Csepel veterán kerékpárok története és öröksége
Az öreg kerékpárokban rejlő értékek bemutatása rendkívül fontos feladat, különösen, ha a régi magyar kerékpárgyártók munkáiról van szó. A magyar kerékpáripar a múltban, főleg a két világháború közötti időszakban, kisipari és sorozatgyártás terén egyaránt világszínvonalon állt.
A Csepel Kerékpárok Gyártásának Kezdeti Szakaszai
Az első csepeli bicikliket 1929-ben állította elő a Weiss Manfréd, miután 1928-ban 25 ezer schillingért megvásárolta a grazi Steyr-Daimler-Puch művektől a licencet. Tízezer kerékpárt is megvett alkatrész állapotban. Az első kétszázat még Grazban szerelték össze (Csepel felirattal), a többit itthon. Több mint tizenkétezer darabot gyártottak 1929-ben, 1930-ban pedig harmincötezret.
1929 tavaszán Csepel márkanéven jelentek meg az első magyar gyártású kerékpárok, amelyeket a Weiss Manfréd által alapított üzem állított elő Csepelen. A vázakhoz és villákhoz a gyárban készülő vékonyfalú hidegen húzott acél csöveket használták. A vázak forrasztásához a német Victoria gyártól vásárolt technikát használták. A kerékpárok végszerelését 10-15 munkás végezte. Kezdetben 400 munkás készített heti kb. 1000 kerékpárt. Az egyszerűbb gépeknél; présgépeknél, fúrógépeknél jelentős számban nők is dolgoztak. Eleinte több egységet importból szereztek be, pl.: Fichtel&Sach gyártmányú kontrafékes hátsóagyakat amelyeket a 30-as évek végére a 90-es évekig használatos Super Granat váltott fel.
A háború végéig körülbelül ötszáz kerékpár-elnevezést védjegyeztettek. Utána azonban különféle márkanevek és változatok sokaságával álltak elő. A legismertebbek ezek közül a Csepel, a Fecske, a Huszár, a Rakéta, a Merkúr, az Anker, a Turán, a Diadal, a Vitéz, az Adria, a Hangya, a Gazda, a Galamb, a Sport, a Csoda, a Mecsek és a Super volt, de létezett még Ballon, Sárkány és Pajtika is. A Fecske pedig országúti versenykerékpár. A Ballon túrabicikli: “tökéletesen megbízható luxusgép”. Megcsodálhatunk néhány Csodát is: pirosat, kéket, zöldet. Tulajdonképpen fekete volt mindegyik, csak elöl, a címer (pajzs) körül festették a kormánycsövüket pirosra, kékre vagy zöldre. Kormányuk még fafogantyús, fékjük már kontrafék. Nem mindegyiknél volt még általános a kontra, az angol mintára szerelt Superla típus például elöl-hátul abroncsfékes. A biciklik között egy Turán típusú segédmotoros kerékpárt is találunk, a harmincas évektől azt is gyártott a Weiss Manfréd.
A háború utáni időszak és a gyár sorsa
A háború után az üzem 1949-ig jóvátételre termelt, majd 1950-ben létrejött az önálló Csepel bicikligyár. A termelőkapacitás ekkor már százharmincezer darab körül volt évente. Új típusok jelentek meg: Túra, Mátra, Robusta (mind 28-as), Tihany, Karika, Toldi, Budapest (26-osok) és a 24-es Úttörő. Nyugati exportra más típusok mentek: például a Cantilever, ami itthon szinte ismeretlen volt. A bicikligyár a hatvanas években összeolvadt a ruhaipari gépgyárral és a varrógépgyárral, s tulajdonképpen ebben a felállásban maradt meg a rendszerváltás hajnaláig, 1988-ig, amikor is az amerikai Schwinn vásárolta meg.
Vágóhíd utcai Suzuki autószerviz
A gyár legnépszerűbb terméke talán a hatvanas évek közepén megjelent Camping bicikli volt, ebből egymillió darabot adtak el 2000-ig. Keresettek voltak az SR jelzésű versenybiciklik is, az SR 26 és az SR 27.
Népszerű Csepel Kerékpár Típusok összefoglalója
- Csepel Rablo: A Csepel Művekben készült, és a Pannónia Külkereskedelmi vállalat forgalmazta, exportra szánták.
- CSEPEL SR26: Félverseny jellegű komplett szerelvényezettségű fiú- és férfi sportkerékpár, 5 sebességes váltórendszerrel.
- Csepel Mátra: Az 1950-es évek első felében kezdték gyártani, RM (Rákosi Mátyás) jelzéssel. Hátul Gránát kontrás agy, elől gumira ható rudas fék segítette.
- Csepel Tacskó: Emelt, széles kormánnyal szerelt modell, a BMX előtti korszak népszerű ifjúsági gépe.
- Csepel BMX: Az 1980-as évek elején jelent meg kontrás és szabadonfutós változatban is.
- Junior: 24″-os kerékátmérőjű modell az 1960-as évekből, kamaszoknak tervezve.
- Csepel Camping (Csaba): Merev vázas verzió, amelyet nem lehetett kettéhajtani.
Gyűjtői szempontok és restaurálás
A veterán kerékpárok helyreállításánál fontos szempont, hogy a gépek üzemképesek legyenek, és megőrizzék eredeti funkciójukat. Számtalan restaurálási metódus létezik. Az egyik szélsőség, amikor a járművet teljesen eredeti, fellelt állapotban hagyják meg, míg a másik, amikor a gyári állapotnál is szebbre újítják fel. A restaurálás során komoly kérdés az alkatrészek eredetiségéhez való ragaszkodás is.
Egy komplett kerékpár restaurálásához olykor 1-2 roncs is szükséges az adott típusból, így végül két-három bringából jön össze általában egy szép darab. Ha a beszerzéstől számítva két éven belül elkészül egy kerékpár, az már jónak mondható.