Hogyan vált a roncsokból működő jármű? Csikós Zsolt Honda Freeway vélemények
Úgy éreztem magam idén, mint Sziszüphosz, aki minden átok ellenére egyszer csak mégis felgurítja a követ a hegyre. Csoda történt, mert a garázsban - és előtte az utcán - már nem roncsgyűjtemény hullámzik, többnyire áttekinthetetlen fémtörmelék formájában, hanem kész, egyben levő, vizsgás, működő járművek állnak. Igen, néha ilyen is előfordul a Belsőség szerelős posztjainak sorában - kell olykor egy írás, amikor végre a bika pusztul el, nem pedig a torreádor hever vértócsába fagyva a sztori végén, bár így nyilván unalmasabb a dolog. Évente egyszer megadatik nekem is, hogy kiszálljak Kenny kapucnis pulcsijából és Captain America legyek. Vagy valami.Ez a poszt most nem a fotelfizikusoknak, a Belsőségre a vérszag miatt gyűlőknek szól, hanem annak a kisebbségnek, akik valóban szenvednek valami nyomorult, öreg szerkezettel és reménytelennek látják a harcot. 2018 lezárásaként üzenem nekik - van remény, barátaim, van remény, megéri küzdeni. Hosszú út vezetett idáig. Huszonegy éve működik a klubom, s e két évtizeden át még a rozsdás cuccokat nagy mennyiségben ismerő társaságban is én voltam a reménytelen fantaszta, a hülye a gyarapodó, soha el nem készülő romokkal, a csávó, akire mutogatni szokás.Én meg reszelgettem, vettem innen-onnan a csetreszeket, egyre jobban utána olvastam mindennek, ehhez a szakihoz ezt adtam le, annál a szakinál azt rendeltem meg, gyűltek a félkész cuccok a mindenféle dobozokban, zacskókban, polcokon. Kintről annyi látszott ebből - pörgök, mint egy kínai flexkorong, de semmi se történik, csak a pénz szivárog mind vastagabb erekben a sifonér résein át. Aztán elkezdett minden összeállni.
Veterán autók restaurálása
A reménytelen projektek feltámadása
A reménytelen Bianchi expedíciós géppé vált, ami évek óta mindig indul és hadra fogható (leszámítva a szlovéniai féltengely-elnyalást), a Morini rendszámos lett és két nap alatt megjárta Ausztriát, a BSA-t legalább elcseréltem (egy még lassabb haladást ígérő NSU-projektre), a Pontont eladtam, méghozzá egész jól, az őrizgetett, de túl szép Kawasakiból klassz, használható állólámpás Merci vált - némelyik átalakulást a rovarok is megirigyelnék tőlem. Húsz év reszelése kellett, de most jó minden. Azaz majdnem minden, de ami nem, az inkább az izgalom, mint a stressz kategóriájába való. Nem lógás a szirtfalon, kötél nélkül, jeges szélben, hanem megnyugtató Lego Technic-építés a meleg szobában.
A Merci eladása és az Alfa Bertone
A legnagyobb idei esemény - kicsit késve, de becsúszó szereléssel meg tudtam szervezni az esseni börzén a saját autóárusító standomat, Bavarianclassics Peti segítségével pedig, mármint az ő trélerükön el tudtam juttatni a kocsit a helyszínre (nem mintha nem bírta volna ki az utat, de így ezerszer könnyebb és biztonságosabb volt), majd hamar eladtam egy berlini embernek, aki mellesleg Európa legnagyobb oldtimertároló- és -bemutatóhelyének, a Classic Remise-nek az egyik alapítója és igazgatója. Személyesen ő vette meg tőlem a Mercedest, s bár rettegtem, hogy a nyakamon marad az az átok, kemény alkuban mégis csak keveset engedtem neki az árból, így még épp bukás nélkül ki tudtam belőle szállni.A második legnagyobb esemény az volt, hogy ki tudtam fizetni az összes adósságomat, amivel szerteszéjjel tartoztam a Ponton miatt és már a halálba nyomasztott, majd utána épp maradt annyi, hogy meg tudjam venni az autót, amiről sose hittem, hogy telik majd rá - egy Alfa Bertonét.
Az Alfa Bertone kalandjai
Vissza az Alfához - a könyvbemutatós Parkoló Parádéra már éppen az előtte pár nappal rendszámot kapott piros kupéval vihettem az első adagot eladni, ami életem egyik legszebb napjaként vonult be, elsősorban az olvasóknak köszönhetően. Hihetetlen mennyi normális embert, pontosabban emberien különc társaságot vonz a TC, vagy az öreg autókkal való matatás, vagy tudom is én.Sokat sajnos nem tudtam élvezni, mert az Alfa először elment Frankéékhez, hogy megkapja tőlük a huszonöt évnyi tetszhalálból élesztő királyficsókot. Aztán ők egy jó hónapon át csókolgatták a porcikáit, mert az idő is, az 1993-ban végrehajtott olasz restaurálás (mondjuk így, gatyába rázás) is alaposan eltérített néhány dolgot a szabványos működéstől.
Na, az Alfát egy héttel később délután, a fergetegesen sikerült pilisi autózást követően vesztettem el erre a szezonra, pedig még csak szeptember eleje volt. Balatonra indulva ugyanis a feleségem még Budapesten belerongyolt a hátuljába a Mercijével.
A Nessy, a kék állólámpás Mercedes
Van azonban, ami messze várakozás felett teljesített - voltaképpen olyan jól, hogy kis híján feledteti a Bertone hiányát. Ez a Kozma Zsolti barátomtól még tavaly vett, akkor szemre egyben levő, műszakilag azonban legfeljebb félkésznek mondható, kék, hathengeres, benzines állólámpás Mercedes, a Nessy. Olyan szerkezetté, amibe ha beültetek valakit, elkezdi érteni, miért is szeretem annyira ezt a veterános hobbit.
Nessy végtelen sok örömet szerzett idén - járt alattunk Hévízen, Ornbauban tavasszal (Németország), Horvátországban nyáron (családos szünet), Imolában, Földváron többször - egy év alatt kialakult vele az a kötődésünk, ami különben a hosszan tartott autóinkkal szokott, egyszerűen azért, mert olyan sokat mentünk, sokfelé jártunk vele.
Autószerelői vélemények az elektromos autókról
A rejtett szereplők és a motorok
No és persze ott vannak a rejtett szereplők, például az Alfa 33-as. Nem, még nem adtam el, mert nem visz rá a lélek, hiszen amikor beleülök, mindig akkora adrenalin-löketet ad, amilyet új autó nem tud. Ráadásul az értéknövekedése durván beindult Nyugaton, Magyarországon viszont a béka segge alatt van az ára - ebből eléggé egyenesen következik, hogy aki ilyen, tűrhető állapotú kocsit ma elad, nincs az eszénél.Motorok? Ducati - hibátlan, azaz arra vár, hogy beállítsam a fényszóróját, mert nagyon lefelé világít. Sajnos nem mentem vele eleget a nyáron, pedig munkába járásra is befogtam, viszonylag gyakran. A Morini? Dettó, egyszer jártam vele Esztergomban, amikor Jeles Pali barátommal kismotoros sejtet alkotva elzúztunk az ottani veterános rendezvényre.
A Honda Freeway és a Ducati Monster
Új motor is lett közben. Nekem a Honda Freeway, amit tényleg csak átmeneti jelleggel vettem, hogy a Spacy-t kiváltsa, amíg kicsit gatyába nem rázom, Katinak pedig a magyar piac legolcsóbb Ducati Monstere, egy régi 600-as.Kati imádja, állítólag sokkal jobb vezetni, mint a Honda VFR400 K-ját volt. Aranyos gép, bár a 750SS-hez képest nagyon kis halovány, csak a hangja olyan... ducatis.
A Spacy története és a Gemma Questo
Csakhogy ez az egész kellem egyetlen fontos tartóoszlopon nyugszik - a Honda Spacy-men. Azon a Honda Spacy-n, amit fillérekért vettem, és három éve az olajcserén és a szíjcserén kívül nem nyúltam hozzá (azaz egyszer megpatkoltam benne egy csatlakozót, ennyi volt az össz). Nos, azóta mentem vele 11 ezret. Állandóan, nyáron, télen, napsütésben, derékig érő hóban, közelre, messzire, amit rá lehetett egyáltalán pakolni, azt elvitte. Hozzám nőtt, azzal járok dolgozni, el se tudnám képzelni, mit kezdenék helyette egy béna autóval a városban, amivel parkolni kell, jeget vakarni róla, megvárni, hogy befűtsön, gyalogolni kilométereket onnan, ahol parkolóhelyet találok hozzá, pusztítani az üzemanyagot, a környezetet, foglalni a helyet, dugóban döglődni... Brrr.A kiesések után, éppen egy esős reggelen kíséreltem meg a bejutást a munkahelyemre - hát azt nem kívánom senkinek. Viszont, amikor a hosszanti úthullámokat átlóban kell átszelni egy elöl és hátul egyaránt passzív, illetve néha aktívba átmenő kormányzással megáldott futóművű, hátul őrülten hintázó, de azért elég erős, másfél mázsás, kétkerekű járművel, és mindezt rendszeresen, akkor arra gondolok - szeret a védőangyalom, de nem árt észbe vésnem, hogy nekem is csak egy életem van.
Helyette családostul elmentünk megnézni a Suzuki Gemma Questót. Igazság szerint szerettem is volna valamit, amiből nincs sok az utcán, megszoktam, hogy kretén autóim, motorjaim vannak, borzasztóan untat a konfekció.
A robogós közlekedés nehézségei és a B125
A kívülállók, elsősorban az autósok azt látják, amit a videó. Hogy az 50-es kedves dolog, biztos jó lehet rajta ülni. Egy frászt. Aki rajta ül, folyamatosan, halkan retteg az életéért, törékeny, pici lényével próbál a rettenetes húsdaráló-fogak közötti résekben elcsusszanni. Minden sebesség és dinamika kérdése, és itt kivételesen a több biztonságosabb.Életem legjobb 50-es motorja volt ez a Suzuki Birdie. Két litert evett, négyüteműsége miatt nem volt büdös, 70-et ment
| Jármű | Átlagfogyasztás | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Honda Dax | 1,5 l/100 km | Városi használat |
| Suzuki Birdie | 2 l/100 km | Négyütemű |
| Mercedes (Nessy) | 11,57 l/100 km | Túlnyomórészt városi használatban |
A Spacy felújítása és a My Fair Lady
A Spacy mindenütt ott volt - a vidéken tartott céges rendezvényeinken, a Bánki-tavi Belsőség-találkozón (sátorral, hálózsákkal a farán), felgumizandó Morini-kerekekkel a januári városhatár-szélen, Kispesten, szmogriadó idején két gyereket hordtunk vele oviba, isibe - szóval nulla-huszonnégyben, latyakban, napsütésben állandóan ment.Mondom, nagyon nem találtam másik Spacy-t, a típushoz, az egészen jól rátett Tucanóhoz, a motor általános megbízhatóságához pedig veszettül ragaszkodtam. Láttam annyit a kollégáim jóval fiatalabb, mégis többet lerohadó robogóit, a Kati sokkal frissebb, alig tizenpárezret futott Apriliájának sorozatos vízgondjait, hogy tartsak a váltástól. Lehet, hogy az enyém volt a legjobban széttaposott cipő a brigádban, de legalább nem ázott be esőben - nagyjából e filozófia mentén toltam tovább a szekeret.
Aztán 2018 nyarának elején találtam egy használható Honda Freewayt a neten (ami megvásárlása után rögtön le is rohadt alattam egy szíjtárcsa-problémával, s amíg ki nem javítottam a hibát, megint a Spacyt használtam, már tényleg haló poraiban). Aztán az nagyjából összeállt, a virágáruslányt pedig beállítottam a sarokba, mert fontosabb lett egy rakás egyéb projekt.
Ha valaki úgy általában tart egyfajta lustaságból fakadó gyarlóságtól szerelés-vonalon, akkor tapasztalatom szerint a legjobb ellenszer, hogy anyagilag belekényszeríti magát a cselekvésbe. Be kell szerezni a felújításhoz való cuccokat, s amikor azok már ott hevernek, rosszalló nagynénikként pislogva a garázs polcáról, hogy a tékozló fiú vajon mikor veszi már elő őket, akkor már nehezen marad rest az ember.
És persze a Spacynek is nekiláttam. Mivel a többi robogó felépítése és problémakörei is hasonlók, hiába olyan ősi példány ez, úgy gondolom, a szerelési folyamat részletes megosztása a hozzám hasonló, nem-szakember, otthon javítgató társaimnak ad egy vezérfonalat, esetleg csak inspirációt.
tags: #csikos #zsolt #honda #freeway #vélemények