Daewoo Matiz 2001: Vélemények és tapasztalatok egy szerethető kisautóról

A Matiz a hasonlóan pöttöm Ticót váltotta le 1998-as gyártásának kezdetekor, és egy igazi világhódító kisautó lett belőle. A Matiz bevette Ázsiát, Európát, Dél-Amerikát és később még Észak-Amerikát is, persze többnyire mindenhol más néven forgalmazták.

A gyártásának helyszíne is hasonlóan kaotikus, ugyanis Dél-Korea mellett készültek még Matizok Üzbegisztánban, Iránban, Lengyelországban, Romániában, Vietnamban, Indiában, Pakisztánban és Tajvanon is. Bár a 0,8 literes erőforrást a Ticótól örökölte, a formavilága kész felüdülés a kis kocka után. A keskeny és magas sziluetthez bájos arc társul, szemből mintha rámosolyogna az emberre.

Nem csoda, hogy a gyártás 1998-as kezdete utáni években, Európában és Indiában kivívta a legkelendőbb Daewoo címet, hiszen a barátságos - nem mellesleg Giugiaro - formaterv mellé olcsó vételár és fenntarthatóság társult. Egyszerű technikája és spártai felszereltsége a csöppnyi Daewoo pozitívumainak listáját gyarapítja.

Totalcar: Daewoo Matiz II.

A háromhengeres motor 51 lóerővel és 69 Nm forgatónyomatékkal mozgatja a nem egészen 3,5 méter hosszú autót.

Külső és belső tér

A képeken látható példány nem a megszokott városi üzemben teljesít szolgálatot. Vidéken használják, települések közötti ingázásra, ezért jóval megkíméltebb állapotú, mint a belvárosi társaik, amelyeknek minden oldalára jut valamilyen apró sérülés. Viszont ez a 155 ezer kilométert futott SE változat szinte makulátlan állapotú. A magasabb felszereltségről tanúskodik a karosszéria színére fényezett lökhárító, ami bizony kényes dolog, a parkolási sérülések ezeken a felületeken jelentkeznek a leghamarabb.

Persze a magasabb felszereltségtől nem lett „luxusautó” a Matiz. Az utastérben kicsit több nyomot hagyott az idő vasfoga, viszont tökéletes példa, hogy a kemény műanyagok nem feltétlenül jelentenek negatívumot, amikor egy-egy új autó tesztjében kiemeljük őket. Bár a Matizban több helyen is karcolások tanúskodnak a használatról, az ajtóburkolatok például többnyire sértetlenek és nem is zörögnek, nem nyöszörögnek a rossz utakon sem.

Daewoo Tico jellemzők

A műszerfal felől már több furcsa hang érkezik, de egy 19 éves olcsó kisautónak ez még megbocsátható. Egyedül a kormánykerék kopott meg látványosan, ám a felület további romlását egy védőhuzattal óvják, amelytől egyébként furcsamód kényelmesebb a fogása. És bizony erősen is kell fogni, mert a szervórásegítés nélkül munkás dolog parkolni vele, annak ellenére, hogy nagyon vékony kerekeken gurul. Kemény, kopogós műanyagok, amik viszont nem csapnak zörgéskoncertet menet közben.

A kormánykerék mellett az ablaknyitók tekerői koptak el a legjobban, ami érthető, hiszen légkondi nincs az autóban. Fergetegesen tágas utastérről nem beszélhetünk, de a külső méretekhez képest meglepően kényelmes az átlagos testalkatú felnőttek számára a Matiz. A magas építésmódból is adódóan 90 kilométer/óránál már nagy a szélzaj, illetve a motorzaj is, hiszen nem sok burkolatot használtak a hangszigeteléshez, és ilyen tempónál már üvölt a pici motor.

Vezetési élmény

Ugyanakkor meglepően kellemes országúti tempónál is a masina. Előzni persze nagy kaland vele, viszont a magas üléspozíció, szinte már a szabadidő-autókban tapasztalthoz hasonló, csak épp a Matiz sarkai sokkal jobban láthatók és érezhetők is. Az úttartásra pedig szintén nem lehet panasz, kimondottan élménydús közlekedni az autóval a kanyargós alföldi utakon, de nem azért, mert annyira sportos.

Egyszerűen csak kellemes meglepetés, hogy jóval stabilabb annál, mint amire számítottam. Korábban ugyanis rengeteg „rémhírt” olvastam a billegős futóművéről. Hát én ezt nem éreztem. Persze, dőlt a kasztni 90-nél a hosszú kanyarban, de maga a futómű kiszámíthatóan viselkedett, semmi ijesztőt nem produkált. Természetesen hallottam hírét annak is, hogy hegyvidékes tájakon már nem annyira meggyőző az 51 lóerő, de a most szóban forgó autó tökéletes életteret talált magának a síkvidéken.

A váltókar meglepően pontos szerkezet így 150 ezer kilométer felett is. Néhány karcoláson kívül jó állapotban vészelt át 19 évet a műszerfal. A legkomolyabb és egyben legkellemetlenebb hibája, hogy az ablakmosó rendszerbe csúszott egy kis gikszer, ám a tartály cseréjével megoldható. Úgy tűnik tehát, hogy ennek a Matiznak a korábbi tulajdonosai odafigyeltek a karbantartásra, ami egyébként nem is megterhelően drága. Olcsók hozzá az alkatrészek és lám, meghálálja a gondoskodást.

Tico (1998) specifikációk

Tipikus hibák

Azért rákerestem a típus hibáira is, mert egyetlen autó még lehet a kivételt erősítő szabály is. A legtöbben EGR-szelep problémára, injektor-problémára, illetve indításgátló-problémára panaszkodtak.

Piaci helyzet

Jelenleg 168 darab első generációs Matizt kínálnak eladásra a Használtauto.hu felületén. Már 115 000 forinttól indulnak az árak, persze a legolcsóbbaknak a futásteljesítménye már elég magas. Ehhez jön még 44 darab Chevrolet emblémás változat, amelyek már drágábbak, viszont fiatalabbak.

A formatervet eredetileg az Italdesign Giugiaro tervezte a Fiat számára. Ám az olasz gyár csak egy koncepcióautóhoz használta, utána pedig lemondott róla.

Egyéb tapasztalatok

Hiányolom a klímát is. Nyáron a nagy üvegfelület miatt a hatalmas műszerfal nagyon átforrósodik menet közben. A Matiz nagyon szélérzékeny autó. Országúton és autópályán viharos szélben már-már balesetveszélyes. Sajnos emiatt egyszer haza kellett fordulnom. Egy nyári kirándulás alkalmával 20 km megtételét követően visszafordultunk, mert a nagy szélben irányíthatatlan volt a kisautó. Lökdöste a szél jobbra, balra. Szinte cibálta. Autópályán kb. 110-120 km/h volt az átlag a hosszú út alatt. A hegyekben volt kicsit lassabb a tempó. Ketten utaztunk a horvát tengerpartra, csomagjaink elfértek a csomagtartóban és a hátsó ulésen.

Előnyök és hátrányok

+ 2 személynek a Matiz főautónak is megfelel.
+ Városban ideális, könnyű a parkolás vele.
+ Alacsony a kötelező biztosítás és az éves gépjárműadó.
- Billegős a futómű, de meg lehet szokni.

Ha lehetne ugyan ezt az autót vásárolnám meg újra, csak klímával együtt!

EGR szelep működése Matizban

Eddigi munkák az autón:

- hátsó ablaktörlő motor csere
- Chek lámpa kigyulladás (ok: az üzemanyag szennyeződés miatti kijelzés) - ezt megelőzni a "Spuri" nevű tisztítószerrel lehet, amit a tankolások előtt kell beönteni a benzintankba.
- (illetve kiégett izzóknak a cseréje volt eddig.

Szervizbe a Soproni Chevrolet-Opel Szervízbe hordom szokásos karbantártásokra (olajcsere, gyertyák, szűrök stb.). Lendvay Autószervíz. Sopronkövesd Kicsit több a várakozási idő. Pontosak, precízek, jól és megbízhatóan dolgoznak.

Egyenlőre marad a Matiz! Eldorádó!

Aki eddig azt hitte, hogy egyik Daewoo Matiz és másik Daewoo Matiz között az össz különbség annyi lehet, hogy előbbi metálszürke, utóbbi halványpiros, hát téved. Itt van Changwon Szent Grálja, az alig ismert Matiz SE. Szinte már Mercedes S osztály, ráadásul két csomag fruttiért a tied lehet.

Ha az ember sokat jár strandra, egy idő után nehezen hiszi el, hogy Magyarországon, harminc felett vannak még sovány, sőt, egyenesen cingár emberek, méghozzá nem is kevesen. Azt inkább, hogy akadnak csak enyhén túlsúlyosak, viszont erősen mazochisták. Ez villant be az agyamba, amikor ennek a használttesztnek a megírásához végigpörgettem a hasznaltauto.hu ajánlatait Matiz témában, ennek az autónak a kimerítő élvezetéhez ugyanis nem ajánlatos széltében túl terjedelmesnek lennie valakinek.

Iszonyú sok van belőle, pedig az apró Daewoo nem mai autó, a legújabb példánya is tizenkét éves, a koraiak pedig lassanként elérik a húszat. Összesen 625 eladó példányt találtam belőle, ami azt jelenti, hogy ennyi ember a) csak egyedül szokott utazni a kocsiban; b) nagyon vékony; c) jól tűri, ha a vegyesen kiválasztott testrészei más emberek vegyesen kiválasztott testrészeivel húsba vágó problémát alkotnak.

Látják, nem minden a méret, akármennyire is próbálják így beállítani a multikulturális pornóújságok, hiszen a kicsit is lehet szeretni. És azért a Matiznak a picisége mellett még számtalan abból fakadó, illetve önállóan létező előnye is van. A karosszériáját például eredetileg a Fiat 500-ashoz tervezték a Giugiaro-műhelyben (azaz az Italdesignnál), de a Lucciola nevű kis űrlény nem kellett az olaszoknak, megvették hát a koreaiak a formát, persze leértékelve. Instant siker lett 1998-ban.

De nemcsak a külső, a belső tér is próbált megfelelni anno egyfajta magasabb igénynek. A kor divatjának megfelelő, hányásmintásos kárpitok, az ívekkel szédülésig telerakott műszerfal, egységes kapcsolók, homogén színvilág, sőt, amennyire ezt olcsó plasztikból meg lehetett valósítani, egyenletes tapintásvilág jellemezte - még az ülések is viszonylag fotelszerűek voltak.

Nem szabad azonban, hogy a csinos külső - aminek a zseniális Balla Marci barátom annak idején a „Műköröm” nevet adta egy cikkében - megtévessze a nézelődőt. Mert a Matiz bizony az 1988-as Suzuki Altóból a kilencvenes évek elején Daewoo Ticóvá püfölt, régi, minimál-kisautóból lett, s azokra az alapokra is épült.

Ugyanúgy, ahogy a relatíve tartós és használható Csepel 125 motorkerékpár némi méretnövekedéssel, egy hosszabb áttétellel, enyhe teljesítményfokozással és erős stílusmódosítással megbízhatatlan és kelletlen Danuviává vált, ugyanúgy nem tett túl jót az Alto-Tico-Matiz evolúció sem a trió utolsó tagjának.

A merev hidas, Panhard-rúddal kitámasztott, a konyhai törlőruha-konzolokkal vetekedően silány pálcikákból felépített hátsó futómű, a kilencvenes évek végének legendásan szerény hatékonyságú koreai lengéscsillapítói, illetve a cuki forma miatt jócskán magasabbra került súlypont egy lágy gumiágyra tett százhúsz emeletes felhőkarcoló hurrikánban bemutatott minden stabilitásának bájával kényezteti a bent ülőket. Aki azt mondja a 403-as Moszkvicsra, hogy billeg, az sose ült még Daewoo Matizban.

Egy olyan futómű, amiben a tervezési, anyaghasználati és alapkonstrukciós igénytelenség egyszerre vív hatalmas harcot a vezető figyelméért, az nem ad sok reményt a kanyarok biztonságos bevételére. Pedig az autó egyik legjobban lenézett része, a nyolcszáz köbcentis, háromhengeres motor, amit az angol Tickford fejlesztgetett tovább a Tico blokkjából, egész jó volt. 1998-ban. Pörgött, vartyogott, de 52 lóerejével tűrhetően vitte a papír karosszériát. Mivel az alapjai Japánból származtak, ezért el sem romlott gyakran, sokat bírt, még meglehetősen kevés karbantartással is.

Szintén felismerhető, jellegzetes, japán tulajdonsága még a Matiznak a viszonylag precíz váltó, a könnyű, pontos kuplung, a kis fogyasztás is. Olasz forma, japán gének, ráadásul az a korszak, amikor a koreaiak az életük árán is bizonyítani akarták, hogy tudnak ők megbízhatót, jót, ügyeset készíteni - minden stabilitási és vállméretbeli hiányossága ellenére a Matiz ígéretes jármű lett, pláne, hogy hihetetlen olcsó is volt.

Szerették is azok a korai tulajok - azok az első évben gyártott Matizok elpusztíthatatlan járművek hírében álltak, legalábbis az első százezer kilométer megtételéig, csak a futóművük esett szét, no meg a Rama margarin-keménységű felnik görbültek mindenféle egzotikus formába hónapok alatt. Annyiért?

Ahogy más, jó motorkonstrukciókat, úgy a Suzuki-Daewoo-féle háromhengerest is megölte azonban az emissziókorlátozás. Valamikor még a 2001-es modellfrissítés előtt - tudják, akkor lett az alsó csíkindexből két narancssárga, kerek csipa a fényszórók tövében, s akkor alakították át a vázat a négyhengeres motorok befogadására is -, talán 1999-2000 táján jött egy motorvezérlés-módosítás, azzal pedig el is párolgott az életöröm az autókából. A teljesítményspecifikáció elvileg megmaradt, de mintha mély depresszióba estek volna a lovak - nem ment az többé, se nyomatékból (lol), se pörgetve.

Tudom, mert tesztelőként vezettem szűz új első, első per bé és második szériás Matizokat, és közülük csak az eredeti volt a jó. Tárgyunk vágya és vágyunk tárgya a mostani cikkben egy Matiz 0,8 SE. Igen, jól látják, már a faceliftelt verzió, az utolsó-sóhaj-motorral, 2004-es. Viszont SE, nem tudom, hogy érzik-e e kijelentés súlyát.

A szélvédő, kerekek és ajtók nélküli alapverzióhoz, az E-hez, és a nyomokban már autót tartalmazó S kivitelhez képest az SE-be mindent beletettek, amit csak el lehetett képzelni: dísztárcsákat, fényezett lökhárítókat, hátsó légterelőt, ködfényszórókat, rádiót, s a kor legcsodásabb extráját, a légkondicionálót is.

Az itt bemutatott, svájci származású, metálszürke Matiz SE még ennél is többet tud, mert az eredeti vásárlója krőzusi gesztussal megrendelte hozzá az opcionális tetősíneket, a kormányszervót, a központi zárat, a motoros első ablakokat, a blokkolásgátlót és a két első légzsákot is - csak az automataváltó maradt kipipálatlan. Annyira fullos a kisautó, hogy ilyen talán nincs is, hiszen ennél puruttyább SE-ből is csupán 17 másikat találtam az internetes piacon.

369 ezer forint, amit kérnek érte, de ez még honosítás előtti állapotot tükrözi. Mivel a cinkotai Kő-Szi autókereskedésnél nem saját járműként, hanem bizományban ácsorog a Matiz, nem is tudták megmondani, pontosan mennyiért hozható el, de egy halk „olyan 420 táján, már lepapírozva szerintem meg tudja venni, aki nagyon akarja” elhangzott.

Én azt mondom, biztosan 450 alatt lesz az ára, biztosan. Sok ez? Kevés? Hiszen vizsgás Matiz van már 150-180 ezer körül, bár azok még biológiailag, kémiailag és fizikailag igencsak egészségre ártalmas állapotban vannak. Meg aztán: megnézném azt az eladót, aki a jó menettulajdonságokat „jómenet tulajdonságnak” írja, így, mármint hogy egyetlen ilyen tulajdonsága van a kocsinak. Melyik a sok közül? A sebesség? A gyorsulás? A kanyarképesség? Á, az biztosan nem lehet.

De egyetlen órányi Matiz-galaxisba való belefeledkezés is óriási szociológiai tanulmány, itt repkednek az „akkut nem adok!”, a „valódi 613 ezer kilométer!” (300 ezer forintért), a „családi okokmiat”, az „azonnal elvihető alkuképes tulajdonostól”, és „hibátlan fris műszaki” stílusban megfogalmazott, emitt antiszociális, amott az írásképesség határát erősen alulról súroló megjegyzések. Jó szórakozás, próbálják ki!

De a klímás, 150 ezer alatti futásúnak mondott darabok bizony a skála 400 ezerhez közelítő végén bukkannak fel, mondjuk úgy: egy full-full extrás, kulturált Matizért reális a négyszázon-pluszos vételár. Nem annyira arany. Ahogy Csabával bezörrentjük a motort, máris kidugja a fejét egy hiba - valami csörög benne. Nem a kinyomócsapágy, mert kitaposott kuplunggal is ugyanolyan, inkább a motornál, de nem belül, hanem valahol a vezérlésben, nem szelephézag, igazából a feszítőgörgőre gyanakszunk. A motor gyilkosan sómarta felületei (még hogy Svájcban nem sóznak) jellemzően olajpára-mentesek, a kipufogót hosszas alapjárat után adott gázfröccsre sem hagyja el kék pamacs, tehát nem valószínű, hogy kopott a blokk.

Kihajtunk az útra, és hüledezek. Nemrég csináltam végig egy 4000+ kilométeres utat egy 60 lóerős, 1400 kilós, emberekkel és csomagokkal rogyásig tömött autóval, de innen nézve az egy V12-es Ferrari ehhez az 51 lóerőnyi kínlódáshoz képest. Ahogy Kistarcsa felé nekiiramodunk az emelkedőnek, nem akarom elhinni, hogy azt a fránya harmadikat valaha sikerül még bekapcsolnom. De legalább csendes és kulturált.

Oké, ott az a billegés, sőt, talán így 130 ezer kilométer után már rosszabb is, mint tizenkét évvel ezelőtt lehetett, de ennyire komótos haladás mellett ez inkább csak a vurstli-fílinget növeli, de nem veszélyforrás. Sajnos a vevők fő becsalogatója, a klímaberendezés többféle életjelet ugyan ad arról, hogy működik, csak egyet nem: hideget. A led kigyullad a gombon, s bár nem hittem, hogy ez lehetséges amellett, hogy gurulásban maradunk, de a motorból még néhány lóerő elfogy a bekapcsolása után.

Padlógáz, Ráróék visszajönnek. Kicsit nem padló, elunják, megint elmennek legelni. Ez pokoli, a hideg hazug ígérete nem ér meg ennyit, néhány perc élve fővés után inkább letekerjük az ablakokat, amik viszont csodásan, olajozottan járnak fel s le.

Ég az SRS felirat is, a kormány kicsit jobbra húz, s a kötelező képek elkészítése után pedig aláhasalok a gépnek - nos, egy adag rozsdátlanítás és korrózióvédő festés a futómű alkatrészeinek se tenne rosszat, mert így nem húzzák már sokáig. Különben szép az autó, láthatóan törésmentes, az eredeti fénye egész jó, csukódik minden, nincs szélzaj, a fényszórók tiszták, s bár van rajtuk sónyom, attól még a tetőkorlátok is egész jó állapotban vannak. Más kérdés, hogy egy ilyen futóművű, ennyire magas autó tetejére én száraz faleveleket se tennék.

Hopp egy kicsit most lejt az M0, meghajtom a járgányt. Magasabbik centrifuga-fokozatba kapcsol a ruhákkal egyenetlenül kitömött mosógép ott az orrban, és meglepő, de ettől nem lesz vészes a zaj, nem sustorog a szél, bár a billegés ilyenkor már zavaró; pláne, amikor kapunk némi draftot a mellettünk száznegyvennel elhúzó ukrán, fehér Mercedes Sprinterek felől. Ó nem, ilyen autóval épeszű ember nem megy pályára, csak ha nagyon éber és olcsó az élete.

Úgy tűnik, sokáig volt gazdája ennek a kisautónak, aztán egyszer csak abbahagyták a vele való intenzív foglalatoskodást - legyen neki elég az új olaj! - felkiáltással. Nincs lelakva, de amikor már ennyi hiba összegyűlik - korrózió, légzsákjelzés, nem működő klíma, csörgés a motorban - akkor tudjuk: jó ideje már nem a Matiz volt a szeretet központi tárgya abban a Sankt Gallen-i családban.