A szocializmus kabalafigurái: Diolen Mobi és más emlékezetes emblémák
Annak ellenére, hogy a II. világháborút követő évtizedek nem a kapitalizmust, hanem a szocializmust hozták el számunkra, a KGST-blokk országai által hivatalosan megvetett Nyugat számos vívmányát alkalmaztuk mi is. Bár nem volt valódi versenyhelyzet, azért voltak állami vállalatok, melyek ugyanúgy reklámozták magukat és termékeiket, mint a Lajtán túli magáncégek. Mi is tudtuk, mi az, hogy arculat, logó, kabala- és reklámfigura. Készült is rengeteg ezekből a szocializmus 40 éve alatt.
Közülük nem egy hatalmas népszerűségnek örvendett. Ezek a figurák annyira uralták a piacot, hogy szabályos rajongás alakult ki körülöttük. De még azok a reklámhordozó kabalafigurák is, amik híján voltak a széles körű imádatnak, jól ismertek voltak mindenki számára, mert a hétköznapi élet részei voltak. Kis túlzással: mint egy szomszéd. A régi dicsőségük a rendszerváltással tovatűnt, elillant, mintha sosem lett volna. Szinte mindet elfelejtettük már, de azért akadnak kivételek is.
Néhány emlékezetes kabalafigura a szocializmusból
Röltex Rózsi
A szocializmus jelenkorban is tovább élő logómatrónája Röltex Rózsi, akinek alkotó édesapja Vértes György, a kiváló karikaturista, grafikus. Vértestől egyáltalán nem idegenek a hasonló szellemes ábrázolások, karikatúráit többek között a Fülesben is láthatta a közönség, országos ismertségre pedig a Magyar Televízió számára készített, meteorológiai témájú rajzaival tett szert. Rózsi Vértes egyik legjobb munkája, a fonalakból, spulnikból és gombolyagokból összeállított, saját magát kötő kislány figurának számtalan változata alakult ki az évek folyamán, jeles alkalmakkor évszámokat köt, kézimunkatanácsokat ad.
A Röltex történetét korábban részletesen megírtuk, és a logóról is ejtettünk már néhány szót. Örömmel kell megjegyeznünk, hogy a ma már jócskán nagymamakorú Rózsi a textilértékesítéssel foglalkozó vállalat rendszerváltás környéki csődje után sem ment nyugdíjba, ugyanis a cég arculatának védjegyeit megvásárolták, ennek köszönhető, hogy a figura még ma is ránk kacsint a textilüzletek fölül. Az egyik legszebb régi, Röltex Rózsit ábrázoló neontábla pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban várja a látogatókat.
Benzin Berci
Mezőnyünk legvisszahúzódóbb versenyzője az ÁFOR Benzin Bercije. A II. világháború utáni államosításokat követően alakult hatalmas, elsősorban a benzinkutak működtetéséért felelős állami konglomerátum, az Ásványolajforgalmi Rt. kabalafigurája persze csak ebben a társaságban tekinthető visszahúzódónak, hiszen ritkábban lehetett látni, és a benzinkutakon is inkább kisebb ajándéktárgyak formájában jelent meg. A nagy fejű, kannát cipelő benzinkutas-figura tervezőjéről nem sokat tudunk, az azonban biztos, hogy az ÁFOR kútjain dolgozni a szocializmusban kiváltságnak számított, egy 1971-es újságcikk szerint kutasként dolgozott volt világrekorder atléta és a néphadsereg nyugdíjas tábornoka is.
Jaguar autó embléma evolúciója
Amcsi Benzinfalok reklam (Fast N' Loud)
Az, hogy a figura jelenléte mennyire tekinthető elenyészőnek, persze relatív, hiszen annak ellenére, hogy Bercink többnyire kulcstartókon, akasztókon és öntapadó matricákon szédítette Budapest lakóit, a 70-es években a helyi autóskempingek miatt a Római-parton és a Hárshegyen óriási alakjával ékített tűzvörös tankautókon is viszontláthattuk. A rendszerváltással aztán ennek az emblémának is leáldozott, az ÁFOR helyett megjelent a MOL, az új arculatnak pedig külön reklámot is szenteltek.
Vasedény
A szocialista vasember Röltex Rózsi kisöccse, hiszen ezt a logót is Vértes György grafikus tervezte, és tulajdonképpen az illusztrációnak ugyanazt a szellemes játékát űzi a két figura, a magát kötő, spulnihajú Rózsi és a Vasedény mosolygós, fazékfejű bábuja. A cég amúgy a rendszerváltás után ugyanúgy keresztülment a privatizáció azon lépcsőin, mint a többi régi szocialista vállalat, sokáig családi keretben működött a vállalkozás, ma is hat üzletük van városszerte.
Arra talán kevesen emlékeznek, hogy a 90-es évek elején a szervezet kabalafigurája volt Postás Bálint is. Abban ugyan nem vagyunk biztosak, hogy a geometrikus formákból, hengerekből és gömbökből összeállított, zöld fejű, fehér kesztyűs postás bácsi bárkivel is megszerettette az intézményt, viszont formavilágában nagyon meghatározóan kötődik a korszakhoz. Több reklámtárgyon, például kulcstartókon és bélyegeken is találkozhattunk kissé suta alakjával.
Lottó Ottó és a totóemberke
„Megvette már az e hetit?”, intézte a finoman noszogató kérdést magyar állampolgárok milliói felé hétről hétre az idén 65 esztendős ötös lottó kabala- és reklámfigurája, Lottó Ottó. A Játékot eredetileg 1956-ban szerették volna bevezetni, ám a forradalom keresztülhúzta a számításokat, így csak egy évvel később került sor rá. A kormány - bár ez akkor nem volt publikus - gazdasági kényszerűségből vezette be az ötös lottót: pénz nem volt, ezért gyarapítani kellett a kincstári vagyont, és a tervezett lakásépítési program is költségekkel járt. Abban, hogy a játék hamar népszerűvé vált, fontos szerep jutott a sárga színű és szelvénymintájú inget meg négylevelű lóherés kalapot viselő Lottó Ottónak is.
A figurát a Lottóigazgatóság első számú plakátkészítője, a posztot több mint 30 éven át betöltő Macskássy János - az ismert rajzfilmrendező, Macskássy Gyula testvére - tervezte meg. Már az első lottósorsoláson életre is kelt Kabos László színész megformálásában, ami aztán még évtizedeken át így is maradt. A sorsolásokon eleinte az volt a szokás, hogy az öt számot kihúzó átlagemberek mindig kaptak ajándékba egy-egy Lottó Ottó babát. A karakter annyira népszerű volt, hogy elég hamar kilépett megszokott környezetéből, és mindenféle hétköznapi fogyasztási cikkekre is rákerült, a gyufásdoboztól a szalvétán át a Budapesti Csokoládégyár Lottó szeletéig, sőt egy időben a gyerekfarsangok biztos befutója is volt.
Információk a Honda VTX 1300-ról
A figura annyira menő arc volt a szocializmus évtizedei alatt, hogy még levelezett is az állampolgárokkal; akinek bármi gondja vagy meglátása volt a játékkal kapcsolatban, személyesen Lottó Ottónak írt levelet, a válaszait pedig a napilapok is lehozták.
Az ötös lottó előtt 10 évvel indult totó hamar a második helyre szorult, pedig erre eleinte kevesen mertek volna fogadni. A totó labdafejű, általában testetlen, mégis boldogan mosolygó reklámfiguráját is Macskássy János tervezte. Nevet nem kapott, és 1957, vagyis a lottó indulása után ritkán szerepelt önállóan, inkább Lottó Ottó társaságában, annak hóna alatt lehetett látni a hirdetéseken. De azért voltak kivételes esetek is, a Csalogány utca Széna tér felőli részén lévő hatalmas tűzfalat évtizedeken át díszítette egy totó-neonhirdetés.
Skála Kópé
Ő volt Skála kópé, az 1976-ban indult magyarországi szocialista szövetkezeti nagyáruházlánc, a Skála-Coop reklámfigurája. Bár egy kópé meghatározó tulajdonsága, hogy folyton rosszalkodik és borsot tör mások orra alá, ami pedig kevésbé illik egy plázaelőd nagyáruházhoz, az elnevezésre mégis rábólintottak a Skála fejesei - talán mert azzal lehetett igazolni a figurát bevezető reklámfilm fájdalmas kínrímjét: „Én vagyok a Skála kópé, reklámom a Skála Coop-é, szívem mindig a vásárlóké.”
A nevet egyébként az áruházlánc egyik marketingese, bizonyos Jarolics Béla találta ki, a figurát pedig a korszak emblematikus reklámosa, Sas István, aki a Skála reklámfilmjeit készítette. A Skáláé volt az első magyar animációs reklámfilm, és a törekvést respektálták is: a XI. Magyar Reklámfilm Fesztiválon, 1981-ben második helyezést ért el a Skála kópé színre lépése. A Lottó Ottóhoz hasonló népszerűséget elérő Skála kópé - melynek 25 cm-es, 134 Ft-ba kerülő, filcből készült bábfigurájából rengeteget eladtak a 80-as években - nem az egyetlen reklámarca volt az áruháznak. Volt egy hús-vér személy is, Komjáthy Ágnes modell, vagyis Skála Ági. Amikor 2007-ben lebontották a XI. kerületi, első Skála-Coop épületét, ő búcsúztatta el - a kezében egy Skála kópé figurával.
Kávés figurák: Omnia, Rio, Karaván és Ali baba
A különféle kávék vizuális világa mindig is nagyon hasonló volt a szocializmus időszakában: vagy egy kávészemekből kirakott alak, vagy egy egzotikus külsővel felruházott ember volt az egyes termékek reklámfigurája.
Útmutató a Skoda embléma felszereléséhez
A szocialista korszak első számú, toronymagasan legnépszerűbb és legismertebb kávémárkája az Omnia volt, melynek 1968-as piacra dobását komoly előkészítő munka előzte meg, amibe bevonták a Műegyetem szakembereit is, hogy minél ízletesebb pörkölésű kávé váljon belőle. A célt olyannyira sikerült elérni, hogy az Omnia gyakorlatilag megváltoztatta a magyarok kávézási szokásait, országszerte nyíltak Omnia kávészalonok. Mindenki ismerte az elegáns, ezüstszínű csomagolású Omniát, nem beszélve a márka reklámfigurájáról, a kávészememberkéről, ami 1991-ig volt az Omnia védjegye. Hasonló, kávészemes reklámfigurája volt a Karavánnak és a Riónak is - utóbbi az Omnia-termékcsalád tagja volt -, ugyanakkor bizonyos kávék más utat jártak be, mint például az Ali baba, ami egy turbános alakot választott magának. Persze a kávészememberke nagyszerűségével egyik sem tudott versenyre kelni. Ennek ellenére Omnia a mai napig van, a kávészememberke viszont már nincs sajnos.
Mirelit-eszkimó
Azért hívják - elsősorban az idősebbek - mirelitnek a mélyhűtött termékeket, mert egykor létezett egy Mirelit Mélyhűtőipari Vállalat, csepeli székhellyel, és ők készítették a fagyasztott termékeket, maga a cég pedig a Budapesti Hűtőipari Vállalat alá tartozott. Egyébként maga a mirelit szó kitalált: a szocialista vállalat egyik elődje, a Mezőgazdasági Ipar Rt. fejlődött, amikor is szintet lépett: korszerűsödött, nevet változtatott és egy reklámfigurát is kapott, a kezében egy hőmérőt tartó eszkimó gyereket, amit 1974-ben Solymosi Xénia, korának népszerű grafikusa tervezett. Talán azért esett rá a választás, mert elsősorban gyerekeknek készített grafikákat és tervezett ajándéktárgyakat is, itt pedig egy kedves figurára volt szüksége a cégnek. Mivel a szocialista nagyvállalat nem szűnt meg jogutód nélkül, hanem a mai napig létezik, ezért az eszkimó is szolgálatban áll, bár azóta nyilván változott, modernebb külsőt kapott.
Diolen Mobi
A Kőbányai Textilművek egyik köpenymárkája volt a Diolen, aminek egyik legnépszerűbb terméke pedig a Diolen Mobi névre hallgató iskolaköpeny volt. Aki a 70-es, 80-as években volt iskolás, biztos, hogy hordott ilyen köpenyt, melynek felvarróján a márka reklámfigurája is szerepelt: kockás kertésznadrágot és szintén kockás sildes sapkát viselő, kezében iskolatáskát lóbáló állatfigura. Hogy milyen állat pontosan, arról megoszlanak a vélemények.
Szerintünk Diolen Mobi egy mókus, ám mások teljesen más állatot látnak bele: van, akit inkább egy pocokra vagy hörcsögre emlékeztet, másokat meg macskára. A terméket később kivonták a forgalomból, mert állítólag olyan anyagot is tartalmazott a szövet, amiből a köpeny készült, ami ember, pláne gyerek számára nem olyan előnyös, mondhatni, káros. Ettől függetlenül a szocialista iskolások életének fontos eleme volt a Diolen Mobi köpeny.
Orion
Figurás logókat bemutató válogatásunkban némiképp kakukktojásnak számít az Orion három inka maszkból álló emblémája, azonban nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy betoljuk ide titkos favoritunkat, amelynek „karrierje” nemcsak a 20. századon ível át, de a földrajzi távolságokat is lebontja. Az Oriont 1913-ban alapították, a 20-as évekre jócskán felfutott, 1926-tól pedig a rádió volt a gyár sikerterméke. Érdekesség, hogy a cég már 1931-ben elveszítette önállóságát, részvényeit, felvásárolta az Egyesült Izzó, de az Orion a 80-as évekig a korábban megszokott néven és arculattal gyártotta rádióit és tévéit, olyan erős volt a brand.
Bizarr érdekesség, hogy a logót 2014-ben engedély nélkül kezdte el használni egy perui tévé mobilappja. Az embléma népszerűsége korántsem véletlen, sőt nem is csak a megjelenés kifinomult art deco esztétikájának köszönhető. A figurát 1925-ben tervező Bottlik József grafikusművész egyike volt az elsőknek, akik egy logó megalkotásakor rendszerben, variálható elemekben, vagyis igazi arculatban gondolkoztak, emiatt is hat a kész alkotás rendkívül modernnek. És hogy miért pont három inka maszkot látunk a logóban?