Dél-Afrikai Katonai Terepjárók és Páncélozott Járművek Fejlődése

Dél-Afrika, bár kivette a részét mindkét világháborúból - az elsőben dél-afrikai hadosztályok küzdöttek a francia lövészárkokban, míg a másodikban az afrikai hadjáratokban és az olaszországi összecsapások során tüntették ki magukat a Birodalom dél-afrikai alattvalói -, hosszú időn keresztül nem volt szükség komolyabb reguláris haderő fenntartására. Azonban az ország geopolitikai helyzete és a belső feszültségek megváltoztatták ezt a képet, különösen az apartheid rendszer miatt bevezetett nemzetközi fegyverembargó idején.

Az ország jelentős kiterjedésű, infrastruktúra nélküli határvidéke évtizedeken át ki volt téve gerillatámadásoknak. A dél-afrikai haderő nem rendelkezett elegendő számú katonával egész északi határának folyamatos őrizetére, ezért a hangsúly a nagy mozgékonyságú, önállóan tevékenykedő egységeken volt. Ebben az időszakban Dél-Afrika speciális harcjárművek fejlesztésére kényszerült, amelyek megfelelnek a helyi terepviszonyoknak és harcászati igényeknek.

A Dél-Afrikai Védelmi Erő: Történelem és Fejlődés

A dél-afrikai haderőbe besorozott újoncok kemény kiképzést kaptak, de az így megszerzett tudás sokszor volt választóvonal élet és halál között.

Miután Dél-Afrikában a Nemzeti Párt az ország által igazgatott Délnyugat-Afrikában (ahol az 1980-as években mintegy hetvenezer fehér élt) is bevezették az apartheid rendszert és az azt támogató bantusztánok hálózatát, a régióban fellángoltak a harcok. A dél-afrikai apartheid rezsim és annak délnyugat-afrikai kiszolgálói elleni harc jegyében, Namíbia függetlenségének kivívásáért született meg 1960-ban a South-West African People's Organisation (kb. Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, röviden és közismerten SWAPO), amelynek fegyveres szárnya, a People's Liberation Army of Namibia (vagyis Namíbiai Népi Felszabadító Hadsereg, azaz a PLAN) már nem elégedett meg a békés tüntetésekkel.

Az afrikai gyarmatok függetlenné válásával Dél-Afrika nagyon kényes helyzetben találta magát: a fehérek által 1980-ig uralt Rodéziát és a semleges politikát folytató Botswanát leszámítva ugyanis a Szovjetunió és Kína által támogatott, potenciálisan ellenséges államok vették körül a nyugatbarát pretoriai kormányt. A gerillák Angolából történő beszivárgásának megakadályozására Délnyugat-Afrika északi vidékét katonai ellenőrzés alá helyezték, ahol a harcok intenzitásának növekedését követően egy időben akár több tízezer dél-afrikai katona és rendőr is állomásozhatott. Az angolaiak valamint az apartheid-ellenes délnyugat-afrikai (namíbiai) gerillák komoly támogatást kaptak a Szovjetuniótól. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet: Angolában is véres polgárháború dúlt, amelyben a szovjetbarát rezsimmel szemben Dél-Afrika által támogatott gerillaszervezetek (elsősorban az UNITA) harcoltak. Előbbiek támogatására a már ott lévő szovjet "tanácsadók" mellé Kuba több tízezer katonát küldött Afrikába, akik nem egyszer összecsaptak a dél-afrikaiakkal is.

HDI és Dél-Afrika

Az akció reakciót szült, így a dél-afrikai kormány az 1960-as évek végétől elkezdte növelni csapatai létszámát Délnyugat-Afrika Angolával határos régióiban. A csúcson mintegy harmincezer dél-afrikai katona teljesített szolgálatot Délnyugat-Afrikában és részben Angolában, akiket további húszezer fő egészített ki a Délnyugat-afrikai Véderőből. A dél-afrikaiak több tucat műveletet indítottak a határvidék megtisztítására (valamint a határ túloldalán található gerilla-támaszpontok elpusztítására) és a további beszivárgás megakadályozása érdekében. Helyi sikereket arattak, de végső céljukat (helyzetük stabilizálását Délnyugat-Afrikában, valamint az angolai rezsim megbuktatását) nem tudták elérni, ezért az 1980-as években döntés született a kivonulásról, amely a határvidéken felbukkanó ENSZ-megfigyelők szúrós tekintete mellett 1990-re fejeződött be. Ezzel Samuel Nujoma, a Namíbia függetlenségéért küzdő SWAPO alapítója lett az 1990-ben függetlenné váló Namíbia első elnöke.

A 23 éves háború, amiről a világ elfeledkezett - A dél-afrikai határháború

A Páncélos Haderő Kezdeti Fejlődése

A második világháború alatt (a brit Nemzetközösség tagjaként) a Dél-afrikai Unió harcolt a németek ellen, de az Egyesült Királyság nehéz helyzete miatt részben maga állította elő harcjárműveit (elsősorban a külföldi tervezésű Marmon-Herrington Armoured Car páncélautót). A világháború után ismét elérhetővé váltak brit harcjárművek (mások mellett Alvis Saracen páncélautók), de az ország mindinkább elszigetelődött a színes bőrű lakosságot elnyomó apartheid rendszere miatt.

A dél-afrikai haderő gerincét a gépesített alakulatok jelentették, a határháborúban ugyanakkor nagy szerep jutott a különleges felkészítésen átesett egységeknek (például a 44. ejtőernyős dandárnak) és a légierőnek is. Dél-afrikai páncélosok járőrözés közben a határvidéken számolniuk kellett az ellenséges légierő támadásával is - ilyenkor azonban számíthattak saját vadászbombázóik támogatására.

Ugyan hivatalosan embargó volt életben Dél-Afrika ellen az ottani elnyomó rendszer miatt, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy korszerű haditechnikához (mint a Mirage F1 vadászbombázókhoz) jussanak. Ebben az ország egyik legfontosabb szövetségese, Izrael is nagy segítségükre volt.

A Rooikat Páncélvadász

Az 1975-ös Szavanna hadművelet után a Dél-afrikai Köztársaság igyekezett a tapasztalatokat felhasználva továbbfejleszteni haderejét. Az Eland 90 méretéhez képest jelentős tűzerővel rendelkezett, de a harcjárművet elsősorban határvédelmi feladatokra szánták páncélautók és páncélozatlan járművek, illetve gyalogság ellen. Ezért amikor (kényszerből) az 1970-es években páncélvadász szerepkörben vetették be fő csataharckocsik (szovjet T-54-esek és T-55-ösök) ellen, súlyos veszteségeket szenvedtek. Az Eland 90-est kiegészítették a Ratel 90 mm-es löveggel felszerelt változatával, de ezt csak ideiglenes megoldásnak szánták egy új típus kifejlesztéséig.

Terepjáró páncélzat: Típusok és alkalmazások

Az apartheid rendszer miatt továbbra is nemzetközi fegyverembargó alá eső ország kénytelen volt helyben fejleszteni, ezért három nyolckerekű prototípust építettek: egyet-egyet a Saracen, az Eland és a Ratel bázisán, mindhármat egy 77 mm-es nagy kezdősebességű páncéltörő löveggel felszerelve. Ezek a prototípusok jelentették a későbbi Rooikat páncélvadász alapját:

A Cheetah Mk 1 egy 17 tonnás, háromtengelyes páncélautót takart egy 76 mm-es löveggel.
A Cheetah Mk 2 egy gyorsabb (de lényegesen nagyobb fogyasztású) négytengelyes, 23 tonnás modell volt, szintén egy 76 mm-es löveggel.
A Bismarck egy négytengelyes, de 30 tonnás harcjármű, tornyában egy 105 mm-es löveggel.

A Rooikat Jellemzői és Fejlesztése

A Rooikat egy modern, nehéz gumikerekes páncélvadász: a páncélautó tornya gyakorlatilag megegyezik egy fő csataharckocsiéval (leszámítva a vastag páncélzatot). Ennek oka, hogy a típus kifejlesztésénél a mozgékonyság után a tűzerő növelését tartották szem előtt. A Rooikat relatív hosszú fejlesztést követően, 1987-ben jelent meg, további tesztelést követően 1989-ben állt hadrendbe és a nagysorozatú gyártás csak 1990-ben indult be. A típust a Sandock-Austral 1990-2000 között építette, az előszériával együtt összesen 242 példányban.

Tűzerő

A GT4-es 76 mm-es kalibere ugyan kisebb az Eland 90 mm-es lövegénél, de amíg utóbbi egy alacsony kezdősebességű löveget takart, addig a GT4-es egy nagy kezdősebességű, félautomata löveg.
Képes szárnystabilizált, leválóköpenyes (nyomjelzős) páncéltörő nyíllövedék (APFSDS-T) lőszer tüzelésére, amivel megjelenésekor nagy távolságból képes volt az összes Afrikában használt (elavult) szovjet fő csataharckocsi kilövésére.
A löveget hő-kiegyenlítő és füstgáz-elvezető rendszereken kívül felszerelték egy fejlett, ballisztikai számítógépet és lézertávmérőt használó integrált tűzvezető rendszerrel, amely menet közben, nagy távolságból is lehetővé teszi mozgó célpontok eltalálását.

Védelem

A páncélautó védelme szintén előrelépést jelent nemcsak az Eland, de a Ratel páncélautóhoz képest is.
A hegesztett acél páncélzat az erősen megdöntött homlokrészen (nagyobb távolságból) ellenáll a szovjet 23 mm-es páncéltörő gépágyú-lőszernek, míg a test oldalai és hátsó része a 12,7 mm-es nehézgéppuska-lőszernek.
A páncélautót ködgránát-vetőket is kapott (8 db 81 mm-es egységet), amelyeket egyedi módon a torony hátfalára rögzítettek; ennek oka, hogy a hagyományos, a tornyok oldalaira épített gránátvetők a növényzeten való áthaladáskor gyakran megsérültek.

Mozgékonyság

A négytengelyes kialakítás és a megnövelt páncélzat miatt a Rooikat gyártásba került modelljének tömege eléri a 28 tonnát.
A típus mind a nyolc (defekttűrő abroncsokkal felszerelt) kereke független felfüggesztésű.
A Rooikat nem úszóképes, menetből 1,5 méter mély vízen képes áthaladni.

Rooikat Változatok és Örökség

A harcjárműből kizárólag a Rooikat 76 változatot gyártották (76 mm-es löveggel), négy, egymástól kismértékben eltérő sorozatban, de emellett 1994-ben megtervezték a Rooikat 105 változatot. A Rooikat 105-ös ugyanúgy nem került gyártásba, mint a löveg nélküli, dél-afrikai fejlesztésű ZT-3-as páncéltörő rakétákat szállító Rooikat 35-ös modell. Ezek mellett megalkották az MTTD (Medium Turret Technology Demonstrator) prototípust, amely igény szerint egy nagy kezdősebességű 105 mm-es, vagy egy alacsony kezdősebességű 120 mm-es löveget hordoz legénység nélküli tornyában. Nevének megfelelően az MTTD egy technológia demonstrátor, de érdeklődés híján a fejlesztését nem folytatták.

Ez azt jelentette, hogy bár a Rooikat kétségkívül a legfejlettebb dél-afrikai páncélautó, amely hasznosította elődei harctéri tapasztalatait, kiküszöbölve azok elégtelen tűzerejét és mozgékonyságát, a Rooikat nem vált meghatározó típussá: a páncélautó mellett továbbra is szolgál a Ratel és több új fejlesztésű jármű. Meglepő, hogy a Rooikat, amelyet kifejezetten az ország határvidékének egyedi környezetébe szántak, gyakorlatilag azonos más országok későbbi gumikerekes páncélvadászaival (pl.: amerikai M1128 „Mobile Gun System”, olasz B1 „Centauro”, japán 16-os típus), de azoknál nagyobb tömege ellenére nem 105 mm-es, csak 76 mm-es löveggel szerelték fel. A Rooikat (légvédelmi) változatainak leállítása miatt a ZA-HVM rakéta programját továbbfejlesztették, létrehozva az Umkhonto kis/közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta-családot.

A TAC-6: Extrém Terepképesség

Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek szüksége lehet valami nagyon erős, legalább hatkerekű és jellemzően katonai felépítményeket magával hordozó járműre. Az igény a francia különleges alakulatoktól érkezett. Olyan járművet szerettek volna, amely a lehető legtöbb körülmény között megállja a helyét, de kezeléséhez nincs szükség semmilyen speciális tudásra.

Nagyatádi járműbemutató

Ennek fényében kezdte meg a munkát az Armormax és a Toyota Land Cruiser 79-et vették alapul a projekthez. Az autó vázát meghosszabbították, hogy hátul duplatengelyesre alakíthassák a szerkezetet. Érdekes részlet, hogy az autó alatt laprugókat használnak, viszont opcionálisan akár 10 centiméterrel is képesek megemelni őket. A fékeket természetesen nagyobbra cserélték és a felnikből is bead-lockosat választottak, hogy véletlenül se csússzon ki a gumiból.

A TAC-6 Műszaki Specifikációi

Erőátvitel: A hatkerék-hajtástól visszafelé haladva eredetileg egy ötsebességes kézi váltóban gondolkodtak, ám a bemutatást eltolták egy évvel, hogy a ZF-fel egy teljesen egyedi automatát is kifejlesszenek az autóba. Ez egy különösen strapabíró és túlméretezett váltó lett nyolc fokozattal, mely akár 1000 Nm forgatónyomatékot is elvisel tartósan.
Motor: Ezt tekeri opcionálisan vagy egy 4,2 literes V6-os, vagy egy 4,5 literes V8-as turbódízel. Utóbbi 257 lóerő és temérdek nyomaték, így mozgat 2950 kilót a rövidkabinos felépítmény esetében.
Kapacitás és Páncélozottság: Valószínűleg ebben benne van az az utasszállító felépítmény, mellyel akár 28 ember is utaztatható bármilyen körülmények között. De az is hozzátehet a súlyhoz, hogy a hat méter hosszú autóra rendelhető B6 páncélozottság is, mellyel egy gépkarabélynak is ellenáll.
Kiegészítők: Elérhető még temérdek kiegészítő, mint fegyverek, víztartály, több pótkerék és üzemanyagszállító egységek is.
Terepképességek: A brutális TAC-6 a legtöbb terepen és környezetben helyt kell hogy álljon, ezért minden elemét túlméretezték. Az autó legalacsonyabb pontjai a differenciálművek, de azok is 26,5 centi magasan vannak a talajtól, míg az alváz 35 centire. A terepszögek elöl 40, hátul 38 fokosak, és ideális környezetben akár a 160 km/h-t is elérheti a bő háromtonnás dög.

Ezekért a különleges képességekért elég jelentős összeget kell kicsengetni.

tags: #del #afrikai #katonai #terepjaro #áttekintés