A Csepel Autógyár és a legendás teherautók története
A Csepel Autógyár, ami semmilyen kapcsolatban nem állt a Csepel Vas- és Fémművekkel, közel 30 éven át készített teherautókat, s egészen az 1990-es évekig fennmaradt mint alkatrész-beszállító. A vállalatok államosításával járó gyökeres átalakítások végén, s az újonnan alakult KGST rendelkezéseinek megfelelően Magyarország az autóbusz- és teherautógyártásra koncentrált.
A kezdetek és a Steyr-licenc
1948 folyamán a Nehézipari Központ (NIK) felmérte az igényeket és úgy találta, hogy külföldi liszensz vásárlásával ezek az igények gyorsan teljesíthetőek. A Steyr 1948-ban kezdte meg új dízelmotor családjának gyártását. Végül a traktorliszensz-t ejtették, helyette a főleg katonai célból hasznosítható hathengeres motor is bekerült a szerződésbe. A Csepel Autóban az első néhány, még elég sok eredeti Steyr alkatrész felhasználásával készült motor 1949 végén került le a gyár próbapadjáról. Az első három, akkor még NIK 350 jelzést viselő teherautó pedig 1950. április 4-ére - ahogy akkor mondták - „hazánk felszabadulásának ötödik évfordulója tiszteletére” lett kész.
A Csepel D344 és az export sikerei
1954-ben magas rangú állami küldöttség járt a baráti Kínai Népköztársaságban. A probléma az volt, hogy 2500-4000 méteres magasságban a levegő ritkább, ezért itt a teherautók motorja hiába szívta a szabvány szerinti mennyiségű oxigént, az nem volt elég a megfelelő égéshez. Mivel a kínai export jelentős anyagi haszonnal kecsegtetett a magyar népgazdaság számára, fontossá vált ennek a problémának a kiküszöbölése. A megoldást az új típus, a HD-420 jelentette.
A Csepel 350 modernizálásával megszületett a D-352, s gyártásba került a HD-420 egyszerűbb változata, a D420. Ez lett a Csepel D344, a gyár legsikeresebb típusa. Bár a legtöbben a hagyományos, ponyvás D344-est ismerik, sokféle felépítménnyel szerelték a kocsit. A D344.02-es már öt tonna teherbírással készült, polgári kivitelű rakfelülettel, csörlõ nélkül. Mivel trópusi országokból is rendeltek Csepel tehergépkocsikat, a járműveket az ottani melegebb és szárazabb idõjárás elviselésére is föl kellett készíteni.
| Típus | Jellemzők | Gyártási idő |
|---|---|---|
| D344.00 | Alapváltozat, lehajtható oldalfallal | 1961-1966 |
| D344.01 | Merev oldalfallal (honvédség) | - |
| D344.12/2 | Jemeni kivitel, trópusi csomag | - |
A gyár átalakulása és vége
1976-ban úgy tűnt, hogy a gyár „egyenesbe kerül”, amikor a svéd Volvo autógyárral és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalattal VOLCOM néven svéd-magyar közös vállalatot hozott létre a C202 Laplander összkerékhajtású terepjáró hazai összeszerelésére. A megállapodás értelmében a járműhöz a Volvo szállította a négyhengeres, 82 lóerős motort és az alvázat, a Csepel Autó készítette a felépítményt és végezte a végszerelési munkálatokat. 1980-ban - valamivel több, mint ezer jármű elkészülte után - a Volvo leállította a gyártást. Ezzel a gyár járműgyártási tevékenysége véget ért. Végül a világpolitikai változások következtében a gyárra is nehéz idők következtek, 1992-ben felszámolás alá került.
Vágóhíd utcai Suzuki autószerviz
A Csepel Autó Gyártmánymúzeum az ÁTI-SZIGET Ipari Park területén található az 59-es számú épületben. Öt üzemképes tehergépjármű és egy autóbusz alváz adja a kiállítás gerincét, emellett járműfőegységek, a különböző járművek makettjei, korabeli fényképek és rendkívül részletes műszaki leírások tekinthetőek meg itt.