt érdemes kiemelni, amelynek felmenői között szerepel a Standard Oil of Jersey, ami az eredeti nettó érték közel felét kapta, és végül Exxonnak nevezték át, mindvégig piacvezető maradt.
Érdekesség, hogy a Standard Oil szétdarabolásával olyan technológiai újítások szabadultak fel, amelyek drasztikusan javították az cégek profitabilitását. Így az utódvállalatok összértéke és ezáltal Rockefeller vagyona egy éven belül megduplázódott, tíz év alatt pedig ötszörösére nőtt.
A cikk nagyban támaszkodik Daniel Yergin "A zsákmány" című könyvére, ami részletesen bemutatja az olajpiac kialakulásának történetét.
Az ELF Motorolaj Története
Több mint 50 éve járul hozzá a motorsport történelmének írásához és 156 győzelem részese a Formula-1-es versenyeken. Ma a legfejlettebb olajokat kínálják az összes járműtípushoz. Az ELF motorolajokat jelenleg 41 gyártóüzemben gyártják és több mint 90 országban forgalmazzák.
Hat termékcsalád és több mint 100 termék elégíti ki az autók, motorkerékpárok, kamionok és autóbuszok legigényesebb szükségleteit. A portfólióban megtaláljuk a versenyautóknak és motorkerékpároknak szánt speciális HTX Racing olajcsaládot vagy a veteránautók részére kifejlesztett HTX Classic családot.
A Forma 1-es motorok története - Grand Prix korszaktól a Turbókorszakig
Már az alapítástól vérében van a versenyzés. 1967-et írunk és Franciaországban megszületik az új márka, az ELF. Főleg benzinkutakon látható, de már egy évvel megalakulása után teljesen beleveti magát a motorsport világába, és az új technológiák úttörőjévé és a győztesek partnerévé válik a következő több mint 50 évre.
Az ELF manapság használt szlogenje is utal arra a szenvedélyre, amellyel a márka belevág minden tevékenységébe: „A brand of passion.“ 1968-ban az ELF a Formula-1 Matra-Elf csapatának szponzora lett. A zandvoorti pályán a legelső futamon pedig a mára legendássá vált pilóta, Jackie Stewart nyerte meg a Holland Nagydíjat a Matra-Ford MS10 volánja mögött.
További sikerek következtek. Már egy évvel később Jackie Stewart, a Matra-Ford csapata és partnerük, az ELF megnyerte a világbajnoki címet és a Konstruktőrök Kupáját. Sir Jackie Stewart (más néven „A repülő skót") nemrég egy videóban emlékezett meg karrierjéről, az ELF márka támogatásáról és a Formula-1 biztonságosabbá tételére tett erőfeszítéseiről.
Tekintse meg az ELF további fontos mérföldköveit az autózás történetében:
- 1970: Az ELF a Renault-val együtt indul a versenyeken. A két márka szerződést ír alá egy nagy teljesítményű motor fejlesztésére.
- 1971: A Renault és az ELF megnyeri a Monte-Carlo-ralit, a francia bajnokságot és a nemzetközi ralibajnokságot.
- 1974: Az ELF szponzorálja a legendás hatkerekű Ford Tyrrell P34-et.
- 1977: Az ELF és a Renault elsőként lépett be a Formula-1-be turbó feltöltésű dízelmotorral, és 1985-re 15 győzelmet arattak ennek köszönhetően.
- 1978: Az ELF szponzorálja a Renault Alpine V6-ot a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol szintén győz.
- 1989: A Renault és az ELF egy új, 3,5 literes V10-es szívó motort mutat be a Formula-1 világának.
- 1992: A Renault-Williams-ELF trió megnyeri a konstruktőri kupát és a világbajnoki címet Nigel Mansell brit pilótával.
- 2005-2006: Világbajnoki cím és a Konstruktőrök Kupája Fernando Alonsóval.
- 2010: A Renault motorjai és az ELF technológiája biztosították a legutóbbi, eddig kilencedik Konstruktőrök Kupáját, Sebastian Vettellel, aki történelem legfiatalabb versenyzőjeként nyerte meg a világbajnoki címet.
Az ELF az 1970-es évek óta része a motorsportnak is, és 1974-ben világbajnoki címhez segítette Phil Readet a mára már legendássá vált 500 köbcentis kategóriában.
Az ELF márka nemcsak szakmai hátteret, hanem személyre szabott üzemanyagokat és olajokat is kínált a versenycsapatok számára a legújabb innovációkkal, amelyek hozzájárultak a motorteljesítmény növeléséhez és ezáltal a győzelemhez. Tudta, hogy az első teljesen szintetikus versenyolajat az ELF laboratóriumaiban fejlesztették ki?
Ma az ELF számos különböző csapatot támogat, valamint autó- és motorversenyeket egyaránt. Az eredmény, további címek begyűjtése és az ELF márka világszerte ismertté válása.
Az ELF sikerei számokban:
| Verseny típusa | Címek | Győzelmek |
|---|---|---|
| WEC autóversenyek | 3 | 13 |
| EWC motorversenyek | 1 | 11 |
| Superbike versenyek WSBK/WSS | 11 | - |
| MotoGP | - | - |
Az ELF márkát különleges kötelék fűzi az Alpine márkához, amellyel műszaki partnerként az 1960-as és 1970-es években többször megnyerte a legendás Le Mans-i 24 órás autóversenyt.
Az ELF fejlesztői a kezdetektől fogva egy egyszerű szabályt követtek: kiváló minőségű olajokat gyártani a gépjárművek számára. Ez az egyszerűnek tűnő szabály fokozatosan változáshoz vezetett az olajok világában. Ma a termékeket két fő laboratóriumban fejlesztik: CRES (Solaize, Franciaország) és TCAP (Mumbai, India).
Az ELF kizárólagosan működik együtt a Renault, Nissan, Dacia és Alpine márkákkal. A motorkerékpárok esetében pedig a japán Kawasaki márkájúakkal, melyeknél az ELF olajokat használják elsőként, úgynevezett gyári töltetként az újonnan gyártott motorkerékpárokba. Az ELF testreszabott termékeket is fejleszt kiválasztott gyártókkal, például R-TECH olajokat a Renault számára vagy Vent Vertet a Kawasaki számára.
A LIQUI MOLY Története
1957-es alapításunk óta a LIQUI MOLY jelentős mérföldköveket ért el: a vállalat és az iparág számára úttörő termékek és koncepciók bevezetésétől a nemzetközi piacok sikeres fejlesztéséig és a folyamatos kutatás-fejlesztési befektetésekig.
A háború utáni években az amerikai hadsereg boltjai LIQUI MOLY márkanéven árultak egy konzervdobozt, amely folyékony molibdén-diszulfid (MoS2) kenőanyagot tartalmazott. A motorolajhoz hozzáadva ez egy úgynevezett vészüzemi tulajdonságokat biztosított hirtelen olajvesztés esetén. A pilóták a második világháborúban már használták ezt az anyagot a tulajdonsága miatt. A MoS2 akkoriban az Egyesült Államok légierejének minden motoros repülőgépén a standard felszerelés része volt.
Hans Henle megszerezte a LIQUI MOLY névjogot és a kapcsolódó szabadalmat a molibdén-diszulfidot (MoS2) tartalmazó olajadalékra. Így született meg a LIQUI MOLY cég a Duna-parti Ulmban. 1957. március 31. -én bejegyezték a cégjegyzékbe a LIQUI MOLY GmbH céget.
A cég gyorsan növekedett, ezért a Duna-bástyában lévő székház már egy év után szűk lett. Az Olgastraße-n, az akkor még sváb kisváros közepén a LIQUI MOLY megnyitotta székhelyét az első termékének, a KFZ 1-nek a forgalmazása céljából - természetesen MoS2-re alapozva.
A korai években a molibdén-diszulfid sokféle ipari és autóipari termék szerves volt. KFZ 1, KFZ 2, KFZ 3 és KFZ 4, azaz olajadalék, hajtóműolaj-adalék, többcélú zsír és szerelőpaszta.
Az 1970-es évek elején Németországban kezdetét vette az együttműködés a gyártókkal és ipari szereplőkkel. Ezzel párhuzamosan a külföldi kapcsolatok kiépítése is elkezdődött, Magyarország, Jugoszlávia, Ausztria és Svájc voltak az első olyan országok Németországon kívül, ahol a LIQUI MOLY adalékanyagot kínálták.
Az akkor főként MoS2 termékekből álló termékpaletta a hetvenes évek elején biztonsági övekkel és gyerekülésekkel, 1973-tól pedig az első üzemanyag-adalékokkal egészültek ki. A siker következő szintjét akkor értük el, amikor az 1970-es évek végén beléptünk a hagyományos motorolaj üzletágba. Az első motorolajokat négy viszkozitási osztályban gyártották. A hagyományoknak megfelelően az olajok gyári kopásvédelemként MoS2-t tartalmaztak.
Ahogy a kínálat bővült, a márka megjelenése is megváltozott. A márka a reklámok révén hamar ismertté vált. Látványos és máig felejthetetlen élmény volt: a Bodeni-tó megkerülése két VW Bogárral motorolaj nélkül, csak MoS2 olajadalékot használva. Ez fantasztikus bizonyítéka volt a LIQUI MOLY termékek teljesítményének és minőségének, amely óriási visszhangot kapott a médiában.
1978-ban megszületett a cég sikere érdekében az átütő, alapvető döntés: ezentúl a LIQUI MOLY saját maga fogja gyártani adalékanyagait. Ebből a célból a cég központját és a termelést a városközpontból Ulm-Lehr külvárosába helyezték át. A cég ma is ezen a címen működik.
Az adalékanyagok és motorolajok után a LIQUI MOLY termékpalettája az évek során folyamatosan bővült. Németországban a LIQUI MOLY a piaci penetrációt tűzte ki célul. A következő években az autós kiegészítőket, például a biztonsági öveket, a gyermeküléseket és a hóláncokat eltávolították a kínálatból.
A LIQUI MOLY 1986-ban érte el a motorolajok terén az áttörést a német piacon. Nem csak az olajok és adalékok értékesítéséről volt szó, hanem teljes csomagot akartak kínálni az ügyfeleknek. A fáradt olaj begyűjtésének és ártalmatlanításának koncepciójával bővítették ki az értékesítést.
További versenyelőny: az olajtartály koncepció bevezetése. E mögött cserélhető és újratölthető olajhordók rendszere áll, amelyeket egyszeri betétdíj ellenében minden vásárló rendelkezésére bocsátottak és tesznek ma is. Az összes berendezés, amelyre egy műhelynek a megfelelő olajcseréhez szüksége volt, szintén ebbe a koncepcióba tartozott kezdettől fogva. Az eszközöket olajvásárlási kötelezettség fejében minden műhelyvásárló számára ingyenesen hozzáférhetővé tették.
A LIQUI MOLY hamar ráébredt, hogy a vevőorientáltság jelentős versenyelőny az olajüzletágban. Szinte automatikusan megjelent a fenntarthatósági szempont fontossága: így elkerülhetővé vált az üres hordók és kannák formájában megjelenő felesleges veszélyes hulladék.
1987-ben megalkották az exkluzív kannaformát, amelyben a mai napig kínálják a LIQUI MOLY motorolajokat. Ez a forma a márka imidzsének elengedhetetlen része.
Míg a vállalat az évek során az adalékanyagoknál a pole-pozíciót foglalta el az erősen versengő német piacon, addig a LIQUI MOLY motorolajok stabil élvonalbeli szerepet töltöttek be a versengő környezetben. Ugyanebben az évben Ernst Prost marketing és értékesítési vezetőként illetve a jelenlegi ügyvezető Günter Hiermaier is csatlakozott a céghez.
Ez a stratégiai irányvonal kellett ahhoz, hogy a néhány tucat alkalmazottat foglalkoztató kis cég globális vállalattá fejlődjön. Egyes esetekben a lépések drasztikusak voltak: a kizárólagos németországi képviselőkkel való együttműködés gátolta a LIQUI MOLY disztribúció bővülését. Röviden: minden kizárólagos szerződés megszűnt. Ez lehetőséget teremtett az új értékesítő partnerekkel való együttműködésre. Ennek az intézkedésnek a sikere nagyon rövid időn belül nyilvánvalóvá vált. A speciális kiskereskedelmi értékesítési csatornán az eladások hirtelen növekedtek.
2006-ban a Meguin GmbH & Co. KG a LIQUI MOLY 100 százalékos leányvállalata lett. A következő évben két új taggal bővült a LIQUI MOLY család: a LIQUI MOLY Dél-Afrika és Portugália (ma LIQUI MOLY Iberia) lettek az első külföldi leányvállalatok.
A LIQUI MOLY tovább növekedett. Nem utolsósorban az új marketingstratégia miatt, amely magában foglalta az első országos reklámkampányt 2008-ban és az első tévéreklámot 2010-ben. Az akkori ügyvezető igazgató, Ernst Prost lett a legtöbb talk-show-ban szereplő vállalkozó.
A siker a vállalat létszámnövekedésére is hatással volt: 2011-ben köszöntötték a globális LIQUI MOLY család 500. tagját. A növekedést jelentős beruházások követték: 2011. április 24-én a dillingen-i kikötőben letették a tankpark alapkövét. Nyolcmillió euróba került, 30 munkahelyet teremtett, és ez fontos fejlesztés volt a két cég, a LIQUI MOLY és a Meguin, valamint a saarlouis-i telephely jövőjének biztosításához.
Egy évvel később a tankpark üzembe lépett. A tíz tárolótartályba akár 18 ezer köbméter, vagy másként 18 millió liter olajgyártáshoz szükséges alapanyag fér el. Még ugyanebben az évben további, 20 millió euró körüli beruházás értékben valósultak meg projektek.
2017 augusztusában a LIQUI MOLY a cég történetében egyetlen hónap alatt túllépte az 50 millió eurós értékesítési korlátot. A következő mérföldkő szeptemberben következett: 800.
Az akkori ügyvezető, Ernst Prost eladta a LIQUI MOLY-ban lévő részvényeit a Würth-csoportnak. A cél: a LIQUI MOLY és a Meguin hosszú távú jövőjének biztosítása.
A saját irányításunk alatti leányvállalataink további tagokkal bővültek: negyedikként megalakult a LIQUI MOLY Italia S.r.l. A LIQUI MOLY egy intenzív beruházási programmal hárította a koronajárvány negatív következményeit - nagy sikerrel. A globális válság ellenére az éves eladások új rekordot értek el. Márciusban már az 1000. munkavállalót köszöntötték a LIQUI MOLY család soraiban.